Nógrád Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 203-228. szám)
2008-09-24 / 223. szám
4 2008. SZEPTEMBER 24., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Gyuri, képtelenül állunk itt... (Életének 53. évében elhunyt Ponyi György, a Salgótarjáni Városi Televízió egykori kiváló operatőre és igazgatója. A tiszteletére rendezendő megemlékezésre Salgótarjánban, a Fő téri Frei Cafe különtermében kerül sor szeptember 27-én, szombaton 13 órától.)- Ez a Ponyi! Talán ezer éve már annak, amikor így (is) mutattak be Téged. Igen rendhagyó volt... Ott ültünk a városi televízió műszaki szobájában - az „első' ólban”, ahogy akkor sorszámoztuk a szűkös intézmény helyiségeit - és Angyal Jancsi ugrógálájának képeit lestük. Lestük, mert a szem odaragadt, nem érte be egyszerű nézéssel. Valamelyik nagymenő ugrott magasba és sikeresen átlendült a lécen. Az elrugaszkodás, a flopp, a szivacsos landolás... Mind maga a tökély. Nagyon jól csináltad. Elnézést a versenyzőtől, de a kép megkom- ponálása jobban megmaradt bennem, mint a végrehajtott ugrása, és a neve. Lehet, hogy ő is figyelte a kamerás embert, aki ide-oda szaladgált a masinájával, hogy keretbe foglalja a produkcióját? Szerintem egész biztos. Tudta, hogy meg lesz örökítve, a bőrén érezte a lencsét. Fel is dobta őt ez az egész... Aztán nagy csend, majd pár perc múlva...- Ez megint a Ponyi! Persze ezt nem nekem mondták a műszaki kollégák, hanem „magukban” értékelték a több operatőr által is leadott anyagot a válogatás során. „A” Ponyit sokan megismerhették előtte is, bárhol is fordult meg élete során, így korábbi munkahelyein - az MHSZ-nél, vagy a József Attila Művelődési Központban - mindenütt elismerték szakmai hozzáértését, emberi kvalitásait. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Salgótarjáni Városi Televízió létrehozásánál is ott bábáskodott, a Beszterce-lakótelepen Sturmann Béla segítségével először a Gyuri lakásában tanult meg járni a helyi televíziózás „VHS- lábakon”. De kit érdekel már ez manapság?!... Legfeljebb bennünket, olyanokat, akik semmit sem kaptak készen és nem politikai élősködőkként osztják az észt. Ahogy teltek a hónapok és az évek, jómagam is rájöttem, hogy a kamerának is van stílusa, pontosabban a kezelőjének. Nem csak egy írásnak lehetnek stílusjegyei, nem csupán az irodalmi műveket jegyezhetik zsenik, akiknek a személyére egy-két könyvoldal, néha egy-két bekezdés elolvasása után nagy valószínűséggel rá lehet ismerni. A filmszalagra rögzített múltból akkor lesz igazán újra jelen, ha hinni tudunk a tartalomnak. Te pedig azok közé tartoztál, akik a másodpercről másodpercre a jelent lopó múltat képes voltál megállítani. Amikor visszanéztük az általad felvett képeket, újra át tudtuk élni mindazt, ami korábban történt.- Jé, ezt meg csak most látom! Hányszor, de hányszor hangzott el ez is, amikor ott ültünk a vágószobában, tőlünk, újságíróktól. Pedig ugyanott voltunk, egy helyen jártunk és mégis sikerült meglepned valami újjal, amit csak Te láthattál. Hiába volt ott mindannyiunk szeme előtt.- Akkor nem tűnt fel - intéztük el később hanyag gőggel, de magunkban mindig megfogadtuk, legközelebb jobban figyelünk. Aztán mégsem sikerült, nem bírtuk Veled a versenyt, inkább csendben maradtunk. Mindig volt egy újabb dobásod, volt miből választani a szerkesztéskor, akár a képi didakti- kusságot, akár a képi elvontságot állítottuk az általunk leírt szöveg szolgálatába. Olyan is volt, amikor százfelé mentünk dolgozni, hogy csak pár mondatos cetlit adtam a kezedbe, milyen képeket szeretnék viszontlátni. És aztán mégsem kellett visszamenni valahová ismételni, mert nem volt elég, vagy nem olyan volt az anyag. De a szöveget sem kellett megtekerni, ráerőszakolni a képanyagra. Évek múltán cetliből is értettük egymást. Apropó, százfelé menés. Te is emlékszel, ez akkor következett be, amikor Zengő Árpi kitalálta, hogy az STV-Híradóba (mert még ilyen is volt...) a vasútmodell-kiállításról ötven másodperces anyag kell, a Torgyánról „egytíz”, de aztán siessünk, mert este élő adás lesz, ráadásul nyakunkon az egész napos adás, amihez le kell gyártani még egy tucat anyagot - meg azt a nagy embert se lehet megvárakoztatni... Hú, ha akkor hallott volna egy-két megjegyzést a Zengő... De amikor elkészült minden, nagyon jó érzés volt. Szó szerint képesek voltunk mindenre. És mégis mit kaptunk boldogboldogtalantól... No, persze az újabb és újabb igényt az szüli, ha valakit kényeztetnek. Ellenben az igénytelenség hamar kézen fogja a sivárságot. A szakma gyakorlása mellett rengeteget szaladgáltál adminisztrációs ügyekben, egy időben nem csak a kamerát vetted a válladra... A városi televízió puszta létéért folytatott harc, a mindig mindent mindenkinél jobban tudó „géniuszokkal” megvívott párbajok, a színfalak mögött zajló tárgyalások beleszorítottak az intézmény fogaskerekei közé. Most is látlak, ahogy intézkedsz, szokásod szerint folyamatosan egyik lábadról a másikra helyezve a súlypontodat telefonálsz és közben szikrákat szór a szemed - majd percekig, órákig nem szólsz egy szót sem, csak belülről rág valaki módszeres butasága. Amikor elmentél a televíziótól, mindannyian tudtuk, hogy egy kicsit meghalt az intézmény. Azóta azt is, hogy nem kicsit, hanem nagyon. Akkoriban ez még tényleg szakma volt, amikor a képi megvalósítás ismerete nélkül is tudta a néző, például mi az a vágókép, vagy mitől érdekes akár húsz percig is hallgatni valakit... A vállalkozás rögös útjain folytattad, te lettél a „Szonis Ponyi” Salgótarjánban. Aki biztosra akart menni, a pénzéért nem bóvlit vásárolni, az a Sony boltot kereste fel a város centrumában. Volt, hogy egy-egy kábel, vagy csatlakozó ürügyén hosszú perceket töltöttek nálad a régi tévések, ismerősök és amikor az esetleges visszatérésre terelődött a szó, akkor csak mosolyogtál, s mintha a bajszod is azt mondta volna: nincs annak értelme. Sok-sok ember ismert meg a vállalkozáson keresztül, a boltban is azt kapták, amit anno a képernyőről is érzékelhettek - a megbízható tartalmat. Kicsi a bolt, de nagyon erős - csavartam feléd egyszer a közmondást és olyan jó lenne, ha egyszer valami hasonló „szellemessel” válaszolnál. Mondjuk, teljesen váratlanul megjelennél a raktárból és azt mondanád, hogy sok elintéznivalód volt, azért nem láttunk. Átélted a rendszerváltozásnak hazudott káosz korai éveit, küzdöttél egy valóban jobb korszak reményében, erődön felül gondoskodtál családodról, és most itt hagytad azt a társadalmat, amelyben egyesek, jól felfogott érdeküknek megfelelően, demokráciáról fantáziáinak. Azon ötvenesek közé tartoztál, akikkel e kis hazában mindent kipróbáltattak, a „szocialista demokráciától” a „kapitalista demokráciáig”. Tudjuk, hogy egyik sem igaz, de hát az élet laboratóriumában mindig a mi fajtánk a vesztese ezeknek a hiábavaló kísérleteknek. Lehet, hogy jó volna még egyszer újra kezdeni? Emlékszel, a pénteki délutánokkal indult minden, amikor összeállítottuk a képújság anyagait Talán ezer éve már annak... Vagy hagyjuk az egészet? A génjeinkkel együtt a sorsunk is kódolt? Most biztos azt mondod, hogy ne sírjunk, mert nagyon egysíkú lesz a kép és az neked nem tetszik. Ezeket a dolgokat azért mindenképpen meg kell majd beszélnünk az utolsó vágáskor. A viszontlátásig: Benkő Mihály Borlovasokat avattak Közért Hét új tagot avattak borlovaggá szombaton a kozárdi almafesztivál záró programjaként a helyi templomban, s öt lovag lépett előbbre a ranglistán. A szertartáson Pammer István, az Európai Borlovagrend konzulja ismertette a lovagi szabályzatot, majd sor került az eskütételre. A szertartást követően a művelődési házban vendégül látták a lovagokat, akik megkóstolhatták a Vadvirág étterem ételeit és Vadászbor-kol- lekcióját is. Egészségmegőrzés és tanácsadás Salgótarján. Rokkanttelepi napot szervezett a Rokkanttelepért Egyesület szeptember 20-án, szombaton. Az időjárás nem fogadta különösebben a kegyeibe a résztvevőket, legalábbis szeptember vége felé az ember inkább a vénasszonyok nyarára számított volna. A rendezvénysorozatot „Mit szeretnénk?” címmel Marcsicsek Árpád egyesületi elnök előadása nyitotta meg, majd nyomozókutyás bemutatót láthattak az érdeklődők. Ezek után közbiztonsági, baleset-megelőzési teszteket tölthettek ki a vendégek, valamint az ezzel kapcsolatos játékokon is kipróbálhatták tudásukat, s megtekinthették a tűzoltók bemutatóját is a helyszínre látogatók. A rendezvény alatt folyamatosan egészségügyi és az életminőség megőrzésével kapcsolatos tanácsadásra várták a lakosságot. Mindezek mellett vércukor-, vérnyomás- és koleszterin- szint-mérésre is lehetőség nyílt. Jelen voltak továbbá az Igazságügyi Hivatal és a fogyasztóvédelem munkatársai, de az egyik biztosító társaság dolgozói is a helyszínre látogattak. Az ifjúsági kispályás labdarúgótorna mellett bográcsos főzőverseny is volt. Az egész napos program alatt sportbüfé és sörsátor is üzemelt.
