Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-28 / 149. szám
4 2008. JÚNIUS 28., SZOMBAT KULTÚRA „A tudásból származik a legmagasabb hozam” Nem véletlen, hogy Vizi E. Szilveszter szívesen idézi Kányádi Sándort: „Aki megért és megértet, az egy népet megéltet.” E kői-. tői sorokban ugyanis tetten éri, mintegy visszaigazolva véli saját életfelfogását, a tudományhoz, az ismeretterjesztéshez való viszonyát is. Ez az elv - amely rímel Széchenyi Istvánnak a művelt emberfők jelentőségét hangsúlyozó gondolatára - vezérelte hat éven át akadémiai alelnökként, majd újabb hat esztendeig elnökként és ezt tartja szem előtt immár 2000 óta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat élén is. A Magyar Tudományos Akadémia volt és a TIT jelenlegi elnöke a közelmúltban Salgótarjánban járt és „Fejlesztés, kutatás, ismeretterjesztés” címmel előadást tartott a Nógrád megyei szervezet közgyűlésén.- Nyilván nagyon nehéz, szinte lehetetlen néhány mondatban megvonni a több mint fél évtizedes akadémiai elnökség mérlegét, mégis megkérdeztük Vizi E. Szilvesztertől: mit tart ezen időszak legnagyobb eredményének, ha úgy tetszik, sikerének?- Tekintélyes személyiségeket követően lettem a Magyar Tudományos Akadémia történetének tizennyolcadik elnöke. Ez önmagában is nagy felelősséget jelentett, nem is beszélve a sokoldalú kihívásról, amelyik a tudós testületet sem kerülte el. Úgy gondolom, felemelt fejjel adhattam át utódomnak az elnöki posztot, hiszen sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy a magyar tudományos közéletben az értékek váljanak a legfontosabb erkölcsi tényezőkké. S ez annál is inkább figyelemre méltó, mert ebben az országban olykor még a barátságok is inkább anyagi érdekek mentén szerveződnek. Örülök annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a közvélemény-kutatások szerint is egyike a leghitelesebb, ezáltal legnépszerűbb intézményeknek. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a tudomány a társadalom, illetve a gazdaság felé fordult s hivatásunknak, céljainknak megfelelően megőriztük függetlenségünket, nem voltunk részesei a napi politikai küzdelmeknek, sikerült egyforma távolVizi E. Szilveszter akadémikus ismét nagy tetszést aratott előadásával ságot tartanunk a kormány-, illetve az ellenzéki pártoktól. Ugyanakkor tárgyaló- és konszenzusképesek voltunk minden hatalmi centrummal. Bizonyára ennek is szerepe volt abban, hogy az országgyűlésben valamennyi párt egyhangúlag és elismeréssel fogadta el a beszámolómat. Elnökségem idejében hatalmas - mintegy 150 milliárdos értékű - saját vagyonnal gyarapodott az akadémia. Nem felejthetem el azt sem, hogy öt évig tartott, mintegy 200 televíziós adást élt meg és hat kötetben jelent meg a „Mindentudás Egyetemé”-nek nevezett tudományos ismeretterjesztő sorozat. Ugyancsak jó érzés tölt el akkor is, ha a világ tudósainak találkozójára, konferenciájára gondolok, amelyet többször is megszerveztünk, megtartottunk Budapesten. A rendezvény rangját, szerepét fémjelzi, hogy különböző földrészek számos országából érkeztek vendégek s köztük igen magas rangú személyiségek is elfogadták meghívásunkat. E tanácskozás a médiában gyakran neveztetett a „tudomány Davosá”-nak, amely közismert és elismert nemzetközi fóruma a gazdasági életnek.- Most az akadémiai elnökség második ciklusának letelte után bizonyára több ideje, energiája marad saját kutatómunkájára, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökeként kifejtett tevékenységére és egyáltalán magánéletére. Ez így van. Bár az elmúlt időszakban sem hagytam fel a hosszú évtizedek óta, itthon és külföldön végzett tudományos munkámmal, az agykutatással, de ezentúl többet lehetek együtt az akadémia kutatóintézetben harminckét fős stábommal, a hat nemzetközi team tagjaival és intenzívebben tudok foglalkozni kedvenc témáimmal, többek között a központi és perifériás idegrendszer ingerület-átvitelének fiziológiai szabályozásával és gyógyszeres befolyásoltságával. Talán határainkon kívül jobb feltételek között dolgozhatnék, lett is volna módom erre, de Kosztolányi Dezsővel szólva az „Üllői úti fák” mindig hazahívtak, itthon érzem igazán jól magam. A TIT-ről - amelynek elődszervezetét nagy tiszteletű orvoskollégánk, Bugát Pál alapította 1841-ben - elmondhatom, hogy egyike a legnagyobb múltú civil szervezeteknek és nem csak Magyarországon. Napjainkban is sokat tesz annak érdekében, hogy az emberek pótolhassák, kiegészíthessék, korszerűsíthessék ötévente megfeleződő ismereteiket, tudásukat, s bekapcsolódhassanak az Európában kiemelt Víz? E. Msesw iátIatatla® Uj kötete az elmúlt években közzétett gondolatainak tárháza programként számon tartott egész életen át tartó tanulás folyamatába. Sikerült elérni, hogy a TIT nyelvvizsgarendszerében megszerzett bizonyítványokat külföldön is elfogadják. Az elnökség élén következetesen és határozottan törekszem arra, hogy a szervezetünk által vég- zettmunka - amelynek 1,5 milliárdjából mindössze 40 millió forint származik állami forrásból - előbb-utóbb nagyobb, súlyának, presztízsének megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést élvezzen a mindenkori kormányzatok részéről. Hiszen a tudásból - amit gyarapítunk, közvetítünk, átadunk - származik a legmagasabb hozam. Ez jelenti a „bonum commune”, azaz a közjó szolgálatát Ami pedig a magánéletemet illeti, értelemszerűen több időm jut a családomra és' hobbijaimra: a teniszre, a zenehallgatásra, olvasásra, régi, első kiadású könyvek gyűjtésére, könyvtáram rendezésére.- Milyen élményeket, benyomásokat szerzett rövid nógrádi látogatása során?- Becsó Zsolttól, a Nógrád Megyei Ön- kormányzat Közgyűlésének elnökétől alapos tájékoztatást kaptam a megye viszonyairól, a megoldandó feladatokról, Fenyvesi Gábor, Salgótarján megyei jogú város alpolgármestere pedig a megyeszékhelyhelyzetébe adott betekintést. A TIT helyi vezérkara a szervezet eredményeivel, gondjaival ismertetett meg. Az összkép nem éppen szívderítő, de a realitásérzék mellett feltűnt nekem a tenni akarás, a jobbító szándék is. A nógrádiak szeretik annyira ezt az országrészt, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek hátrányaik csökkentése, értékeik szaporítása érdekében. Ez az, amiben bízni lehet a jövőt illetően. Köszönöm a meghívást, a lehetőséget, hogy itt lehettem és a közgyűlés keretében találkozhattam a megyei értelmiség, a TlT-tagság képviselőivel. A magas díjakkal, kitüntetésekkel elismert tudós, akadémikus a közelmúltban jelentette meg a cikkeiből, beszédeiből, a vele készült interjúkból szerkesztett válogatást a „Láthatatlan hidakon át” című könyvében. Egyik szónoklatában Bolyai Jánost idézte: „...emelkedjünk fel lehúzó gondjaink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat, fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuk a magyarságot és az emberiséget, hogy kreatív együttműködéssel teremtsünk világraszóló alkotásokat tudományban, művészetben, kultúrában.” A jeles matematikus e gondolata jellemző Vízi £. Szilveszter egész munkásságára, Salgótarjánban kifejtett nézetrendszerére is. Csongrády Béla „Csak szabad madár van...” Jules Émile Massenet, XIX-XX. századi francia zeneszerző „Thais meditáció”-ja - Oraveczné Orsó Erzsébet (hegedű) és Babják Eszter (zongora) ihletett előadásában - alapozta meg az alkalomhoz illő hangulatot Szöllősi Mária iparművész grafikai tárlatának megnyitóünnepségén a Pásztói Múzeumban. A megjelenteket dr. Hír János intézményigazgató köszöntötte és kérte fel a kiállítás szakmai megnyitására Koplik Judit művészettörténészt. A fővárosból érkezett szakember először arról beszélt, hogy a képzőművészeti alap munkatár-, saként a vidéki zsűrizések révén került kapcsolatba a pásztóiakkal és jó barátságba Csohány Kálmán grafikusművésszel, aki megalapozta a város művészeti §| gyűjteményét is. Tőle hallott Pásztó másik két neves személyiségéről, Rajeczky Benjáminról, a zenetudós ciszterci papról és Gaál István filmrendezőről, a Sodrásban alkotójáról is. Szöllősi Mária nevét viszont férje, Tamás Ervin festőművész emlegette, mint kedvenc pásztói tanítványáét a budapesti Dési Huber István Képzőművészeti Körből. Az alakrajzta- nulmányokat követően Szöllősi Mária az iparművészeti főiskola hallgatója lett, tói Rajeczky Benjamin Zeneiskola képzőművészeti tagozatán rajzot és festészetet tanított. Szülővárosában az úgynevezett Oskolaahol 1970-ben szerzett diplomát a szövött anyag és gobe- Szöllősi Mária „Életfá”-ja a Pásztói Múzeumban lintervező szakon. Végzés mester-házban és a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola francia tagozatának Fő úti épületében, továbbá egy hollókői, Petőfi u. 10. alatti vendégházban találhatók textiljei, falikárpitjai, szőnyegei. után tizenkét éven át dolgozott Szécsényben, a Palóc Háziipari Szövetkezetben iparművész tervezőként. Egy évtizedig szellemi szabadfoglalkozású alkotóként tevékenykedett, művésztelepekre járt, majd újabb tíz évig a pászA szövés mellett - mint Koplik Judit is kiemelte - mindig rajzolt, festett, grafikákat is készített. Az ember- és a természetszeretet hatja át műveit, amelyek egy kivételesen érzékeny művész látásmódjáról tanúskodnak. Határozott, sodró lendületű vonalak jellemzik munkáit. Érezni rajtuk, hogy fejben már mindent világosan megfogalmazott Gondolatait, vágyait, különböző előjelű érzelmeit gyakran madarak ábrázolásával - Életmadár, Álmaim madara, Madár a hóban, Zuhanó madarak, Tépett madár - fejezi ki. „A madár velünk, a lelkűnkkel azonos. Elvágyódásunkat, vívódásainkat nem is lehetne meggyőzőbben kifejezni.. Az erősen függőleges kompozíciók egy magasabb dimenzióba repítenek minket, rálátunk magunkra... a világ rendjére, törvényeire” - mondta többek között Koplik Judit, aki az egyéb témájú művek közül a nagyapa illetve Béni bácsi emlékére megfogalmazott alkotásokat emelte ki és szólt az álommesélő színes lapokról is. Madárröptető munkáiról beszélgetve Szöllősi Mária felidézett egy történetet: Csohány Kálmán annak idején egyik - szintén madaras - grafikáját Feledy Gyulának ajándékozta. A művészbarát érdeklődött aziránt, hogy miért ábrázol Csohány madarakat. - Csak szabad madár van, Gyula! - válaszolta a megkérdezett. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Na ugye, hogy befér a szekrénye az új házba, Juci néni!” Szerencsés nyertesünk: dr. Váraljai Béla, Mátranovák, Dózs György út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfej-
