Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-15 / 190. szám
2 NOGRAD MEGYE 2008. AUGUSZTUS 15., PENTEK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nagyboldogasszony ünnepe Mária, a remény csillaga Ezen a hét végén lesz Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely főbúcsúja. A bazilika' Nagyboldogasszony tiszteletére lett felszentelve, akinek ünnepét a katolikus egyház augusztus 15- én tartja. Mit ünnepiünk ezen a Fiához, hanem halálában-feltáma- dásában is. A katolikusoknak ezt a hitét alátámasztja az a tény, hogy az egyház, amely oly aggályosán őrizte az apostolok, az első vértanúk ereklyéit, és ápolta a Szent Szűz kultuszát, a 2000 év A mennybevitel hittételi dogmáját XII. Pius pápa 1950-ben mondotta ki. „Szűz Mária, miután befejezte földi életének pályafutását, testestül-lelkestül lett felvéve a mennyei dicsősség- be. ” Erre a hittételre is vonatkozhat Jézus példázata a földbe vetett gabonaszemről, amely először gyökeret ereszt, szárba szökken, kalászt, majd magot terem. Korunk emberét érdekli, hogy hol van a menny? Egyáltalán van-e élet és idő a halál után? A menny nem a világűrben van, hanem Isten természet fölötti léte. Sok kortársunk, az anyag örökkévalóságát elfogadja, de abban kételkedik, hogy a halálon túl létezik-e élet. Bennünket feltámadt Krisztus megjelenései erről meggyőznek. Szűz Mária abba az életállapotba került Isten kegyelméből. Ez az állapot Istennel kapcsolatos, melynek forrása a szeretet. Milyenné vált Szűz Mária föltámadt teste? Annyit mondhatunk róla, bizonyára hasonlatos Krisztuséhoz, aki megjelenéseivel bizonyította, hogy a tér és az idő korlátain felemelkedett, és átjárta a megdicsőült lélek fénye. Az emberi élet válságaiban látni kell, hogy van értelme az életnek. Amikor Szent István királyunk emberileg kilátástalannak látott mindent, családja és népe sorsát, akkor Nagyboldogasszony ünnepén felajánlotta koronáját, és a Szűz Mária oltalmába helyezte ezzel az egész magyar népét. Mi azóta hisszük, és megtapasztalSimone Martini: Annunziazione (Örömhírvétel), részlet (1333) tűk történelmünk folyamán, hogy Szűz Mária a megpróbáltatások ellenére sem vette le óvó kezét népünkről. A mai napon gondoljunk Szűz Máriára, kérjük oltalmát, imádkozzunk hozzá, családjainkért, a szenvedőkért, betegekért, elhagyottakért azzal a szép Mária-imádsággal amely így kezdődik: „Most segíts meg Mária, Ó irgalmas Szűz anya.” Berki József teológus És most az ötvenedik A közelmúltban, 2008. július 22-én a volt diákok közül 15- ülték körül az asztalt en Karancslapujtőn, emlékezve arra, hogy 1988-ban, a „harmincadikon” még többen örültek a viszontlátásnak, az 1944- ben születettek - a háborús nemzedék - 1958-ban fejezte be az általános iskolát a Dobroda-patak partján, a falut akkor még Bocsárlapujtőnek hívták. Az egykori kisdiákok nem feledkeztek meg egymásról az eltelt fél évszázad alatt, és mivel legtöbbjük még ma is közel él alma materükhöz, próbálták nyomon követni osztálytársaik sorsát. Minden osztálytalálkozó az ünneppé emelkedés napja. De még inkább ünneppé válik az ötvenedik, mert sok embert formáló esztendőt tudhat maga mögött. Megérett tekinteteket az emberi arcon, tekintélyt a színesedő hajviseleten. A sikereken, a kurdarcokon. Az ötvenedik esztendő mindezeket már magával hozza. Az ötvenéves osztálytalálkozót az előzőhöz, a harmincéveshez hasonlóan nagyon jó hangulatban, barátságban tartották meg. Az est kezdetén még elfogódott volt a légkör, hiszen többen ritkán találkoztak egymással. Egy rövid köszöntő hangzott el, ami után újra az egykori pajtási légkör lett úrrá. Felidézték, milyen volt a 31 fős osztályközösség, majd mindenki elmesélte, hogyan alakult élete az eltelt húsz, illetve ötven évben. Ezek az élet nagy útját megjárt emberek felszabadulva minden kötöttség alól, felszabadult lélekkel szóltak életükről. Az ötven évvel ezelőtti mezítlábas lányok és fiúk immár 64 évesek, a legtöbb szó nem a karrierről, munkáról esett, hanem a családról, főleg idős napjaikat bearanyozó unokáikról. Sajnos már többen vannak, akik megözvegyültek, egyedül élnek. A résztvevők megemlékeztek azokról az osztálytársaikról is, akik már nem lehetnek velük. Kilenc régi barátért és több szeretve tisztelt tanárért, köztük Kökény Tibor osztályfőnökért égett a gyertya. Megállapodtak, hogy hagyományaiknak megfelelően tíz év múlva ugyanitt találkoznak, addig is kívántak egymásnak jó egészséget, boldog nyugdíjas éveket és hosszú életet - amelynek a titkát is megfejtették: nem szabad feladni az aktivitást. Cseh László Salgótarján napon? Elsősorban Mária halálát. De Szűz Máriáról azt állítja Lukács evangéliuma, hogy kegyelemmel teljes (Lk 1, 28), vagyis bűnnélküli. A Jelenések Könyve úgy ábrázolja, mint megdicsőültet, Krisztusba, a Napba öltözött asz- szonyt (Jel 12,1). Pál apostol pedig azt írja a feltámadásról: „Mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd amikor ő eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak” (1 Kor 15,23). Ezek alapján az egyház már az első századoktól kezdődően azt vallotta, hogy Mária halála egyben személyes föltámadása is volt. Jézus feltámadása után, a Szűzanya számára a sorra kerülés, Krisztus eljövetele a halál pillanatában volt. Nem csak földi életében kapcsolódott sajátos módon folyamán soha sem kereste és tisztelte Mária maradványait. Az ünnep az egyik legősibb Má- ria-ünnep. Mind a keleti, mind pedig a nyugati egyház vallotta Mária megdicsőülését, ezért XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén a katolikus egyház hitéhez szorosan tartozó tanításként hirdette ki ezt a hittételt. A nagy pápa akkor mondta ki ezt a dogmát, amikor két diktatúra - a nemzetiszocializmus és a kommunizmus - határán élt Európa. A két rendszer hirdette, hogy néhány népcsoport vagy osztályelem kiiktatásával a földön megteremthető a mennyország. Mária példájával az egyház ezekre a rezsimekre is reagált, mert általa felmutatta, hogy a földi és a mennyei ország nem téveszthető össze, aki így gondolkodik, az diktatúrát épít. Az ember, az állítólagos Übermensch vagy munkásosztály nem isten, hanem ember, aki ugyanakkor Isten sze- retetének részese lehet, ha nem valaki ellenében, hanem másokért él és szolgál, miként Mária. A két diktatúra mindig osztályokban és csoportokban gondolkodott, sohasem személyekben és arcokban. Ebben a környezetben Szűz Mária feltámadásának ünnepe a remény hordozója lett, mert az Isten személyes szeretetét is fel- ragyogtatta: a Teremtő számára mindenki fontos, Isten nem hagyja magára egyetlen gyermekét sem, mindannyiunkban Fiát és Fiának testvéreit látja. Ugyanúgy segítségünkre siet, mint ahogy Jézust is feltámasztotta. Ezért is fájó számunkra, ferencesek számára, hogy sok hívő és nemzeti érzelmű látogató jó szándékát kihasználva a táltos közösség, azt terjeszti, hogy Szűz Mária Mátraverebély-Szent- kúton vált fénnyé, hogy ő az ősi magyar vallás istenasszonya. Bántó, mert a történelem tanúsága szerint az Istenemberen, Jézuson kívül embert csak egy diktatúra nevez istennek, az ősmagyar valláshoz való visszatérés pedig a nemzet további szétdarabolásá- hoz vezet, hiszen a törzsekben élő magyarságot az ősmagyar vallásból kivezetve épp’ a kereszténység fogta össze egy nemzetté. A fény- nyé válás, a feloldódás a nagy semmiben pedig, kísértetiesen hasonlít a személytelen osztálytársadalmakhoz, és ahhoz a feloldódáshoz, amelyet a kábítószer lebegő, feloldódó semmijébe meneFORRAS: WIKIPEDIA külve elővételeznek a bajoktól, vagy a nihilizmustól terheltek. (Egyébként ebből is látható, hogy ez az úgynevezett ősmagyar vallás köszönőviszonyban sincs az egykori magyar törzsek tiszteletreméltó hitvilágához, hanem az amerikai new age nemzeti színekbe öltöztetése az ateista korszak után.) Gyerekkoromban csak évente egyszer mehettünk nyugatra. A határon féltünk, de Ausztriában, az ismerősök között már újból szabadnak éreztük magunkat. Amikor visszajöttünk nagymamám mindig több doboz Toffiefi csokoládét hozott magával, amit a nagyszekrény aljában helyezett el. Az év folyamán aztán beosztva adott belőle egy-egy darabot, ami számunkra egyszerre volt a nyári szabadság emléke és a jövendő előíze. Mária személye valami ilyesmi az egyház hitében. Ünnepei, mindaz, amit róla vallunk, emlékeztetnek arra, hogy milyen volt a bűn nélküli, és milyen lesz a hazaérkezett ember. Példája bátorít, hogy az élet határán túl, nem a személytelen semmi, hanem a személyes szeretet vár. így Mária a remény csillaga.,Életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudtak élni... Jézus Krisztus maga a Világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De, hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre - olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak, és elirányítanak utazásunk közben. ” (XVI. Benedek pápa). Amikor ebben az évben is a Nagyboldogasszony kegyhelyére várunk minden zarándokot és látogatót, abban reménykedünk, hogy az itt eltöltött órák, a szentségekben való részesedés, az igehirdetés, és az egymás iránti figyelmesség hozzásegít mindenkit annak felismeréséhez, amire Mária mutat: Krisztus közelében képessé válhatunk arra, hogy ne a semmiben való feloldódást keressük, hanem konkrét, és személyes áldozatot vállaljunk másokért, miként Isten is ezt teszi értünk. Fr. Kálmán Peregrin ferences, Mátraverebély-Szentkút, Egy levél az olimpiáról Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az olimpia a világ legnagyobb sporteseménye, az emberiség legnagyobb ünnepe. Kiemelkedő népszerűségét kihasználja az üzleti világ. Az olimpiákkal összefüggésben határozza meg céljait a mindenkori sportvezetés, mert egy sikeres, eredményes olimpiai szereplés nagy mértékben elősegíti a jó közhangulat kialakulását, befolyásolja a politikai célok teljesítését. A politika és a magyar sportvezetés többek között ezért indította el 1949-ban az MHK- mozgalmat, 1953-ban a falusi dolgozók szpartakiádját, amely felmenő rendszerben téli és nyári változatban az egész ország lakosságának széleskörű sportolási lehetőséget biztosított, és rendkívül hasznos volt. Az olimpiai játékok szerves részeként rendezték meg 1912-1948 között a művészeti versenyeket. A szpartakiád versenyekkel egyidejűleg, azok szerves részeként bonyolították le járási (városi) és megyei szinten egyéni és csapatverseny formájában 1989-ig bezárólag 23 alkalommal a Ki tud többet a sportmozgalomról? című szellemi vetélkedőt. A megyei lap, nevezetesen a Szabad Nóg- rád, a Nógrád megyei Népújság, a Nógrád, a Nógrád Megyei Hírlap jelentős segítséget nyújtott a szellemi vetélkedők vonatkozásában. A megyei vetélkedők kérdései az újságban jelentek meg, az összesítés a szerkesztőségben történt, és a zsűri elnöke a megyei döntően a sportrovat vezetője volt. Az olimpiák évében a résztvevőkből a lap önálló csapatot indított, és 1976-ban, 1980- ban, 1984-ben és 1988-ban is a Nógrád szerkesztőségének csapata győzött, Hegedűs Géza hozzáértő játékvezetése mellett. A vetélkedők során ismerték meg egymást azok a személyek, akik 1989. május 15-én megalapították az ország első, cégbíróságnál is bejegyzett sporttörténeti egyesületét, a Nógrádi Sporttörténeti Egyesületet. Az 1985. november 23-án megalakult Magyar Olimpiai Akadémiának is 4 nógrádi alapító tagja van. Az olimpiák évében, 1996-tól a szellemi vetélkedőket a MOA írja ki és bonyolítja le. Nógrád megye versenyzői eddig minden vetélkedőn részt vettek, és eredményes szereplésüket nagy mértékben segítette, hogy a kérdéseket a Nógrád Megyei Hírlap közölte. A Nógrád Megyei Hírlap megkülönböztetett figyelemmel kísérte végig a „Peking téged vár!” szellemi vetélkedő egész menetét. Megyénk lapja színes fényképes tudósítást közölt a salgótarjáni területi döntőről, a kecskeméti elődöntőről és a budapesti hadtörténeti múzeum dísztermében megtartott országos döntőről. Ez a tevékenység jelentősen növelte ismertségünket, öregbítette a Nógrád megyében élő sportot szerető személyek jóhírét. Nógrád megyében és az országban több helyen és többször is ismeretlenek állítottak meg, és gratuláltak az eredményes szerepléshez. A munkahelyemen a Nógrád Megyei Hírlap cikkeit a hirdetőtáblára kitették, de az is előfordult, hogy a tárgyalás befejezése után - az újságcikkekre hivatkozva - a peres felek gratuláltak és további sikereket kívántak. Ellenfeleink, akik természetesen barátaink is, irigykedve említették meg, hogy környezetükben hasonló bánásmódban nem részesültek, sajtónyilvánosságot nem kaptak. Valószínűleg csapattársaim, Tóth Sándor és Szabó Károly is hasonló élményekben részesültek. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Sporttársaim és magam nevében köszönetét mondok személy szerint Önnek és a Nógrád Megyei Hírlap munkatársainak a tevékenységüket elismerő támogatásért, és ha a pekingi olimpia minden idők legjobb olimpiája lesz, akkor a lap törekvéseit ismerve remélem, hogy a Nógrád Megyei Hírlap olimpiáról történő tájékoztatása minden idők legjobb tájékoztatása lesz. Salgótarján, 2008. augusztus 6. Tisztelettel: dr. Kollár Mihály