Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)
2008-05-03 / 102. szám
4 2008. MÁJUS 3„ SZOMBAT KULTÚRA Mire képes „Egy pohár víz”? A szomjoltásra, az élettani szükségletek kielégítésére mindenekelőtt. De alkalmasint szerelmi viszályok is tisztázódhatnak, sőt béke is köttethet Anglia és Franciaország között egy pohár víz kérése - mint titkos jel - nyomán. Persze csak egy színdarabban, ami ugyanakkor kötődik a valósághoz. Legalább annyiban, hogy az 1700-as évek eleji Angliában uralkodott Anna királynő - éppúgy mint a darabban - jórészt udvarhölgyeinek befolyása alatt állt. Nem véletlenül fogalmazott ekképpen az 1840-ben írott darab francia szerzője, Eugene Seribe: „A királynő szolid és jószívű, de nagyon határozatlan. Nem az történik, amit ő akar, hanem amit tanácsadói akarnak.” Közöttük a fő szerepet tényleg egy bizonyos Marlborough hercegnő, főudvarmesternő játszotta, a dramaturgia szerint nem kevésbé volt fontos személyiség az események alakításában, a szálak összekuszálásban és kibogozásában Bolingbroke vicomte, a későbbi lord sem. A színpadon tehát részben megismétlődik a történelem, de - Kerényi Imre rendező elképzelése szerint - napjainkba áthelyezve. Mint közismert, az angol királynőnek mostanság is korlátozottak a jogai, nincs beleszólása napi politikai kérdésekbe. Szintén a mára utal a szereplők modern öltözéke, jelesül az udvari testőrség jellegzetes szőrmekucsmája. De ha a jelenben játszódik a cselekmény, akkor miért fenyegetőznek állandóan az angol-francia háború veszélyével, holott mindkét ország már régen békés éveit éli az Európai Unió tagjaként? Az idősíkok tehát önkényesek, talán azért is, hogy jobban kidomborodjék: a nagy ügyek megoldása korábban is függött és manapság sem független a szerelmi szövevényektől, intrikáktól, hatalmi praktikáktól. A magánügyek gyakorta eléje furakodnak a közérdeknek, az érvényesülés kimondott vagy ki nem mondott szándéka, az egyéni célok mindenáron való elérésnek vágya szinte mindenkit ma- nipulálhatóvá tesz. Ez a könnyen aktualizálható tartalom magyarázza, hogy az 1791-ben született, de értelemszerűen a XIX. században alkotott Eugene Seribe több mint háromszáz irományából, szalonkomédiájából éppen az „Egy pohár víz” maradt fenn és kerül színre időről időre. A közönség ugyanis mindig jókat derül azon, hogy az ékszerészbolti alkalmazott - egyébként hercegnői rokon - Abigail választottjába, az udvari zászlós, majd hadnagy Mashamba két dáma - maga Anna királynő és bizalmas belső embere, Marlborough hercegnő - is szerelmes, sőt indulatosan verseng a fiatalember kegyeiért, s ugyancsak megmosolyogtató az a naivitás is, ahogyan a környezete bedől Bolingbroke vicomte átlátszó mesterkedéseinek. A nem éppen feddhetetlen jellemű, saját „zsebre” (is) dolgozó, arisztokratává avanzsált újságírót, politikust a Soproni Petőfi Sándor Színház Salgótarjánban is bemutatott produkciójában Huszti Péter alakítja elegáns angol úri modorban. Nagyvonalúan oldja'meg az általa is bonyolított problémákat, köztük a kormány- válságot (?) is. Szokatlan szerepben látni viszont Piros Ildikót, akinek az egyéniségétől elég távoli karakterű, számító, törtető, élveteg hercegnőt kell megformálnia. Pápai Erika mutatós királynője határozottabb, döntésképesebb személyiség, mint amilyennek Huszti Péter elegáns Bolingbroke vicomte-nak bizonyul éppen Seribe leírja. Abigailt a temperamentumos Vásári Mónika személyesíti meg. Felháborodik ugyan a kétszínű udvari erkölcsön, de készséggel elfogadja, hogy Marlborough hercegnő kegyvesztettsége után ő legyen a főudvarmesternő. Masham testőrt - aki nemcsak szópárbajra kényszerül - Kiss Zoltán játssza, szolgálatkészen, sarkosan. Benkő Péter kedves iróniával formálja meg Thompsont, a királynő bumfordi ajtónállóját. Torcy francia követet megszemélyesítő Laklóth Aladárnak nem sok szöveget osztott a szerepkönyv. Ez az előadás is felveti azt a képtelen kérdést, hogy vajon mit szólna hozzá a szerző. Vajon em- lékezne-e éppen erre a darabjára a sok közül? Annak bizonyára örülne, hogy sikerült valami általánosat, téren és időn kívülit megfogalmaznia. Annak viszont kevésbé, hogy alig változott valami az ő kora, vagy éppen Anna királynő uralkodása óta... CsongrádyBéla „Isten szerelmes levele" A Bibliát nevezte így a minap Salgótarjánban a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház vendége, Varga András helyi római katolikus plébános. - E levél címzettje az ember, a Teremtő szól hozzánk a szentírás által, egyszerre vagyunk olvasmány és olvasó - mondta a vallásos irodalomról, művészetről szóló beszélgetés témagazdája. Nemcsak tartalma miatt állt e kérdéskör középpontjában a Biblia, hanem aktualitása révén is. Mint ugyanis közismert, a 2008-as esztendő a Biblia éve. Ezért került háttérnek a „könyvek könyve” jelentőségére figyelmeztető kivetített kép és a jelmondat: „Boldog, aki olvassa”. Varga András szólt a 45 történeti, bölcsességi és prófétai könyvet tartalmazó Ótestamentumról és a 27 evangéliumot, levelet számláló Újszövetségről, felidézte a magyar - protestáns és katolikus - bibliafordítások történetét s elemezte a 12. századi prédikációt, a „Halotti beszéd...”-et és a 13. századból „Ómagyar Mária siralom”-ként ismert első magyar nyelvű versemlék sajátosságait, W. Goethe, Dsida Jenő és Babits Mihály verseinek tanulságait Előadása címének megfelelően komplexen közelítette meg a témát, beszélt a közelmúltban tett olaszországi zarándokútjuk élményeiről,- többek között - a Szent Pál és Szent Péter nevét viselő bazilikákról, Michelangeb „Piétá”-járól és a zsoltárokról is. Sőt Assisi Szent Ferenc „Naphimnusz”-át ő maga játszotta el gitáron és énekelte el Gebhardt Zsuzsa táraságában. A törzsasztali beszélgetőtárs ezúttal Pál József író volt A Palócföld egykori főszerkesztője, jelenlegi főmunkatársa alapvetőén Szerb Antal és Pilinszky János gondolataira- amelyek szerint minden igazi kultúra alapvetően vallásos eredetű - fűzte fel kérdéseit és a ráirányította a figyelmet Földi Péter festőművész jelen volt „Én istenem, én istenem...” című korpuszára is. A Pódium Stúdió vezetője és tagjai- Sándor Zoltán, valamint Horváth Lili és Demus Péter - az alkalomhoz illő versekkel illusztrálták az est mondandóját, Diósi Tamás zongorajátéka pedig/. S. Bach- és John Sfantev'-művckkel járult hozzá a hangulatteremtéshez. A „Törzsasztar'-nál balról Pál József, Varga András és Sándor Zoltán. Jobbra a háttérben Földi Péter „Én istenem, én istenem...” című festménye „Nyitott kapukkal” A kifejező, de többértelmű főcím mellett az alcím - „Múzeumok ma holnap” - konkretizál: rámutat, hogy melyik intézményhálózatról szól az az elegáns folyóirat-formátumú kiadvány, amelyet a szolnoki Pató Mária és a nyíregyházi Kriston Vízi József a kelet-magyarországi múzeumok közművelődési találkozóin az elmúlt két évben elhangzott előadásokból állított össze. A „Beköszöntő”-t Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója írta. Ebből megtudni, hogy az Észak-Alföld régió megyei múzeumi szervezetei már 2003- tól próbálnak közösen megoldásokat találni a folyamatosan változó profilú, egyre inkább szolgáltató, látogatóbarát múzeumok gondjaira. Ebbe a munkába bekapcsolódtak az észak-magyarországi régió múzeumi szervezetei is és 2006 tavaszán létrejött a tiszántúli múzeumok programszervezői hálózata, az úgynevezett TIMPNET Műhely. Ezen összefogás keretében jelenhetett meg a „Nyitott kapukkal” című kiadvány is. Az ebben helyet kapott tizennyolc tanulmányból kettő direkt módon nógrádi témákkal foglalkozik, de Kriston Vízi József „Múzeumi társkereső” című írásában is szó van szó arról, hogy a támlás 2006 év végén Salgótarjánban tanácskozott és ismerkedett a múzeumi látnivalókkal, köztük a bányamúzeummal és az akkoriban, 2006 szeptemberében átadott képtárral. A Nógrádi Történeti Múzeum északi szárnyában kialakított képtárat és az ott látható Mihályfi-gyűjteményt a kiadványban K Peák Ildikó művészet- történész mutatja be. A szerző dolgozata bevezetőjében a Béren született Mihályfi Ernő életútjáról, szerkesztői pályájáról ír, hangsúlyozván, hogy miként állt össze és került a múzeum birtokába e jelentős, a huszadik század első felének legjellegzetesebb hazai művészeti tendenciáit reprezentáló - mások mellett Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Uitz Béla festményeiből és grafikákból és festményekből álló - gyűjtemény. Az írás nagyobbik része a képtárhoz kapcsolódó, eddig realizált és tervezett közművelődési, múzeumpedagógiai tevékenységet elemzi. Konklúzióként megállapítja: a múzeum minden lehetőséget meg kíván ragadni annak érdekében, hogy mind a helyi, mind az országos, illetve regionális közönségben jobban tudatosítsa a képtár létét és nagy értékeit A másik, szorosan a tájegységhez kötődő tanulmányt Agócs Attila, korábban a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria etnográfusa jegyzi „A kulturális és örökségturizmus intézményi háttere a határon tál Észak-nógrádi palóc helyzetkép a helyi fenntartású muzeális intézményekről” címmel. Az első fejezet a bussai, medveshidegkúti és kalondai néprajzi gyűjteményeket, tájházakat, a második pedig a Füleki Városi Múzeumot mutatja be fotókkal gazdagon illusztrálva. A„...tárgyaltintézmények mindegyike a szlovákiai magyar múzeumügy egy-egy jelleg zetes fejlődésű bástyája a szórványosodé észak-nógrádi palócság életterében” - írja Agócs Attila és megfogalmazza azokat a legfontosabb teendőket is, amelyek e létesítmények idegenforgalomba való tényleges bekapcsolódását eredményezhetik. Cs. B. Egy fotó K. Peák Ildikó tanulmányához: Földi Péter festőművész előadása nagy mesterek között 11 a Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Meglátod szívem, nincs a sakknál élvezetesebb időtöltés”. Szerencsés nyertesünk: Dunai Bence, Pásztó, Akácfa út 13. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését május 24- éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! *1 Ah. h I ■
