Nógrád Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 203-228. szám)
2008-09-06 / 208. szám
4 2008. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT KULTÚRA „Nemzetem javára, nemzetemért írtam” Ezt a Mocsáry Antaltól vett szép idézetet írta címként tanulmánya elé Praznovszky Mihály, amikor azon történetírói elveket vette számba, amelyek alapján a megye tudománytörténetének első nagy személyisége az 1826- ban megjelent nógrádi monográfiáját papírra vetette. E terjedelmes dolgozat vezeti be a Nógrád Megyei Múzeumok 2007-es, a közelmúltban megjelent évkönyvét. A Bagyinszki Istvánná és dr. Matits Ferenc által szerkesztett kiadvány nem mellesleg a „XXXI. kötet” jelzetet viseli, azaz több mint három évtizedes múlttal rendelkezik: 1975-től veszi számba - s részben összegzi is - az intézményben folyó és a múzeumhoz kötődő szakmai munka tudományos eredményeit. Az elmúlt évek során előfordultak úgymond tematikus számok is, amelyek egy-egy témára épültek, de a leggyakoribbak a különböző rovatokba szerkesztett, változatos tartalmú évkönyvek voltak. Ebbe a típusba tartozik a 2007-es is, amelyik - csakúgy, mint máskor - a történelmi tanulmányokkal kezdődik. Ezekből kilenc került a kötetbe. Mindegyik megérdemelné a kiemelést, de legalábbis a megemlítést, de egy korlátozott terjedelmű recenzióban értelemszerűen nem lehet valamennyi írásra reflektálni, ezért szükségszerűen szelektálni kell. A rovat - s egyúttal a kiadvány élére - Praznovszky Mihály már említett dolgozata került, amelyet Mocsáry Antal (1757-1832) születésének 250. évfordulója hívott életre. A18-19. századi köznemes, szépíró, történetíró és nyelvészettel is foglalkozó afféle polihisztor sírja Karancslapujtő temetőjében található, nevét a község körzeti általános iskolája viseli. Kiemelkedő munkája a „Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai, Statistikai Mocsáry Antal (1757-1832), az 1826-ban megjelent négykötetes Nógrád megyei monográfia szerzője Esmertetése” című négykötetes monográfia volt, amely a magyar tudománytörténet része, még ha adatai alapján kimondottan regionális vagy tájtörténeti műnek is tekinthető. Praznovszky Mihály a bevezetőben megpróbálja kideríteni, hogy mi indíthatta Mocsáry Antalt könyvének megírására s egyáltalán könyvtári, levéltári kutatásokra: „Nyilvánvaló, hogy tudta, Bél Mátyás nehezen hozzáférheÉrsekvadkertiek a balassagyarmati Szent Anna-napi palóc búcsúban 2006 júliusában tő, nehezen kezelhető könyvén kívül nincs olyan szakirodalom a megyében és a megyéről, amelynek ismeretében a Nóg- rádban élők tudnák, hogy valójában hol élnek, milyen értékei vannak e tájnak..” A történetírói minták, alapelvek, források bemutatása, elemzése után Praznovszky Mihály többek között a szerző szemléletéről, művének sajátosságairól, értékszemléletéről, stílusáról tesz fontos megállapításokat. A „Summázat” című zárórészben R. Várkonyi Ágnes akadémikust idézi, aki a monográfia 1982-es hasonmás kiadásának előszavában írta a következőket: „...történetiség, a fejlődési szintek rögzítése nélkül nincs reális jelenérzékelés, a jövő dimenziói mindig csak a meghaladott múltból kapják meg távlatukat ” A „Megkopott a fekete gyémánt fénye” című tanulmányban Szvircsek Ferenc ipartörténész - aki a 2000-ben megjelent csaknem nyolcszáz oldalas „Bá- nyászkönyv”-ét folytatva - a nógrádi szénmedence 1966-1970 közötti, m. ötéves tervi időszakát dolgozta fel. Azt a korszakot, amikor „az országos energiagazdálkodásban... a mennyiségi szemlélet helyett, az energia- hordozók gazdaságosságának ügye került előtérbe, s megindult a szénbányászat termelési összetételének optimalizációs vizsgálata, mely a kedvezőtlenebb geológiai adottságokkal rendelkező, gazdaságtalan szénmedencék korábbi mennyiségnél visszafogottabb termelését célozta meg. ” Miután a Nógrádi Szénbányák magas költségszintű, alacsony kategóriájú szenet termelt, a visszafejlesztés megkezdése fokozottabb mértékben érintette és komoly kihívás elé állította a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetőit és érthetően „kedvezőtlen visszhangot és rossz politikai hangulatot váltott ki a bányászok körében ” Számos érdekes, izgalmas, ha úgy tetszik, aktuális írás kapott helyet az évkönyv más fejezeteiben is. A „Néprajz” rovat egyik tanulmányát Kapros Márta írta néhai dr. Kiss Pé- tér, az ipolytamóci származású, de Egyházasgergén praktizált orvos magángyűjteményéről, amelyet a balassagyarmati Palóc Múzeumnak 2006-ban sikerült megvásárolnia. „Kiss Péter úgy érezte, a maga módján tennie kell azért, hogy az elődök teremtette kultúra he tűnjön el nyomtalanul. Úgy gondolta, a szőkébb táj, szülőföldje régi paraszti világának immár fólös- | legessé vált tárgyai az utókor számára részint általános érvényű tanulsággal szolgálnak, de helyhez kapcsolódásuk révén egyben személyes üzeneteket is hordozhatnak. "Kapros Márta írása végén kifejezi abbéli reményét, hogy lehetőség lesz a gyűjteményt kiállításon bemutatni a nagyközönségnek is, „egyben tisztelegve létrehozójuk emléke előtt "Lengyel Ágnes arról értekezik, hogy az érsekvadkertieknek napjainkban milyen az egyházi és világi ünnepi viseletűk, hogyan jelennek meg az 1996 óta Balassagyarmaton megrendezett palóc búcsú színpompás menetében. A művelődéstörténeti rovatban ugyancsak két dolgozat jelent meg, az egyiket Shah Gabriella írta „Egy képíró a Varázsvölgyből...” címmel a 75 évvel ezelőtt született s tavaly szeptemberben elhunyt, Salgótarjánhoz, de főként Pásztóhoz mélyen kötődő Gaál István Kos- suth-díjas filmrendező életútjáról, pályaképéről. „Kiállítás - Rendezvény” címszó alatt látott napvüá- gotK. Peák Ildikó beszéde, amelyet 2008 áprilisában Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban elmondott a felvidéki születésű, a németországi Bielefeldben élő Berecz Antal tárlatának megnyitó- ünnepségén. A művész mintegy ötszáz festményt, grafikát, kerámiaplakettet ajándékozott a múzeumnak. Tóth Zsuzsanna a Palóc Múzeum társadalmi integrációt segítő foglalkozásairól, Bagyinszki Istvánná és Balogh Zoltán viszont a „Csináljunk együtt múzeumot!” című salgótarjáni akcióról ír, amelyet Salgótarján várossá válásának 85. évfordulója alkalmából hirdettek meg és a lakosság által beküldött tárgyakból, dokumentumokból nagy sikerű kiállítást rendeztek „Évek és emlékek” címmel. Az erről szóló cikket a vendégkönyv néhány bejegyzése zárja, íme az egyik: „Tősgyökeres salgótarjáni lakos vagyok, sok ismerőst, tanárt, sportolót, amatőr színjátszót, valamint régi szép emlékeket fedeztem fel Jó volt látni e szép kiállítást, köszönet, akik hozzájárultak létrehozásához. ” Csongrády Béla Az Acélgyári Olvasóegylet zászlaja és az országzászló az „Évek és emlékek” című salgótarjáni kiállításon Tarjáni „Akkord”-ok Óradnán Szállj dalom, szállj / Gyönge kismadár / Határokon túl / A Hargitáig szállj!” - énekelték könnyeikkel