Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

2008-11-28 / 277. szám

PF 96 2008. NOVEMBER 28., PENTEK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Bűn- és balesetmegelőzési jutalomkirándulás A közelmúltban a Salgótarjáni Rendőrkapitányság „Salgótarján jobb közbiztonságáért” című projektjé­nek keretében - az Igazságügyi és Rendészeti Minisz­térium támogatásával - a város középiskolái között bűn- és baleset-megelőzési vetélkedőt szervezett. Az I- III. helyezett csapat tagjai egy budapesti jutalomki- ránduláson vehettek részt. A programról maguk a di­ákok készítették a következő beszámolót. Nemrégiben a Salgótarjáni Rendőrkapitányság a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitánysággal kö­zösen szervezett egy vetélkedőt, „Fő a biztonság!” címmel. Ezen minden salgótarjáni középiskola négy fős csapattal indult. Különbö­ző feladatokat kellett megoldani a bűnmegelőzéssel kapcsolatban. Az első három helyezett - Borbély La­jos SZK1, Stromfeld Aurél Gépipa­ri, Építőipari és Informatikai SZKI, Kereskedelmi és Vendéglátóipari SZKI - budapesti kiránduláson ve­hetett részt, amelyre november 12- én került sor. Reggel 7.45 órakor gyülekez­tünk a salgótarjáni főposta előtt, tíz diák, három kísérő és a sofőr tartott velünk. Még indulás előtt ismertették a programokat. Ahogy telt az idő, úgy oldódott a hangulat. Először meglátogattuk a .Rendőrségtörténeti Múzeumot» Itt szembesülhettünk a régi kitünte­tésekkel, fegyverzettel és a rend­őrök egyenruháival. Láthattunk egy kiállított gyilkosság utáni helyszínelést , olvashattunk az 1980-as, '90-es évek bűncselekmé­nyeiről, kegyetlen gyilkosságairól. A nyomozókutyák legjobbjáról, Kántorról is megnéztünk egy film­részletet. Ezután meglátogattuk az Ability Parkot, ahol tapasztalhat­tuk, hogy milyen a mozgássérül­tek, a némák, a hallás- és látáská­rosultak világa. Első feladatunk az volt, hogy kerekesszékkel végig jussunk egy kiépített akadálypá­lyán. A második részben nyomoz­nunk kellett egy elveszett sütirecept ügyében. Két vak sze­mély volt segítségünkre. Megmu­tatták, hogyan lehet boldogulni egy teljesen sötét szobában. Itt kü­lönböző feladatokat kellett megöl dánunk, mint például összeszed­ni a ruhákat, fegyvert keresni és felhívni egy bizonyos telefönszá- mot. Megmutatták a Braille-írást, aminek segítségével a vakok tud­nak írni és olvasni. Egy másik he­lyen megtanulhattuk a néma ábé­cét. Ennek segítségével elmutogat­tuk nevünket, különböző állatokat és színeket. Játszhattunk vakjengaval is, amihez egy szem­védőt kellett használnunk. Az Ability Parkból az Arena Plazaba mentünk, ahol megnéz­tünk egy háromdimenziós termé­szetfilmet, aminek címe Galapagos volt. Ezt nagyon élvez­tük. Ezután elmentünk egy gyors- étterembe, ahol pukkadásig ettük magunkat. Az út végére nagyon elfáradtunk. Érdekes, változatos programo­kat szerveztek nekünk, jól érez­tük magunkat. Örömmel gondo­lunk vissza erre a napra, aminek végére mindenki megismerke­dett a társaság tagjaival és szoros barátságok alakultak ki. Köszön­jük ezt a csodálatos napot a Sal­gótarjáni Rendőrkapitányság és a Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság Bűnmegelőzési Osztály dolgozóinak. Tóbiás Orsolya és Bodor Csilla 12/K. „Kéri" „Tanulás hete” - Programsorozat a Petőfiben Az elmúlt héten rendeztük meg pályaori­entációs projekthetünk keretében azt a prog­ramsorozatot, amely nagy érdeklődést vál­tott ki intézményünkben, a Petőfi Sándor Tagiskolában. A projekthét minden délután­ján tehetőséget adtunk két-két salgótarjáni középiskola bemutatására, volt petőfis diá­kok által. Foglalkozásainkat nem csak felsős tanulóink élvezhették, hanem mi, pedagógu­sok is. Hozzánk visszalátogató öregdiákjaink igen felkészülten, középiskolájuk által „meg­támogatva” érkeztek hozzánk. Az intézmé­nyük életét bemutató, projektoros vetítéssel színesített beszámolójuk, érzelmekkel, él­ményekkel dúsított előadásuk kellőképpen felkeltette diákjaink érdeklődését. Ezúton is szeretnénk megköszönni az alább felsorolt, hozzánk ellátogató volt petőfis diákok lelki- ismeretes felkészülését, tartalmas beszámo­lóját iskolája diákéletéről, hagyományairól, értékrendjéről, lehetőségeiről. Bokros Bence, Földesi Gábor a Bolyai János Gimnáziumból, Bobály Dávid, Juhász Doroty­tya a Madách Imre Gimnáziumból, Hornyák Klaudia, Jakab Lilla a Táncsics Mihály Köz- gazdasági Szakközépiskolából, Bátonyi Gab­riella a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolából, Kovács Martin, Nagy Zoltán a Stromfeld Aurél Gépipari és Építő­ipari Szakközépiskolából, Majer Vera, Gregus Milán a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközép és Szakképző Iskolából, Pálmai Nándor a Borbély Lajos Szakközépiskola és Szakiskolából. K-S. Pál Mária Petőfi Tagiskola Fészekrakók Szügy községben széles társa­dalmi összefogással gólyafé- szektartót szereltek fel az ÉMÁSZ szakemberei, a Bükki Nemzeti Park közreműködésé­vel, a Cserhát Értékeiért Alapít­vány vezetőjének, Frenyó Gábor­nak a kezdeményezésére. Az ak­ciót Drexler Szilárd vette filmre, amelyet december 13-án a Duna Televízió már programjára is tű­zött. A készülő filmről lapunk már korábban hírt adott a Nóg­rádi madarászok Boszporusznál tett expedíciója kapcsán. A szervezők köszönetét mon­danak az ÉMÁSZ szakemberei­nek, Lakatos Zoltán régióvezető­nek és Klátyik Ferenc területfele­lősnek, valamint kollégáiknak, akik felszerelték a fészektartó kosarat, illetve Judik Bélának, aki a Bükki Nemzeti Park Nóg­rádi Tájegységének a vezetője. A szervezők remélik, hogy va­lóra válik a szügyi madarászok régi álma és ismét fészkel majd a fehér gólya Szügyben. Név és cím a szerkesztőségben. Jobb életet érdemelnek! Bármerre járunk, nap mint nap találkozunk gazdátlan, kó­borló, az utcára kényszerült ku­tyákkal, akik élelmet keresnek. Sajnos manapság igen kevesen vagyunk, akik megsajnáljuk őket és dobunk nekik egy-két fa­latot. Mindenki kegyetlenségnek és borzalmasnak tartja azon kutya- tulajdonosok tettét, akik autó­jukból - lakóhelyüktől persze tá­vol - kitessékelik megunt kutyá­jukat. Ezek után mit tud tenni az a szerencsétlen, magára maradt eb? Zavartan futkos, keresi ke­gyetlen gazdáját. Persze nem ta­lálja, mivel az hátra sem nézve elszáguld. így hát marad a meg­próbáltatás, az élelem és az új gazda keresése. Néha ez sikerül is, de legtöbbször bizonytalan az állat sorsa. Kéjük a kutyatulajdonosokat, ne hagyják sorsukra