Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

2008-11-12 / 263. szám

4 2008. NOVEMBER 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Nyugat-Nógrádból a mongol határig Nemrég ért véget az az egy hónapos expedíció, amelynek során megyénk két lakója az Oroszországhoz tartozó, a ka­zalt, kínai, mongol hármas határ ölelésében levő', csak­nem Magyarország nagyságú Gornij Altajszk Köztársaság­ban tett látogatást. Balog István felsőpetényi la­kosként elsősorban a térség­ben folytatja környezeti okta­tó-nevelő munkáját a Tridea Természetvédelmi Oktatóbá­zisán keresztül, együttműköd­ve az Ipoly Erdő Zrt.-vel, a vá­ci Göncöl Alapítvánnyal és a kétbodonyi erdei iskolával is. Expedíciószervező tevékeny­sége kapcsán nyolc alkalom­mal járt a Bajkál-tó környé­kén, Szibériában, négyszer Mongóliában, egyszer Kíná­ban és Kazahsztánban, több­ször természetvédő szemmel Amerikában, valamint, aho­gyan arról korábbi előadása kapcsán meggyőződhettek a nézők Rétságon, ő állított em­lékművet Kenyában gróf Szé­chenyi Zsigmondnak születé­se centenáriumán, s járta be Kelet-Afrikát. Ezúttal a célpont az Altáj- hegység és csodálatos környe­zete volt. Balog Istvánnal tar­tott Valkó Gyula bánki grafi­kus, festőművész, akit ugyan­csak nem kell bemutatni a megye lakóinak, hiszen több kiállítása gazdagította a nóg­rádi kulturális életet. (Az ex­pedíció csapata egyébiránt több ízben kiegészült pár em­berrel.) Az expedíciók elsődleges célja, ahogy most is volt, a ta­pasztalás, a megörökítés és itthon a tapasztaltak tovább­adása. A nógrádi kutatóknak az altáji varázslatos őszben si­került bejárni a köztársaság legkülönbözőbb részeit, táj­egységeit a tajgai erdőktől a magashegységi régiókon ke­resztül a sztyeppi övezetekig. Megismerve az altáji, a ka- zah, a merkit, az ujgur embe­rek életét, felkeresve a szkíta, hun kurgánokat, Kalbak-Tas sok ezer éves, kőbe vésett ál­lat- és életkép-miniatúráit, ábrázolásait, a hatalmas ér­tékeket rejtő múzeumokat, el­kápráztató természetvédelmi területeit, sikerült több érté­kes emberrel riportot készíte­ni, valamint érdekes gasztro­nómiai kiruccanásokat is tenni és folytathatnánk a ki­tűzött és teljesített feladatok sorát. Következik a több ezer fel­vétel és a hozzávetőlegesen tíz órányi mozgóképi anyag feldolgozása, majd jönnek az előadások, élménybeszámo­lók, kiállítások. Szávai Attila Fotópályázat „Környezetvédelem a sajtófotózás­ban” címmel az Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ és a József Attila Művelődési- és Konfe­rencia-központ pályázatot hirdet az észak-magyarországi régió környezeti állapotát, környezetvédelmi helyzetét bemutató kiállításra. A pályázat kiter­jed a környezetvédelem minden szakte­rületére, továbbá nemcsak a problé­mák, hanem az „élhető környezet" szemléltetése is célunk. Pályázati feltételek:- Beküldendők bármely, az adott ré­giót érintő környezetvédelmi témá­jú felvételek.- A fotók színes példányban készí- tendőek, technikai kritérium nincs, papírképként küldendő be.- A pályázatra maximum 5 kép küldhető be.- Nevezési díj nincs.- Képméret: A3-as formátum. Beküldési határidő: 2008. december 1. Cím: 3100 Salgótarján, Rákóczi út 11. Környezetvédők Háza Borítékon fel kell tüntetni „Környezet­védelem a sajtófotózásban” megnevezést A pályázatok benyújthatóak postai úton, valamint személyesen is. A beküldött pályázati munkákon kérjük szerepeltetni a fotó címét, vala­mint a képet készítő nevét. A képeket a kiállításon résztvevő né­zőközönséggel fogjuk megszavaztatni, így a nézők a „bírálók”. A beérkezett pályamunkák közül a három legjobb pályamunka részesül díjazásban. A kiállítás 2008. december 8-ától új­évig lesz megtekinthető a Környezetvé­dők Házában, majd a díjátadásra 2009. január 15-én kerül sor a Környezetvé­dők Háza konferencia-termében. „Méltó, értékmegőrző munkálkodás” eredménye Bátonyterenye. Kicsit borongós szom­bat délután a kisterenyei temetőben mostanság ritka apropóból gyülekez­tek az emberek szeptember 27-én. Nemcsak a temetők hangulatához illő komolysággal, hanem a ritkán megélt pillanatok izgalmas várakozásával, tisztelettel, az örömmel párosuló ün­nepélyességgel. Másfél évvel ezelőtt - pontosabban 2006 decemberében — került először nyilvánosságra: 200 éve, amikor itt, a Gyürkyek családi kriptájában temették el II. Losonczi Gyürky Istvánt, a szertar­tást végző három református lelkész be­szédét könyv alakban is megjelentet­ték. Ennek a könyvnek eredeti példánya dr. Szomszéd András helybéli helytörté­nész tulajdonában van. S nyilvánossá­got kapott a múltunk feltárásához, ren­dezéséhez kapcsolódó elképzelés közre­adása: a temetés évfordulójára állíttassák helyre az évtizedekkel ez­előtt lelketlenül, felelőtlenül tönkretett kripta is. Ifi. Szabó István szobrászmű­vész faragta azt a címeres kopjafát, ame­lyet most állítottak fel a helyreállított családi sírboltnál. A kriptaszentelő szer­tartáson Földi Balázs önkormányzati képviselő köszöntése után Böszörményi István nyugalmazott gimnáziumi tanár szólt a jelenlévőkhöz. íme, a páratlanul szép gondolatok idézése:- Báthori Gábor, pesti református lel­kész, utóbb püspök, jeles szónok II. Lo­sonci Gyürky István temetésén elmon­dott beszédét azzal kezdte, hogy „min­den dolognak elrendelt ideje vagyon, ideje az ég alatt minden akaratnak, ide­je vagyon a sírásnak, ideje a nevetésnek“. Én itt és most 201 év után, a helyreállított családi kripta és az em­lékoszlop avatásánál ehhez a bibliai igéhez csatlakozva idézem ugyanon­nan, a Prédikátor könyvéből azt is, hogy „ ideje van a megőrzésnek és ide­je az eldobásnak, ideje van a kövek el- hányásának és ideje a kövek egybe­gyűjtésének, ideje a rontásnak és ide­je az építésnek, ideje van a hallgatás­nak és ideje a szólásnak.“ Tudjuk, ideje volt nem is olyan régen a kövek, sírkövek elhányásának, eldo­básának. Az osztályharc szellemében, vagy csupán tolerált vandalizmus kö­vetkeztében sok-sok ingó és ingatlan ér­ték, kulturális örökségünk része ment veszendőbe. Ugyanakkor ideje volt a hallgatásnak, a tűrésnek, mert fejére szólt, ki szót emelt a múlt emlékeinek megőrzése érdekében, hiszen ezek az emlékek úgymond a kizsákmányoló osztály emlékei voltak. De, mert mindennek rendelt ideje van, eljött az ideje a szólásnak, a megőrzésnek, az építésnek, a kövek egybegyűjtésének, kulturális értékeink rehabilitálásának, restaurálásának.- Számomra, mint a losonci reformá­tus egyház tagja számára, ugyancsak mint felvidéki magyar kultúrmunkás számára jóleső érzés, hogy ennek a ke- gyeletes eseménynek, ennek az adós­ságtörlesztésnek, szellemi jóvátételnek részese lehetek. Tisztelettel adózom a hajdani Gyürkyek emlékének és a mai kisterenyeiek dicséretre méltó érték- megőrző munkálkodásának - zárta sza­vait Böszörményi István. Ezt követően Némethné Égető Judit re­formátus, s Zahar Béla katolikus lelké­szek megszentelték a helyreállított krip­tát. Aztán könyvbemutatóval folytató­dott a „múlt rendezése” a hajdani Gyürky-kastélyban. Ugyanis a városi önkormányzat kiadásában megjelent a „Néhai nagy méltóságú lossontzi Gyürky István úr sír halma” című könyv, amelyet ugyancsak Böszörményi István ajánlott a jelenlévők figyelmébe.- „Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék” - üzeni mintegy másfél évszázad távlatából Vörösmarty Mihály, ehhez a gondolathoz csatlakozva fogalmazza meg máig érvényes felhívását a XIX. sz. végén Ipolyi Arnold:- Felmerülhet a kérdés, miért kell a XXI. század elején megjelentetni három egyenként is terjedelmes, esetenként nehezen értelmezhető fogalmazású gyászbeszédet. A választ - ha egyálta­lán szükséges ezt megindokolni - rövi­den azzal lehetne elintézni, hogy ez is hozzátartozik kulturális örökségünk­höz, ez is egy megőrzendő érték, mely ebben a formában hozzáférhető lesz az érdeklődők számára. Remélem, hogy vannak, lesznek érdeklődők, akik szá­mára a múlt nem csupán furcsa nyelve­zettel megfogalmazott furcsa dolgok do­hos gyűjteménye, hanem gondolatéb­resztő tanulságok és tanúságok érde­kes, értékes információk gazdag tárhá­za, amellyel a ma embere is gyarapít­hatja ismereteit, bővítheti látóhatárát, rácsodálkozhat szülőföldje, adott eset­ben Nógrád, vagy éppen Kisterenye haj­dani életére, annak a közösség érdeké­ben tevékenykedő szereplőire. A könyvbemutatón köszönetét mond­tak mindazoknak, akik kezdeményező­ként, kivitelezőként részt vállaltak a Gyürky-kripta helyreállításában, a könyv hasonmás kiadásában. Lavajné Dóka Éva polgármester valamennyiük­nek átadta annak egy példányát, majd a jelenlévők baráti beszélgetés közepet­te élték át kicsit a hely szellemétől is megérintve a két évszázaddal ezelőtti idők megidézését, a múlt egy morzsányi részének rendezését. Némethné Égető Judit (balra) református és Zahar Béla (középen) katolikus lelkészek szentelték meg a helyreállított kriptát (óné)

Next

/
Oldalképek
Tartalom