Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-30 / 253. szám
2008. OKTÓBER 30., CSÜTÖRTÖK Erdély gyönyörű hely Az iskolámban, a Szent Imre gimnáziumban tavaly jól teljesítő diákok és a tanári kar egy része szeptember végén elutazhatott négy napra Erdélybe. Könyöröghettünk a csíksomlyói Szűzanyához, láthattuk az ezeréves határt, járhattunk Korondon, Medgyesen, Segesvárott, Székelyudvarhelyen, Zeteváralján, Csíkszeredán, s még rengeteg csodaszép helyen. Sokan visszavágyunk. Egyikünk sem tagadhatja: Erdély gyönyörű hely. György Anna, Szent Imre 9. o. Ha én szervezném nemzeti ünnepünket Sokat tűnődtem azon, milyen is lehetne egy általam megszervezett nemzeti ünnep, hogyan is áll- nék neki? Először a helyszínen gondolkoznék. Mindenképp olyan helyszínt választanék, ami kapcsolódik ahhoz a nemzeti ünnephez, ami egyben szimbóluma is. Többféle művészeti ágból választék, hogy ezzel is színesítsem az ünnep hangulatát, emeljem a színvonalát. Olyan művészeket, előadókat hívnék meg, akik műveiket, előadott darabjaikat a közönségnek úgy tudják előadni, hogy élvezzék. Ilyen előadás volt tavaly október 23-án Balassagyarmaton, a Palóc ligetben, ahol egy jeles vendég, Wittner Mária mondott beszédet. Azért éreztem hitelesnek a mondanivalóját,.mert tudtam, hogy ő tényleg átélte az 1956-os forradalom borzalmait. Egyik versét is beleszőtte beszédébe, amelyet a XX. századi magyar történelem világrengető felelése ihletett. Bízom abban, hogy olyan ün- lepeken veszek részt életem so- án, amely után nem a könny- áztól, hanem a meghatottságul könnyezünk. Pintér Eszter, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 12. b )AJTÓ ti TANULÁS Diákfejjel a GT-ben Immáron három éve koptatom a padokat a Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskolában, vagy egyszerűbben, a GT-ben. Nyolcadikos koromban a magasépítő tagozatot választottam, hiszen mióta átestem a „tűzoltó leszek, s katona” gyermeki álmodozáson, azóta csak az építészet érdekel. Nem bántam meg, hogy ide kerültem, hiszen ez az iskola segít céljaim elérésében. A szakmai oktatáshoz minden szükséges eszköz megvan, kifejezetten szeretem a gyakorlati képzést, ezeken az órákon hasznát vehettem mindannak, amiket az elméleti órákon „vért verítékezve” megtanultam. Sokszor tanulás közben felmerült bennem a kérdés: miért tanulom ezt? Hol veszem majd hasznát? De a gyakorlati órák megadták a választ, hogy nem volt hiábavaló a sok tintapocsékolás és fejtörés. Ám nem csak ezért jó ez az iskola. Nem hittem volna, hogy eny- nyi jó program vár rám. Ott van a gólyaavató, amely minden évben segíti a jó hangulatú tanévkezdést - lehet, hogy ezt a kilencedikesek nem így gondolják. Októberben rendezik az Aurél-napi szavalóversenyt, ami szintén közel áll a szívemhez, hiszen magam is nagyon szeretem a verseket és nem is mertem volna gondolni arra, hogy egy műszaki iskolában is ilyen nagy hangsúlyt fektetnek a költészet ápolására, a diákok művelődésére. Ezeken kívül még rengeteg program teszi színesebbé a diákéletet a GT zordon falai között. Ott van a 24 órás foci, mert mindenki szeret focizni az intézményben, még a lányok is. Csak én vagyok különc. Aztán a Strom- feld-napok, ami nem csak az órák „ellógásáról" szól, hanem sok érdekes előadás vár ránk, olyan témákkal is, ami a tanórákon nem nagyon fordul elő. Azonban nem minden a tanulásról szól, más dolgokra is van lehetőség az iskolánkban. Minden diák kedvenc órája a lyukasóra, ekkor a házirend értelmében az aulában kell várakozni. Ekkor kezdődhet az „őrület”: vannak, akik pókereznek (persze a tét csak zsetonokból áll), mások a büfében falatoznak, az osztály krémje pedig keresi a kiutat a falakon kívülre, ami egyszerűbben fogalmazva a házirend megszegése - de hát ettől olyan izgalmas. Az ügyesebbek és rutinosabbak gond nélkül kijutnak és intézik ügyes-bajos dolgaikat. Sokan viszont csak káros szenvedélyük, a dohányzás miatt sértik meg a szabályokat - sajnos, én is sokszor kísértésbe estem. A múlt évben üdvrivalgás tört ki az iskolában, engedélyezték a 18 év felettieknek a dohányzást a suli háta mögött, az arra kijelölt helyen. Sajnos, nem sokáig tartott a jókedv, ugyanis az ügyeletes tanárok gond nélkül elzavarták az illegálisan ott tartózkodókat. Sokszor én is a magasabbak mögé bújtam, ám ez is kevés volt, örülhettem, hogy nem kérték az ellenőrzőm. Nos, lényeg a fegyelem. Sok mindent írhatnék még, de nem szeretnék a diákoknak ötleteket adni, sem a tantestület haragját magamra vonni. Szerintem az a legfontosabb, hogy szeretem az iskolámat, hiszen itt tanulhatok, s ami még jobb: remek diákcsínyekben vehetek részt. Bene Tamás, Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari, és Informatikai Szakközépiskola, 11. d Vizslák és Petőfi „Kutyakaparója” Salgótarjánban születtem, de Vizslás a íülőfalum, mert itt élek a családommal, veretem ezt a hegyes-völgyes falut. Köz- igünkből rálátni a Mátrára is, amely :ép látványt nyújt. Ide jártam óvodába, azóta is sok barátom van itt. Vizslás története az 1242-es tatárjárás ejére vezethető vissza. A falu nem jelen- gi helyén feküdt, hanem a mostani izslás-Újlak környékén, ahol a későbbi .atások során több leletet is találtak, egtalálták az egykori falu alaprajzát és ég több más érdekességet, amely igazol- , hogy a tatárjárás olyan mértékű em- xirtással járt, amelynek következtében zsláson csak négy család maradt élet- ín: Sándor, Jakab, Vincze és Kakuk. :ek máig is a település régi lakóinak aládnevei. Vizslás-Újlakról menekülje a családok a falu mai helyére, amelyet inden oldalról erdővel borított dombok sznek körül. A falu elnevezéséhez kapcsolódik egy régi mítosz is, miszerint egykor Mátyás király mátrai vadászata során ezen a helyen pihent meg és ekkor adták neki a falubeliek a vadászathoz szükséges vizsla kutyákat. Innen kapta a falu a nevét. A legenda szerint Vizslás-Újlakpuszta határában állt Petőfi által megénekelt Kutyakaparó csárda, amelynek romja az elmúlt évtizedekben még megtalálható volt. Ezt a versét a költő talán akkor írta, mikor a közeli Salgó várához látogatott, s betért a csárdába. II. Endre királyunk uralkodása alatt népesült be a régi falu, a mai Vizslás-Újlak területén, akinek a közeli Endrefalván volt a nyári palotája és a vadászathoz, lovagláshoz tartozó hűbéri birtokot nevezte el Vizslásnak. A település az akkori hadi út mellett feküdt. A településnek volt egy temploma. A harangot, hogy megmentsék a tatárok elől, egy mély kútba dobták, ami azóta is ott pihen valahol a mélyben. Sajnos, csak sejteni lehet a templom helyét, cserép és építészeti maradványok nyomai által. Feltárásokkal kísérleteztek, de mivel pontos igazolás nem állt rendelkezésre, a munkálatok nem folytatódtak. Gátolta a régészeti munkákat az a tény is, hogy a régi faluhely a második világháború után házhelyeknek lett kialakítva és újra benépesült, így az ásatásokkal nem lehetett kísérletezni. Ettől a területtől kb. egy kilométerre keletre, a Nagykötél-dűlőben az 1940-es években bronzkori temetkezési helyet tártak fel. A feltárás leletanyaga a budapesti Nemzeti Múzeumban nyert elhelyezést. Iskolás éveim befejezése után szeretnék a környéken munkát találni, hogy minden nap a szülőfalumba térhessek vissza. Sándor Krisztián, Stromfeld A vizslási templom Palócország fővárosa Tíz éve már, hogy családommal Balassagyarmaton élek. Ez idő alatt megismertem a várost, a történelmi helyeket és eseményeket, de ami talán a legfontosabb, az itt élő embereket. Azt mondják, falun az élet sokkal közvetlenebb, jobban odafigyelnek egymásra, de szerintem ez nem mindig igaz. Sok minden van, ami összeköti a városi embereket: családi vetélkedők, kulturális és művészeti programok, városi rendezvények, meg persze a szórakozási lehetőségek (mozik, bulik). Van egy hely azonban, ahová Balassagyarmaton a fiatalok és idősek együtt járnak. A vallás egy kivételes összekötő kapocs az emberek között. A plébániák minden hétvégén rendeznek ifjúsági programokat, ahol az együttlét és a szórakozás a fő cél, nem az ellenségeskedés. Bár megyénk területén a lakosság nem teljes mértékben tekinthető palócnak, s azok határait inkább a Mátra, Cserhát és a Bükk aljában határozhatjuk meg, azért még mindig sokan őrzik Balassagyarmaton és térségünkben a hagyományokat, szokásokat, tájnyelvi sajátosságokat. Városunkat Palócország fővárosának mondják, s erre bizony büszkének is kell lennünk! Legjelentősebb búcsúnk Szent Anna napjához köthető. Népviseletek gazdag tárházát és fajtáját láthatjuk a nénikéken és a leányokon. De sok az ünneplőruhába öltözött hívő is. A palóc nép furfangos észjárású. Vidám akkor is, ha sanyarú sors jutott neki. Dalba önti örömét, boldogságát, sanyarúságát - mindig őszinte érzelmekről árulkodik. Knyazoviczki Adrienn Szent Imre, 9. o. Szent Imre-napok Minden évben rendezünk Szent Imre-napot, amelyet idén november 5-6-án fogunk tartani. Ekkor van ugyanis Szent Imre névnapja. Nagyon várom már az idei eseményt is, mert ilyenkor a tanárok különböző feladatokat terveznek, amit osztályonként kell megoldani. November 5-én szentmisével kezdünk. Ezután visszamegyünk az osztályba, s diákköri üléseket tartunk. Ebéd után jön még csak a java. A kedvencem a rádiós vetélkedő. Az osztályoknak különböző feladatokat kell megoldaniuk. Például egyik alkalommal el kellett menni egy szabóhoz, s elkérni a legkisebb és a legnagyobb gombot Különböző zenéket játszottak le a rádión és ki kellett találnunk az előadó nevét, a zene címét. Nagyon szeretem ezeket a feladatokat azért is, mert tavaly a mi osztályunk nyerte meg a vetélkedőt Jutalmul finom csoki tortát kaptunk. Késő délután kezdődik a hangyaavató, amelyet a nyolcadikosok szoktak rendezni. Ők avatják fel a hetedikeseket „igazi gimnazistákká”. A feladatok mindenkinek nagyon tetszenek. Nekem annak idején énekelnem kellet és kifestenem az egyik osztálytársam arcát csukott szemmel. Az avatás után diszkóval zárjuk a napot. Az osztályból mindig sokan maradunk ott bulizni. Másnap délelőtt rendezik a különböző versenyeket: hittan-, próza- és versmondóversenyeket, amelyeken több osztálytársam már szép helyezést ért el. A kémiaverseny és a sportesemények sem maradhatnak ki. Remélem, az idei Szent Imre-napok is olyan jól fognak sikerülni, mint tavaly, s mi nyerjük meg a rádiós vetélkedőt! Percsina Anna, Szent Imre, 8. a