Nógrád Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 203-228. szám)

2008-09-29 / 227. szám

2008. SZEPTEMBER 29., HETFÓ SPORTTÜKÖR Leindították a Kábelt KÉZILABDA NB VB, Keleti csoport, férfiak, 3. forduló Jakab István A szünet után minden eldőlt KOSÁRLABDA NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 3. forduló A hét triplakísérletéből ötöt értékesítő Kiss Károly (a labdával) kulcsszere­pet játszott a tarjániak második félidei meccsdöntő rohamában DKC-Miskolc - Balassagyar­mati Kábel SE 30-19 (12-8) Miskolc, 300 néző, vezette: Kocsmáros, Nagy. DKC-Miskolc: OROSS - KIN­CSES 4, Lovas 3, NYIKES 7/1, Csontos 2, SIPOS 6, NÉMETH 5. Cs.: György (kapus), Fülöp 2, Orosz, Lukács, Panyi 1, Kocsis, Drizner. Edző: Herczeg Béla. Kábel SE: JAKAB - Gigler, Kovácsovics 1, Jakubecz 2, Pi­roska 2, BABICZ 9/1, Rácz 2/1. Cs.: Síró (kapus), Takács 1, Bán, Széles 1, Kajdy, Forgács 1. Edző: Szabó Attila. Hétméteresek: 2/1, ill. 4/2. Kiállítások: 8, ill. 2 perc. Az eredmény alakulása: 8. perc: 2-2, 19. perc: 9-5, 26. perc: 11-7,36. perc: 14-11,4L perc: 19-11, 48. perc: 22-17, 53. perc: 27-17. Jól kezdett a Kábel, hiszen Kovácsovics és Babicz góljai­val tartotta a lépést a csapat a büntetőt is hibázó miskolciak­kal szemben. A házigazdák a félidő közepétől igyekeztek meglépni a gyarmatiaktól, ez négygólos előnyig sikerült. A támadásbeli bakik ellenére a kábelnek jól ment a védekezé­se és Jakab is kimagaslóan nyújtott a kapuban: jellemző, hogy a szünetig mindössze húsz gól esett a mérkőzésen. Fordulás után - jó szokásá­hoz híven - felzárkózott a Ká­bel, megint Babicz, illetve Rácz volt eredményes. Ám 14-11 után érthetetlen rövidzárlat keletkezett az Ipoly-parti „gé­pezetben”. Az első idegenbeli találkozóhoz hasonlóan renge­teg ziccert hagyott ki Szabó At­tila legénysége, ráadásul a visszazárkózások sem voltak hatékonyak, így főként indu­lásból ért el gólokat Nyikes, Kincses és Németh révén a DKC: és nyolc találatra elhúz­tak. Még egyszer összekapar­ta magát a balassagyarmati alakulat, mivel öt gólra sike­rült ismét faragniuk a hátrányt - továbbra is a hetek óta igen­csak jó formában kézilabdázó Babicz Balázs révén. De megint csak a felzárkózásra futotta az erőből, mert Cson­tos és Lovas vezérletével meg­rázta magát az „acélvárosi” gárda, és röpke pillanatok alatt kétszámjegyüvé tette a kü­lönbséget. Innen aztán már nem tudott felállni a Kábel. Összességében a találkozóhoz komoly reményeket tápláló gyar­matiak csak közel negyven per­cig tudtak méltó ellenfelei lenni a Miskolcnak, akik a vártnál fö­lényesebb diadalt arattak. A Ká­bel SE számára pedig ott áll a revans esélye, hiszen október nyolcadikán a DKC Magyar Ku­pa-mérkőzésen vendégeskedik az Ipoly-parti sportcsarnokban. Herczeg Béla: - Ügyesen si­került kihasználnunk a gyar­matiak megingásait, ez volt nagyarányú győzelmünk fő re­ceptje. Szabó Attila: - Ami védeke­zésben, az első félidőben még működött, a labdavesztések utáni visszarendeződés, abból a második félidőben nem sokat láttunk. A mi hibáinkból vert meg bennünket az ellenfél. A gólkülönbséget a látott játék­hoz képest túlzottnak tartom. Ifi: 28-24. Wamsler SE-Salgótarján - Tiszaújvárosi Phoenix KK106-69 (18-23,23-17,33-9,32-20) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 600 néző, vezette: Petko, Garaj. Wamsler SE-Salgótaiján: Kolarics 10/6, Szabó Z. 7/3, Gorszkij 18, HARWICH 20, VAVRA19/3. Csere: KISS K. 17/15, Sebők 3, Volf 7, Balikó 3, Sári 2, Volzovár, Zsivera. Vezetőedző: Dániel Tamás. Edző: Bo­risz Maljkovics. Tiszaújvárosi Phoenix KK: JÁVORSZKI 12/3, Brunyánszky 8, Molnár L. 10/3, Tóth T. 5/3, Benőcs D. 8/6. Csere: Vásári 2, Radányi 3, Sefcsik 4, SZA­BÓ N. 13, Pongrácz 4. Vezetőedző: Szendrey Tibor. Edző: Benőcs Tibor. Az eredmény alakulása. 4. perc: 4-7,8. perc: 12-15,14. perc: 24-28, 18. perc: 36-36, 24. perc. 56-42, 28. perc: 64-46, 34. perc: 85-54, 38. perc: 101-67. Mivel a tiszteletdíjuk csekély nyolcvan százalékos megemelésé­ért kardoskodó NB Les játékveze­tők, illetve a szürkeruhások igénye­it finoman fogalmazva is túlzottnak tartó országos szövetség lassan ré­testészta hosszúságúra nyúló vitá­ja továbbra sem zárult le, a bajnok­ságot két győzelemmel kezdő Wamsler SE-Salgótarján együttesé­nek szombat esti találkozóját a Jász­berény elleni nyitómérkőzéshez ha­sonlóan a lelátóról „leráncigált” szlovák sporttársak dirigálták. Elő­zetesen úgy tűnt, hogy a kifejezet­ten gyengén rajtoló, ráadásul sérü­lések miatt első számú irányítóját és centerét is nélkülöző Tiszaúj- város elleni csörte sem a beugró sípmestereket, sem pedig a kötele­ző győzelem begyűjtésére készülő tarjáni csapatot nem állítja majd különösebben nehéz feladat elé, ám a végül fölényes hazai győzelem­mel záruló összecsapás bizonyos periódusaiban mind a Petko-Garaj duó, mind pedig az első félidőt gya­korlatilag a bemelegítés meghosz- szabbításának tekintő Wamsler SE meleg pillanatokat élt át Bár a feldobás után úgy tűnt, hogy a mieink okultak az előző for­dulók tapasztalataiból, amikor gyenge kezdés után rendre tíz pont körüli hátrányból indulva kellett le­hajrázniuk éppen aktuális ellenfe­lüket: Gorszkij zsákolását, valamint Kolarics és Szabó Zoltán tripláit kö­vetően a nyitó negyed derekán 12-7-re vezettek a kezdeti kapko­dást követően picivel hamarabb le­higgadó vendéglátók. Ez azonban talán túlságosan is megnyugtatta a tarjániakat, akik a folytatásban mindkét palánk alatt gyermeteg hi­bák sorát elkövetve gyakorlatilag tálcán kínálták a fordítás lehetősé­gét riválisuknak. A rutinos Jávorszki vezetésével olykor kifeje­zetten szép megoldásokat bemuta­tó tiszaújvárosiak pedig köszönték szépen a lehetőséget és többek kö­zött egy 11 -0-ás rohamot kivágva a kisszünetre ötpontos előnyre tettek szert. A mieink játéka a folytatás­ban sem igazán akart összeállni, így az ugyancsak nem sziporkázó látogatók a második felvonás java részében viszonylag könnyedén tartották maguk mögött távolról csapnivalóan dobó (2/12-es tripla­mutató az első játékrészben) vetély- társukat A palánk alatt eredménye­sen brusztoló Vavra és Hartvich kö­zeli találatainak köszönhetően ugyanakkor a feleket elválasztó tá­volság egyszer sem nem nőtt há­rom-négy egységnél többre, sőt a végjátékban a sérülését követően immár teljes értékű harcosként pá­lyára lépő Sebők szemfülességé- nek, illetve az addig a szokásosnál némileg halványabb Gorszkij erő­szakosságának köszönhetően a ve­zetést is visszavette a Wamsler SE (41-40). A fordulást követően pedig már csak egy csapat volt a pályán, a kö­zelről és távolról egyaránt sikerrel kísérletező Vavra, valamint a zsi­nórban három hazai támadást is kosárral befejező Kiss Károly fő­szereplésével egy szédületes 17-2- es „futást” bemutató hazai gárda szemvillanás alatt pontot tett a mérkőzés végére. Ezt nyilván a har­madik felvonás első részében mindössze két találatot jegyző Phoenix szakmai stábja is belátta, így miután a pálya közepére bero­hanva kidühöngte magát a tarjániak néhány keményebbre si­került belemenése fölött szemet hunyó „tót atyafiak” ténykedésén, Szendrey Tibor gyakorlatilag teljes egészében j uniorkorú j átékosokból álló második sorát vezényelte a parkettre. A lendületbe jött vendég­látók egy a záró periódusba is át­nyúló 19-2-es sorozattal köszöntöt­ték a tiszaújvárosi „tarcsit”, har­minc pont fölé hizlalva a különbsé­get A hátralévő időben azután már a hazai edződuó is lehetőséget adott máskor kevesebbet szereplő fiatal játékosainak, akik a nagy kedvvel játszó Kiss Károllyal kiegé­szülve végképp fölényessé tették a három forduló után is veretlen Wamsler SE győzelmét Dániel Tamás: - Önkéntelenül is kicsit félvállról vettük a mérkőzést, ami az elején újból megbosszulta magát Körülbelül harminc százalé­kon pörögtünk, ami nagyon kevés volt. A második félidőben azután egy teljesen más hozzáállást és se­bességet mutattunk, így pillanatok alatt eldöntöttük a mérkőzést. A Tiszaújváros a 26. percben némi hiszti és színház kíséretében kapi­tulált Szendrey Tibor: - Az első két ne­gyedben meglepően jó játékot pro­dukáltunk, a szünet után azonban a hazai csapat magasabb sebessé­gi fokozatra kapcsolt és pillanatok alatt tíz pont fölé növelte előnyét Igaz, ebben a szükség-játékvezetők néha kabaréba illő ítéletei is közre­játszottak. A második félidőre any- nyira eldurvult a játék, hogy a to­vábbi sérüléseket megelőzendő kénytelen voltam lecserélni kezdő ötösömet ■ Horváth Péter Bizonyára sokan emlékeznek még olvasóink közül, annak ide­jén, úgy ü'z-tizenkét esztendővel ezelőtt mekkora rangja is volt a ho­ni atlétikai körökben az Ipoly-gya- loglógálának. Akkor is így, szep­tember utolsó szombatján rendez­ték a versenyt, jöttek világklasszi­sok, a magyarországi elit képvise­lői. De sajnos, az idők változnak és a 2008-as, szeptember 27-ei viadal már messze elmaradt a nem is oly régi gálák színvonalától. Persze addig, míg mindez éle­sen „kibukott", jó néhány úgyneve­zett betétverseny lezajlott Itt volt máris a Zelenka István-emlékver- seny, amit ugye senki sem téveszt össze a Zelenka István-emlékfiitás- sal. Utóbbi során hosszú kilométe­rek kocogása - 3040-50 kilométer - után érkeznek meg a megye egy­kori - két világháború közötti - ki­váló maratonistájára, az „Ország­utak kemény emberére” emlékező atléták, kicsik és nagyok, az előd balassagyarmati temetőben lévő sírjához érkezve, míg a Zelenka Ist- ván-emlékverseny voltaképpen egy utcai futóverseny. Balassagyarmat főutcáján, a ko­mor időjárás ellenére szép szám­ban - legalábbis a nógrádi verseny­szerűen sportoló futók arányához viszonyítva - jelentek meg fiata­labbak és idősebbek, hogy leróják a számukra kijelölt és korosztály­ok szerint egy-három-hat kilométe­res távot A legnagyobb érdeklő­dés természetesen a hat kilométe­Foghíjas felnőtt mezőny a főutcán Zelenka István-emlékverseny és Ipoly-gyaloglógála, Balassagyarmat rés felnőtt és ifjúsági futamot kísér­te. Kadlót Zoltán, a Salgótarjáni AC kiválósága - aki kora alapján már szenior kategóriás, de hol van még a teljesítménye az öregfiúkétól - már az elején meglépett közvetlen riválisaitól, többek között tanítvá­nyától, Egri Balázstól - ő már ele­ve azzal is dicséretet érdemel, hogy aznap a Salgótarján-Balassagyar- mat utat oda-vissza kerékpárral tette meg -, és magabiztosan nyert, míg Egri óriási sprintet kivágva lett - abszolút harmadikként - a má­sodik legjobb nógrádi legény. Mö­göttük ott loholt még a tarjáni SAC­os Reznicsek Balázs, Telek András, a Bécs-Budapestre szorgalmasan készülő gyar­mati Borda Gyula, az elnyűhe- tetlen Tepkor Zoltán és Len­csés Éva néni - reméljük, nem kéri ki magának a „nénizést” - és még sorolhatnánk. Sőt Mecser Lajos, a tízezer méte­res síkfutás egykori - oly hosz- szú ideig, közel 34 évig - or­szágos csúcstartója is lekocog­ta a hat kilométert, egyrészt bizonyítva, hogy hatvanhat esztendősen is tartja fittségét, másrészt ő is így adózott Zelenka István emlékének. Az emlékversenyt után né­mi hivatalos megnyitót követő­en - amin jelent volt Medvácz La­jos, a házigazda polgármester, illet­ve több megyei és városi sportve­zető, mint Kolosi Tibor, Répássy László, Gaál Endre és ülés Rudolf - kezdetét vette az Ipoly-gyalogló­gála. Ami aztán nem teljesítette a hozzá főzött reményeket. Mi több, csalódást hozott. De erről majd ké­sőbb. Az utánpótlás és szenior me­zőnyökben, egy, három és öt kilo­méteren még szép számban „hasí­tották az aszfaltot” a derék gyalog­lók, magyarok, szlovákok, szlové­nek és olasz színekben, a római atlétikai klub mezében rajthoz állt Piergiorgio Andreotti barátunk, aki hazajáró vendégnek számít Ba­lassagyarmaton - pár szót már ko- nyít is a mi szép nyelvünkön - és családjában még egy korábbi itáli­ai miniszterelnököt is felvonultat­hat. A hazai színekben, az Ipoly Walking Club képviseletében vi­szont senki sem vágott neki az utánpótlástávoknak, pedig nem is olyan távoli időben még rendre ott álltak a dobogón a gyarmatiak a fi­atalkorúak országos csapatbajnok­ságán. Mire elérkezett a felnőtt mezőnyök - vagyis a 10 kilométe­res hölgyek és a 20 kilométeres urak - startja, a múltban rendre arra várt a nép, az atlétatábor, versenybíróstul, ver­senyzőstül, szerve­zőstül, hogy vajon melyik külföldi, vagy honi klasszis rukkol ki valamilyen nem­zetközi szinten is re­meknek minősíthető eredménnyel - ha ne­tán hagyják mindezt a helyes gyalogló­technikára oly szigo­rúan figyelő bírák. Ám idén erre hiába vártunk: a fér­fi felnőtt mezőnyben írdd és mondd három(!) versenyző állt rajthoz húsz küométeren. És a há­romból csak egy érkezett célba, a szlovák Rezek, mert két magyar ri­válisa közül az egyiket már tizen­két kilométer megtétele után ki­zárták, a másik pedig az utolsó két kör kezdetén adta fel a küzdelmet sérülés miatt. De a hölgyek sem büszkélkedhettek az öt (!) felnőtt indulóval - ahol a BEAC-os Gerendási Eszter nyert Tény és va­dunk. Ugyanakkor ha­tározottan kijelentem, nem ez volt az utolsó gyaloglógála, jövőre is lesz, de biztos, hogy más formában, mint eddig. (Részletes eredmény- listát későbbi számunk­ban közlünk.) ■ Hegedűs Henrik ló, ez az Ipoly-gyaloglógála színvo­nalában alulmaradt korábbi nívó­jához és dicsőségéhez képest, ami mindenképpen elgondolkodásra és töprengésre kell, hogy késztes­se Fábri Gábort, a gála kitaláló „aty­ját”. Aki a verseny után azért meg­vont némi összegzést - Sok minden közrejátszott ab­ban, hogy ilyen gyér mezőny in­dult a mostani versenyen - hang­súlyozta a Nógrád Megyei Atléti­kai Szövetség elnökeként is tevé­kenykedő szakember. - Egyrészt közel volt az olimpia, ilyenkor már rendre pihenő időszakukat töltik az elitversenyzők. Másrészt azok a gyaloglók, aki évekkel ezelőtt még egy tál bablevesért, egy elfo­gadható szállásért, némi minimá­lis [fénzdíjért és azért a lehetőségért, hogy por­tékáikat árulhatják szombat hajnalban a piacon, eljöttek Balas­sagyarmatra, azok ma már úgy kell monda­nom, kinevetik azokat a szerény feltételeket, amit mi biztosítani tu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom