Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-14 / 137. szám
4 2008. JÚNIUS 14., SZOMBAT KULTÚRA Micivel ment le a függöny... A talányos cím azt jelenti, hogy a 2007/2008-as színházi szezon utolsó előadása a nógrádi megyeszékhelyen az „Osztrigás Mici” című komédia volt. Ez a produkció a sokféle művészeti ágban - így a színházművészet területén is - gazdag Tarjáni tavasz keretében került színre, a tíz-tíz bemutatóból álló két bérletsorozat már korábban, a „Dühöngő ifjúság”-gal befejeződött. | %■ | ..inpiT ; _ _ , '-s ■ A M axim lokál csábos dívája a helyzet es a zongora magaslatán A francia Georges Feydeau (1862- 1921) kétségtelen tehetséggel megírt, de végül is könnyűcske művei jócskán túlélték korukat. Szerzőjük neve nem ismeretlen magyarországi színházi berkekben sem. Az úgynevezett vaudeville (éne’kes, zenés bohózat) műfaj egyik jellegzetes képviselője volt ő. A „Bolha a fülben” című darabját gyakran tűzik műsorukra a színházak, „Az úr (a férj) vadászni jár” című vígjátékát 2001 tavaszán a salgótarjáni közönség is láthatta a Budaörsi Játékszín előadásában Sztankay István rendezésében és főszereplésével. Az „Osztrigás Mici”-t már a 19. század végén bemutatták hazánkban is, majd az „Egy hölgy a Maximból” címmel négy évtizeddel ezelőtt a Vígszínház újította fel Várkonyi Zoltán rendezésében: a címszerepet Ruttkai Éva - oldalán Darvas Ivánnal - játszotta emlékezetes sikerrel. Később a televízióban Galambos Erzsi temperamentumos alakítása tette ismertté a kikapós sanzonért figuráját A minap a József Attila Művelődési Központban is bemutatott szólóelőadás a Turay Ida és a Soproni Petőfi Színház szoros együttműködésében, mondhatni koprodukciójában került színre. A sztori - mint Feydeau-nál szinte mindig - a félreértések, a helyzet- komikumok sokaságára épül. Abból indul ki, hogy az eladdig példás életű, köztiszteletben álló párizsi orvos- professzor, Petypon barátja unszolására elmegy a híres Maxim lokálba, ahol a számára szokatlan alkoholos befolyásoltság olyannyira felszabadítja gátlásait, hogy összeszűri a levet a mulató sztárjával, a férfiakat sorozatban használó és kihasználó Osztrigás Micivel. Az ártatlan- nak tetsző flörtnek azonban nagy ára lesz, ugyanis a kései ébredéskor a másnapos gyötrő fejfájás mellett azt is tapasztalnia kell, hogy a hölgy betelepedett a családi ágyba, ahol remekül érzi magát. Igen ám, de előbb-utóbb megjelenik Petypon ájtatos hajlamú, „elvarázsolt” hitvese, aki tévedésből felveszi a tudta nélkül a hálószobában tartózkodó ledér szépség ruháját, aki ennélfogva nem tud eltávozni. Igaz, nem is nagyon akar, különösen azután, hogy a váraüanul beállító tábornok nagybácsi őt nézi Petyponnénak és meghívja unokahúga kézfogójára. A talpraesett Mici számára az estélyen sem okoz gondot, hogy megjátssza az orvosfeleséget, sőt kellemes megjelenésével, jó- pofaságával, szabadszájúságával nem csak az erősebb nemet keríti hatalmába, de elnyeri a magas rangú társaság nőtagjainak tetszését is. Sőt még a szent életű abbé bizalmába is beférkőzik. Fesztelen viselkedése, szavajárása - „ezt a tésztát!” - valóságos etalonná válik a díszes kompániában. Gondolható, hogy milyen hatást vált ki e körben, amikor az igazi feleség betoppanásával sok-sok bonyodalom után, de végre csak- csak kiderül az igazság... Feydeau darabját nem kisebb irodalmi személyiség, mint a bohém művészvilág ábrázolásában otthonos Heltai fenő