küszködve a hívek az óradnai római katolikus templomban bemutatott szentmisén Nagy Ágnes - a Váczi Gyula Művészet- oktatási Intézmény fuvolatanára - és az ugyancsak salgótarjáni Varga András plébános gitárkíséretével előadott dal refrénjét. Ez csak az egyike volt annak a sok felemelő, mély érzelemmel teli élménynek, amelyet az Akkord fúvósegyüttes tagjai átéltek az augusztus 30-31-én, az erdélyi településen tartott magyar napokon. rendszeressé vált a civil szerveze-. tek képviselőinek részvétele, a különböző művészeti ágak művelőinek vendégszereplése az ottani rendezvényeken. Az Akkord fűvósegyüttes először 2004-ben lépett fel Óradnán és azóta is folyamatosan segíti a szórványban élő magyarság értékeinek felszínre kerülését, gondozza a kulturális együttműködést. Ennek keretéidén a Diósi János, Diósi Jánosáé, Diósi Tamás, Nagy Agnes, Patakfalvi Zoltán és Varga András összetételű küldöttség képviselte a nógrádi megyeszékhelyt Hozzájuk csatlakozott Bálint Tibor író és felesége Kolozsvárról. A harmadik magyar napok szombati programjában a művelődési ház előtt az óradnai fúvószenekar és az Akkord muzsikája köszöntötte az ünnepségre érkezőket A vendéglátók részéről elhangzott üdvözléseket a salgótarjániak részéről a csoport lelki vezetője, Varga András viszonozta. Az Akkord - amelyik díszvendégnek számított - fellépése után a környékbeli és a helyi hagyományőrzők műsora következett Mint Diósi lános elmondta, örömmel tapasztalták, hogy évről évre növekszik a rendezvényeken fellépők száma. A több évtizedes múltú besztercei együttestől kezdve a csupán egy éve alakultborbe- reki gyermekcsoportig igencsak színes volt a paletta. A fiatalok által előadott magyar népdalok kiejtésében elő-előfordult még némi idegen akcentus, de ez érthető, hiszen a szülők negyven éven át nem tanulhatták anyanyelvűket. Mára változott a helyzet, hiszen 2006 óta - Bauer Róna tanárnő és Osztrovszki Erzsébet képviselő jóvoltából - újra van magyar nyelvű oktatás Óradnán. Az ünnepi műsort az óradnai asszonykórus és az Akkord - Varga András közreműködésével - egy magyar és román nyelven közösen előadott dala zárta. Vasárnap újabb térzene következett s a - már említett - misén Varga András szentbeszédében Reményik Sándor, az egykoron a közeli Radna-Borberekben alkotó költő verséből is idézett. A közelmúltban felújított, muzeális értékű orgonán Diósi Tamás zenetanár adott hangversenyt Az erdélyiek és a nógrádiak legközelebbi találkozása az október 17-én tartandó ipartörténeti napon várható, amikor is a tervek szerint Óradna polgármestere is ellátogat Salgótarjánba. Cs. B. Tíz éve, hogy a salgótarjáni Erdély Kör vezetője, Valiskó Ferenc a Duna Televízió közvetítésével felvette a kapcsolatot az akkori óradnai plébánossal, Pál Vilmos Barnával Az elmúlt évtizedben a kapcsolatok kiszélesedtek és ben lépett már fel a zeneiskola fuvolakvartettje, a Bányász-kohász dalkör és a Rokolya ének- együttes. Óradnán 2006 óta rendeznek magyar napokat Tavaly dr. Juhász 7iW alpolgármester vezette a salgótarjáni delegációt, az Nagy Ágnes, Diósi János és Patakfalvi Zoltán és a térzene iránt érdeklődők egy csoportja Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Remélem, Dezső, hogy nagyon vigyázol a virágokra!” Szerencsés nyertesünk: Czene Istvánná, Mátraterenye, Kossuth út 381. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 10-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá-