Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-27 / 276. szám
4 Nem tudhatom, mi lesz velem Nem tudhatom, mi lesz velem öt vagy tíz év múl va. Fiatal vagyok, előttem van még az érettségi és megannyi kérdés, amit nem tudok megválaszolni. A kíváncsiság és a tudás utáni vágy hajt egyelőre. Kíváncsi vagyok a jövőre, mint mindenki. Vajon én is beleesek különböző csapdákba? Ez természetes dolog, hiszen ettől leszünk tapasztaltabbak, érettebbek. De ha most megkérdeznék, mit szeretnék tenni, akkor a válaszom csak annyi lenne, hogy minden vágyam még több tudásra szert tenni. Nem mohóságból, hanem mert mindig is csodálattal töltött el más emberek intelligenciája, s ez az, ami tüzel az elkövetkező öt évre. Megismerni a felnőttek világát, amit kiskoromban annyira szépnek T és önállónak találtam. Megtudni, hogyan működik a világ, ami kor csak magamra számíthatok. Persze mindenki eljátszik a képzelettel, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva, de szerintem ezek csak álmok, kalandozások. Akkor majd ezeket az elképzeléseket csak megmosolyogjuk, hogy milyen naivak voltunk, s örömmel gondolunk majd vissza régi vágyainkra. Közben pedig csak ennyit mondunk: ilyenek voltunk. Majer Júlia, Szent Imre Keresztény Általános Islola és Gimnázium, 11. a SA7TŐ t$ TANULÁS Küzdj és bízva bízzál? A sors kifürkészhetetlen. Bármennyire is próbáljuk tervezni a mindennapjainkat, valami mindig megakadályozhat a céljaink elérésében. Ilyen az élet - tartja a közhely. Mindezt számításba véve próbálom a jövőmet tervezni. Szeretnék tovább haladni az informatika valamely területén. Most is informatikai tagozaton tanulok, de még oly' messze van a végső cél. A családalapításon nem gondolkozom még az elkövetkező öt-tíz évben. Előtte még meg kell teremtenem azt az anyagi hátteret, hogy bátran kimondjam: merek családot vállalni. A mai világban elmélkedni kell az előfeltételeken. Mert tudom, a pénz nem boldogít - jut eszembe az újabb igaz tartalmú „szállóige”. Vannak merész és anyagias terveim is a jövővel kapcsolatban, mivel szeretnék utazgatni, minél több érdekes helyet látni a világban. Szerintem ez sokkal jobban bővítené a tudástáramat, a látványosságok sokasága. De hát ez a „van egy nagy álmom” kategóriába csatolható. Mindenkinek vannak nagy és merész álmai. Ki ne élvezne egy szép, tengerparti nyaralást manapság? Úgy vélem, az ember addig nagy és teljes, míg a saját álmainak él, s képes lelkesedni. Ha ezt bárki elveszti - Madách Tragédiájának végére gondolva -, akkor csak a küzdelem és a bizakodás marad. Jeszenszki Patrik, Stromfeld, 12. a A karrier nem minden Szeretnék segíteni Egy napon dédmamámért tartottak szentmisét a szécsényi templomban. Az egész gyülekezet tizenöt emberből állt: a mi családunk, néhány idős néni és öt apáca. Hazafelé a kocsiban arról volt szó, hogy milyen kevesen voltunk. Apukám azt mondta, sokszor látja a szerzetesnőket csendben elmélkedni ott. Anyukám egyszer csak megszólalt: „nem bánnám Barbika, ha apácának mennél.” Nem vettem őt komolyan. Azóta rengeteg minden megváltozott. Rájöttem, hogy olyan életet szeretnék élni, mint az apácák: tisztán, segítőkészen, szeretetteljesen, de a rendbe nem akarok belépni. Szeretnék Istenben egészen bízni, soha nem akarom őt megbántani, de ez a mai világban sokaknak nem sikerül. De semmi sem lehetetlen, meg kell próbálni. Szeretnék segíteni az embertársaimnak, ezért orvos akarok lenni. Maradandót kívánok alkotni az emberiség számára. Jó lenne, ha összefognánk és együtt segítenénk az embereken testileg, lelkileg. Knyazoviczki Barbara, Szent Imre, 8. Választani kell Hogy mi szeretnék lenni? Most még nem is tudom. Jogász, ügyvéd vagy színész... Ezek a szakmák foglalkoztatnak leginkább. Szeretnék valamelyik egyetemen jogot tanulni. Sokévi tanulásomnak meglenne a gyümölcse, amikor ledoktorálok. Ügyvédként megvédhetőém az embereket, akiket börtönbe akarnak zárni ártatlanul. De nem csak az ártatlanokat, hanem a bűnös embereket is meg kell védeni. A másik dolog a színészet: ez teljesen más munka. Színészként jobban beleláthatok abba, hogyan kell egy színdarabot, filmet rendezni. Élvezhetem az előadás sikereit, s hogy az embereknek tetszett. Talán ez a három szakma, amiben el tudom magamat képzelni. A munka mellett fontos, hogy legyen családom, akikre támaszkodhatok, elmondhatom nekik a problémáimat és örömeimet. A családommal sokat szeretnék utazni, nyaralni, s persze boldognak lenni. El szeretnék jutni Európa néhány országába és Amerikába is. Legfontosabb mégis az, hogy szeressem az embereket, s az emberek is szeressenek engem. Percsina Anna, Szent Imre, 8. a Először óvodában tették fel nekem azt a kérdést, hogy mi is akarok lenni, ha nagy leszek. Akkor teljes magabiztossággal állítottam, hogy rendőr vagy határőr. Majd később, iskolába kerülve biztos voltam abban, hogy nyugdíjas szeretnék lenni. Azt gondoltam: milyen jó is nekik, nem kell iskolába járniuk, tanulniuk, ők egész nap otthon vannak és a maguk urai. De ahogyan nőttem, úgy változtak meg az álmaim is. Első mérföldkő életem során a középiskola választása volt Ha az ember szakközépiskolába jelentkezik, akkor elindul egy olyan pálya felé, amely igen sok tanulást igényel, de remélhetőleg meghozza majd gyümölcsét. Már csak másfél évem van hátra és ismét iskolaválasztás elé kerülök. Felsőfokú tanulmányaimat Győrben vagy Debrecenben akarom folytatni. Minden álmom hogy építész legyek. Szeretnék házakat tervezni, s ha lehetőségem nyüna rá, egy saját építőipari vállalkozást is beindítani. Egyetlen félelmem van csupán, hogy ha az építőiparban helyezkedem el, akkor el kell költöznöm szeretett kis falumból, Rónafaluból. Persze a sikernek ára van. A karrier nem minden, számomra a család is nagyon fontos. Szüleim arra tanítottak, hogy az igazi boldogságot az ember csak akkor érezheti, ha saját családja van. Valójában ettől egy kicsit tartok, mert ha férjem, illetve gyerekeim lesznek, onnantól nem csak magamért tartozom majd felelősséggel. Tizenhét évesen csak álmodozom, de ha eljön az igazi, s úgy érzem, felkészültem, igazán örülnék két gyermeknek (leginkább fiúknak). Nem vágyom sok pénzre, milliós autóra, ötcsillagos szállodákban eltöltött nyaralásokra, csupán szeretnék megélni, dolgozni és persze sokat utazni. A tárgyi dolgokat el lehet veszíteni, de az utazás során megszerzett élményeket soha. Igazán senki nem tudhatja, mi vár rá majd a jövőben, én mégis úgy érzem: ha a saját lábamra tudok állni, akkor bizonyítottam. Nem csak családomnak, de barátaimnak, ismerőseimnek, sőt, egykori oktatóimnak is. Az nem baj, ha az ember nagy célokat tűz ki maga elé, mert minél többet tud valóra váltani, annál értékesebbé válik. A lényeg az, hogy a realitás talaján maradjunk és megtegyünk mindent, ami tőlünk telik, hiszen a jövőnket leginkább mi alakíthatjuk. Gulyás Anna, Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola, 11. d 2008. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Jövőkép - menőkép A jövőről pontosan semmit nem tudhatunk, de mindenkinek vannak elképzelései, hogy mi lesz vele pár év múlva. Első sorban 17 éves korom körül szeretném megszerezni a jogosítványt, mert úgy gondolom, hogy a mai világban ez már szinte elengedhetetlen. Ha ez megvan, pár éven belül szeretnék- egy autót is. Az angol nyelvvizsgát legkésőbb érettségiig szeretném sikeresen megoldani. Remélem, hogy 18 éves korom után már saját magamat fogom eltartani és külön fogok élni a szüleimtől, lehetőleg külföldön, mert az ország jelenlegi pénzügyi helyzete alapján itthon nem fogok tudni elhelyezkedni - ezáltal megélni sem. Szeretnék egy jól menő állást, sok fizetéssel, jó fej munkatársakkal, lehetőleg az informatikus szakmában. Magánélettel kapcsolatban csak annyit tudok biztosan, hogy huszonéves koromban szeretnék egy biztos párkapcsolatot, s majd később, a harmincas éveim közepén egy-két gyereket. Klenócki Zoltán, Stromfeld, 10. a Mi lesz velem? Ez olyan kérdés, amire még magam sem tudom a választ. Öt év múlva még az iskolapadot fogom koptatni, ha minden jól meg}'-. Húsz éves leszek, amikor éretségizni fogok, mivel nyelvi előkészítős osztályba járok. Ezután szeretnék továbbtanulni kommunikáció és médiatudomány irányban. Fia belegondolunk abba, hogy 25- 26 éves leszek, mire elvégzem az iskolát... S még hol a munka? Furcsám hogy ha valaki vinni akarja valamire, milyen sokáig kell neki küzdeni és dolgozni érte. Huszonat évesen talán már a család fogalma is felmerül. Gondolom, hogy egyszer majd lesz saját családom, de 18 évesen még nem ezen kell, hogy gondolkozzam. Hajói belegondolok tíz év múlva milliárdos is lehetek, mert honnan tudjam, hogy nem nyerem-e meg a lottót, de az is lehet, hogy már rég a föld alatt leszek. Előttem még a holnapi nap, mivel négy dolgozatot fogok írni, s nincs időm azon gondolkodni, hogy mi lesz velem. Egyelőre tanulnom kell ahhoz hogy legyen valami belőlem. Cseszték Klaudia, Stromfeld Szeretet és szorgalom Mindig fontos az, hogy az embernek legyen önmagáról és környezetéről egy jövőképe. Nem számít, hogy pesszimista vagy optimista, reális vagy úgymond olyan jövőkép, amit elérhetetlennek tart. Csak az számít, hogy legyen, hogy az ember ne a mának éljen. Nekem is van jövőképem, mégpedig az, hogy sikeresen elvégeztem a középiskolát, majd a főiskolát, s van több nyelvvizsga bizonyítványom is (angol, német). Szakmámban érvényesülök, megbecsült ember vagyok mind itthon, mind külföldön. Van a szülőfalumban egy szép házam, amiben mikor hazaérek munkából vár egy szép féleség telve szeretettel. Van egy szép autóm is, amivel mindennap dolgozni járok. Nagy vágyam még, hogy minden hétvégén összejöjjön a család egy nagy ebédre, ahol anyukám finomságokat tálal fel a vendégeknek. Számomra a reális jövőkép ez. Hogy mindenki boldog legyen. A családom, a barátaim, a húgom, a szüleim, a környezetem, a világ. Szerintem a szeretet háttérbe szorult manapság, a lényeg a pénz. Pedig mindennél fontosabb a szeretet és a szorgalom. Mert szorgalommal lehet jövőt építeni és szeretettel boldoggá lehet tenni magunkat és környezetünket. A szép jövő alapja a tanulás. Mert a szép jövő alkotása olyan, mint a házépítés. Ha egy háznak rosszul rakják le az alapját, a tégla sem áll meg rajta stabilan. Tehát ha én nem rakom le a jövőm alapjait a tanulással, akkor később a lét- biztonságom is instabil lesz. Optimista ember vagyok és hiszem azt, hogy olyan jövőm lesz, amilyet én elképzelek magamnak. Minden csak rajtam múlik. Gyurcsó Ádám, Stromfeld, 9. c Az ember tervez Megkérdeztem a tesómat, hogy szerinte mi lesz velem öt vagy tíz év múlva. Nevetve azt válaszolta, hogy szerinte biztos nem az, amit eltervezek, mivel az a legritkább esetben teljesül. Ő elektronikus grafikus szeretett volna lenni. Ennek ellenére én úgy gondolom, ha elég kitartó vagyok, elérem a célom. Márpedig magasra helyeztem a lécet, mivel elsődleges vágyam az, hogy a médiában, a sajtóban dolgozhassak. Őszinte embernek tartom magam, s az igaz szóra az embereknek egyre nagyobb szükségük van. Bár az őszinteségem miatt már okoztam kellemetlenséget másoknak, ért hátrány is emiatt. Mindezek ellenére én mégis azt hiszem, számomra csak az egyenes út járható. Az érettségi megszerzése után be szeretnék kerülni egy olyan iskolába, ahol sokoldalú képzésben részesülhetek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy aki másokat tájékoztatni szeretne, az ő maga is jól képzett legyen. Ha a sors is úgy akarja, ez megvalósulhat. Azt tartják, a pénz nem boldogít, de nagyon sok kapcsolat romlott már meg az állandó pénztelenség miatt, ezért mégiscsak olyan állás volna jó, ahol ha luxusholmira nem is telne, de legalább a tisztes megélhetést biztosítaná. Nem minden áron szeretnék karriert építeni, munkám mellett a családalapítás is fontos. Legyen szerető férjem és gyermekeim. Tudjunk egészségesen élni, sportolni, néha sétálni és kirándulni. Ha a családi élet kiegyensúlyozott, akkor minden problémával köny- nyebben tudunk szembenézni. Úgy látom, ebben a felgyorsult világban elértéktelenedik maga az ember, mindenki csak a saját érdekeivel törődik, gyakran gátlástalanul átgázolva mások életén. Az én életcélom minden nehézség ellenére is minden korban embernek maradni és emberként élni. Remélem ez nem elérhetetlen cél, ezért érdemes lesz vállalni a kihívásokat. Burik Anett. Szent Imre, 10.
