Nógrád Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 151-177. szám)
2008-07-12 / 161. szám
4 2008. JÚLIUS 12., SZOMBAT KULTÚRA Újabb Vertich-siker a komáromi fesztiválon A figyelmes nézők emlékezhetnek rá: a Vertich Színpad Jaj apu...” című előadásának végén a tapsrendben egy olyan színjátszó is ott volt a reflektorfényben és meghajolt a társaival, aki nem játszott a darab május 28-ai premierjén. Viszont, mint a második szereposztás Rosalie-je végigdolgozta a próbákat és várta a rendező döntését. Főszereplője volt viszont Gyárfás Miklós - Szabó Tamás „Tanulmány a nőkről” című vígjátékának, amelyet a losonci Kármán József Színház először székhelyén, majd a komáromi Jókai-napokon, a szlovákiai magyar nyelvű színházak feszti- , válján mutatott be. Annál is inkább, mert az utóbbi helyszínen a salgótarjáni Müller Zsófia - róla elnyerte a zsűri különdíját.- Azt, hogy örül-e az elismerésnek, nem is kellett kérdezni, mert sugárzott az arcáról, a szeméből, pedig a beszélgetés időpontjában még vizsgái is voltak az egyetemen. Ezért inkább azt tudakoltuk: számított-e arra, hogy díjazott lesz egy kifejezetten könnyed szórakoztatásnak szánt darab szereplőjeként?- Már Losoncon, a június 5-ei bemutatón, majd a dunántúli - pápai és csóti - vendégjátékok alkalmával is éreztem, hogy sikerült jól megformálnom dr. Képes Verát. Nem volt ez másként Komáromban sem. Szeretem az ügyvédnő figuráját, aki hiába akar magabiztosnak, szigorúnak látszani, mégis csak éppen olyan érzelemgazdag, sérülékeny és alkalmasint szerelmes, mint a hozzá forduló bármelyik női ügyfele. Miután többen is gratuláltak, elismerően szóltak a teljesítményemről, mi tagadás, megfordult a fejemben, hogy esetleg én is a díjazottak között lehetek. Ezzel együtt nagyon meglepődtem, amikor felolvasták a nevemet. Jólesett azt hallani, hogy megérdemeltem a díjat, a társulat együtt örült velem, illetve velünk, tekintve, hogy a losonciak közül díjat kapott Erdélyi Gáóorénekes színészi teljesítményéért, ifj. Csák István pedig hang-, technikai munkájáért is. Természetesen nagyon boldogok voltak szüleim és van ugyanis szó - alakításáért húgaim is, akiket rögtön felhívtam telefonon. Amióta hazajöttem, vertiches társaim is osztoznak a sikerben.- Bármilyen közhely is, nem volt megkerülhető az a kérdés sem, hogy mit jeMUÍlEfí TSÓF/ÁNAK § 1 . ALAK/TAS DÍJ Tanúsítvány a Jókai-napokon elnyert kü- löndíjról lent Müller Zsófia számára ez az elismerés?- Megerősített hitemben, sőt meggyőződésemben, hogy érdemes továbbra is ezen az úton járnom, nem szabad abbahagynom a színjátszást, amely - a versmondással együtt - remélem, hosszú távon is jelen lesz az életemben.- Mikor s hogyan kezdődött ez a szerelem?- Másodikos voltam a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában, amikor anyukám - aki pedagógus - biztatására először elmondtam egy Janikovszky Éva-szöveget. Ugyancsak emlékezetes számomra a „Kék és a sárga” című Lázár Ervin-mű, amelyet masnival a hajamban harmadikos koromban mondtam el. A felső tagozatban Nagy-Kovács Józsefié tanárnő erősítette vonzalmamat az irodalom, a művészetek iránt és ugyancsak sokat köszönhetek Patakiné Kerner Editnek, aki ötödikes korom óta foglalkozik velem. Az ő hatásukra is rendszeresen indultam és jól szerepeltem különböző versmondóversenyeken, majd bolyais gimnazista koromban tagja lettem a Sándor Zoltán vezette Pódium Stúdiónak. A Vertich Színpadhoz, T. Pataki László stúdióvezető kezei közé a megalakulás utáni évben, 2005-ben kerültem, s ott szintén nem csak sokat tanultam, de szép feladatokat is kaptam.- Például a női főszerepet Marschalkó Zsolt „Zsarnokölők” című komédiájában? . - Igen, Bata Mari kémnőt játszottam és azt is nagyon élveztem. S mint már szó esett róla, Susán Ferenc rendező figyelembe vett Rosalie szerepében is a „Jaj •apu...”-ban. Az más kérdés, hogy a bemutatón nem én játszottam el Jonathan tragikus sorsú szerelmét, de remélem, hogy a jövőben módom lesz rá.- Térjünk vissza a losonci színházhoz. Nehéz volt az új közegben helytállni és a rendező, Krizsik Alfonz elvárásainak megfelelni?- A Kármán József Színház és a Vertich Színpad közötti hagyományosan jó kapcsolat, hosszú múltú együttműködés keretében kértek fel bennünket losonci barátaink a közreműködésre. Rajtam kívül ugyanis Jánosi Adrien és Sándor Zsombor is fontos szerepet kapott Gyárfás Miklós darabjában. Nagy szeretettel fogadtak mindhármunkat. Ami engem illet, eleinte egy kicsit tényleg szokatlan volt az új környezet, de sikerült gyorsan beilleszkednem.. Úgy érzem, hogy hasznomra vált, illetve válik az a profi szemlélet és gyakorlat, amelyet az idén húszéves losonci színháznál szereztem. Megérte a sok utazgatás, a plusz- vállalás. A szöveggel és a jellemformálással nem volt igazán gondom, bár az, hogy a nézők által körülölelve, tőlük gyakorlatilag karnyújtásnyira játszottunk, kicsit furcsa volt. A dalok viszont alaposan próbára tettek. Hiába jártam annak idején zenei általános iskolába, az elmúlt években egy kicsit „beporosodott” a hangom. Sok hétvégi próbát, megannyi gyakorlást igényelt, amíg minden tekintetben hitelesen elő tudtam adni a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak olyan nagy slágereit, mint a „Valaki kell nekem is”, a „Nincsen olyan ember” vagy az „Imádok élni...”- S mit nyújtott a komáromi színházi fesztivál?- Számomra nagy élményt jelentett a negyvenötödik alkalommal megrendezett Jókai-napok programjába beágyazott fesztiválon részt venni úgy is, mint aktív szereplő s úgy is, mint érdeklődő. Különösen élveztem, hogy oly sok emMüller Zsófia> Úgy látszik jó úton járok, érdemes a színjátszással foglalkoznom bért érdekel ugyanaz: nevezetesen a színházművészet. Sok diákot, fiatalt - főként fiúkat - sikerül mozgósítani a magyar nyelvű színház ügyében és szolgálatában. Nekem legjobban a NYEKK - a nyitrai egyetemisták - sajátos hangulatú és meglehetősen egyedi stílusú produkciója tetszett.- Hogyan tovább?- A vizsgák után pihenek, mert egyelőre fáradtnak érzem magam. Aztán pedig indul a turné a „Tanulmány...”- nyal: Szlovákia-szerte számos településen mutatjuk be e darabot. Távolabbi terveimről pedig már szóltam... Zárszóként csak annyit: tavaly Sándor Zsombor - aki szintén a Vertich Színpad tagja - a legjobb férfi alakítás díját nyerte Komáromban. Nem rossz tendencia... Csongrády Béla Tizenöt év Mikszáth jegyében Bár a Mikszáth Kálmán Társaság első hivatalos közgyűlését 1994. január 16-án tartották, az úgynevezett alapítói szándék kinyilvánításától számítva másfél évtized telt el. A nagy palóc írói örökségét vállaló, gondozó, népszerűsítő közhasznú egyesület és szellemi közösség a minap Horpácson tartott összejövetelén nem csak jeles névadójára emlékezett, de áttekintette az elmúlt tizenöt esztendő krónikáját is. Dr. Praznovszky Mihály elnök szólt arról, hogy - nem kis mértékben a társaság tevékenységének eredményeként is - az országban, Nógrád megyében s a határon túli Szklabonyán is - rendszeressé váltak a Mikszáth- megemlékezések, joggal nevezhető irodalmi kultusznak, ami az életmű megismertetése, ápolása érdekében történt. A főbb események között említette többek között a Mik- száth-konferenciát és 1997- es, az író születésének 150. évfordulóján tartott rendezvényeket. Mikszáth faluja, Horpács mellett immár Mohora is tudatosan őrzi a Mikszáth-hagyományokat, az író felesége, Mauks Ilona személyéhez, családjához fűződő emlékeket. Balassagyarmaton, Budapesten, Dejtáron, Mátramind- szenten, Nógrádmegyerben, Pásztón és a szlovákiai Varbón működik Mikszáth Kálmán nevét viselő iskola. Újabb - az utóbbi években készült - szobrok, emléktáblák is gazdagítják a Mikszáth-relikviákat. A társaság belföldön és külföldön egyaránt nyomába szegődött Mikszáthnak: a magyarországi tanulmányutak mellett a kirándulók eljutottak Ausztriába, Erdélybe, Felvidékre és Szlovéniába is. Kézzel fogható eredménynek számít a Praznovszky Mihály által szerkesztett Mikszáth könyvestéka, a társaság könyv- sorozata, amelynek első kötete - Mikszáth Kálmán: A lohinai fű - 2003-ban jelent meg, a hetediket pedig éppen Horpácson mutatták be. V. RaiszRózsa, Mikszáthkutató, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára „Aki megszelídítette a magyar mondatot” címmel tette közzé dolgozatait Mikszáth nyelvi világáról, „írásainak ízeiről”. A tanulmányok főként a mondat- és szövegalkotás mikéntjének elemezésével kívánják az írói stílus „titkát” megfejteni. Mint Bagyinszki Istvánná, a társaság titkára lapunknak elmondta, az egyésület kitüntetését, a Mikszáth-órát az idén if. Szabó István szobrászművész kapta, akinek munkásságában nagy szerepet kapott az író alakjának megformálása. Kiemelkedő, emblematikus műve a horpácsi emlékmúzeum előtt elhelyezett szobor, a pádon ülő Mikszáth. Játékos, humoros formában emlékezett Mikszáthra a társaság csaknem háromszáz fős tagságból megjelent mintegy hetven személy, amikor megpróbált jó választ adni olyan különleges kvízkérdésekre mint például: hogy hívták Noszty Feri édesapját, mi volt a foglalkozása Kozsehuba Tivadarnak, mi volt a neve Lapaj fekete szőrű birkájának? Minél járatosabb valaki Mikszáth műveiben, annál több kérdést tudott megfejteni. Ösz- szességében azonban mindenki nyert, gyarapodott ismeretekben. A jó hangulathoz Hrúz Dénes és Szabolcs, valamint Kubinyi Júlia színvonalas népzenei műsora is hozzájárult. Cs. B. V. RAISZ RÓZSA AKI MEGSZELÍDÍTETTE A M AGYAR MONDATOT <J)OígozM<úMihzáih Kálmán sáhssárób A Mikszáth könyvestéka legújabb kötete, címlapján Glatz Oszkár „Mikszáth Kálmánjával Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem tudom követni a bankrablókat, főnök, mert rátértek a fizető autópályára.” Szerencsés nyertesünk: Pécsi Sándor, Bátonyterenye 1, Pf. 55,3071. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését július 17-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
