Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)

2008-06-14 / 137. szám

4 2008. JÚNIUS 14., SZOMBAT KULTÚRA Micivel ment le a függöny... A talányos cím azt jelenti, hogy a 2007/2008-as színházi szezon utolsó előadása a nógrádi megyeszékhelyen az „Osztrigás Mici” című komédia volt. Ez a produkció a sok­féle művészeti ágban - így a színházművészet területén is - gazdag Tarjáni tavasz keretében került színre, a tíz-tíz bemutatóból álló két bérletsorozat már korábban, a „Dü­höngő ifjúság”-gal befejeződött. | %■ | ..inpiT ; _ _ , '-s ■ A M axim lokál csábos dívája a helyzet es a zongora magaslatán A francia Georges Feydeau (1862- 1921) kétségtelen tehetséggel meg­írt, de végül is könnyűcske művei jócskán túlélték korukat. Szerzőjük neve nem ismeretlen magyarorszá­gi színházi berkekben sem. Az úgy­nevezett vaudeville (éne’kes, zenés bohózat) műfaj egyik jellegzetes kép­viselője volt ő. A „Bolha a fülben” cí­mű darabját gyakran tűzik műso­rukra a színházak, „Az úr (a férj) va­dászni jár” című vígjátékát 2001 ta­vaszán a salgótarjáni közönség is lát­hatta a Budaörsi Játékszín előadásában Sztankay István rende­zésében és főszereplésével. Az „Oszt­rigás Mici”-t már a 19. század végén bemutatták hazánkban is, majd az „Egy hölgy a Maximból” címmel négy évtizeddel ezelőtt a Vígszínház újította fel Várkonyi Zoltán rendezé­sében: a címszerepet Ruttkai Éva - oldalán Darvas Ivánnal - játszotta emlékezetes sikerrel. Később a tele­vízióban Galambos Erzsi tempera­mentumos alakítása tette ismertté a kikapós sanzonért figuráját A mi­nap a József Attila Művelődési Köz­pontban is bemutatott szólóelőadás a Turay Ida és a Soproni Petőfi Szín­ház szoros együttműködésében, mondhatni koprodukciójában került színre. A sztori - mint Feydeau-nál szin­te mindig - a félreértések, a helyzet- komikumok sokaságára épül. Abból indul ki, hogy az eladdig példás éle­tű, köztiszteletben álló párizsi orvos- professzor, Petypon barátja unszolá­sára elmegy a híres Maxim lokálba, ahol a számára szokatlan alkoholos befolyásoltság olyannyira felszaba­dítja gátlásait, hogy össze­szűri a levet a mulató sztár­jával, a férfia­kat sorozatban használó és ki­használó Oszt­rigás Micivel. Az ártatlan- nak tetsző flörtnek azon­ban nagy ára lesz, ugyanis a kései ébredés­kor a másna­pos gyötrő fej­fájás mellett azt is tapasztalnia kell, hogy a hölgy betelepedett a családi ágyba, ahol remekül érzi magát. Igen ám, de előbb-utóbb megjelenik Petypon ájtatos hajlamú, „elvará­zsolt” hitvese, aki tévedésből felveszi a tudta nélkül a hálószobában tartóz­kodó ledér szépség ruháját, aki en­nélfogva nem tud eltávozni. Igaz, nem is nagyon akar, különösen azu­tán, hogy a váraüanul beállító tábor­nok nagybácsi őt nézi Petyponnénak és meghívja unoka­húga kézfogójára. A talpraesett Mici számára az estélyen sem okoz gon­dot, hogy megjátssza az orvosfelesé­get, sőt kellemes megjelenésével, jó- pofaságával, szabadszájúságával nem csak az erősebb nemet keríti hatalmába, de elnyeri a magas ran­gú társaság nőtagjainak tetszését is. Sőt még a szent életű abbé bizalmá­ba is beférkőzik. Fesztelen viselkedé­se, szavajárása - „ezt a tésztát!” - va­lóságos etalonná válik a díszes kom­pániában. Gondolható, hogy milyen hatást vált ki e körben, amikor az igazi feleség betoppanásával sok-sok bonyodalom után, de végre csak- csak kiderül az igazság... Feydeau darabját nem kisebb irodalmi személyiség, mint a bo­hém művészvilág ábrázolásában otthonos Heltai fenő fordította ma­gyarra. A jelenlegi változat zenéjét Szentirmai Ákos, a dalszövegeket Bradányi Iván írta. A muzsikát a Duetto Kamarazenekar szólaltatja meg. Az előadást e műfajban igen­csak jártas Bor József rendezte jó ízléssel. A címszereplő SajgálErika játékát nem szabad fentebb emlí­tett, nagy hírű elődeivel összevetni, javára szól, hogy küllemével, moz­gásával képes elhitetni: bájaiért kö­rülzsongják-a férfiak. A Petypon házaspárt Szacsvay László és Hű­vösvölgyi Ildikó játssza a biztos mesterségbeli tudás birtokában. A tábornokot a szép hangú, komoly zenei előéletű Jankovits József sze­mélyesíti meg. A kisebb szerepek­re is jó nevű színészek (Márton András, Győri Péter, Nagy Gábor, Rátonyi Hajni, Benkó Péter, Rák Ka­ti) sorát sikerült mozgósítani. Egy nyár esti kikapcsolódásnak még 2008-ban is beválik a több mint százéves „Osztrigás Mici”. CsongrádyBéla A másnapos Petypon (Szacsvay László) a hitvesi ágyban ta­lálja Osztrigás Micit (Sajgál Erika) fot&p.tóthlászlő Ő is nógrádi volt E héten Budapesten vettek végső bú­csút a 78 éves korában elhunyt Mezei András József Attila- és Gábor Andor-dí- jas költőtől. Nógrádmarcalon született és e táji gyökerei végigkísérték egész költé­szetét, munkásságát. Családja akaratá­ból nem véletlenül került gyászjelentésé­re az Eredet II. című versének néhány so- ra: „Úgy szült meg az anyám/akárazsák az oltatlan meszet - / sistergek, égek olt- hatatlanul azóta is / a gödörben, míg el nem emészt a tűz, / míg meg nem nyug­szom, mint maga a mész / a nógrádmarcali meszelt ház falán. ” Látomásos, szuggesztív, illet­ve elvontan tárgyias versei - mint vallotta - elsősorban saját lel­két méregtelenítették, de közéleti hatásuk sem volt lebecsülen­dő. Történelmi és ifjúsági regényei, útirajzai, rádiójátékai mellett szenvedélyes hangú publicisztikáit is az utókorra hagyta. Külö­nösen emlékezetes volt az „Ilyen gazdagok vagyunk?” (1981) és a „Ki beszél itt már Mexikóról? (1986) című, a hazai feltalálók és találmányok nehéz sorsáról, illetve a magyar labdarúgás ugyan­csak nem rózsás helyzetéről írott esettanulmánya, vitairata. Me­zei András hagyatéka szülőföldje szellemi örökségét Is képezi. Cs.B. Mezei András (1930-2008) Újabb „koprodukció" A losonci székhelyű Kár­mán József Színház és a salgó­tarjáni Vertich Színpad Stúdió vezetői és tagjai évek óta szo­ros emberi és baráti kapcsola­tokat ápolnak egymással. Többször előfordult, hogy sal­gótarjáni színjátszók szerepel­tek a losonciak egy-egy pro­dukciójában, s arra is volt pél­da nemegyszer, hogy a nógrá­di megyeszékhelyen egymást követően lépett fel a két társu­lat Tavaly a vertiches Sándor Zsombor a legjobb férfi alakí­tásnak járó díjat kapott a lo­sonciak fesztiválszereplésén. Az elmúlt napokban bemu­tatott darabban - Gyárfás MiklósSzabó Tamás „Tanul­mány a nőkről” című vígjáté­kában- - hárman - Jánosi Adrien, Müller Zsófia és Sán­dor Zsombor - is képviselték Losoncon a salgótarjáni Vertich Színpad kollektíváját. Mindhármuk teljesítménye - helyi társaikkal együtt - nagy sikert aratott. E hét végén Pá­pán, illetve Veszprém megyé­ben szerepelnek e művel, hét­főn pedig a révkomáromi Jó- kai-napokon, a szlovákiai ma­gyar nyelvű színházak feszti­válján mutatják be a közösen színre vitt, Krizsik Alfonz ma­gyarországi szakember által rendezett előadást. Könyvpremier - színészbarátokkal „Nem írtam át semmit”: ezzel a figyelemfelkeltő és lé­nyegre tapintó címmel látott napvilágot a Palócföld könyvek új folyamában Korill Ferenc írásainak, nyi­latkozatainak válogatott kötete. A szerző - a salgótar­jáni József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója - úgy gondolta, hogy egyetlen betűváltozta­tás és magyarázat nélkül érdemes megjelentetni há­rom fontos életszakaszát - s egyben az elmúlt bő két évtizedet is - jól jellemző cikkeket, interjúkat. Mint afféle gondolkodó értel­miséginek - ha úgy tetszik ér­telmes embernek -, mindig volt elvi alapokon nyugvó vélemé­nye az általa is formált, folya­matosan változó szűkebb és tá- gabb világról, ennélfogva a könyv - mint a beköszöntőben írja - „egyfajta korkép - eseten­ként kórkép ” de azt is hangsú­lyozza, hogy a kérdésekre adott válaszait sem akkor nem tekin­tette, sem most nem tekinti megfellebbezhetetlen igazság­nak. Nem véletlen, hogy régi so­mogyi barátja, dr. Gyenesei Ist­ván újdonsült miniszter a kö­vetkezők szerint gratulált Korill Ferenc könyvéhez: „...ma min­den kortárs írástudónak nagy a morális felelőssége. Á tollat kell forgatni, nem a köpönyeget! Meg­győződésem, hogy tanulhatna belőle számos politikus, de talán néhány közszereplő és magán­ember is. ” Hasonló szellemben foglalt állást a Budapesten élő egykori nógrádi vezető, dr. Bo­ros Sándor is: „A portréban, amely a kötetből kirajzolódik, meghatározó vonás a kultúra iránti elkötelezettség. De ott van mellette a közéleti felelősség és saját szerepének önérzetes válla­lása is...Korill Ferenc a számára A Palócföld könyvek sorozatban megjelent kötet címlapja Viszkok Attila munkája adott körülmények között képes volt megőrizni és megjeleníteni az örökségül kapott polgári ér­telmiségi értékvilágot... ” A könyv bemutatójára a közel­múltban, a salgótarjáni ünnepi könyvheti rendezvények sorá­ban nagy érdeklődés közepette került sor a Balassi Bálint Könyvtár és Közművelődési In­tézetben. Az ilyenkor szokásos beszélgetéshez a sorvezetést a könyv három fejezete jelentette. „A reformoknak is megvan a maguk sorsa?” című rész Korill Ferenc munkásságának a mozi­zással, a filmforgalmazással ösz- szefüggő időszakát eleveníti fel, a „Fölszállott a páva a vármegye- házára, sok szegény önkormány­zatnak szabadulására?” cím alatt a Nógrád Megyei Közgyűlés Önkormányzatának el­nökeként képviselt tö­rekvéseiről, elért ered­ményeiről esik szó, s vé­gül, de nem utolsósor­ban „A kultúra várost épít” cím az utóbbi jó egy évtizedes, intéz­ményvezetőként kifej­tett tevékenységét jel­lemzi. A szerző mindhá­rom részhez fűzött sze­mélyes emlékekre épü­lő kommentárt. Egy-egy ilyen rendez­vénynek rendszeres ve­lejárója az úgymond il­lusztratív kísérőműsor. Ezúttal sem volt ez más­ként, csakhogy a közre­működők Korill Ferenc színészbarátai, a salgó­tarjáni közönség nagy kedvencei sorából ke­rülték ki. Kiss Zoltán, Koncz Gá­bor, Mikó István és Vásári Móni­ka készségesen tettek eleget a meghívásnak és remek empati­kus műsorral (Fás István és Heltai Jenő versével, Mikszáth Kálmán jeles mondataival, ope­rett- és musicalrészletekkel) tet­ték különlegessé és még inkább emlékezetessé minden résztve­vő számára a „Nem írtam át semmit” premierjét. YÁ /IIJSU» fívpc HT iT* C U* C HtVIMÍ T*!? C* «U mJulfrutl 1 Giü, IV xcixil Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Hagyja bekapcsolva a telefonját! Úgyis csak a magyarok ve­szik meg. ” Szerencsés nyertesünk: dr. Danes Imre, Szügy, Arany J. út 6. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését június 19-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom