Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

2008-11-22 / 272. szám

4 2008. NOVEMBER 22., SZOMBAT KULTÚRA „Elhúzzuk a csipkés ködfüggönyt..” ...hadd legyenek kilátásaink...” Adám Tamás nyolcva­nas években írott „Nemzedékem” című verséből valók ezek a sorok, amelyek a szerző jelenlétében elhang­zottak a Palócföld idei negyedik számának minapi, salgótarjáni bemutatóján is. A költő mondandója jó húsz esztendő elmúltával sem vesztett érvényességé­ből, csak manapság nyilvánvalóan mást jelent a „csip­kés ködfüggöny” s a remélt „kilátásaink” sem azono­sak a két évtizeddel ezelőttiekkel. Azt a gyakorlatot, hogy egy-egy vendége van a folyóirat aktuális rendez­vényének éppúgy az új főszerkesztő, Mizser Attila ho­nosította meg, mint egyáltalán az új számok megis­mertetésének, népszerűsítésének szisztematikus, több településre is kiterjedő rendjét. A salgótarjáni Palócföld-est- nek szomorú aktualitást adott dr. Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész váratlan halá­la. A Madách-kutatásokban is elhíresült szakemberre - aki a harmadik szám megjelenése al­kalmából alig néhány héttel ez­előtt vendégeskedett a megyei könyvtárban - egyperces néma főhajtással emlékeztek a jelenlé­vők, itteni barátai, ismerősei, tisztelői. A kegyeletes gesztust követően Mizser Attila jellemez­te a negyedik lapszámot, amely­nek hangulatát - a forradalom évfordulójára való emlékezés és a mindenszentek jegyében - Szunyogh Pál „Negyvenkettedik októbered kiszenved” című ver­se alapozza meg a „kávéházi szegleten...” című rovatból. „Az olvashatatlan sírfeliratokat elle­pi a muhar / halottak-napi gyer­tyák katyusa tüzére leengedi / békefenntartó helikoptereit a ju­har” - írja a tereskei költő. A „Próza és vidéké”-t Szabó Andre­ának, a Nógrád Megyei Hírlap balassagyarmati munkatársá­nak „Középkori miniatűrök” cí­mű írása vezeti be. A re­mek stílusgyakorlat egyike Margitot, Béla ki­rály lányát idézi meg, amint kolostori.lakóként önmaga előtt is titkolan­dó gondolatai támadnak két fénylő testű szarvas­bogár találkozása kap­csán. A másik fikciós tör­ténet egy német falu bí­rójának remetévé, szent emberré válásának fo­lyamatát, stációit örökíti meg. A lap történelmi vo­nulatához kapcsolódik az „Egy november rezo­nanciája” című „alkalmi” rovat, benne Marafkó László „Pártálladalom” című tárcáival és Soly­már József „Egy alvó ügy­nök ébredése - A terem­tés koronája” című írása­ival. A „Találkozási pon­tok” az idei első számtól hangsúlyos rovata a meg­újult Palócfóldnek. Az interjú- sorozatban ezúttal „Kirakatper - avagy a rendfenntartás jutal­ma” címmel Deme Attila 1956-os városi nemzetőrparancsnok, 2006 óta Salgótarján díszpolgá­ra válaszol Sulyok László kérdé­seire. Ugyancsak már hagyomá­nyosnak tekinthető rovat a „Ku­tatóterület”, amelyben G. Toro­nyi Judit a választójogról érteke­zik a huszadik század eleji salgótarjáni névjegyzék tükré­ben, Koós István az idő és a nyel­viség megnyilvánulásait elemzi Kosztolányi Dezső lírájában, Sza­bó Edina pedig Szabó Lőrinc két jelentős művével a „Tücsökzené”...-vel, illetve a „Vers és valóság”-gal foglalko­A Palócföld 2008/4-es számának címlapja Gelen­csér János Vándor a tájban című festményével zik. A zárófejezet a már szintén szokásos „Ami marad” címet vi­seli és recenziókat tartalmaz. Debreceni Boglárka a nógrádi szerzők sorát gyarapítja, amikor méltatja Tőzsér Árpádnak, a Pa­lócföld újdonsült pozsonyi fő­munkatársának „Szent Antal disznaja” című naplóját. Handó Péter szerkesztő Báthori Csaba „Csendélet kakassal” című „napkutas” verseskötetét, Nagy Csilla balassagyarmati iroda­lomtörténész, kritikus pedig Borbély Szilárdnak, a pozsonyi Kalligram kiadónál napvilágot látott első prózakötetét, az „Árnyképrajzoló”-t ajánlja az ol­vasók figyelmébe. Ugyanezt te­szi Szirácsik Éva is, amikor a Nógrád Megyei Levéltár munkatársaként Sulyok László „Recski rabszol­gák” című, a Palócföld könyvek sorozatban meg­jelent kötetét mutatja be. A lap legújabb számának borítója Gelencsér János Vándor a tájban című fest­ményének felhasználásá­val készült, a belső illuszt-' rációk Birkás Babett Halál Velencében című soroza­tából kerültek ki. A negye­dik szám újdonságai kö­zött említendő a Nógrád Megyei Hírlap médiapart­nersége is. A Mizser Attilával és Handó Péterrel folytatott beszélgetés során kirajzo­lódott Ádám Tamás - aki­nek négy új verse gazda­gítja a Palócfóld friss szá­mát - egész eddigi életút­ja. A balassagyarmati szü­letésű és évtizedekig ott élt, dolgozott újságíró, költő, né­hány éves dunántúli kitérő után egy ideje már budapesti lakos. Első verseit - Pitypangszere­Birkás Babett Halál Velencében című sorozatának egyik részlete: belső il­lusztráció lem, Ellobbant, Holtponton cím­mel - huszonnyolc éves korá­ban a Palócföld 1982/5-ös szá­ma közölte, az azóta eltelt ne­gyedszázadban viszont számos más rangos lapban - többek kö­zött az Élet és Irodalomban, a Kortársban, a Mozgó Világban, a Magyar Naplóban, a Napja­inkban, a Tekintetben -, antoló­giában is jelen volt. Eleddig hét saját kötete jelent meg: Gyöke­rek lélegzése (versek, 1988), Csókok a seben (versek, 1992), Megmászom az éj falát (versek, 1996), Balhé van, babám (ripor­tok, 1998), Újságperirat (publi­cisztikák, 2000), Rendezünk majd vérbő partikat (versek, 2004), Máglyák ideje (interjúk, 2006). Mintegy negyven köny­vet szerkesztett, több lapot fő­szerkesztett, évekig volt mun­katársa a Nógrád Megyei Hír­lapnak Is. Tagja a Magyar író- szövetségnek, a Nagy Lajos Tár­saságnak, egyik alapítója és jelenleg is elnöke a balassa­gyarmati székhelyű Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Tár­saságnak. Ebbéli minőségben nemrégiben részt vett a salgó­tarjáni Szerda társaság Irodalmi Kávéház Komjáthyra emlékező összejövetelén. Ezen kívül sok más, eltéphetetlen szálon is kö­tődik szülőföldjéhez. Gyermek­korának, ludányhalászi élmé­nyeinek sok ellesett pillanatát őrzi mindmáig. Erre annál is in­kább szüksége van, mert - mint mondta - hideg, rideg világban élünk, amelyben idegenként vi­szonyulunk egymáshoz. Né­hány szép pillanat azonban erőt ad számára a mindenkori újra­kezdéshez. Szépirodalmat ugyanis hosszú ideig nem pub­likált, úgy érezte, nincs rá foga­dókészség. Aztán a Spanyolnát­ha című internetes folyóiratban kezdett ismét írni. Édesapja em­lékének szánja következő ver­seskötetét, amelyet azonban csak akkor ad ki a kezéből, ha a saját értékrendjének megfe­lel. Ebben a könyvben helyet kapnak majd azok a pesti ihle­tésű új versek is, amelyek most jelentek meg a Palócfóldben és amelyek a Pap Dávid és József testvérpár értő tolmácsolásban el is hangzott a rendezvényen. Csongrády Béla Műalkotásaiban él tovább Bár - ahogy mondani szokás - benne volt a korban, mégsem gondolt a távozásra. Deresedé) fejjel is fiata­los hevülettel dolgozott, terveket kovácsolt. Sokszor emlegette, hogy 2009-ben kerek születésnapja lesz, a nyolcvanadik, lélekben arra készült. A nagy betűs Sors azonban közbeszólt és váratlanul elszólította: Radics István festőművészt az idén tavasszal, április 17-én egyházi szertartás keretében kísérték utolsó út­jára szerettei, tisztelői, barátai. Abban a faluban - Nógrádmegyerben - nyugszik, ahol bölcsője is rin­gott, s amelyet mindig is csak ideiglenes hagyott el. Életében sok tárlata volt szer­te a megyében, halála után most van az első: Salgótarjánban, a Gagarin iskola galériájában. Az emlékkiállítást Homogáné Pálkovács Margit tanárnő kezde­ményezte, a család pedig készsé­Radlcs István: Hollókői madonna gesen hozzájárult, hogy Radics István művei újra a nyilvános­ság elé kerülhessenek egy olyan helyszínen, ahol ugyancsak jól ismerik korábbi bemutatkozásai révén. Ezernyi szál fűzte a me­gyeszékhelyhez: szakfelügyelő­ként bejáratos volt minden isko­lába, tanított itt is: a Bolyai-gim­náziumban és az egri főiskola ki­helyezett tagozatán. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt évti­zedekben milyen rendezvénye­ken működött közre szervező­ként, előadóként, miként formál­ta aktívan, vagy akárcsak rend­szeres érdeklődőként is a kultu­rális közéletet. Mint ahogyan reménytelen vállalkozásnak tet­szik számba venni azokat a diá­kokat, növendékeket, tanítvá­nyokat is, akik a Radics István­tól kapott tanórai, szakköri, alko­tótábori munícióval a tarsolyuk­ban léptek a nyomába mint pedagógusok, művészek, nép­művelők, vagy csak egyszerűen művészetszerető és értő, értel­mesen élő, jó ízlésű emberek. Örökségében - művészről lévén szó - mégis csak az a legfonto­sabb, amit a konkrét műveiben hátrahagyott. A Gagarin- galériában látható manuális talen­tumot feltételező Unom ívű toll- rajzok, a kellemes színhatású olaj- festmények, a kompozíciós kész­séget, a sajátos technikai felké­szültséget igénylő grafikák, tűzzománcok nem csak a műfaji sokrétűségre utalnak, de azt is egyértelműsítik, hogy Radics Ist­A Gagarin-galéria Radics-emlékki- állításán megjelent és köszönetét mondott a tárlat megrendezéséért a művész leánya, Radics Rita Is ván mindenekelőtt emberközpon­tú alkotó volt. A humánum uralja az általa művelt formákat, kimun­kált stílusjegyeket éppúgy, mint a tudatosan képviselt természetsze­rető, hagyományőrző, lokálpatrió­ta tartalmat is. Elsősorban a tájha­za berkeiben mozgott otthonosan, de közel álltak hozzá a szakrális té­makörök, feladatok is. Kizárólag belső parancsa vezérelvei szerint dolgozott, sikerült függeüeníteni magát a mindenkori politikai szél­járásoktól, az ilyen-olyan izmusok aktuális hullámveréseitől, a pénz­orientált világ értékrendbeli fica­maitól. Következetesen haladt a maga útján, életműve azt igazolja, hogy egy „eldugottnak” tekintett megye kis településéről is lehet kreatívan, országban, világban orientálódva jelen lenni, nyomot hagyni a szellemi életben. Mun­kásságának értékeit méltatni, megismertetni a túlélők feladata. Emlékének őrzése terén az első lé­pést a Gagarin iskola tette meg. ...................... Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Unalmas ez a történelmi sorozat, de a fllmtriikkök nagyon élethűek. ” Szerencsés nyertesünk: özv. Varga Gyuláné, Szilaspogony, Rákóczi út 121. Kérjük, mai rejt­vényünk megfejtését november 27-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Jl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom