Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)

2008-05-31 / 125. szám

4 2008. MÁJUS 31., SZOMBAT KULTÚRA A 24. után, a negyedszázadik előtt Eggyel ismét szaporodott a Salgótarjánban tartott nemzetközi dixieland­fesztiválok száma: május második hétvégéjén immár huszonnegyedik al­kalommal találkoztak itt a műfaj hazai kiválóságai a közönséggel és a külföldről idesereglett jobbnál jobb együttesekkel, szólistákkal. A nógrá­di megyeszékhely néhány napra ismét a dixielandmuzsika fővárosa, s az úgynevezett visegrádi országokban, de szerte Európában is egyre inkább ismert és elismert színhelye volt. Az idei tapasztalatokról és a 2009-es, sorrendben a huszonötödik rendezvény már most megkezdett előkészü­leteiről beszélgettünk Tóth Csaba fesztiváligazgatóval. Előzetesen nagyobb időkeretben és több. helyszínben gondolkodtak a szervezők, de a szűkülő pályázati lehetőségek és egyéb kül­ső pénzforrások ismeretében csökkentették a napok és a színhelyek számát. így is négyna­pos volt a fesztivál és mondhatni, tematikusán egymásra épültek programjai. Ismét sikerült a magyar mezőny legjobbjait - köztük a Benkó Dixieland Band-et, a Hot Jazz Band-et, a Molnár Dixieland Band-et, a Storyville Jazz Band-et - szerepeltetni és a vi­segrádi országok egy-egy kiváló együttesét felléptetni az V. United Europe Jazzfestival ke­retében. Második alkalommal rendezték meg az országos amatőr jazztalálkozót, amelynek győztese jövőre - csakúgy, mint az idén - részt vehet nemcsak a salgótarjáni, hanem a csehországi, a lengyelországi és a szlovákiai - Hradec Kraloveban, Zakopanéban és Besz­tercebányán rendezett - fesztiválok gálamű­sorain is. Az elmúlt évi zsűri döntését vissza­A cseh Evergreen Swing Band a Hotel Salgóban a visegrádi gálán és va­csoraesten lépett fel igazolta a Swing Manouche Project nagy közönségsikere, amelyet a három akusztikus gitáros és a nagybőgős vala­mennyi fellépésén elért. Za­kopanéban például a terve­zett egyórás programjuk idő­tartama duplájára nőtt, de sok tapsot kaptak a József At­tila Művelődési és Konferen­cia-központban is. Mint a ko­rábbi években mindig, ezút­tal is nagy tetszéssel fogadta ápublikum a gála csúcspont­ján fellépett Joe Murányi New Yorkban élő klarinétművészt, annál is inkább, mert az idén töltötte be 80. életévét és Ma­gyarországon 2008-ban Sal­gótarjánban szerepelt először. A Duna Televí­zió az itteni szereplését is filmre vette. Ez év- |ben új helyszín is be- í kapcsolódott a zene- | karok fogadásába. Az geresztvényi Hotel Salgó adott méltó ottr hont a visegrádi gálá­nak és vacsoraestnek. A besztercebányai The Original Vigas Band magyarul előadott szá­ma különösen felforró- sította a hangulatot. A szabadtéri koncerte­ket az időjárás is párt­fogásába vette, ráadá­Benkó Sándor szerint kedvenc hang­szerének, a klarinétnak is nagy sze­repe van a zenekar sikerében sül a Fő téren - mint régebben - a vendéglá­tás is biztosított volt. A fesztivál létrejöttében természetesen nagy szerepük volt az önkor­mányzatoknak, a támogatóknak - döntő több­ségük több éve szponzorálja e rendezvényt - és a médiapartnerek - köztük a Nógrád Me­gyei Hírlap - is sokat segítettek a marketing- munkában. , A következő, jubileumi fesztivál előkészü­letei gyakorlatilag a bücsúkoncert befejezté­vel elkezdődtek. A koncepció és a program egyrészt messzemenően fi­gyelembe veszi Salgótarján testvérvárosi kapcsolatait, másrészt a visegrádi orszá­gokkal kialakult jó együtt­működést. A szervezés so­rán igyekeznek összekötte­tést kialakítani az európai nagy fesztiválokkal (Drez­da, Breda, St. Raphael, Pori, Gronau), valamint különbö­ző nagykövetségekkel, ma­gyarországi kulturális inté­zetekkel is. A huszonöt év mindenekelőtt összegzésre, a bevált elemek folytatására ösztönöz, de a jövő megala­pozása új kezdeményezése­ket is feltételez. Az elképze­lések szerint a május 1-jétől 9-éig tartó fesz­tivál Salgótarján több pontjára kiterjed majd, törekszik behálózni az egész várost. Tervez­nek megjelentetni visszatekintő kiadványt, CD-t és DVD-t is. R Tóth László - aki végigfény­képezte a teljes negyedszázadot - képeiből lesz kiállítás és konferenciát is szerveznek a fesztivál szerepéről a települések közti együtt­működésben és Salgótarján kulturális életé­ben. A teljes és részletes program várhatóan szeptemberre készül el. A dixielandfesztivál az elmúlt 24 év során bizonyította életképes­ségét és fokozatosan Nógrád megye egyik leg­jelentősebb művészeti, turisztikai rendezvé­nyévé nőtte ki magát. A 2009-es határkő re­mélhetően egy újabb sikeres időszak nyitá­nyát jelenti. Csongrády Béla Három kép három díj Kovács Bodor Sándor „Palesztin pásztor” című fotója kapta az első díjat az Arcok kategóriában Mint május 24-ei, szom­bati számunkban már kö­zöltük, Kovács Bodor Sándor salgótarjáni fotós, videofilmes közönségdí­jat nyert az „Ashdodi fiú” című képével a „Pixrael - Minden szempontból Iz­rael” című on-line orszá­gos pályázaton, illetve ki­állításon. Azóta újabb örvendetes hírek érkeztek: Kovács Bodor Sándor alkotásai a szakmai zsűri tetszé­sét is elnyerték. A „Palesztin pásztor” című fotója a Arcok ka­tegóriában első díjas lett, a „Für- dőző fiúk Jerikóban” című képe pedig az Élet kategória második helyét szerezte meg. Ennélfog­va teljes sikerrel szerepelt, hi­szen mindhárom beküldött képe díjazott lett. Izrael állam megala­pításának hatvanadik évfordu­lója alkalmából rendezett kiállí­tást - amelyen összesen hatvan fotó szerepel - május 28-án Bu­dapesten, az Erzsébet téren Majalli Whbee izraeli külügymi­niszter-helyettes nyitotta meg. A megnyitóünnepségen jelen volt Aliza Bin-Noun Izrael budapesti nagykövete és Hon'áth Csaba fő­polgármester-helyettes is.’ Ko­vács Bodor Sándor díjnyertes fo­tói - a többi ötvenhét képpel együtt - megtekinthetők a pixrael.hun honlapon. . Vasárnapi mackóbarlang, mókusodú Már csak a mai hatvanasok emlékezhetnek arra az él­ményre, amelyet az 1958-ban készült „Dühöngő ifjúság” című, Tony Richardson rendezte film Richard Burtonnal a főszerepben kiváltott. A lázadó életérzés, a periférikus környezet, a szokatlan, helyenként durva nyelvezet ak­koriban alaposan meglepte a sematikus sablonokhoz szokott, szoktatott mozinézőt. Ennél csak a konzervatív­nak tartott angolok meglepetése volt nagyobb, amikor 1956-ban a londoni Royal Court Theatre színpadán be­mutatták az eredeti művet, John Osborne „Look back in anger” („Nézz vissza haraggal”) című darabját. Annál is inkább, mert Osborne nem volt egyedül, valóságos raj­ban tűntek fel társai (Harold Pinter, Shelagh Delaney, Arnold Wesker, Alan Sillitoe és mások), akiket „mérges, dühös fiatalok­nak” neveztek radikális nézete­ik, provokatív retorikájuk miatt. Sőt az úgynevezett „mosogató­színház” is az ő nevükhöz kötő­dik, amennyiben az addig elősze­retettel ábrázolt úri szalonok, polgári lakosztályok helyett konyhaszagú lakásokba vezették nézőiket. Változást akartak a tár­sadalomban és annak ábrázolá­sában is. Nem elsősorban rajtuk múlott, hogy az elmúlt fél évszá­zadban sokat fordult a világ, oly­annyira, hogy az a társadalom­kritika, amelyet a „Dühöngő ifjú­ság” főhőse, az egyetemi végzett­ségű cukorkereskedő, Jimmy Porter megfogalmaz, bizony má­ra megkopott, erejét vesztette, így a dráma - amely családjában zajlik - a személyes emberi vi­szonyok, kapcsolatok síkjára te­relődik. A vasárnapi szieszta - amely során a férfiak újságot ol­vasnak, hirdetéseket böngész­nek, teázgatnak, jó esetben rá dióhangversenyt hallgatnak, a nők [ledig vasalnak rendületle­karjaiban vigasztalódik. Később azonban belátni véli: házasságuk többre hivatott, a külső körülmé­nyek talán mégsem érdemelnek annyi figyelmet, energiát. A Soproni Petőfi Sándor Szín­ház Salgótarjánban is bemuta­tott előadását Koncz Gábor ren­dezte. Egyéniségéhez kifejezet­ten passzol a darab tunyaság, megalkuvás elleni mondandója, de ő is ráérzett: napjainkra csök­Mindenkinek kijutott a sors nehézségeiből: Cliff - Sövegjártó Áron, Jimmy - Viczián Ottó, Helena - Haffner Anikó és Alison - Csonka Hajnalka nül - unalma világít rá életük, kapcsolataik fonákságaira. S bár némi színt visz a sivárságba Jimmy és üzlettársa, Cliff közti bohóckodás, az érzelmeket is fel­villantja az a játék, amely során gyönyörű mókusnak, illetve pompás mackónak nevezik, be- cézgetik egymást feleségével, származásuk, neveltetésük kü­lönbözősége és egy „barátnő” közbenjárása - legalábbis átme­netileg - szétszakítja őket. Ali­son visszaköltözik régi vágású szüleihez, elvetéli eltitkolt gyer­meküket, Jimmy pedig a „jóaka­ró” Helena Charles színésznő kent a világmegváltók szerepe. Jimmy Portért Viczián Ottó sze­mélyesíti meg: nem egy úgy­mond macsóalkat, de verbalitása meggyőző hatású. Csonka Hajnalka finoman tük- rözteti Alison nehéz lelkiállapo­tát, több tűz között őrlődő sze­mélyiségét. Bregyán Péter mint Redfern ezredes, Alison apja, Sövegjártó Áron mint Cliff, Haffner Anikó pedig mint Helena illeszkedik az „ötös fo­gatba”. Az előadás a 2007/2008- as színházi bérletsorozat jó vég­szavának bizonyult. Cs. B. MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYE Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mondd csak, kislány, nincs szükséged úszómesterre?” Sze­rencsés nyertesünk: Bakos István, Dorogháza, Malom út 146. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését jú­nius 5-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utal­vány szintén itt vehető át!

Next

/
Oldalképek
Tartalom