Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-25 / 197. szám

2008. AUGUSZTUS 25., HÉTFŐ PEKING 2008 11 Először a csárdás szólt Hatan kerültek a „triplázók klubjába” Vasárnap este dr. Ke­mény Dénes, a most már háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabda­válogatott szövetségi ka­pitánya „leltárt” készített az elmúlt nyolc esztendő eseményeiről, s aztán szólt arról is, hogy mit érez az amerikaiak elleni 14-10-es győzelem után.- A számok ma este minden­nél többet mondanak. Kezdjük az­zal, hogy sikerült a mesterhár­mas. Ebből a csodálatos sorozatból huszonegy játékosom vette ki a részét A 3 és a 21 is szerencsét je­lent nekünk, magyaroknak. Idén négy olyan játékos kapott lehető­séget aki először léphetett fel az olimpiai dobogó legfelső fokára. És aztán ott vannak a hősök, a há­romszoros olimpiai bajnokok: Be­nedek Tibor, Biros Péter, Kásás Ta­más, dr. Kiss Gergely, dr. Molnár Tamás és Szécsi Zoltán Megszüle­tett Magyarország kilencedik vízi- labdás olimpiai bajnoksága. Mi ez, ha nem egy csoda, egy fantaszti­kus álom megvalósulása, egy le­genda. Ezután következett a szakmai értékelés, amibe igazi - a kapi­tánytól megszokott - érzelmi „plu­szok” is vegyültek.- Sok minden kellett ehhez a di­adalhoz: tudás és akarat szeren­cse és elhivatottság - nyilatkozta a magyar „Dream Team” sikerei­nek kovácsa. - A három győze­lemből egyik sem volt a véletlen műve. Nagy volt a felelőssége min­denkinek, de főleg annak a kilenc­nek, aki már Athénban is ünne­pelhetett és annak a négynek is, akinek most adatott meg az első olimpiai szereplés.- Hol és mitől nyugodhatott meg a kapitány ezen a cseppet se köny- nyű mérkőzésen?- Három perccel a lefújás előtt, amikor már négy góllal vezettünk - behozhatatlanul. A mérkőzés előtt itteni bevett szokás szerint a csárdást játszották el a magyarok­nak, a döntő után a Himnusz kö­vetkezett. Mind a kettőt jó volt hall­gatni, persze a Himnuszt sokkal inkább. Szécsi Zoltán, aki csereként állt a kapuba és bravúros védések­kel járult hozzá a sikerhez: - Na­gyon jól játszottunk, mindenki tette a dolgát és ezért senki se mondhatja magát a döntő legna­gyobb hősének. Ez csapatmunka volt, abból pedig a legjobb minő­ségű. Az amerikaiak is jól kezd­tek, de aztán egyre jobban kiér­ződött az, hogy mi vagyunk a job­Dr. Kemény Dénes bak, főleg a harmadik és a negye­dik játékrészben. Jó csapatot győztünk le, a torna egyik meg­lepetésegyüttesét. Megszólalt Biros Péter is, aki­nek ez a mérkőzés bánatot és örö­möt is okozott, szerencsére a bol­dogsága volt a nagyobb.- Nem először kapott el a lovag- lóizom-sérülés, ami pokolian fáj és sajnos eltart majd néhány hé­tig, amíg rendbe jövök. Még sze­rencse, hogy most éppen a pihe­nőhöz érkeztünk. A mi csapa­tunknak az a legfőbb ereje, hogy a legnehezebb helyzetekben is fel tud állni, vagy fel tudja magát ta­lálni. Dr. Molnár Tamás, a szövetségi kapitány által említett hat „hős” egyike először is azt mondta, hogy semmi sem véges, tehát a magyar válogatott Londonban is aranyér­met nyerhet - Nem tudok különb­séget tenni a három olimpiai győ­zelmünk között, arra viszont na­gyon büszke vagyok, hogy most másodszor fordult elő az, hogy az utolsó negyed előtt már biztosak lehettünk a győzelmünkben. Ez egy kiváló csapat és közösség, ahol nem számít, hogy ki melyik klubból jött és az sem, hogy otthon egymás ellen öldöklő csatákat ví­vunk. A fejünkben minden rend­ben volt és ez volt a legfontosabb hajtóerő. Ott volt a tudatunkban, hogy egy nagyon jó és sikerre éhes csapat ellen kell kiállni, tudat alatt pedig az, hogy nem csak az aranyérem a tét, hanem a harma­dik olimpiai bajnokságunk. Meg­érdemelten győztünk, hiszen szinte Végig mi irányítottuk a mér­kőzést - zárta nyilatkozatát a Domino Honvéd immár három­szoros olimpiai bajnoka. Egy ilyen csodás zárónap után hat taggal bővült a magyar vízilab­dasport háromszoros olimpiai baj­nokainak előkelő klubja, ahová eddig csak Gyarmati Dezső és dr. Kárpáti György került be. Olimpiai színesek a nézőknek. Ezt követően Jacques Rogge és Liu Csi a szervezőbizott­ság elnöke lépett a színpadra, utóbbi beszédében megköszönte minden közreműködőnek a sike­res munkát és gratulált a sporto­„Pekingi kacsa" A Magyar Kajak-Kenu Szövet­ség a leghatározottabban tiltako­zik azon sajtóorgánumok gátlás­talan szenzációéhsége ellen, amelyek Angyal Zoltán szövetsé­gi kapitány lemondásáról adtak hírt. A tényeket kiforgató megfo­galmazás a kajak-kenu sport olimpiai sikereit szorítja háttér­be, miközben az igazság minden bulvárzöngét nélkülöz: Angyal 2009 áprilisáig, szerződése le­jártáig betölti a szövetségi kapi­tányi tisztséget. - Angyal Zoltán egy percig sem gondolt a lemon­dásra, sportágunk és maga a ka­pitány is büszke arra, hogy sike­rei csúcsán áll - mondta dr. Baráth Etele, az MKKSZ Peking- ben tartózkodó elnöke. - Arról már jó ideje megbeszéléseket folytatunk, hogy a jövő év máso­dik felétől más területen kíván­ja segíteni a kajak-kenu sportot, ám arról, amit néhány rosszaka­rónk sugallni kíván, vagyis: az olimpiai szerepléssel kapcsola­tos lemondásról szó sincs. - A Már „temetnék”: Angyal Zoltán kapitány a következőket fűzte hozzá: - A sportágban tízéves fejlesztési programot dolgozunk ki, ezért szerencsésebb, ha egy fiatalabb kapitányt választanak majd szerződésem lejárta után. Lemondásról nem beszélhe­tünk, szeretnék tovább dolgozni a sportágban, úgy érzem, van hi­telem, az utánpótlással szívesen foglalkoznék. Nehezen viselik Csúnyán végződött a pekingi olimpia a szerb férfi vízilabdá­zók számára: bár 3. lettek, egy­mást tették harcképtelenné egy csapaton belüli verekedés során- derült ki a belgrádi sajtó vasár­napi híradásaiból. Hivatalos for­rásokból még csak annyit lehe­tett tudni, hogy a világ egyik leg­jobb pólósa, Aleksandar Sapic egy lépcsőn leesve lábát törte az olimpiai faluban, ám szemtanúk beszámolóiból gyorsan kiderült, hogy a botlás nem volt véletlen: Denis Sejtkkel, a szerb válogatott kapusával folytatott dulakodás előzte meg. Az eredmény: Sapicnak sürgősen vissza kellett repülnie Belgrádba, ahol vasár­nap megműtötték a lábát, Sefik pedig a lelátóról volt kénytelen végignézni a bronzéremért Mon­tenegró válogatottjával vívott, s 6-4-es szerb győzelemmel zá­rult meccset. A szerb vízilabda­szövetség nagyon szűkszavú: annyit közölt csupán, hogy Sapic és Sefik megsérült. Meg­ígérte azonban, hogy a csapat hazatérte, s alapos belső vizsgá­lat után részletesebb magyará­zattal is szolgál. A belgrádi saj­tóban egyelőre két történet ke­ring: az egyik szerint a vártnál gyengébb szereplés után Sapic pénteken csapattársai előtt in­dulatosan feltette a kérdést, hogy van-e nála jobb, erősebb, mire Sefik ököllel mutatta meg, hogy van. A másik változat sze­rint Sapic azzal vádolta a ka­pust, hogy a pekingi olimpiát megelőző Európa-bajnokság döntőjében szándékosan védett rosszul, „eladta” a győzelmet Montenegrónak, s ezután csat­tant az amott lábtörést, emitt kézsérülést eredményező ütés. |p' 4 év múlva Londonban A Madárfészekben a vasárna­pi záróünnepség keretében ki­aludt az olimpiai láng, ezzel véget értek az ötkarikás játékok Pe- kingben. A színpompás ceremó­nia - amelynek megálmodásá­ban és rendezésében összesen 232-en vettek részt, és amelynek próbái csaknem egy évig tartot­tak - helyi idő szerint 20 órakor kezdődött, a házigazdák a „har­mónia, barátság és öröm” mottót adták az előadásnak. A nemzeti stadion 91 ezer fős közönsége a bő egyórás felvezető műsor után együtt kezdte meg a visszaszám­lálást az eredményjelzőn felvilla­nó számokkal, amelyek - a XXIX. nyári olimpiára utalva - 29-nél kezdődtek. A nyitó felvonást az idő és tér végtelenségét jelképező, 2008 méter átmérőjű, madárfé­szek alakú világító kerekek játé­ka zárta, az ugráló emberkék pe­dig az emberi akarat határtalan­ságára utaltak. A nemzetek zász­lóit minden ország képviseleté­ben egy-egy sportoló hozta a küzdőtérre, a piros-fehér-zöld lo­bogót Peking első magyar arany­érmese, a kenus Vajda Attila vit­te. Ezután a stadionba tódult a többi versenyző is, ki boldogan, ki szomorúan, de mindenki felsza­badultan, integetve lépett a játé­kok fő helyszínének küzdőteré­re. Ezúttal - ellentétben a meg­nyitóval - már nemzetiségtől füg­getlenül, egymással keveredve vonultak be a főszereplők, felejt­hetetlen kavalkádot produkálva lóknak a teljesítményükhöz. Előbbi köszöntőjében úgy jelle­mezte a pekingit, hogy „igazán kivételes” játékok voltak Az. olim­piai himnusz elhangzása közben leereszkedett az ötkarikás lobo­gó, majd megjelent Kuo Csin-lung Peking és Boris Johnson, London főpolgármestere. Előbbi ünnepé­lyes keretek között átadta az olim­piai zászlót Roggenak, aki aztán továbbadta azt a következő, 2012- es nyári játékok házigazdájának, a brit főváros vezetőjének. Lon­don egy nyolcperces, pergős mű­sorral köszöntötte a publikumot. A láng eloltásának ceremóniája egy guruló lépcső megjelenésé­vel kezdődött, amelynek tetején sportolók álltak a versenyzők tá­vozását szimbolizálva. Miután az­tán a kivetítőkön leperegtek az olimpia legszebb és legemlékeze­tesebb pillanatai, a hatalmas kan­deláberben kialudt a tűz, amely az elmúlt 17 napban az ötkarikás já­tékokat „táplálta”. Középen ezzel egy időben azonban megjelent az „emlékezés tornya”, amelyet 396 színes ruhás figura keltett életre és amely azt jelképezte, hogy az olimpiai láng örökké ott ég az em­berek szívében. A torony kínai szerencsefelhőkkel díszített „ágai” a barátságot és az örömöt szimbolizálták. Az ünnepség ha­talmas showműsorral végződött, amelyben fellépett Placido Domingo, a spanyolok világhírű tenorja is. A ceremóniát látványos tűzijáték zárta, a kivetítőn pedig megjelent a „Találkozunk 2012- ben, Londonban!” felirat Túl minden vágyakozáson (TREK - Józsefhegyi SE), aki a legoptimistább álmokat is messze felülmúlta teljesítmé­nyével. Pusztán eredményét tekintve sokan legyintenének egyet, mondván „ugyan már”, hiszen a hegyikerékpárosok 50 fős mezőnyében elért 23. helyezés középmezőnybeli eredmény. Annak tekinteté­ben viszont, hogy a Magyar Mountain-Bike Szakági Szö­vetség idei költségvetése mindösszesen nagyjából egy kisebb családi ház értékével egyenlő, könnyen beláthatjuk, hogy ekkora nagyságrendből igen nehéz versenyzőket tá- Megajándékozta a magyar mogatni, életben tartani a ha- kerékpársportot, és így meg- zai versenyrendszert, segíte- annyi nógrádit is Parti András ni az utánpótlás-nevelést és megannyi feladatot sikeresen ellátni. András - és a sportág - az eredményt ezen mostoha körülmények közepette har­colta ki, melyre a fentiek tük­rében más értékrend szerint kell tekintenünk. Az országos szövetség 1993-as megszüle­tésénél ott bábáskodott a Sal­gótarjáni HKE „kitalálója” és alapító tagja, dr. Szabó Sándor is, aki így kommentálja a si­kert:- Honfitársaim, arany he­lyett inkább gondoljanak az arányra. Hazánknak összesen nincs annyi lakója, mint Pe- kingnek és akkor még csak a világ egy nagyvárosáról ejtet­tünk szót. Ennek ellenére ed­dig az ötkarikás játékok kezde­te óta mi magyarok mindig erőn felül teljesítettünk, fittyet hányva az arányoknak, dőltek az aranyak, egyéb érmek és he­lyezések. Ilyen szép eredmény­nek tartom András sikerét is. Nem gondoltam volna 17 évvel ezelőtt a tarjáni klub megalakí­tásakor, hogy egyszer majd magyar olimpiai sikert kom­mentálhatok. Gratulálva helye­zéséhez azt kívánom, hogy a hazai sportágak finanszírozá­sakor is érvényesüljön na­gyobb arányosság. Egyébként pedig idealista vagyok és elfo­gult, mert a magyar „montisok” a pedált tapossák és addig pedig legalább nem egymást! ■ K. I. , Újabb játékra Invitáljuk Olvasóinkat a pekingi olimpia vege fele is. Aki figyelemmel kísérte az eddigi ötkarikás játékokat, s most is a sport ünnepe volt a legfontosabb számára, könnyen választ adhat kérdésünkre. Melyik magyar televíziós társaság közvetítette szinte a nap 24 órájában a pekingi olimpiát? 1. RTL Klub 2. MTV 3. TV 2 Név: _______ Cím :______ Tel efonszám/e-mail cím:________________________________2 ■ A s zelvényt kitöltve és kivágva küldje el címünkre (3100 Salgótarján, Alkotmány út 9.) legkésőbb augusztus 27-ig. A helyes válszt beküldők közül öten a Magyar Televízió ajándékait nyerik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom