Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-12 / 263. szám
4 2008. NOVEMBER 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Nyugat-Nógrádból a mongol határig Nemrég ért véget az az egy hónapos expedíció, amelynek során megyénk két lakója az Oroszországhoz tartozó, a kazalt, kínai, mongol hármas határ ölelésében levő', csaknem Magyarország nagyságú Gornij Altajszk Köztársaságban tett látogatást. Balog István felsőpetényi lakosként elsősorban a térségben folytatja környezeti oktató-nevelő munkáját a Tridea Természetvédelmi Oktatóbázisán keresztül, együttműködve az Ipoly Erdő Zrt.-vel, a váci Göncöl Alapítvánnyal és a kétbodonyi erdei iskolával is. Expedíciószervező tevékenysége kapcsán nyolc alkalommal járt a Bajkál-tó környékén, Szibériában, négyszer Mongóliában, egyszer Kínában és Kazahsztánban, többször természetvédő szemmel Amerikában, valamint, ahogyan arról korábbi előadása kapcsán meggyőződhettek a nézők Rétságon, ő állított emlékművet Kenyában gróf Széchenyi Zsigmondnak születése centenáriumán, s járta be Kelet-Afrikát. Ezúttal a célpont az Altáj- hegység és csodálatos környezete volt. Balog Istvánnal tartott Valkó Gyula bánki grafikus, festőművész, akit ugyancsak nem kell bemutatni a megye lakóinak, hiszen több kiállítása gazdagította a nógrádi kulturális életet. (Az expedíció csapata egyébiránt több ízben kiegészült pár emberrel.) Az expedíciók elsődleges célja, ahogy most is volt, a tapasztalás, a megörökítés és itthon a tapasztaltak továbbadása. A nógrádi kutatóknak az altáji varázslatos őszben sikerült bejárni a köztársaság legkülönbözőbb részeit, tájegységeit a tajgai erdőktől a magashegységi régiókon keresztül a sztyeppi övezetekig. Megismerve az altáji, a ka- zah, a merkit, az ujgur emberek életét, felkeresve a szkíta, hun kurgánokat, Kalbak-Tas sok ezer éves, kőbe vésett állat- és életkép-miniatúráit, ábrázolásait, a hatalmas értékeket rejtő múzeumokat, elkápráztató természetvédelmi területeit, sikerült több értékes emberrel riportot készíteni, valamint érdekes gasztronómiai kiruccanásokat is tenni és folytathatnánk a kitűzött és teljesített feladatok sorát. Következik a több ezer felvétel és a hozzávetőlegesen tíz órányi mozgóképi anyag feldolgozása, majd jönnek az előadások, élménybeszámolók, kiállítások. Szávai Attila Fotópályázat „Környezetvédelem a sajtófotózásban” címmel az Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ és a József Attila Művelődési- és Konferencia-központ pályázatot hirdet az észak-magyarországi régió környezeti állapotát, környezetvédelmi helyzetét bemutató kiállításra. A pályázat kiterjed a környezetvédelem minden szakterületére, továbbá nemcsak a problémák, hanem az „élhető környezet" szemléltetése is célunk. Pályázati feltételek:- Beküldendők bármely, az adott régiót érintő környezetvédelmi témájú felvételek.- A fotók színes példányban készí- tendőek, technikai kritérium nincs, papírképként küldendő be.- A pályázatra maximum 5 kép küldhető be.- Nevezési díj nincs.- Képméret: A3-as formátum. Beküldési határidő: 2008. december 1. Cím: 3100 Salgótarján, Rákóczi út 11. Környezetvédők Háza Borítékon fel kell tüntetni „Környezetvédelem a sajtófotózásban” megnevezést A pályázatok benyújthatóak postai úton, valamint személyesen is. A beküldött pályázati munkákon kérjük szerepeltetni a fotó címét, valamint a képet készítő nevét. A képeket a kiállításon résztvevő nézőközönséggel fogjuk megszavaztatni, így a nézők a „bírálók”. A beérkezett pályamunkák közül a három legjobb pályamunka részesül díjazásban. A kiállítás 2008. december 8-ától újévig lesz megtekinthető a Környezetvédők Házában, majd a díjátadásra 2009. január 15-én kerül sor a Környezetvédők Háza konferencia-termében. „Méltó, értékmegőrző munkálkodás” eredménye Bátonyterenye. Kicsit borongós szombat délután a kisterenyei temetőben mostanság ritka apropóból gyülekeztek az emberek szeptember 27-én. Nemcsak a temetők hangulatához illő komolysággal, hanem a ritkán megélt pillanatok izgalmas várakozásával, tisztelettel, az örömmel párosuló ünnepélyességgel. Másfél évvel ezelőtt - pontosabban 2006 decemberében — került először nyilvánosságra: 200 éve, amikor itt, a Gyürkyek családi kriptájában temették el II. Losonczi Gyürky Istvánt, a szertartást végző három református lelkész beszédét könyv alakban is megjelentették. Ennek a könyvnek eredeti példánya dr. Szomszéd András helybéli helytörténész tulajdonában van. S nyilvánosságot kapott a múltunk feltárásához, rendezéséhez kapcsolódó elképzelés közreadása: a temetés évfordulójára állíttassák helyre az évtizedekkel ezelőtt lelketlenül, felelőtlenül tönkretett kripta is. Ifi. Szabó István szobrászművész faragta azt a címeres kopjafát, amelyet most állítottak fel a helyreállított családi sírboltnál. A kriptaszentelő szertartáson Földi Balázs önkormányzati képviselő köszöntése után Böszörményi István nyugalmazott gimnáziumi tanár szólt a jelenlévőkhöz. íme, a páratlanul szép gondolatok idézése:- Báthori Gábor, pesti református lelkész, utóbb püspök, jeles szónok II. Losonci Gyürky István temetésén elmondott beszédét azzal kezdte, hogy „minden dolognak elrendelt ideje vagyon, ideje az ég alatt minden akaratnak, ideje vagyon a sírásnak, ideje a nevetésnek“. Én itt és most 201 év után, a helyreállított családi kripta és az emlékoszlop avatásánál ehhez a bibliai igéhez csatlakozva idézem ugyanonnan, a Prédikátor könyvéből azt is, hogy „ ideje van a megőrzésnek és ideje az eldobásnak, ideje van a kövek el- hányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének, ideje a rontásnak és ideje az építésnek, ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.“ Tudjuk, ideje volt nem is olyan régen a kövek, sírkövek elhányásának, eldobásának. Az osztályharc szellemében, vagy csupán tolerált vandalizmus következtében sok-sok ingó és ingatlan érték, kulturális örökségünk része ment veszendőbe. Ugyanakkor ideje volt a hallgatásnak, a tűrésnek, mert fejére szólt, ki szót emelt a múlt emlékeinek megőrzése érdekében, hiszen ezek az emlékek úgymond a kizsákmányoló osztály emlékei voltak. De, mert mindennek rendelt ideje van, eljött az ideje a szólásnak, a megőrzésnek, az építésnek, a kövek egybegyűjtésének, kulturális értékeink rehabilitálásának, restaurálásának.- Számomra, mint a losonci református egyház tagja számára, ugyancsak mint felvidéki magyar kultúrmunkás számára jóleső érzés, hogy ennek a ke- gyeletes eseménynek, ennek az adósságtörlesztésnek, szellemi jóvátételnek részese lehetek. Tisztelettel adózom a hajdani Gyürkyek emlékének és a mai kisterenyeiek dicséretre méltó érték- megőrző munkálkodásának - zárta szavait Böszörményi István. Ezt követően Némethné Égető Judit református, s Zahar Béla katolikus lelkészek megszentelték a helyreállított kriptát. Aztán könyvbemutatóval folytatódott a „múlt rendezése” a hajdani Gyürky-kastélyban. Ugyanis a városi önkormányzat kiadásában megjelent a „Néhai nagy méltóságú lossontzi Gyürky István úr sír halma” című könyv, amelyet ugyancsak Böszörményi István ajánlott a jelenlévők figyelmébe.- „Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék” - üzeni mintegy másfél évszázad távlatából Vörösmarty Mihály, ehhez a gondolathoz csatlakozva fogalmazza meg máig érvényes felhívását a XIX. sz. végén Ipolyi Arnold:- Felmerülhet a kérdés, miért kell a XXI. század elején megjelentetni három egyenként is terjedelmes, esetenként nehezen értelmezhető fogalmazású gyászbeszédet. A választ - ha egyáltalán szükséges ezt megindokolni - röviden azzal lehetne elintézni, hogy ez is hozzátartozik kulturális örökségünkhöz, ez is egy megőrzendő érték, mely ebben a formában hozzáférhető lesz az érdeklődők számára. Remélem, hogy vannak, lesznek érdeklődők, akik számára a múlt nem csupán furcsa nyelvezettel megfogalmazott furcsa dolgok dohos gyűjteménye, hanem gondolatébresztő tanulságok és tanúságok érdekes, értékes információk gazdag tárháza, amellyel a ma embere is gyarapíthatja ismereteit, bővítheti látóhatárát, rácsodálkozhat szülőföldje, adott esetben Nógrád, vagy éppen Kisterenye hajdani életére, annak a közösség érdekében tevékenykedő szereplőire. A könyvbemutatón köszönetét mondtak mindazoknak, akik kezdeményezőként, kivitelezőként részt vállaltak a Gyürky-kripta helyreállításában, a könyv hasonmás kiadásában. Lavajné Dóka Éva polgármester valamennyiüknek átadta annak egy példányát, majd a jelenlévők baráti beszélgetés közepette élték át kicsit a hely szellemétől is megérintve a két évszázaddal ezelőtti idők megidézését, a múlt egy morzsányi részének rendezését. Némethné Égető Judit (balra) református és Zahar Béla (középen) katolikus lelkészek szentelték meg a helyreállított kriptát (óné)
