Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)

2008-05-09 / 107. szám

2008. MÁJUS 9., PENTEK Aki elmarad, lemarad ÉRDEKVÉDELEM Tari Ottó a TESZ-ről és az EU-pályázatokról V.G. NÓgrád megye. A Társadalmi Egyesülések Or­szágos Szövetségének közgyűlése nyolc éve „emelte be” nevébe az országos jelzőt Azt mondja Tari Ottó, a TESZ Nógrád Megyei Szö­vetségének elnöke, ez egyrészt demonstrálja, hogy olyan civü szervezetről van szó, amely or­szágos hatáskörű, de valamennyi megyében vannak helyi, területi szervezetei. Másrészt az országos szövetség a rendszerváltás időszaká­ban jött létre olymódon, hogy összefogta az egy- re-másra alakuló civü szervezeteket, amelyek „kitöltötték” a jelentkező társadalmi vákuumot. A civüek azért csatlakoztak a TESZ-hez, hogy közösen alakítják tevékenységük tartalmát, te­rületeit és az országos szövetség segíti a mun­kához szükséges feltételek megteremtését is. Huszonnégyen- Ha mindezek után azt kérdezik, milyen szer­vezet a TESZ, mi a válasz?- A szövetséget olyan „ernyőszervezetnek” tartom, amelynek fő célja a tagszervezetek te­vékenységének összehangolása, munkájuk ha­tékonyságának javítása.- Milyen területen folyik ez a munka?- Felöleli a társadalom különböző területeit A tagszervezetek részt váüalnak a szociális gon­doskodásban, az egészségnevelésben, a nemze­déki problémák megoldásában, a kultúra fej­lesztésében, a hagyományok őrzésében, vagy a környezet- és az állatvédelemben. De a sort foly­tathatnám tovább is. Csak Nógrád megyében huszonnégy a tagszervezetek száma, s ez folya­matosan változik. Legutóbb a palóc hagyomá­nyokat gyűjtő, ápoló salgótarjáni Palócokért Egyesület kérte felvételét a TESZ-be. A változás természetes, hiszen a felvételre jelentkező szer­vezetek előtt olyan követelmények állnak, mint az azonosulás az alapszabályban megfogalma­zott célokkal, fizessék a közgyűlés által megha­tározott tagdíjat, mert a folyamatos működés­hez szükség van erre a bevételre.- A tagdíj „tartja el” a szövetséget és a tagszer­vezeteket, vagy van más forrás, más bevétel is?- A tagdíj csak egy, a kisebbik része a műkö­déshez szükséges forrásoknak. A nagyobb ré­szét a különböző pályázatok jelentik és a tag- szervezetek működését segíti az országos szö­vetség is. Gondoskodik arról, hogy helyük le­gyen ahol összejöhetnek és a pályázók helyett - ha erre szükség van - kifizeti az önrészt is. Régiós szinten- Milyen pályázati lehetőségekkel számolnak?- Több is van. Most az országos szövetség, de a területi szervezetek is részt vesznek az euró­pai uniós pályázatokban, Nógrád megye is csat­lakozik a pályázókhoz. Az Észak-magyarorszá­gi régióban szeretnénk kialakítani egy hálózat- fejlesztő és forrásszervező szakmai központot és olyan programokat indítani, amelyben a há­rom megye, Borsod, Heves és Nógrád civü szer­vezetei aktívan együtt tudnak működni.- Vannak ilyen szervezetek?- Természetesen. Mind a három megyében a TESZ keretein belül dolgoznak olyan szerve­zetek - kiragadva egy példát -, amelyek az egészségnevelést vállalták fel, mint nálunk a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete. Nemcsak a megyék szervezeteivel alakítottak ki együttműködést, hanem jó kapcsolatot ápol­nak a szlovákiai Füleken működő Vis Vitaüs Polgári Egyesülettel is. Azt reméljük, hogy a három megye szervezetei olyan programokat szerveznek, amelyekbe bevonhatják a határa­ik mentén tevékenykedő, hasonló civü közössé­geket A három megye TESZ szervezetei között is létrejött az együttműködés, amelyet megáüapo- dásban rögzítettünk még 2005-ben. A közös munkát évről évre értékeljük, az idén Borsod lesz a tanácskozás házigazdája. Azt gondolom, hogy a szervezetek hatékony együttműködése régiós szinten kialakíthatja, erősítheti az unió regionáüs szeüemét és gyakorlatát. Azt történe­tesen, hogy nagyobb egységekben érdemes vé­giggondolni, kialakítani és megvalósítani a programokat az egész régió hasznára. Termé­szetesen annak figyelembevételével, hogy a kis­térségekben is meg kell alapozni az összefo­gást, a közös munkát. Idősek és fiatalok- A TESZ-nek mindig erőssége volt a fogyasz­tóvédelem, erről most lemondanak?- Nem. Az országos szövetség úgy döntött, hogy az egészségnevelés meüett a fogyasztóvé­delem is prioritás, amire ugyancsak szeretnénk pályázati pénzt felhasználni. Mi is szeretnénk létrehozni a régióban egy olyan szeüemi mű­helyt, amelynek keretében profi fogyasztóvédő­ket képeznénk ki, akik aztán tovább adnák a szükséges információkat mindazoknak, akiket ezek érintenek.-Ez meglehetősen széles kört jelent, hiszenva- lamilyen szinten a társadalom minden tagja fo­gyasztó.- Ezért szeretnénk mi is a legszélesebb kört kiképezni. A Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szö­vetsége például azért pályázik, hogy a nyugdí­jasklubok vezetői minél több fogyasztóvédelmi ismeretet gyűjtsenek ezeken a tanfolyamokon, hogy aztán a klubfoglalkozásokon tovább adják tagjaiknak. Azt gondolom, hogy két olyan tár­sadalmi réteg van, amelyik leginkább rászorul a segítségre: az iskolás kofú fiatalok és a nyug­díjasok. Tájékoztatásukat, támogatásukat a TESZ is, a megyei fogyasztóvédelmi egyesület - a TESZ tagja - is felváüalja. A fiatalokhoz, mint leendő fogyasztókhoz úgy próbálunk el­jutni, hogy előadásokat tartunk nekik és az évente megrendezendő fogyasztóvédelmi hé­ten vetélkedőket szervezünk részvételükkel. Tudatos fogyasztó leszek címmel most legutóbb Pásztón volt ilyen rendezvény, amelyen hetedik­nyolcadik osztályos tanulók hat csapata vett részt. Az ilyen rendezvények arra is jók, hogy a viszonylag gyakori rendeletmódosításokról időben pontos információt szerezzenek a részt­vevők. A példa kedvéért, 2003 óta több alka­lommal módosult a jótállásról rendelkező jog­szabály. A jótállásra kötelezettnek törekedni kell arra, hogy legalább 15 napon belül a a hi­bás árut kijavítássá, vagy kicserélje. Rendszeresen találkozunk az időskorú fo­gyasztókkal is. A salgótarjáni nyugdíjas nőklub tagjaival szinte havi rendszerességgel szót vál­tunk, vitatunk meg fogyasztóvédelmi témákat. Legutóbb az internetes elektronikus kereskede­lemről beszélgettünk, hiszen egyre több nagy­mama is leül a számítógép meüé. Az élet rá­kényszeríti az embereket, hogy haladjanak a korral, mert aki elmarad, az lemarad. S ez vo­natkozik a szervezetekre, a TESZ-re is. Ha nem tartunk lépést a megújuló ismeretekkel, ha nem ismerjük a társadalmi igényeket, akkor je­lentőségünk háttérbe szorulhat és tagszerveze­teink is úgy érezhetik, nem keüően segítjük te­vékenységüket. Valójában azért dolgozunk, hogy segítsük ezeket a közösségeket, a fogyasz­tókat és közösen sikeresek legyünk. Kedvcsináló 45-ön felülieknek Miért lényeges az egész éle- résztvevők között ott voltak a ten át tartó tanúlás? Miért van 15 éve alakult Sréter Ferenc szükség arra, hogy az idősödő Népfőiskolái Egyesület tagjai ember is folyamatosan frissít- is. A salgótarjáni egyesület 12 se ismereteit? Milyen szere- éve szervezi az idősek „népfő- pük lehet, - van - ebben a vi- iskoláját”, s a heti összejövete- déki közösségi központoknak, • leket szépszámú „hallgató” lá- a helyi civil közösségeknek? togatja. A foglalkozásokon Ilyen és ehhez hasonló kérdé- többnyire közérdeklődére szá- sekre keresték a választ azon a mot tartó témákat dolgoznak regionális konferencián Eger- fel. „Tanultak” az Európai Uni- ben, amelyet a budapesti Eu- óról, előadást hallgattak Salgó- rópa Ház szervezett a közép tarján költségvetésről és jövő­Népfőiskolai „csendélet”. A nyugdíjtörvény változásairól szóló előadás is telt házas volt. fotó: gócs éva múltban. Az együttműködő partnerek között ott volt a Ma­gyar Nyugdíjasok Egyesületei­nek Országos Szövetsége. Az összejövetelt egyfajta kedvcsi­nálónak szánták negyvenöt éven felülieknek. A konferencián előadás hangzott el az uniós támogatá­sok szerepéről a humán erő­források fejlesztésében, a fel­nőttképzési programokról és lehetőségekről az Észak-ma­gyarországi régióban. Több té­mát a munkacsoportokban be­széltek meg. így többek között a civil szervezetek szerepét az egész életen át tartó tanulás­ban, vagy az Európai Unió mi­ként támogatja a felnőttképzé­si programokat. A konferencián Borsod, He­ves és Nógrád megye nyugdí­jas szervezeteinek képviselői vettek részt. A Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szövetségét harmincán képviselték. A jéről, kultúrájáról. De „tan­rendjükben” szerepel a tartal­mas időskor, az egészség meg­őrzése, a helyi hagyományok feltárása, megőrzése és tovább­adása a fiatal korosztálynak. Az együtt töltött évek erős kö­zösséggé formálták a hat-hét kurzus résztvevőit, sokukban „előjöttek” olyan képességek, amelyekről talán maguk sem tudtak. Népdalokkal, versek­kel lépnek fel „nagyközönség” előtt, vagy novellákat, család- regényeket olvasnak fel, ame­lyeknek „szerzői” ők maguk. A népfőiskola országosan is egyedülálló kezdeményezése a nagyitábor, amelyet 1999-ben szerveztek először és halmo­zottan hátrányos helyzetű gyermekekre „főiskolás” na­gyik vigyáztak egy-egy hétig. Az utóbbi években - anyagi források híján - egynapos ki­rándulásra viszik a nagyik fo­gadott unokáikat. Fakanál, kapa és mikrofon V.G. Karancsberény. Május közepén Salgótarjánban rendezik meg a nyugdíjas előadók régiós vers- és prózamondóversenyét. Bor­sod, Heves és Nógrád megyék legsikeresebb versenyzői között ott lesz a karancsberényi Rács Lajosné is. Radnótival jutott to­vább, de azt mondja, szívesen mond Petőfit, József Attilát, Vö- rösmartyt. Szívesen olvas novel­lát, regényt, szóval szereti a könyveket. Hogy mikor?- Sokszor főzés közben, ke­zemben a fakanállal is verset mondok - meséli. - Előttem ott a könyv, vagy a papírlap, rajta a verssel. Ha meg a kertben ka­pálok, akkor meg magamban mondogatom, tanulgatom vala­melyiket... • Kafancslapujtőn telt a lányko­ra, Karancsberénybe asszony­nak jött. Itt is, ott is sokat dolgo­zott. A Karancs völgyéből sokan jártak a salgótarjáni gyárakba. A nővére a tűzhelygyárban dol­gozott, jött ő is utána és lehúzott a szereidében 18 évet.- A fiam alig volt hároméves, amikor már eljártam mellőle új­ra a gyárba. Kellett a pénz, épít­keztünk és a háznak még na­gyon sok híja volt, hogy beköl­tözhessünk... Nehéz évek voltak, de bírta.- Nem is éreztem rosszul ma­gam, bár a munka nehéz volt. így aztán átmentem a szom­szédba, az öblösüveggyárba, ott is maradtam 17 évig. Úgy, hogy . 35 éves munkaviszonyom van. Innen ment nyugdíjba is, 1990-ben. Azóta otthon van, se­gít a lányának, a fiának, hogy egy kicsit könnyebb legyen az életük. Büszkén mesél az uno­káiról, akik közül az egyik még egyetemista, a másik meg Du­naújvárosban végzett a főisko­lán és Budapesten informati­kusként dolgozik. Harmincán összefogtak és egy falut „építet­tek” az interneten. Férje már 16 éve nem él. Ő el­jár a nyugdíjasklubba, ahol együtt gyorsan telik az idő.- Az első perctől ott vagyok, amióta a klub megalakult. Ko­vács Sándorné, Herminka jó klubvezető. Szeretünk ott lenni, sok szép műsort szervezünk - mondja. Karancsberény azok közé a falvak közé tartozik, ahol ma is élnek a hagyományok, mert a Reménység nyugdíjasklub asz- szonyai éltetik azokat.- Lánykoromban én is eljár­tam a fonóba, heten voltunk barátnők és még a lányok vasár­napját is tartot­tuk - emlékezik a régmúlt idők­re. Karancslapuj- tőn, Karancsbe- rényben jó ken­derföldek vol­tak. Az „érett” kendert levág­ták, kévébe kö­tötték, pocsolyá­ba áztatták, szá­rították, tilolták, majd pokrócot, fehérített vász­nat szőttek belő­le. Ebből lett a rojtos, hímzett asztalkendő, a törölköző, a de­rékalj. így telt el fölöttük a tél. Rács Lajosné meséli, a fonóban helye volt a mulatságnak is. Ci­gánylánynak öltöztek, végigjár­ták a legényes házakat, pénzt gyűjtöttek. Ebből lett a boros tea, a sütemény, a fonóházi mulat­ság. Hát, ezeket elevenítik fel a nyugdíjasklub asszonyai, egy kicsinykét „visszalopva” fiatal­ságukból. Jeles ünnepek idején, mint a múlt évben, a karácsony közeledtével, kiállnak a falu elé és „játszanak”, betlehemest, meg fonójátékot. Vidám tréfái­kon jót mulat, szívhez szóló szép népdalaikban gyönyörködik hallgatóságuk. A szereplők között mindig ott van Rács Lajosné is. Most azon­ban verset tanul, készül a régi­ós megmérettetésre, hiszen gyorsan elszalad az az egy-két hét, s itt van a május közepe. Akkor Salgótarjánban kicsit lámpalázasan a mikrofon elé áll. Amikor megszólal, egyszer­re elillan az izgalom. Minden szót, amit kiejt, átél, az Övé, a szívéből fakad. Vidáman telik az idő a fonóban. A kép jobb oldalán a „fiatalember" Rács Lajosné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom