Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)

2008-10-29 / 252. szám

2 2008. OKTÓBER 29., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Erdők hete fanévadóval és -ültetéssel, előadásokkal Szeretetteljes ölelés mellé nevet is kaptak a kis rét öreg fái Balassagyarmaton két általános iskola csapata vett részt a rendezvényen. Képünkön faültetés a Nyírjesben. A diósjenői erdészet 1905-ben már erdőhivatalnak épült A gyerekek a diósjenői erdészek emlékfája előtt Zanati László (balról a második) a fagázosító kazán működését ismerteti Tóth János (jobbra) polgármesternek Balassagyarmat Pár nappal ezelőtt, még az őszi szünet nyitányaként kisiskolások ven­dégeskedtek az Ipoly Erdő Zrt. balassa­gyarmati központjában. A gyerekek a Kiss Árpád és a Szabó Lőrinc általános iskolá­ból érkeztek, hogy már meglévő biológiai ismereteiket kiegészíthessék a legösszetet­tebb életközösségről, az erdőről, valamint az erdészek munkájáról. A kis vendégeket Görög Örs közönségkapcsolati munkatárs és Bernáth István erdőkerület-vezető fogad­ta, utóbbi szakember adott tájékoztatót az európai erdők hetének rendezvénysoroza­táról, ismertette a cég tevékenységi köreit és mutatta be nagy vonalakban a Dunaka­nyartól a Medves-vidék keleti pereméig a Pest és Nógrád megye területén általuk ke­zelt erdőségeket. Az előadást vetítés színe­sítette, meg persze egy kis vendéglátás és szerény ajándék - könyvjelző, kártyanap­tár, matrica, tájékoztató anyag, az aktív résztvevők számára az alkalomra szóló emléklap - egészítette ki. Bernáth István előadásában szólt arról, hogy az európai erdők hete 2008. rendez­vénysorozatot idén 46 országban rendezték meg, Magyarországon például a befizetett adó egy százalékából, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatá­sával. Délután a résztvevő gyerekek az Ipoly Er­dő Zrt. nyírjesi füvészkertjében folytatták az ismerkedést a világ erdeivel: a cég ugyanis 27 hektáros botanikus kertet alakított ki a népszerű pihenőhelyen, ahol Európa, Ázsia és Észak-Ámerika alkalmazkodóképes fás szárú növényfajait igyekeznek gyűjteményi jelleggel bemutatni. A gyerekek közreműködésével egy törökmogyorófát is elültettek az ez évi erdők hetének emlékére a területen. Dfósjenő. Bükk Peti, Mohás János, Fenyő Béla. Ezeket a neveket adták a diósjenői is­kolások az erdészet melletti rét öreg fáinak, miután összekapaszkodva átölelték őket - magyarázat talán csak annyi tartozik hozzá­juk, hogy Mohás úr faját tekintve kocsány- talan tölgy, örökzöld barátunk pedig elegáns előnevével együtt igazából Erdeifenyő Béla. Aztán a résztvevőktől Lengyel László, az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője azt kívánta, hogy nyolcvan év. múlva is tér­jenek vissza ide, s keressék meg újra Bükk Petit, Mohás Jánost, Fenyő Bélát. Merthogy ők akkor is itt lesznek, hacsak nem történik valami természeti katasztrófa. Az a nyolc év­tized ugyanis csak az ember életében olyan sok... A gyerekeket nyárson sült falatkák várták, aki megszomjazott, annak jutott tea, a felújí­tás alatt álló diósjenői erdészet környékén pedig terepi programok is várták az aprósá­gokat: legelőször az előbb már említett faöle­lés és -névadás hozott izgalmas perceket, az­tán az egyik apróság elcsípett a fűben egy imádkozó sáskát: mi sem volt hát természe­tesebb, hogy Lengyel László az ájtatos ma­nó néven is közismert rovarról tartson kis­előadást. Aztán ismerkedhettek a gyerekek az erdészek munkájával, a csemete ápolásá­tól a fa kitermeléséig. Amíg a gyerekek szakemberek és tanára­ik vezetésével az erdőt járták, külön kis meg­emlékezés színhelye volt az erdészet park­ja. Áll itt ugyanis egy kiszáradt, lekérgezett tölgy csonkja, amin apró réztáblácskák őr­zik azon erdészek nevét, akik egykor Diósjenőn ténykedtek. A korabeli gazdasági iratok alapján nagyjából az elmúlt két évszá­zad szakembereit sikerült azonosítani, de a dolgok természete folytán a táblácskák szá­ma folyamatosan gyarapszik. Ezúttal három, tavaly és ez évben elhalálozott, egykor itt szolgáló erdész neve került fel az emlékfára.- Egy fánál szebb emléket nem nagyon le­het állítani - mondta beszédében Lengyel László. - A fa csak addig tart, amíg az em­ber emléke él, után meg már mi szükség a sírra? Viszont mi azon dolgozunk, hogy az emlékezet ne tűnjön el az erdőből! A megnyitó Teszári Károly gondolataival folytatódott - az ismert erdőmérnök és ter­mészetvédő szakember 25 éven keresztül lakott a diósjenői erdészet épületében. Be­szédében Kertész Károlyra, idén elhunyt kol­légájára emlékezett, akinek úgy alakult a pályája, hogy inkább az erdőtelepítés és ­ápolás jutott neki aktív korában, így az utó­kor még egy évszázad múltán is élvezheti majd munkájának gyümölcsét. A megnyitó után Zanati László, az Ipoly Er­dő Zrt. Diósjenői Erdészetének vezetője rö­viden szólt azon idegenforgalmi célú fejlesz­tésekről, amelyeket a cég szeretne megvaló­sítani az elkövetkezendő években, majd a jelenlévőknek bemutatta a helyi erdészet nagyrészt megújult épületét. Érdekessége, hogy már 1905-ben is erdőhivatalnak épült, s a jelenlegi országhatárok között ez az egy ilyen van, amelyiket a mai napig eredeti ren­deltetésének megfelelően használnak. A jelenlévők körében különösen nagy ér­deklődést váltott ki a pincében elhelyezett fa­gázosító kazán, ami 800 négyzetmétert fűt ki a megújuló energiaforrásnak számító fa felhasználásával. így nemcsak jóval olcsób­bá, hanem a korszerű követelményeknek is sokkal inkább megfelelővé teszi a fűtést. Tóth János, Diósjenő polgármestere is el­gondolkodtatónak találta, hogy a jelenlegi gázárak mellett érdemes lenne a közintéz­mények fűtését fára átállítani - a szállítás ugyanis a börzsönyi erdőkből nem jelente­ne sem nehézséget, sem kiugróan magas költséget. Megyénk második atlasz cédrusa Az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészeté­nek kertjében a Teszári Károly által 1972- ben ültetett, napjainkra vagy 15 méter magasra nőtt és igen vaskos törzsű kali­forniai mamutfenyő közelében áll egy at­lasz cédrus is! A Nógrád megye védett ter­mészeti értékei című könyvben ugyanis az áll: a megye egyetlen atlasz cédrusa a Tar külterületére eső Fenyvespusztán, a Tuzson arborétumban él. Most már tud­juk, a megye két átellenes csücskében is van egy-egy az eredeti, észak-afrikai élő­helyükön az ó- és középkori hajóépítők te­vékenységének nagyrészt áldozatul esett fafaj képviselőiből. Poétapiknik Püspökiben „Alkotni folyton, ez a Sorsunk” (Komáromi János) Ez a sorsa valahány költőnek, írónak, aki részt vett a nemrég Szurdokpüspökiben megrende­zett poétapikniken, ahol magas­ra szárnyalt a Pegazus. Második alkalommal találkoztak most az ország különböző tájairól és ter­mészetesen a megyénkből érke­ző irodalmárok támogatóink, Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke - aki a ren­dezvény fővédnöke is volt -, Fáki László, Szigethalom polgármes­tere és egy kft. vezetője, Szokol /ózse/jóvoltából. Köszönet mind­nyájuknak az önzetlen támoga­tásért! Az írók, költők számára az együtt eltöltött hosszú hétvége köteüen beszélgetésekkel, éjsza­kába nyúló vitákkal és sok-sok verssel, prózával telt. Érdekes volt hallani az egyenesen Erdély­ből érkezett költő véleményét, sajátos, egyedi hanghordozással, kiejtéssel felolvasott nagyszerű verseit. Sokat tanulhattunk az ukrán határszélről jött újságíró, költő írásaiból, verselemzései­ből. Mindenki szívesen hallgat­ta a paksi informatikus, költő ka­rakteres verseit, vagy a Komló­ról érkezett költőnő lágyabb hangvételű, de éppen olyan tar­talmas költeményeit. A Budapestről hozzánk látoga­tó költőnő verskedvelő barátnőjét is elhozta magával hallgatóság­nak, többen a párjukkal érkez­tek a piknikre, hogy tanulva-fel- töltődve új ismereteket, ismerő­söket, barátokat szerezzenek. A megnyitó után rövid bemu­tatkozások következtek egy-egy vers, írás erejéig, majd hajnalig folyt a szó a költők felelősségéről, társadalmi szerepvállalásáról. Másnap délelőttre Gyöngyöspatára kaptunk meghí­vást, aminek örömmel tettünk eleget. Délután visszatérve a tá­borba új téma vetődött fel, az örök emberi érzés, az egyik legszebb, a szerelem. Melyik író, költő ne írt volna a szerelemről vagy így, vagy úgy? Kimeríthetetlen a té­ma, millióféle a megfogalmazás. Szebbnél szebb költemények hangzottak el a költők saját tol­mácsolásában, ami külön hozzá­adott a versek mondanivalójához. Ezen a napon is éjszakába nyúló volt a beszélgetés és a versek, írá­sok felolvasása. Felmerült téma­ként a fiatalok hozzáállása a mű­vészetekhez, a férfi és a nő szere­pe a családokban, a halál, mint az emberi élet végső állomása, de az irodalom, a költészet elfogadása társadalmunkban, vagy a belső kényszerítő erő, ami a költőkben munkál, ami alkotásra ösztönöz bennünket. Az utolsó délelőtt is tartalma­sán telt versekkel, novellákkal fűszerezve. Szó került a publiká­lási lehetőségekről, a könyvki­adás helyzetéről és veszélyeiről, a különféle antológiákról, a meg­jelenő pályázatokról és az internet szerepéről is. « ie Poétáink egymás alkotásait jobban megismerve örömmel ajándékozták meg egymást sa­ját köteteikkel, egymást jobban megismerve és elismerve, tisz­telve térhettek haza. A közös gondok, örömök közelebb hoz­ták egymáshoz az embereket. Olyan fórumot, találkozási le­hetőséget szerettünk volna terem­teni, ahol kikapcsolódva tanulha­tunk egymástól. Talán új, más szemszögből is bepillanthatunk a mai magyar irodalomba, és feltöl­tődve, új motivációt, lendületet kapva alkothatunk tovább. Reméljük, amikor a tavaszi po­étapikniken megint találkozunk a Mátra lábánál, akkor új résztve­vőket is köszönthetünk, és a régi­eket is szeretettel visszavárjuk 2009 májusában, hogy ismét ma­gasra szárnyaljon a Pegazus a Parnasszus csúcsai felé. Kontra Marika

Next

/
Oldalképek
Tartalom