Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)
2008-05-10 / 108. szám
4 2008. MÁJUS 10., SZOMBAT KULTÚRA „Öt íjász" - pünkösdtől karácsonyig elbeszélve „Isten kegyelméből uralkodó Mátyás királyunk országosának hetedik, megkoronázásának második esztendejében, Anno Domini 1465 pünkösd szent ünnepén vetem papírra e sorokat” - fogalmazta az „Öt íjász” című regény első mondatában a könyv egyik főszereplője, egyszersmind elbeszélője, a pásztói Medvesi Máté obsitos seregdeák, amint a ciszter atyák buzdítására nekiveselkedett, hogy sorsát, élményeit az utókor számára megörökítse. „Hadd olvassák a páterek mindazt, ami megtörtént énvelem!” - gondolta a toliforgatásra is képes derék vitéz, de az a nemes cél is vezérelte, hogy „ne essék feledésbe, miféle tetteket vittünk végbe mi, magyarok...” S micsoda véletlen - vagy talán nem is az? hogy a kötet tényleges szerzője Andrásfalvi- Faragó Zoltán ugyancsak pünkösdkor - két esztendővel ezelőtt - kezdte írni a XV. századi históriát, s a legutolsó pillanatban lett kész vele, hogy betartsa a pályázati határidőt. Annál sikeresebb lett azonban a végkifejlet, amennyiben az „Öt íjász” a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írószövetség által a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából „Kard és kereszt” címmel meghirdetett szépirodalmi pályázat nyertese lett. Nem kevesebb mint százhúsz, a Kárpát-medencéből beadott mű sorából választatott ki első helyezettnek az ő alkotása. Faragó Zoltán - aki egy ideje szülőfaluja, az egykoron Zagyvapálfalva részét alkotó Andrásfalva iránti tiszteletből használja az előnevet - már nem először részesült figyelemre méltó díjban, elismerésben. A Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese ugyanis nem csak kiváló cikkeket ír - s mint Faragó Zoltán újabb díjnyertes történelmi regényt írt a „Terepjáró” című sorozata is bizonyította, különösen otthonosan, hozzáértően mozog erdőkben, mezőkön, az állatok, növények világában nem csak remek természetfotós, de nemzeti múltunk jó ismerője és krónikása is. 2002-ben „Öregtorony” címmel már megjelentetett egy ugyancsak első díjas történelmi regényt, amely egy valós eseményt - a kis bussai vár kapitáA kötet címlapja a szerző festménye alapján készült nyának, Szalmatercsy Mihálynak és katonáinak hősi harcát a török túlerővel szemben - feldolgozván mutatta be XVI. századi becsületes várvédők példás haza- és emberszeretetét. Az „Öt íjászában egy évszázaddal előbbre helyezte a cselekményt, amelynek jó része ezúttal is nógrádi településeken - főként Pásztón, (Karancs)Ságon és Szécsényben - játszódik, ezúttal azonban a tér kitágult, egészen Nándorfehérvárig. A regény csúcspontját ugyanis éppen a nevezetes délvidéki helyszínen éri el, amelynek dicsőségére a déli harangszó naponta emlékezteti a kereszténységet. A világraszóló diadalhoz nem kis mértékben járult hozzá az az öt ügyes íjforgató, aki a csata huszonkettedik napján kilopódzott Nándorfehérvárról, hogy egy „kisded halomról” nyilazza és háromszor megfutamítsa az anatóliai könnyűlovasságot. Arra, hogy kik voltak ezek a krónikákban is feljegyzett bátor emberek, Faragó Zoltán sajátos magyarázatot ad. Medvesi Máté és, négy három nevű cimborája, in- nen-onnan bajtársa - Csernátoni Bárdos Áron, Néma Szöcske Mihály, Poltári Sós Rajnáid , Székely kicsi János - Nógrádból, Szécsényi László zászlaja alól indult Hunyadi János seregébe, Szilágyi Mihály kapitánysága alá, hogy „az Istenért, a hazáért, a kereszténységért” megtegye, amit lelkiismerete, meggyőződése diktált. Hősök voltak ők is, mint a jól ismert, a törököt mélybe rántó Dugonics Titusz. A mesélő Medvesi Máté 1465 pünkösdjén kezdte és ugyanazon év karácsonyán fejezte be emlékezését. A fiktív történet 1439-től az 1456-os a nándorfehérvári győzelemig terjedő mozgalmas időszakot fogja át, szoros összefüggésben Magyarország akkori helyzetével, a trónviszályokkal, a pártütésekkel, a meg-megújuló cseh és török támadások veszélyeivel. A könyv kitalált hősei tényleg volt személyiségek - a már említettek mellett Albert király, Erzsébet királyné, V László és Ulászló király, Kapisztrán János ferences szerzetes és mások - kortársaiként mozognak, élik mindennapjaikat: születnek, házasodnak, dolgoznak, ünnepelnek, ha lehet és harcra kelnek, ha szükséges. Annál is inkább, mert a hadviseléssel gyakorta együtt járt az anyagi gyarapodás is. Faragó Zoltán egy korabeli ember szemével láttatja ugyan a történteket, de a leírtak izgalma, olvasmányossága, a háttér és a nyelvi környezet hitelessége nyilván őt minősíti. Ezúttal is - csakúgy mint az „Öregtorony” esetében - hatalmas, imponáló ismeretanyagról tesz tanúságot mind az egykori életviszonyokat, mind a hadi vonatkozásokat illetően. S nem csak a meseszövés élvezetes, ugyanilyen a A kötet megrendelhető: faragoz@axels.hu diohej@psnet.hu a 32/416-455; vagy a 20/6652-914-es telefonszámon. beszélők stílusa is. Milyen hangulatos például a „földabrosz” szó a ma használatos térkép helyett, mennyivel szebb a „kicsinység” az egy kicsit helyén s-egyáltalán nem kell kommentár ahhoz a mondathoz, amelyet Medvesi Máté első, leánygyermeke születésekor lejegyzett: „...magam vagy tíz- ezersze'r megmértem a lépteimmel a tornácot, mire végre felsírt a csecsemő. ” A kötetből eleve sokat tanulhat az olvasó, bárhol éljen is, de különösen, ha nógrádi. Az információk alapján egész másként láthatja, értelmezheti nemcsak Magyarország, hanem a megye, a Felvidék XV. századi történetét, földrajzi környezetét, társadalmi berendezkedését, emberi viszonyait is. De számos morális tanulság, ha úgy tetszik, jó tanács, intelem is kiolvasható a lapokról. Bár az egyértelmű magyarságpártiság, a mély hazaszeretet karakterisztikusan meghatározza a mondanivalót, a következő kijelentés is elhangzik Medvesi Máté szájából: „Rossz ember mindenik nemzetben vagyon, ahogyan jó is”. S ugyancsak aktuális - több száz év távlatából is -, amit a harcos íródeák Rákos mezején tapasztalt: „...akkor ott a réten, mint 'oly sokszor a magyar urak táborában, de akár az ország- gyűlésben is, mindenki csak a maga igazát akarta világgá kiáltani. Amit a másik mondana, az már nem számít, még akkor sem, ha nem ostobaság az." A 2006-os pályázat fődíjas regényét a Dióhéj Könvvrnűhcly adta ki, a nyomdai munkálatokat az Egri Nyomda Kft. végezte. A megjelenés - mint ahogyan manapság lenni szokott - csak szponzorok segítségével realizálódhatott. A legnagyobb mértékű támogatást a Nógrád Sajtójáért, Kultúrájáért, Művészetéért és Könyvkiadásáért Alapítvány nyújtotta. Igazán nem méltatlanul... Csongrády Béla Klasszikus mesejáték újrahangolva A „Hamupipőke” - mint az európai népmesekincs és nél a megszemélyesítendő figuráa német Grimm testvérek 19. századi gyűjteményének val való alkati megfelelés, másnál része - valószínűleg a legismertebb és legkedveltebb a beszédkészség, megint másmesék egyike. Egyes motívumai szerte a világon - Af- nal ^ énektudás, a komikus haj- rikától Brazíliáig, Kis-Ázsiától Indián át lapánig - fel- |am érdemes a kiemelésre. Az lelhetők. Népszerűsége emberközeliségében, életsze- összmunka révén a kisebb-na- rűsénéhnn rpilik gyobb gyerekeket kellemesen szoA címszerepet Abdulrachimzai Amina játszotta, a király Csendes János volt Természetesen e történet sincs híján hiheteüen, varázslatos mozzanatoknak - példaként elég csak a galambok segítőkészségét, vagy a király számára feleséget választó cipőpróbát említem -, a mondandó lényegét, a kiközösítést, a megaláztatás érzését azonban sok millióan átélték már és átélhetik bármikor. Olykor még durvább formában is, mint amilyenben Hamupipőke a gonosz mostoha és két édeslánya, Lili és Cili házában részesült. Az élet azonban soha nem kárpótolja úgy a nehéz sorsú- akat, mint „Hamupipőké”-t, amikor családja minden ármánykodása ellenére királyné lesz belőle. A salgótarjáni KiViSzI Színházi Műhely ifjú színjátszói Bemtin Gábor átirata, forgatókönyve alapján mutatták be a színpadon is nagy múltú - Rossini által operára, Prokojjev révén balettre is alkalmazott - mesejátékot. A zenei betétek - a felettébb muzikális háziorvos, dr. Ferkó Attila szerzeményei - ezúttal is fokozták a darab hatását s különösen jól érvényesültek azokban a percekben, amikor az udvari bolondok - Jakubovics Judit rendező remek ötlete nyomán - átrendezik az ügyesen mobilizálható díszleteket a következő jelenethez. Ez nem csak gördülékennyé tette az előadást, de kiváló alkalmat teremtett a tánc, a torna és már-már az akrobatika alkalmazására is. Ugyanez vonatkozik a látványos, szellemes záróképre, tapsrendre is. Nem tudni, hogy a zene inspirálta-e a mozgást, vagy előbb volt meg a lépések, bukfencek, tótágasok, spárgák terve, amihez jól jött a vele teljes szinkronban lévő muzsika. A végeredmény azonban olyannyira sikeres, hogy a közönség minden alkalommal örömmel fogadta a máskor általában nehézkesnek tetsző színváltozásokat. Szépek, a királyi udvar méltóságához illőek voltak a ruhák is. A Hibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intézmény színművészet szakos növendékei lelkesen, látható élvezettel játszották, énekelték el szerepüket, egy-égy területen meg-meg- csillantva tehetségüket is. Volt akiFOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ rakoztató produkció született. Ahhoz, hogy még nagyobb élményt nyújtson az előadás - esetleg felnőttek, úgymond „semleges” nézők számára is -, ahhoz arra lett volna szükség, hogy minden szereplő minden követelménynek egyformán magas szinten tegyen eleget. Ez az igény azonban nem ritkán a „nagyoknál”, profi társulatoknál sem teljesül, így pláne bocsánatos a színjátszással ismerkedő, azt kedvtelésből végző, hasznos időtöltésként kezelő, ezernyi más feladattal lekötött ifjak esetében. Mindenesetre a „Hamupipőke” egy újabb állomás az 1984-1>on alakult, jövőre 25. évfordulóját ünneplő, rendüleüenül dolgozó KiViSzI életében. Cs.B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Macskajáték. Na, hadd nézzem, hol van az a híres egér!”. Szerencsés nyertesünk: Bognár István, Tar, Kossuth út 15. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését május 15- éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9".), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! .JRS.-ái
