Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-26 / 98. szám
4 2008. ÁPRILIS 26., SZOMBAT KULTÚRA Az élet maga is fogság A minap végérvényesen megjegyeztem: Spiró György nevét rövid i-vel kell írni annak ellenére, hogy inkább hosszúnak ejtjük. A családnév származástörténetét is ismerem immár mindazokkal együtt, akik jelen voltak a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház azon összejövetelén, amelyiknek a Kossuth-díjas író volt a vendége. A beszélgetőtárs szerepét - csakúgy, mint Konrád György esetében - ezúttal is Kőrössi P. József költő, szerkesztő, az Alexandra Pódium műsorvezetője vállalta. Mindketten egyszersmind a Szépírók Társaságát is képviselték. Sándor Zoltán előadóművész, a Pódium Stúdió vezetője részleteket olvasott fel Spiró György „Az Ikszek" című regényéből Balra Kőrössi P. József költő, szerkesztő, műsorvezető, középen Spiró György Kossuth-díjas író. Bár Spiró György első prózai műve, a „Kerengő” már 1974-ben megjelent, aztán költőként jelentkezett „História” című kötetével, először 1981-ben „Az Ikszek” című regényével hívta fel magára a figyelmet A könyv a XIX. századi Lengyelországban játszódik, egy valóban létezett misztikus szekta történetét dolgozta fel fikciós formában. Érdekes, hogy éppen Salgótarjánban járván fogalmazta meg: befejezte azt a művet, amely alatt beszakad a magyar irodalom asztala. Ugyancsak a nyolcvanas évek legelején látott napvilágot a horvát Miroslav Krlezáról írott kismonográfiája. Ezek alapján nem véletlen, hogy a dialógus első részében Spiró György - családi körülményei és egyetemi végzettsége szerinti - szláv orientációjáról, a lengyel kultúra iránti vonzalmáról esett szó. Sok minden kiderült „Az Ikszek”-ről, egyrészt a kiadás körüli - főként politikai - viszontagságokról, másrészt a lengyelországi vonatkozásokról, igaztalan vádakról. Talán eleddig az sem volt ismert a hallgatóság előtt, hogy a regényből Major Tamás kérésére, lényegében neki írt drámát Spiró György „Az imposztor” címmel, amelyet a Katona lózsef Színház mutatott be 1983-ban a nagy formátumú színész címszereplésével. Néhány évvel később ugyanez a társulat vitte színre a „Csirkefej”-et, amely viszont Gobbi Hilda j utalom- játéka volt. Olyannyira, hogy ez volt az utolsó szerepe, s miután Belgrádban e darab vendégjátéka során rosszul lett, többé már nem is lépett színpadra. Nem volt köny- nyű dolga Töröcsik Marinak, aki - ráadásul jóval fiatalabban - jeles elődje örökébe lépett. Természetesen Kőrössi P. lózsef nem hagyhatta szó nélkül a dráma nyelvezetét, amely akkoriban - a gyakori közönséges, trágár kiszólások miatt - igencsak szokatlannak, meghökkentőnek tűnt. Spiró György elmondta: a hitelességhez, a monSpiró György dedikáL.. dandó kívánta hatás eléréséhez hozzátartozott, hogy az úgymond proli szereplők és a rendőrök is saját nyelvükön beszéljenek. A kritika ezzel együtt egyértelműen dicsérte, a közönség pedig nagyon szerette a „Csirkefej”-eL. A hatalom hezitálása pedig végül is abban öltött testet, hogy egy ideig hét óra helyett fél nyolckor kellett kezdeni az előadást A beszélgetés harmadik nagyobb egysége az újabb történelmi regényekkel - „A Jövevény”-t továbbgondoló „Messiások”-kal és az író eddigi legnagyobb vállalkozásával, az először 2005-ben megjelent „Fogság”-gal - foglalkozott. Ez utóbbi csaknem nyolcszáz oldalas nagyregény már a tizedik kiadásánál jár és ez nem kevesebb mint negyvenezer példányt jelent. Spiró György tíz évig készült fel a „Fogság’-ra és két esztendeig írta. Rengeteg, magyar nyelven meg sem jelent szakirodalmat olvasott, alaposan tanulmányozta Róma, valamint a zsidók történetét és természetesen a Bibliát, egyébiránt lehetetlen lett volna megírnia a Krisztus utáni első évszázadban, a „császárváltogató korban” éltetett főhőse, a római zsidó diaszpórában felcseperedett, testileg gyenge, vaksi, de mégis sokat olvasott, tanult Úri különös vándorlását leruzsále- men, Júdeán és Alexandrián át. Megannyi elképesztő kaland esik meg vele, megtapasztalja a szám- kivetettség legmélyebb bugyrait éppúgy, mint a létezés örömeit S miközben bejárja az ókor jellemző mediterrán helyszíneit, nagyon sokat megtud - és élményei által tudat az olvasókkal is - az emberek és társadalmak változó és állandó természetéről is. Abból a felismerésből ered a regény címe is, hogy az élet maga is fogság. Kőrössi PJó- zsef elismerésen szólt arról a hatalmas ismeretanyagról, amely a „Fogságában megjelenik. Spiró György erre azt válaszolta: - Annyi tudás van benne, mint bármelyik tisztességes történelmi regényben, például Móricz Zsigmondi Erdély- trilógiájában.... CsongrádyBéla Zenés ima az emberért A rangos művészeti eseményekben nemcsak hogy gazdag, de szinte már tobzódó Tarjáni tavasz - többek között Rúzsa Magdi koncertje, a kassai Thália Színház Szent Erzsébet darabja, az ExperiDance Tánctársulat újabb fellépése, a Détár Enikő-Rékasi Károly házaspár vendégjátéka után - az elmúlt napokban ismét egy rendkívüli csemegével örvendeztette meg a megye- székhely és környéke kultúrabarátait. ta be új műsorát fotó: p. tőth oszló Horgas Eszter Salgótarjánban mutatHorgas Eszter fuvolaművész - aki a tavaly ilyentájt Bizet „Carmen”-jét mutatta be, de volt már közreműködője a helyi kultúra napi ünnepségnek is - ezúttal Leonard Bernstein muzsikájával állt a közönség elé. Műsorának első része a világhírű musicalre, a „West Side Story”-ra, a modernkori „Rómeó és Júlia’-történetre épült, annak a zenei keresztmetszetét adta, a második pedig egy kevésbé ismert Bernstein-művet, a „Caddish”-t mutatta be. Ezt 1985-ben maga a zeneszerző vezényelte Budapesten. A huszadik század egyik legnagyobb komponistája ezzel az imádsággal kívánt tisztelegni a hirosi- mai bombatámadás sok ezer áldozatának emléke előtt. E szakrális jellegű alkotás műsorra tűzésével Horgas Eszter a napjainkban tapasztalható, sőt erősödő viszályokra, az elmagányosodás veszélyeire, a hit és a szeretet szerepére igyekezett felhívni a figyelmet. Ennek a két művet összekapcsoló előadásnak itt volt a premierje, s ez a gesztus Salgótarján megbecsülését is jelenti a közreműködő művészek részéről. Horgas Eszterrel együtt ugyanis színpadra lépett Vukán György (zongora), Meláth Andrea (ének), Lantos Zoltán (jazzhege- dű) és Kovács Tamás (ütőhangszerek) is. Horgas Eszter esetében tudatában voltak a nézők, hogy mire számíthatnak, ismerték virtuóz hangszerkezelési technikáját, hangulatteremtő készségét, s ez nagyjában- egészében érvényes Vukán György zongorajátékára is. Az est sikeréhez azonban a másik három előadó is nagymértékben járult hozzá, s különösen Meláth Andrea énekhangja, stílusa fogta meg érzelmileg a közönséget. Annál is inkább, mert a „Caddish” nehéz műfajú alkotás, angol, illetve héber nyelvű előadására csak rendkívüli képességekkel rendelkező művész vállalkozhat. Bányászkórusok randevúja kísérettel adta elő, s a salgótarjáni bányamúzeumtól kölcsönkapott fokosok ugyancsak fokozták az előadás hatását. Nógrád megyét a Bányász-kohász dalkör nem egyedül képviselte a tatabányai dalostalálkozón. A kisterenyei dalkör bányász- és betyárdalokból megformált csokrot nyújtott át a publikumnak. A helyiek figyelmes vendéglátásban részesítették a kórusokat, amelyek újabb szép élményekkel gazdagodtak. Megerősödött abbéli meggyőződésük, hogy ha a bányászat hőskora már el is múlt, az iparág kulturális tradícióit köztük a dalkincset - érdemes, sőt szükséges őrizni, ápolni. A csoportok az emléklapok mellé a várost és Komárom-Esztergom megyét bemutató könyveket is kaptak ajándékba. A hazaút egy részét a Bányász-kohász dalkör próbával töltötte: már a nyári fellépésre gondolva szlovák nyelven tanultak énekelni... A meghívás egy 2005-ös budapesti rendezvényre vezethető vissza. A „Múzeumok majálisa” elnevezésű programsorozat keretében a Nemzeti Múzeum kertjében a tarjáni kórus egy napon lépett fel a dunántúli város Rozma- ringos Bányászegylet tagjaival. Bár a dalosok - mint lenni szokott - gyorsan összebarátkoztak, a búcsúzáskor elhangzott „reméljük, mielőbb találkozunk” szófordulat alig tűnt többnek udvarias gesztusnál. A kapcsolat azonban - mint a fentiek igazolják - folytatódott. A Diósi János vezette Bányász-kohász dalkör Sajátosan egyedi stílusa, hagyományőrző Nógrád megye képviseletében a kisterenyei Bányász dalkör is fellépett A Bányász-kohász dalkört Tatabányán is Diósi János vezényelte Tovább gyarapodott a salgótarjáni Bányász-kohász dalkör vendégszerepléseinek száma: a közelmúltban Tatabányán a bányászkórusok második országos találkozóján vett részt az együttes. repertoárja Tatabányán is elnyerte a szakemberek és a közönség tetszését Különösen nagy sikert aratott a XIX. század végén Selmecbányán végzett erdőmérnök zeneszerző igazi kuriózumnak számító, a „Magyar bányászok dala” című művének előadása. Annál is inkább, mert a darabot a kórus CD-ről felhangzó zenei JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Az a gyanúm, hogy ez az állat a pénzemért szeret. ” Szerencsés nyertesünk: Berze Gábor Tamás, Mátraterenye, Kossuth út 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április 30-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
