Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-20 / 270. szám
4 Külsőm a belsőm Külsőleg megpróbálok úgy kinézni, ahogy én jól érzem magamat. Jelenleg hip- hoposan öltözködöm - azaz, amilyen zenét amúgyis hallgatok. Ezzel jár a bő nadrág, a lazább pulóverek, laza cipők, esetenként sapka vagy kendő. Sokan azt gondolják, hogy ez elég kényelmetlen a sok bő ruha miatt, de ez nem így van. Szabadabban tudunk mozogni, szabadabbnak érezzük magunkat. Ez egy olyan stílus, amihez nincs szüksége az embernek sok pénzre, mivel bő nadrágot vagy pulóvert bárhol lehet kapni. Szellemi felfogásban a hip-hop zene két részre bomlik. Van az úgynevezett „mainstream”, ami öltözködésben is azt sugallja, hogy mennyire gazdag vagyok, vagy hogy csak a pénz számít, és van az „uderground”, amiben én is képviseltetem magam. Itt mind öltözködésben, mind szellemileg a szabadság a fontos, és hogy kimondd azt, amit érzel. Ne a másik háta mögött sugdolózz, s persze, hogy az légy, aki vagy. Én is ezt teszem, ugyanis ebben a stílusban úgy érzem, megtaláltam az igazi énemet név nélkül, Stromfeld Mutasd meg! Amikor az ember belép a kamaszkorba, megkezdődik egy bizonyos önkeresés. Mindenki keresi önmagát, szeretne tisztában lenni azzal, hogy ki is ő. Ezért van az, hogy sokféle divatirányzatot kipróbálunk, mire kifejlődik a sze- •mélyes stílusunk. A legköny- nyebb annak kialakítani a saját öltözködési világát, aki előbb belülről ismeri meg önmagát. Befolyásoló szempont lehet a zenei ízlés, a különböző formák, esetleg régi idők divatja. Mindig van aktuális divat, de szerencsére a XXI. században már mindenki olyan lehet, amilyen szeretne. Jó, ha valaki nem divatmajom, hanem van saját ízlése. Fontos azonban, hogy akármilyen is a stílusunk, tisztán és kultúráltan nézzünk ki. Vegyük figyelembe az életvitelünket, az ízlésünket, a korunkat, a testfelépítésünket, s legyünk olyanok, amilyenek lenni szeretnénk! Fáy Hanna, Szent Imre, 10 Carpe diem... élj a mának? Egy szép, egyedi tetoválás nagyon is jól tud festeni az emberen Szívesen hallgatom anyukám fiatalkori történeteit, amikor a fiatalság bőszárú Trapper farmert, kockás inget hordott, s a fiúk haja vállig ért. Ők voltak a hippik, az úgynevezett „nagy generáció”. Később a nővéremmel együtt éltem át az ő rockerkorszakát, amikor a fekete bőrszerkó, a hosszú haj, a bakancs és a veszkócsizma volt a menő. Akkor a közvéleményt ez botránkoztatta meg. Majd később a férfiak kezdtek el fülbevalót hordani, s ez is megbolygatta a közízlést. Minden kornak megvan a maga életérzése, a feelingje, s ezt nem kellene elítélni. A stílus leginkább valaminek a kifejezésére szolgáló eszköz. Manapság mindenfélét megtalálhatunk. A szezonális trendeket követni azonban nem olcsó mulatság, főleg ha az ember nem a bóvlit keresi, hanem mindenből a legjobbat, a márkásat szeretné. Ha elmegyünk egy általános vagy egy középiskolába, megfigyelhetjük, hogy a régi idők iskoladivatja manapság egyáltalán nem jellemző a gyerekekre. Régebben a lányok melegítőben, sportcipőben jártak. Ma már miniszoknyában, tűsarkúban láthatjuk őket. Ez nem túlzás. Már 14-15 éves korban sokan túl vannak az első tetoválásukon, vagy az aktuális őrületen, a fültágítón. Néha én magam is megbotránkozom ezen. Nem értem, miért kell például a fiúknak kifesteni a szemüket, körmüket, vagy befesteni a hajukat az aktuális divatszínre, ami persze gyakran változik. Aggasztónak tartom még azt is, hogy ezeknek a „stílusoknak” a képviselői nincsenek tisztában azzal, hogy mit tesznek magukkal. Végül is én nem vagyok ellensége se a tetoválásnak, se a testékszereknek. Egy szép, egyedi tetoválás nagyon is jól tud festeni az emberen, s van akinek még a piercing is jól áll.Véleményem szerint mindenki azt csinál a külsejével, amit akar. Én biztosan nem tágítanám a fülemet csak azért, mert egy afrikai országban esetleg ez a divat. Gondoljunk csak bele: ha pár év múlva én is anya leszek, mit mondok a gyerekemnek, miért annyira más formájú a fülem, mint a többi emberé? Egyébként pedig minden ember úgy szép, ahogy a természet megalkotta, s ezt fölösleges megbolygatni. Burik Anett, Szent Imre Turistalátványosságnak számítok „Kicsit több fém van a szervezetemben, mint amit az orvosok előírnak" Sokszor hallom a következő szavakat: „a stílus teszi az embert”. Hát, én vitatkoznék ezzel a szállóigével. Tizenhét éves, lázadozó, egyeseknek „fura külsejű” kamasz kölyök vagyok. Ebből adódóan eltér a stílusom, gondolkodásom a legtöbb emberétől. Szeretek feltűnést kelteni, szeretem, ha megdöbbennek rajtam az emberek. Azt pontosan nem tudom, miért van ez az állandó „feltűnési viszketegség”, mi késztet mindig arra, hogy a külsőm szemet szúrjon mások számára. Pedig a válasz lehet, hogy csak annyi: szeretném, ha észre- vennének, ha nem néznének át rajtam, hogy tudják: én is a világon vagyok. Nézzük, miért olyan könnyű nekem feltűnést keltenem? Egyszerűen fogalmazva kicsit több fém van a szervezetemben, mint amit az orvosok előírnak. Lakóhelyemen, amely egy kis falucska, nem megszokott ez a külső, igazi turistalátványosságnak számítok. Nyaranta, amikor a kirándulók megpillantanak, nem értik, mit keresek én a szép tájképben? Sokszor megszólnak az utcán, főleg az idősebbek. Összesúgnak mögöttem: „nézd már, még a szájában is fülbevaló van!” Gyakran meg is kérdezik: mire jó ez? A válaszom mindig csak any- nyi: mert nekem tetszik, s legalább ha fényes nem is, (de fémes lehet a mosolyom. Sokszor érdeklődnek afelől is, hogy miért van olyan nagy lyuk a fülemen? Mert nekem tetszik és remek ceruzavagy cigarettatároló eszköz. Szerintem a piercingek semmi jelentést nem hordoznak magukban. Az ember egyéniségén múlik, elfogadja-e vagy sem. Nem érdemes vitázni, miért tetszik, vagy miért nem. Más a tetoválás. Egy-egy tatto már hordozhat magában jelentést, ezért kell jól meggondolni ki, mit, hova „varrat” magára, mert ez örökké megmarad. A tetoválás azért tetszik, mert két teljesen egyforma nincsen belőle, mint ahogy emberből sem, s ha jól választja meg valaki, mit „üt- tet” magára, soha nem bánja meg. Sokszor hallom: „mi az a tarkódon? Nem kéne már nyakat mosnod?” De ez hidegen hagy; nekem tetszik, én ismerem a jelentését és legalább szóra bírom pár barátomat. Azt is mondják rám: ízlésficamom van. Nem hagyom, hogy beskatulyázzon valami új stílus, nem érdekel a divat, mindig is ellene voltam. Tehát öltözködés terén is inkább szálka legyek a szemekben, mint egy a tömegben! De ez csak a külsőm. Belül egészen más vagyok. Amikor középiskolába kerültem, megdöbbent a környezetem. Sugdolóztak: „ez biztos drogozik”. A lányokat is szinte „elkápráztattam”: „fúj, hogy lehet így kinézni? Úgyis kirúgják az iskolából.” Telt-múlt az idő, megismertek és rájöttek: nem vagyok én olyan nagy bajkeverő, szeretek nevetni, nevettetni, gondolkodni és olykor tanulni is. Már 11. évfolyamos vagyok! Persze nem vagyok egy földre szállt angyal, de jobb annál, mint amit a külsőm alapján gondolnak. Nem bánom, ha rosszat is gondolnak, mert ha megismernek, ezzel is feltűnést kelthetek. Mondják: végre benőhetne a fejem lágya, megtanulhatnám: nem így kell kitűnni a tömegből. Ha nem ilyen lenne a külsőm, nem lennék teljes. Én csak így érzem jól magam. Bene Tamás, Stromfeld, 11. d 2008. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK EMO Napjainkban a sok márkás ruha mellett divatként hódít az EMO, mint stílus. Fekete haj, erős smink, fekete köröm és feltűnő ruhák. A sötét külső mellé tartozik még a piercing és a tetoválás is, ami még feltűnőbbé teszi viselőjét. Az emósok valószínűleg a figyelem középpontjába szeretnének kerülni, s így megkapni azt a törődést, amirp szükségük van. Sok ember szemében ezek a fiatalok nagy felháborodást keltenek. Van, aki azt mondja, hogy amilyen a külsőd, olyan a belsőd is. Mindenki rendelkezik saját külsővel és véleménynyel. Nem kellene egymást bántani csak azért, mert más stílust szeret. Sajnos, az emberek nehezen fogadják el a másikat, s magukról azt gondolják, hogy tökéletesebbek. Illene mindenkinek a hibákat is felfedeznie magában... Busái Amanda, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 8. a I Piercing 1 éstetkó z I A fiatalok körében elterjedt a testékszer és a testfestés. Hogy ez most jó vagy sem, mindenki döntse el saját maga. Jogában áll minden embernek azt tenni a testével, amit jónak lát. De ezek a dolgok nagyon drágák és fájdalmasak. Egy tetoválás vagy piercing szépen mutathat, de ha túlzásba viszik, az már nem igazán jó sem a testnek, sem a „közönségnek”. A fiatalok körében a piercing és a tetoválás inkább azért terjedt el, hogy kitűnhessenek. De ezek el is csúnyíthatják az embert. Ne csak azért viseljünk ilyen ékszereket, hogy felvágjunk vele! Ha viseljük őket, a lényeg, hogy nekünk tetsszenek. Szabó Enikő, Szent Imre, 10 Mindenkinek van stílusa Minden embernek megvan a maga stílusa, egyénisége, tulajdonsága - ez lehet szerény, vagy kirívó, ez különbözteti meg a többi embertől. Az emberek stílusait befolyásolják az emberi korlátok és a mai világban használatos divatutánzatok, de a baráti közösség is alakíthatja. Az én stílusom és divatom nem szerény, de nem is kirívó - mondhatni, átlagos. Haladok a divat útján a magam elképzelése és korlátái szerint. Stílusom alkalmazkodik a barátaim öltözködéséhez, de nem minden esetben. Nem szeretem a kirívó öltözködést és kiegészítőket, például a testékszereket. A frizurák közt is vannak olyanok, amelyek nem tetszenek, ilyen például a túlzott punk. Nincs semmi bajom az ilyen hajjal, de ami már túlszárnyal az emberi határokon, az szerintem már nem szép. Szeretem a lezser ruhákat, főleg a rövid ujjúakat és a farmerokat, nem ragaszkodom a márkás cuccokhoz, de megválogatom a ruhatáramat képező darabokat. Hajam színe sötétbarna, elől, hátul és oldalt hosz- szú, mondhatni emós, de a szerényebb kategóriába sorolható. Az ember megjelenése, öltözködési szokása nagyban utal a viselkedésére is. Úgy gondolom, hogy az én megjelenésemből is le lehet mérni viselkedési kultúrámat. Nem vagyok egy feltűnő egyéniség, de átlagosnak sem mondanám magamat. Szeretek a barátaimmal viccelődni, értem a humort, néha talán „túl sok” is vagyok mások szemében. Elég harsány, hangos a beszédstílusom, ez a tulajdonságom már kiskorom óta kísér. Szeretem a nagy társaságot. Szívesen segítek barátaimnak, bármikor és bármiben számíthatnak rám. Szegi Tamás, Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola A belső fontosabb A külsőm némileg tükrözi a belsőm. Szélsőségektől mentes, szolid öltözködésű vagyok. Mindig igyekszem a körülményeknek és az időjárásnak megfelelően öltözni. A „tartalomhoz a forma...”, azaz a célhoz, az alkalomhoz való megfelelő. Nem vagyok divat-fan, hülyének tartom azokat, akik csak a megjelenésükkel tudnak kitűnni. Nagyon visszatetsző, amikor a hölgyek magas sarkú cipőben mennek gyalogtúrára, a hosszú orrú divatcipő is csak egy bizonyos réteg viselete. A zselés, brillantis séróval egyetemben... Magas, szőke, fehér bőrű, kék szemű, ovális arcú srác vagyok, még erősen növésben. Sokszor ér meglepetés, amikor régebben viselt ünneplőruhám rövidnek és szűknek bizonyul. Nem érdekelnek a nyakláncok, gyűrűk és egyéb holmik, mert szerintem fölöslegesek. Nincs sok ruhám, mert úgyis kinövöm őket, de igyekszem mindig tisztán, ápoltan megjelenni. Ellentétben a középső bátyámmal, aki meglehetősen „divatmajom” - én inkább a belsőre gyúrok. Szerintem a belső fontosabb, mint a külső, mivel ez alapján ragaszkodunk a másikhoz, a külső pillanatnyi benyomást kelt csupán. Néha egészen extrém külsővel rendelkező fiatalok normális életvitelt, megfelelő tanulmányi munkát végeznek, mégis előítélettel viseltetnek irányukban. A földön különböző népek, népcsoportok viseletéi egészen különböznek és meghökkentőek lehetnek, mégis úgy szép a világ, ha sokszínű. Tóth Tibor, Stromfeld, 9. c