a valami­kor még dédelgetett jószágukat! Jobb életet érdemelnek! Ha már nincs rá szükség, van megoldás: vigyék el a kutyamenhelyre! Bí­zunk abban, hogy a jövőben már kevesebb kóbor kutyával talál­kozunk, gazdáik pedig szívügy­üknek tartják az állatok gondo­zását, ugyanis megérdemlik! Takács Lajosné Mizserfa Kirándulás a közép-dunántúli városokba Munkaterven kívüli kirándulást szervezett egyesüle­tünk vezetősége a Dunántúlra, hogy megszemléljük első királyunk, Szent István emlékeit Székesfehérvá­rott és Veszprémben, és lerójuk kegyeletünket váro­sunk, Salgótarján első polgármestere, dr. Förster Kál­mán sírjánál Zircen. Nógrád megye. Elszaporodott a nagyvad a megye több részén, lévén Nógrád a legerdősültebb az országban. Salgótarján tér­ségében ráadásul a sertéspestis következtében az uniós előírá­soknak megfelelően hosszú időn keresztül tilos volt az élő­vad befogása és jelentős mér­tékben korlátozták a vaddisz­nóvadászatot is. így aztán nincs jó kedvük azoknak, akiknek kertjét, földterületét feltúrták az elszaporodott vaddisznók. Molnár Dénes olvasónk a Cor­vin úton lakik, s a hazafelé veze­tő, út menti „őserdőben” találko­zott a jószágokkal. Az esti óráktól hajnalig lehet találkozni velük. Volt, akinek a kertjébe is beme­részkedtek, kárt okozva. Molnár Dénes a vadászkamarának jelez­te az esetet, ahol megnyugtatták, a vaddisznó nem támad emberre. Hasonló, de jóval nagyobb kárral járó problémát jelzett szerkesztőségünknek Kakuk Jó­zsef. A Platthy József lovas stadi­on pályájában is kárt okoztak a rendkívüli módon elszaporodott vaddisznók. A tulajdonos sze­rint még az is kérdéses, hogy a következő évi versenyig helyre tudja-e állítani a gyepszőnyeget. A kártérítés összegét illetően egyelőre erősen eltérnek az ál­láspontok. A vadgazdálkodásra jogosul­tak azért a területen a késő őszi, téli időszakban vaddisznóhajtá­sokat rendeznek a károk vissza­szorítására. Régi szokás, hogy már a bu­szon ráhangolódunk a látniva­lókra. A kirándulás vezetője, Nándori Ferencné, Jolika - aki egyben csoportunk remek „há­zi” idegenvezetője - a tájakról, hegyekről, városokról mesélt ér­dekességeket. Pákozd határában Kovács Sándorné, Pannika ver­set mondott, majd közösen éne­keltünk. Koszorúzással és főhaj­tással tisztelegtünk a második világháború elesett hősei előtt. Ezt követően Kozma Gyuláné, Elildácska vette át a vezetést. Ő Székesfehérvár jó ismerője. Na­gyon lelkiismeretesen, alaposan felkészülve gyarapította ismere­teinket a városról. Az Öreghe­gyen áll Bory Jenő romantikus lovagvára. Márványszobrai őrzik feleségéhez, a bájos Komócsin Ilonához fűződő szerelme emlé­két. Több mint 500 alkotásból ál­ló műgyűjteményt tekinthettünk meg. A család ápolja az öröksé­get, unokája vezetett végig min­ket a kiállításon. Székesfehérvár Magyarország és Közép-Kelet- Európa egyik legnagyobb múltú városa. Géza fejedelem 972-ben alakította ki itt uralkodói szék­helyét, fia, Szent István uralko­dása alatt az ország szakrális központjává, a királyi koronázá­sok, temetkezések és országgyű­lések színhelyévé vált. Megte­kintettük a romkertet is. A nap utolsó állomása Veszp­rém volt, ahol elfoglaltuk szállá­sunkat, és elsétáltunk a Petőfi Színházba. Rideg Sándor regé­nyének, az Indul a bakterháznak a színpadi feldolgozását néztük meg, Eperjes Károllyal a főszerep­ben. Veszprém a királynék váro­sa, várának kiépítése Géza feje­delem és Szent István király ne­véhez kapcsolható. A Szent Mi­hály székesegyház a régi iratok szerint a legrégebbi Magyaror­szágon. Megnéztük a kicsiny Gi­zella kápolnát és a Szent György kápolna romjait - a legenda sze­rint itt tette szüzességi fogadal­mát Szent Imre herceg. Jártunk a barokk érseki palo­tában is. Nyolc termet, értékes festményeket, metszeteket és szobrokat tekinthettünk meg. Az Óváros teret a városháza eklektikus stílusú épülete ural­ja. Dr. Bense László Erik, a me­gyei jogú város környezetvédel­mi tanácsnoka és a közbeszerzé­si csoport vezetője itt fogadott bennünket, s szívesen t>eszélt városuk életéről, terveiről, ér­deklődött Salgótarján helyzeté­ről. Szó esett az együttmúnkál- kodás lehetőségeiről is. Közben egy kis pihentető ká­vézás után meglátogattuk a Tég­la Múzeumot. Utolsó napunk első megállója Bakonybélben volt. Megtekintet­tük az Erdészeti Múzeumot, majd a Szent Mauríciusz monostornál gyülekeztünk. Egy fiatal szerzetes rendkívüli közvetlenséggel foga­dott bennünket. Megtudtuk, hogy Nógrád megyei kötődése van, roko­nai élnek Salgótarjánban. A mo­nostor ajándékboltjában saját ké­szítésű olajok, szappanok, gyógy- teák, ötvösmunkák sorakoztak. Utolsó állomáshelyünk Zirc következett. A város jelképe a barokk stílusú, ciszterci bazili­ka. A templom belső tere XX-XXI. század fordulóján igen nagy változáson ment át: a fres­kókat restaurálták, és ennek so­rán derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fia­tal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig aranybevonatúak. Megcsodálhattuk az Országos Széchenyi Könyvtár által üze­meltetett Regüly Antal Műem­lékkönyvtárat is. Utunk ezután Zirc városának köztemetőjébe vitt. Megilletőd­ve készültünk erre a pillanatra. Rövid keresgélés után mind az ötvenketten ott álltunk dr. Förster Kálmán, Salgótarján el­ső polgármesterének végső nyughelye körül. Néhány pilla­natig csend volt, majd elénekel­tük az Elindultam szép hazám­ból... kezdetű népalt. Csoporttag­jaink: Kőfalviné Kovács Judit és Koronczi Kornélia verssel emlé­kezett. Nándori Ferencné dr. Förster Kálmán életútját ismer­tette, majd énekszó mellett elhe­lyeztük Salgótarján önkormány­zatának és a Tájak, Korok, Mú- ­zeumok salgótarjáni tagcsoport- ­jának emlékkoszorúját. Első polgármesterünk 21 éven r keresztül dolgozott azért, hogy a £ bányászfalu színvonalas várossá i alakuljon. Az utódok megköszö­nik ezt - méltán viseli a város­háza díszterme a Dr. Förster Kál­mán nevet. Portréja 2000-től lát­ható a panteonban. Egyesületek, társaságok fémjelzik nevével f programjaikat, tevékenységü­ket. Gondolatai, hitvallása idéze- ­tek formájában vissza-visszatér: r „én hiszem, hogy a város közön- , sége még gondozott, fasoros ut­cákon fog sétálni, modern szín- -i házba fog járhatni, modern kór­házban fogja betegeit gyógyíta- i ni, kétségbeesésre azért nincs a ok addig, amíg erőt érzünk ma- i gunkban és hitet a jövőben.” Kőfalviné Kovács Judit V\ egyesületi tag y Erdő mellett vadkár bőszít

Next

/
Oldalképek
Tartalom