Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-26 / 198. szám
2 2008. AUGUSZTUS 26., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ SZÉCSÉNYI GYÖKEREK Ács Irén. Palócföld fotókrónikása Szenográdi F. Szécsény. Ács Irén fotóművész Szécsényben született, itt volt gyermek, itt csodálkozott rá a világra, fiatalon innen indult el, hogy az általa választott mesterséget művészi fokra emelve beírja nevét az egyetemes magyar fotóművészet történetébe. Lélekben, érzelmi világában még mindig szécsényi, génjeiben kódolva van a kis palóc városka hangulata, az emberek öröme, bánata, sikere, kudarca. A szécsényi kocsmáros lánya a mai napig hű maradt „Palócországhoz”, Szécsényhez. 1924. október 24-én született. Mit jelent számára a szüló'fóld, Szécsény? Tömören ennyit mondott: mindent. Kis szünet után így folytatta:- Itt nőttem fel, szerettem itt lenni. Nagyapámnak kocsmája volt Szécsényben. A kocsmában volt három asztal, az egyiknél a falusiak, a másiknál a tisztviselők, a harmadiknál a zsidók ültek. Esténként összejöttek az emberek és mindegyik asztalnál másmás kártyajátékot játszottak. Nagyapám és az édesapám mindegyik asztaltársasághoz odament beszélgetni. Velük voltam én is. írni, olvasni még nem tudtam, de kártyázni már igen. Csak jóval később tudatosult bennem, hogy egy szécsényi kis kocsmában tanultam meg a demokráciát, mert ott mindenki tiszteletben tartotta a másik véleményét, világnézetét. Megtanultam, hogy csak egyféle ember van, az ember, hogy mindenkit tisztelni kell. Tizennégy évesen fényképészinas lettem. És hogy jól megtanuljam a szakmát, alig 16 évesen megváltam a szülői háztól, a gyermekkori barátoktól, szomszédoktól, hogy a nyüzsgő fővárosi életben elcsodálkozzam azon, mennyien élnek úgy, hogy nem ismerik egymást, még csak nem is köszönnek. A neves fotográfus, Székely Aladár műtermébe kerültem, ahol nemcsak kiváló tanító- mesterre, hanem hamarosan jó barátokra is találtam. Hosszú évekig az Ország-Világ fotóriportereként dolgoztam. A mai fényképezőgép technikailag sokkal többet tud annál a kis gépnél, amit először a kezembe vettem. De egy dolog nem változott: bármit tudjon is a technika, a gép által én fogadom be a külvilágot, a fénykép az én véleményemet kell, hogy elmondja az emberekről, az életről, a természetről - vallott életéről és munkájáról. Ács Irén azt szokta mondani: a fénykép nem regény. Valóban nem az. Mindezek ellenére engedtessék meg nekem, hogy a nagy palóc, Mikszáth Kálmán és Ács Irén munkássága között egyfajta párhuzamot vonjak. Azok, akik ismerik a Palócföldön készült fotóit, a Palócország című albumát, megértik a párhuzamot. Nem azért, mert mindkettőjüknek a Palócföldön ringott a bölcsője; azért, mert művészetük ihletője ez a táj; ennek a vidéknek, ennek a „görbe országnak” a szépségét mutatják be, az itt élő emberek sorsa foglalkoztatja őket, a palócokról „mesélnek”. A vallomásuk eszköze más: Mikszáth Kálmán a szó mindent kifejező, csodálatos, olykor döbbenetes erejével, Ács Irén a képvilág segítésével „mesél” nekünk. Képei hű lenyomatai a világunknak, az önismeretnek; értelmileg és érzelmileg közelebb hozzák az embereket. Számtalan helyen volt kiállítása, hogy a csak a jelentősebbeket említsem: Párizs, Jeruzsálem, London, Prága, 2005-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megyénkben is láthattuk, megcsodálhattuk képeit, Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban 1995-ben és jelenleg. Eddig 12 fotóalbuma jelent meg. A Palócföld hűséges fotókrónikása. Feltétlenül meg kell említeni Őrizd meg kötetét, melyben alig van Ács Irénnek felvétele, nagyrészt amatőr fotókat tartalmaz. A könyv a zsidó közösség boldog, derűs, fájdalmas életének hű „lenyomata”. A kiadványt az Oktatási Minisztérium a diákok számára ajánlott olvasmánynak minősítette. Ács Irén közel hetvenezer fotónegatívjából álló életművét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi. Számtalan elismerésben részesült. 1964-ben a Word Press Photo pályázaton emlékplakettet kapott. 1978-ban az Izvesztyia nemzetközi pályázaton I. díjat nyert. 1988-ban megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Arany- toll-kitüntetést. 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíjában részesült. 2003-ban Nógrád megye díszpolgárává választották. Ács Irén Aktív és elégedett nyugdíjas Sz. F. Szécsény. Borovszki Lászlóné annak idején a Palóc Háziipari Szövetkezetben dolgozott, rojtozott, horgolt, varrt, egy ideig a szövetkezet első mintaboltjában volt eladó. Férje 1979-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Nem volt könnyű feldolgozni az elvesztését Keményen dolgozott, a művelődési házban másodállást is vállalt Betegsége miatt, amiről nem szívesen beszél, 1987-ben leszázalékolták. A kemény megpróbáltatásokat szép lassan feldolgozta, s megtanult a betegségével együtt élni. Azt vallja, hogy legjobb terápia az életbe vetett hit, az optimizmus, a pozitív gondolkodás, az aktív életmód, nem szabad csak befelé fordulni, állandóan a bajokon keseredni, rágódni. Az ember társas lény, közösségben érzi jó magát Aktív tagja a helyi Őszi alkony nyugdíjasklub művészeti csoportjának. Számára a szereplés, a társaival együtt örömet jelent. Ott van a kertbarátok között is.- Van egy nagy kertem, amit én gondozok. A nyugdíjas társak, a ba- tárnőim segítenek felásni, de a többi munka az enyém. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor a kertbarát kör őszi termékbemutatóján megdicsérik az ember termékét. Képzelje el, még borversenyt is nyertem. A kertemben van 14 tőke szőlő, amit én metszek, kezelek. A szőlő egy részéből bort állítok elő. Mindig is azt vallottam, most is azt mondom, aktívan kell élni - foglalta össze életfilozófiáját.- Kitől tanulta a kertészkedés mesterségét?- Apósomtól. Higgye el, egy kis akarattal mindent meg lehet tanulni - vélekedett. A nyugdíjasklubbal és a kertbarát körrel még nem teljes Borovszki Lászlóné Julika aktív nyugdíjas élete. Szeret kirándulni, túrázni, a helyi Vörös Meteor Természetjáró Egyesületnek is a tagja.- Vallom, hogy a túrázás, ahol az ember jól elfárad, a szabadidő egyik legjobb eltöltésének a módja. Hangja halkabb lesz, majd így folytatja: - A bányásznapi túrán a társaimmal együtt minden évben elmegyünk a bányamúzeumhoz és virágot helyezünk el annál az oszlopnál, ahol a bányászszerencsétlenségben elhunyt bányászok neve olvasható. Közöttük van az édesapám neve is. Negyvenegy éves volt, amikor bányaszerencsétlenségben meghalt. Én akkor 14 éves voltam. Elképzelheti, hogy mit éltem át. Édesanyám Szécsényfelfaluban él, 93 éves. Nem hagyjuk magára. A család be van osztva, hogy melyik napon ki látogatja meg őt, enyém a vasárnap.- Elégedett ember?- Igen, az vagyok. Van két diplomás lányom, mind a ketten sikeres emberek. A négy unokámban is sok örömöm telik. A nyugdíjas barátaim körében is jól érzem magam. Gyakran elmegyünk egy-egy gyógyfürdőbe, ahol egy kicsit regenerálódik az egészségünk. Nem egy otthon ülő, magamnak való, befelé forduló nyugdíjas vagyok. Jó dolog az, amikor az ember hetvenévesen is érzi, hogy még számítanak rá. RÉGEN ÉS MA Szécsény. A Szent Erzsébet téren áll a Szent István-emlékmű. A ferences rendiek 1937-ben kéréssel fordultak a nagyközség képviselő-testületéhez, hogy az 1938-ban, Szent István jubileumi évében valamilyen emlékművet állítsanak fel a településen, mellyel Szécsény lakói kifejezik tiszteletüket az államalapító előtt. A testület tagjai azonosultak a kéréssel, s 500 pengőt szavaztak meg a lelendő emlékmű felállítására. A templom előtti téren Czobor Pál helyi kőművesmester az évfordulóra, Szent István jobbjának fogadására elkészítette az emlékművet. A 2,6x2,6 méteres négyzet alapú baldachinszerű építmény négy sarkán elhelyezkedő kőoszlop tarja a kupolát. A kupola mind a négy oldalán fémből készült címerek láthatók. Az alapra lépcső vezet fel. Középen az egy méter magas kőoszlopon a Szent Korona fémből készült másolatát helyezték el. Az emlékmű a II. világháború alatt kissé megsérült és megbillent. A koronát ellopták, a betűk egy részét illetéktelenek eltávolították. A múzeumbaráti kör kezdeményezésére adományozásból, társadalmi munka hozzájárulásával az emlékművet felújították. A munkálatok szervezésében Horváth Bélánénak, a kör akkori titkárának elévülhetetlen érdemei vannak. 1988-ban felavatták a felújított emlékművet. Az 1980-as években a főutcán, a térrel szemben lévő egyszintes házakat lebontották, s helyükön ma többszintes épületsor áll. Az alsó szinten kereskedelmi és egyéb szolgáltató helyiségek létesültek.