fordította magyarra. A jelenlegi változat zenéjét Szentirmai Ákos, a dalszövegeket Bradányi Iván írta. A muzsikát a Duetto Kamarazenekar szólaltatja meg. Az előadást e műfajban igencsak jártas Bor József rendezte jó ízléssel. A címszereplő SajgálErika játékát nem szabad fentebb említett, nagy hírű elődeivel összevetni, javára szól, hogy küllemével, mozgásával képes elhitetni: bájaiért körülzsongják-a férfiak. A Petypon házaspárt Szacsvay László és Hűvösvölgyi Ildikó játssza a biztos mesterségbeli tudás birtokában. A tábornokot a szép hangú, komoly zenei előéletű Jankovits József személyesíti meg. A kisebb szerepekre is jó nevű színészek (Márton András, Győri Péter, Nagy Gábor, Rátonyi Hajni, Benkó Péter, Rák Kati) sorát sikerült mozgósítani. Egy nyár esti kikapcsolódásnak még 2008-ban is beválik a több mint százéves „Osztrigás Mici”. CsongrádyBéla A másnapos Petypon (Szacsvay László) a hitvesi ágyban találja Osztrigás Micit (Sajgál Erika) fot&p.tóthlászlő Ő is nógrádi volt E héten Budapesten vettek végső búcsút a 78 éves korában elhunyt Mezei András József Attila- és Gábor Andor-dí- jas költőtől. Nógrádmarcalon született és e táji gyökerei végigkísérték egész költészetét, munkásságát. Családja akaratából nem véletlenül került gyászjelentésére az Eredet II. című versének néhány so- ra: „Úgy szült meg az anyám/akárazsák az oltatlan meszet - / sistergek, égek olt- hatatlanul azóta is / a gödörben, míg el nem emészt a tűz, / míg meg nem nyugszom, mint maga a mész / a nógrádmarcali meszelt ház falán. ” Látomásos, szuggesztív, illetve elvontan tárgyias versei - mint vallotta - elsősorban saját lelkét méregtelenítették, de közéleti hatásuk sem volt lebecsülendő. Történelmi és ifjúsági regényei, útirajzai, rádiójátékai mellett szenvedélyes hangú publicisztikáit is az utókorra hagyta. Különösen emlékezetes volt az „Ilyen gazdagok vagyunk?” (1981) és a „Ki beszél itt már Mexikóról? (1986) című, a hazai feltalálók és találmányok nehéz sorsáról, illetve a magyar labdarúgás ugyancsak nem rózsás helyzetéről írott esettanulmánya, vitairata. Mezei András hagyatéka szülőföldje szellemi örökségét Is képezi. Cs.B. Mezei András (1930-2008) Újabb „koprodukció" A losonci székhelyű Kármán József Színház és a salgótarjáni Vertich Színpad Stúdió vezetői és tagjai évek óta szoros emberi és baráti kapcsolatokat ápolnak egymással. Többször előfordult, hogy salgótarjáni színjátszók szerepeltek a losonciak egy-egy produkciójában, s arra is volt példa nemegyszer, hogy a nógrádi megyeszékhelyen egymást követően lépett fel a két társulat Tavaly a vertiches Sándor Zsombor a legjobb férfi alakításnak járó díjat kapott a losonciak fesztiválszereplésén. Az elmúlt napokban bemutatott darabban - Gyárfás MiklósSzabó Tamás „Tanulmány a nőkről” című vígjátékában- - hárman - Jánosi Adrien, Müller Zsófia és Sándor Zsombor - is képviselték Losoncon a salgótarjáni Vertich Színpad kollektíváját. Mindhármuk teljesítménye - helyi társaikkal együtt - nagy sikert aratott. E hét végén Pápán, illetve Veszprém megyében szerepelnek e művel, hétfőn pedig a révkomáromi Jó- kai-napokon, a szlovákiai magyar nyelvű színházak fesztiválján mutatják be a közösen színre vitt, Krizsik Alfonz magyarországi szakember által rendezett előadást. Könyvpremier - színészbarátokkal „Nem írtam át semmit”: ezzel a figyelemfelkeltő és lényegre tapintó címmel látott napvilágot a Palócföld könyvek új folyamában Korill Ferenc írásainak, nyilatkozatainak válogatott kötete. A szerző - a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója - úgy gondolta, hogy egyetlen betűváltoztatás és magyarázat nélkül érdemes megjelentetni három fontos életszakaszát - s egyben az elmúlt bő két évtizedet is - jól jellemző cikkeket, interjúkat. Mint afféle gondolkodó értelmiséginek - ha úgy tetszik értelmes embernek -, mindig volt elvi alapokon nyugvó véleménye az általa is formált, folyamatosan változó szűkebb és tá- gabb világról, ennélfogva a könyv - mint a beköszöntőben írja - „egyfajta korkép - esetenként kórkép ” de azt is hangsúlyozza, hogy a kérdésekre adott válaszait sem akkor nem tekintette, sem most nem tekinti megfellebbezhetetlen igazságnak. Nem véletlen, hogy régi somogyi barátja, dr. Gyenesei István újdonsült miniszter a következők szerint gratulált Korill Ferenc könyvéhez: „...ma minden kortárs írástudónak nagy a morális felelőssége. Á tollat kell forgatni, nem a köpönyeget! Meggyőződésem, hogy tanulhatna belőle számos politikus, de talán néhány közszereplő és magánember is. ” Hasonló szellemben foglalt állást a Budapesten élő egykori nógrádi vezető, dr. Boros Sándor is: „A portréban, amely a kötetből kirajzolódik, meghatározó vonás a kultúra iránti elkötelezettség. De ott van mellette a közéleti felelősség és saját szerepének önérzetes vállalása is...Korill Ferenc a számára A Palócföld könyvek sorozatban megjelent kötet címlapja Viszkok Attila munkája adott körülmények között képes volt megőrizni és megjeleníteni az örökségül kapott polgári értelmiségi értékvilágot... ” A könyv bemutatójára a közelmúltban, a salgótarjáni ünnepi könyvheti rendezvények sorában nagy érdeklődés közepette került sor a Balassi Bálint Könyvtár és Közművelődési Intézetben. Az ilyenkor szokásos beszélgetéshez a sorvezetést a könyv három fejezete jelentette. „A reformoknak is megvan a maguk sorsa?” című rész Korill Ferenc munkásságának a mozizással, a filmforgalmazással ösz- szefüggő időszakát eleveníti fel, a „Fölszállott a páva a vármegye- házára, sok szegény önkormányzatnak szabadulására?” cím alatt a Nógrád Megyei Közgyűlés Önkormányzatának elnökeként képviselt törekvéseiről, elért eredményeiről esik szó, s végül, de nem utolsósorban „A kultúra várost épít” cím az utóbbi jó egy évtizedes, intézményvezetőként kifejtett tevékenységét jellemzi. A szerző mindhárom részhez fűzött személyes emlékekre épülő kommentárt. Egy-egy ilyen rendezvénynek rendszeres velejárója az úgymond illusztratív kísérőműsor. Ezúttal sem volt ez másként, csakhogy a közreműködők Korill Ferenc színészbarátai, a salgótarjáni közönség nagy kedvencei sorából kerülték ki. Kiss Zoltán, Koncz Gábor, Mikó István és Vásári Mónika készségesen tettek eleget a meghívásnak és remek empatikus műsorral (Fás István és Heltai Jenő versével, Mikszáth Kálmán jeles mondataival, operett- és musicalrészletekkel) tették különlegessé és még inkább emlékezetessé minden résztvevő számára a „Nem írtam át semmit” premierjét. YÁ /IIJSU» fívpc HT iT* C U* C HtVIMÍ T*!? C* «U mJulfrutl 1 Giü, IV xcixil Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Hagyja bekapcsolva a telefonját! Úgyis csak a magyarok veszik meg. ” Szerencsés nyertesünk: dr. Danes Imre, Szügy, Arany J. út 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 19-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá-
