Nógrád Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 203-228. szám)

2008-09-05 / 207. szám

2008. SZEPTEMBER 5., PÉNTEK SPORTTÜKÖR Megfogytak és a végére meg is törtek a mieink kosárlabda Remek hangulatú mérkőzésen gyenge második félidei játékuk miatt veszítettek a magyarok Megtört a varázs: az 1998-as Oroszország és a 2001-es Svájc elleni sikerek után férfi kosárlabda-válogatottunk szerdán este Európa-bajnoki középdöntő mérkőzésen 79-64-es vereséget szenvedett Finnországgal szemben a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban. A csodálatosan felújított létesítményt megtöltő lelkes közönség a várat­lan, ám annál fájóbb kudarc ellenére vastapssal jutal­mazta a remekül kezdő, ám az északiak szinte áttörhe- tetlen védőfalának ostromában fokozatosan felőrlődő nemzeti együttest. A csoportjában továbbra is sereghaj­tó magyar csapat számára így élet-halál fontosságúvá vált a szombati, Bulgária elleni összecsapás, melynek ugyancsak a nógrádi megyeszékhely ad otthont. A húsz pontig jutó Sitku Ernő (fehér mezben) volt a magyar csapat egyet­len maradéktalanul dicsérhető tagja a finnek ellen Az utóbbi időben a rangos sporteseményektől kissé elszo­kott salgótarjáni közönséget érezhetően lázba hozta a férfi ko­sárlabda-válogatott szerda esti fellépése, amelynek kapcsán szinte elkerülhetetlen volt fel­idézni egy tíz évvel ezelőtti de­cemberi napot. Nemzeti csapa­tunk közelmúltbeli történetének legnagyobb sikerét ugyanis épp a nógrádi megyeszékhelyen aratta a világbajnoki ezüstérmes Oroszország 1998-as legyőzésé­vel, ami akkor kontinensbajnoki szereplést ért Mészáros Lajos együttese számára. A jelenlegi szituáció persze kevéssé emlé­keztet az akkorira, hiszen ezút­tal egy csaknem teljesen átfor­málódott (a Dávid Kornél, Gulyás Róbert, vagy a „szbornaja” elle­ni nevezetes triplát a helyére küldő Halm Rolland fényjelezte csapatból mindössze Sitku Ernő maradt meg hírmondónak), jó­val szerényebb célokért küzdő magyar együttes lépett pályára a kissé ódivatú, s a felújításra már jócskán megérett városi sport- csarnok romjaiból újjászülető, immár a legkényesebb igénye­ket is kielégítő létesítményben. Ami azt illeti, a mieink ellenfele sem egy orosz válogatotthoz ha­sonló kaliberű alakulat volt, ám az A-divízióba frissen feljutott finnek az előző körben a csoport favoritjának számító Szerbia el­len aratott diadalukkal már bizo­nyították, hogy még a legerő­sebb csapatoknak is méltó ve- télytársai tudnak lenni. A szer­da esti találkozó első percei ezzel együtt nem sok jót ígértek a meglehetősen álmosan kezdő vendégeknek, hiszen a remek ritmusban játszó, s lerohanása- it rendre kosárral záró magyar csapat villámgyorsan faképnél hagyta riválisát. A példás aka­raterővel küzdő Sitku Ernő által levezényelt 13-2-es sorozattal a mieink az első felvonás végén már több mint tíz ponttal tartot­tak a támadásban betliző kék­mezesek előtt, ami akár némi megnyugvásra is okot adhatott volna, ha nem tudnánk, hogy északi rokonainknál a gyengébb rajt már-már hagyományosnak tekinthető. Bár a lendületes Fo­dor Márton találatainak köszön­hetően a félidő hajrájához érkez­ve az addigi legnagyobb különb­séget regisztrálhattuk (32-19), a folytatás egyértelműen Henrik Dettmann együttesének forgató- könyve szerint alakult. Az olasz Bologna kedvéért a Portland TrailBlazerst kikosarazó Petteri Koponen vezetésével támadás­ban is feljavuló látogatók szinte levegőhöz sem engedték jutni Némethéket, akik a játékrész utolsó öt percében mindössze egyetlen mezőnykosarat szerez­tek. A nagyszünetre így mind­össze két pont maradt meg a ko­rábbi tetemes előnyből, ráadásul a mieink egyik kulcsjátékosa, Si­mon Balázs kézsérülése miatt kénytelen volt kiválni a játékból (37-35). A térfélcserét követően Koponen triplájával a mérkőzés folyamán először finn vezetést mutatott az eredményjelző. A re­mek napot kifogó, ám szinte egy­személyes hadseregként küzdő Sitku néhány bravúros megol­dásával ugyan 46-42-nél már is­mét a mieink álltak jobban, ám a folytatásban újabb, minden ad­diginál mélyebb hullámvölgy kö­vetkezett a magyar csapat játé­kában. A közelről és távolról egy­aránt eredményes Kimmo Muurinen, valamint a Koponent kiválóan helyettesítő Petri Virtanen volt a főszereplője an­nak a 15-3-as negyedzáró ro­hamnak, amellyel a védekezé­sük agresszivitásából jottányit sem engedő vendégek immár végleg magukhoz ragadták a kezdeményezést (49-57). A lel­kes közönsége által végig támo­gatott hazai gárda a záró felvo­násban még egyszer négy pont­ra csökkentette hátrányát, ám a végjátékban az addig meglehető­sen reménytelen finn triplakí­sérletek is sorra elértek rendel­tetési helyükre, ami végképp megpecsételte a vereségével meglehetősen nehéz helyzetbe kerülő magyar csapat sorsát. A finnek ugyanakkor sorrendben második sikerükkel nagy lépést tettek a bentmaradás felé, nem csoda, hogy mesterüket elége­dettséggel töltötték el a látottak.- Tudtuk, hogy nehéz mérkő­zés vár ránk Salgótarjánban, hi­szen a magyar válogatott tapasz­talt játékosokból álló, lendületes együttes - nyilatkozta Henrik Dettmann. - Olaszország elleni mérkőzésükből okulva fő célunk az volt, hogy megakadályozzuk vendéglátóinkat abban, hogy a saját játékukat játsszák, és úgy vélem, az első negyed kivételé­vel egyértelműen a mi akara­tunk érvényesült. Az utóbbi években rengeteget dolgoztunk védekezésünkön és taktikai re­pertoárunk bővítésén, ami vég­re kezd kifizetődni. Mészáros Lajos érthetően csa­lódott volt az előzetesen egyér­telműen a nyerhető kategóriába sorolt találkozót követően, ám immár előre tekint.- Remekül kezdtük a mérkő­zést, a finnek az első negyedben gyengén dobtak, mi viszont a labdaszerzéseket követő gyors indításokból rendre eredménye­sek tudtuk lenni - mondta a ma­gyar válogatott szakmai igazga­tója. - A folytatásban ellenfe­lünk megkeményítette védeke­zését, ráadásul a kézsérülést szenvedő Simon Balázs kiválá­sával vezérünket vesztettük. A második félidőben már egyértel­műen kiütköztek legnagyobb problémáik, szűkös variációs le­hetőségünk, illetve gyenge szer­kezetünk, amit kihasználva a hat magas emberüket váltogató finnek fokozatosan megtörtek minket. Fontos mérkőzést veszí­tettünk, ám a tanulságok levo­nása után immár teljes erővel a szombati találkozóra kell kon­centrálnunk. Lényeges lesz, hogy motiválni tudjuk a játéko­sokat, hiszen Bulgária ellen az egyik utolsó lehetőségünket ra­gadhatjuk meg. Kérem a lelkes salgótarjáni közönséget, hogy minél nagyobb számban látogas­sanak ki a hétvégi összecsapás­ra is és buzdításukkal segítse­nek minket. Horváth Péter Európa-bajnoki középdöntő, A-csoport, 5. forduló Magyarország - Finnország 64-79 (22-13,15-22,12-22,15-22) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 1500 néző, vezette: Herceg (horvát), Vyklicky (cseh), Jávor (szlovén). Magyarország: Simon B., Németh 9/3, Kámán 10/3, SITKU 20/3, Báder 8. Csere: Trepák, FODOR M. 9, Molnár A. 6, Horváth Á. 2. Szakmai igazga­tó: Mészáros Lajos. Szövetségi edző: Horváth Imre. Finnország: KOPONEN 17/6, Huff 8, Matinén 8, Kotti 10, MÖTTÖLÄ 10/6. Csere: Lehtoranta, VIRTANEN 9/3, MUURINEN 13/3, Ulander, Iisalo 2, Nikkila 2. Szövetségi kapitány: Henrik Dettman n. Az eredmény alakulá­sa. 4. perc: 7-5, 8. perc: 18-9, 14. perc: 27-15,17. p.: 34-28,24. perc: 46-42,28. perc: 49-55,34. perc: 53-63,38. perc: 62-70. A csoport másik mérkőzésén: Szerbia - Bulgária 74-64. A csoport állása 1. Szerbia 4 3 1 323-268 7 2. Bulgária 4 3 1 324-293 7 3. Finnország 4. Olaszország 4 2 2 4 1 3 307-319 6 296-307 5 5. Magyarország 4 1 3 263-326 5 A csodálatos hangulatot varázsoló salgótarjáni közönség segítségére a bolgárok elleni találkozón is nagy szüksége lesz válogatottunknak Nógrádi tenisztörténelmet írt egy kislány Egyéniben és csapatban is országos bajnok Szentes Réka Ilyen még nem fordult elő megyénk tenisztörtében: egy 12 éves kislány, a salgótarjáni Szentes Réka or­szágos bajnoki címet szerzett egyéniben és csapat­ban, ráadásul - három a magyar igazság - párosban is nyert egy ezüstérmet. Rendkívül könnyen jutott egyesben a legjobb 32-be a sal­gótarjáni Szetes Réka, a 6 napos pécsi korosztályos magyar baj­nokságon, hiszen mint a 12 éves lányok listavezetője, erőnyerő volt az első fordulóban. Innen vi­szont nem lehetett sétagalopp­nak nevezni menetelését, mert mind az öt mérkőzésén legna­gyobb riválisaival kellett meg­küzdeni az elsőségért. (-„Legalább nem panaszkod­hattak a trónkövetelők, hogy sze­rencsés, vagy könnyű dolgom volt, mindegyikőjük ellen bizo­nyíthattam” - találta meg a jót a rosszban Réka.) Méghozzá bú­csúzóul (jövőre már a 13-14 éve­sek között folytatja) nem is akár­hogy bizonyította fölényét a 12 év alattiaknál, hiszen mind az öt nÉccsét zsinórban két játszmá­ban, azaz 2:0-ra nyerte. (Na jó, az elődöntőbe jutásért csak a rövi­dítésben.) A Salgótarjánban szü­letett, itt is élő és tanuló, a tó­strandi teniszpályákon Rozgondi Pál tanítványaként formálódó immár hatodik osztályos „gagarinos” - aki csak a jobb (anyagi) lehetőségek és a rival­dafény miatt a fővárosi Topsport egyesület tagja - ráadásul az imént említett mérkőzésen iz­zadt meg a legjobban, még a döntőt is sokkal simábban vette ennél. De mivel kerekedik fölül vetélytársain ez a törékeny kis­lány? Türelmesen, figyelmesen játszik és nagyon hamar rátalál éppen aktuális ellenfele gyengé­győzelembe, de további három sima győzelem után itt is bajno­ki aranyérem került a „topspor­tos” trió nyakába. De nehogy va­laki azt higgye, itt a vége, fuss el véle, párosban is érdekelt volt a tarjáni kislány, méghozzá an­nak a Pirók Alexának az ol­dalán, akit singlben a fi­náléban vert meg. Ebben három győztes meccs után kerültek a végső siker kapujába, de azt már nem tud­ták átlépni, másodikak lettek. Rékára már csak egy nehéz fel­adat vár idén: jó egy hét múlva a Nike magyarországi tornájá­nak döntőjébe jutott nyolc kis­lány közül a győztes Floridába utazhat a sportszergyártó kon­szern világdöntőjére. Itt mára már olyan világsztárok is meg­fordultak, mint például Rafael Nadal, aki 12 éves kora óta, ameddig elindult ott, mindig nyert. Példaképben tehát nem lesz hiány. (satis) jére - hallom a szakértők vála­szát. De a szenzációs - vagy lassan megismerve képességeit az ép­pen „elvárt” - bajnoki címmel közel sem ért véget a pécsi sze­tak ellenfélül, és itt szerencsére már az el­ső fordulóban betlizett: egy állandó átemelésekkel ope­ráló riválisa meglepte játékstí­lusával és vesztett. (Szerencsére társai hozták a kötelezőt, és csa­patban nyertek.) És, hogy miért lehetett ezt a tanulságos szeren­csének nevezni? Mert utána egyéniben újra megmérkőztek, és a nemes ellen már kiismert stílusa teljes kudarcot vallott... Mindössze ez a kis intermezzo zavart be a „szeplőtlen” csapat­Szentes Réka replése, hiszen az egyesek mel­lett párhuzamosan folyt a há­romfős csapatok, és a párosban országos bajnoksága is. Igaz, mindkettőben kevesebb fordulót kellett játszaniuk. Csapat­ban természetesen első SPORTTURMIX Mai sportműsor kézilabda Felkészülési mérkő­zés: Bgy. Kábel SE - Hatvan, Ba­lassagyarmati Városi Sportcsar­nok, 19 óra. Nem kiárusítás... LABDARúeÁ». A címvédő, és je­lenleg 5. helyen álló MTK Buda­pest labdarúgócsapatánál nem kiárusítás folyik, hanem egy ge­nerációváltás zajlik le - hang­súlyozta Domonyai László klub- igazgató. „Úgy értékeltük, hogy a bajnoki cím megnyerésével a Sándor Károly Akadémia első évfolyamának tagjai feltették a koronát eddigi teljesítményük­re. Mind ők, mind pedig a klub úgy gondolkodott, itt az ideje a továbblépésüknek és egyben a generációváltásnak - magya­rázta Domonyai, és így folytat­ta: A felnőtt csapatunk nem más, mint az akadémia utolsó, végzős évfolyama. Az a fontos, hogy az akadémiáról kikerülő játékosoknak folyamatosan biz­tosítani tudjuk a továbblépés, a fejődés lehetőségét.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom