Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-17 / 90. szám
Sziszifuszi munka szerény eredménnyel Monspart Sarolta az egészségünkről V.G. Monspart Sarolta, az ismert tájfutó, ma egészségfejlesztésinevelési szakember, az Országos Egészségfejlesztési Intézet osztályvezetője. A közeli napokban Salgótarjánban tartott előadást az Egészséges ifjúság - egészséges élet jegyében szervezett konferencián.- Egy élsportolóból hogyan lesz egészségfejlesztési szakember?- Eredetileg matematikatanár vagyok. Tanítottam, aztán élsportoló lettem, majd kullancsbeteg és akkor sántán, betegen átvettek a tájfutó sportba. Sokáig ott voltam szövetségi kapitány. Ez jó is volt, meg nem is, de 1990-ben azt mondtam, hogy mosf már elég. Egészen véletlenül találkoztam dr. Makara Péterrel, aki megkérdezte: nem akarom-e a népet mozgatni, de nem élsportolói szinten. Azt válaszoltam, hogy dehogynem és rögtön oda is mentem. Tehát én 90' óta vagyok az intézetben, most már az egészségfejlesztési intézetben. Közben volt még másik 4 nevünk és 13 főigazgatónk. Ők jönnek-mennek, a „rabszolgák” meg, akik dolgoznak, azok maradnak és ez nekem nagyon jó.- Sok helyre eljutnak az intézetszakemberei?- Igen, én magam is nagyon sokat járok nyugdíjasokhoz, nyugdíjasklubokhoz, különösen most, hogy már elmúltam 60 éves. Az időseket arra próbálom rábeszélni, hogy mozogjanak, gyalogoljanak és kevesebbet egyenek. Bármilyen idősek is vagyunk, próbáljuk meg egy kicsit jobban érezni magunkat.- Ezek szerint az idősek és a fiatalok jelentik a „célcsoportot”?- Igen, az egyik csoport az idősek, a másik a fiatalok, az iskolások csoportja, ahová a figyelmünk fordul. De van egy harmadik is: már másodszor rendezünk életmódváltó munkahelyi csapatversenyt, amiben minden az egészséges táplálkozásról, a testmozgásról és az energiaegyensúlyról szól, Közösen könnyebb címmel. Közösen valóban könnyebb esetleg másként, kevesebbet és egészségesebben enni, mozogni.- Ezek a munkahelyi versenyek a fővárosra koncentrálódnak, vagy eljutnak a szervezők vidékre is?- Országosan a munkahelyi csapatok száma úgy száz-egy- néhány. Öt-tíz fős lehet egy csapat, de általában kisebbek, öten-hatan vannak együtt. Ez 87 munkahelyet, hétszáz-vala- hány embert jelent és van, ahol több csapat is van. A csapatok egyharmada fővárosi, kétharmada pedig az ország különböző megyéiben található. Az Monspart Sarolta ÁNTSZ-t, amelynek kiépített, jó szervezete volt az egészségfejlesztésben, átszervezték régiós szintre és ezt bizony megsínylette az egészségfejlesztés. A megyéket nem segítették a megszokott partnerek, kevesebben lettünk.- Előadások, tájékoztató füzetek, versenyek... Mit mutatnak a tapasztalatok, mennyit érnek?- Egy előadás nem sokat segíthet, legfeljebb annyit, hogy felhívja a figyelmet, vigyázzunk egészségünkre. Az újságíró már sokat tehet, mert több ezer embernek adja tovább a hallottakat. De az embereknek hatszor-nyolcszor kell „megérintődniük”, hogy rájöjjenek, egy pogácsányi kalória leadása mennyi mozgással jár. Ezzel azt akarom mondani, az egészségfejlesztés sziszifuszi munka, szerény eredménnyel. Annak ellenére mondom ezt, hogy rendszeresen futok ma is és azt azért fel tudom mérni, napról napra több a futó, a gyalogló, a mozgó ember. Úgy tűnik, kezd divattá válni a mozgás. Ebben azonban többet segíthetne a média. Hatásáról egyetlen példát mondok. Néhány évvel azelőtt ment az egyik csatornán a Horváth Adám rendezte Szomszédok. Ábel Anita, aki Julcsit játszotta és adásról adásra a mi intézetünkbe jött el gyakornoknak. Mindenféle ötlettel álltunk elő, és ami tetszett a rendezőnek, beírta a forgatókönyvbe. Akkor voltak ezek a csak nőknek rendezett futóversenyek és Julcsi az adásban elkezdte mondani, hogy vasárnap ő is jön a Vörösmarty térre és indul a versenyen. Akár hiszik, akár nem, az előző évben hétszáz-valahá- nyan voltunk a versenyen, akkor pedig több mint háromezer-kétszázán. Négy nógrádi a régiós vetélkedőn Nyugdíjas előadók vers- és prózamondó-válogatóját rendezte meg a hét elején a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szövetsége és a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület, A válogató második rendezvénye volt annak sorozatnak, amelyet az országos szövetség indított el az elmúlt évben, és amely régiós vetélkedőkkel folytatódik, majd az országos döntővel ér véget. Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési és Konferencia-központban 12 nyugdíjas versmondó jelezte „ színpadra” lépését, a kiírásnak megfelelően a Nyugat irodalmi folyóirat költőinek, íróinak műveivel. A legtöbben Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, Dzsida Jenő verseiből válogattak. De elhangzott Petőfi Sándor, vagy Kassai Franciska egy-egy költeménye is. A versmondók produkcióját 3 tagú zsűri bírálta el, amelynek vezetője Szepesi Antalné, nyugdíjas magyartanár volt, segítője pedig Jakubovics Judit, a KiViSzI Színpad vezetője, és Sándor Zsombor, a Vertich Színpad tagja volt. Szepesi Antalné megköszönte valamennyi résztvevőnek, hogy részt vett a megmérettetésen. Azt a viszonylag rövid felkészülési idő rovására írta, hogy a versenyzők egy részénél gondot okozott a pontos szövegmondás és szövegértelmezés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövegismeret teszi lehetővé a vers értelmezését, az azonosulást a költő mondanivalójával és a hiteles tolmácsolását is. Az Észak- magyarorszá- gí régió nyugdíjas versmondóinak válogató versenyén Nógrád megyét négyen képviselik: Kratan- csik Ist-vánné Bátonytere- nyéről, Rács L a j o s n é Karancs- berényből, R e n g ő n é Baranyi Ilona Karancsla- pujtőről és Tórák Tiborné Karancsbe- rényből. A válogatóra máNem tudhatom, másnak e tájék mit jelent... Rács Lajosné Radnóti versével jutott tovább a régiós versenyre jus 15-én kerül sor ugyancsak Salgótarjánban. Innen a legjobbak az országos döntőbe jutnak, amelyet szeptember 14- 15-én rendeznek meg Szolnokon. A versmondó-válogató szereplőit és közönségét a salgótarjáni Arany János Általános Iskola tanuló dallal és muzsikával köszöntötték. Az elismerést Szendrődi György, a nyugdíjas szövetség megyei elnöke adta át a tovább jutott versenyzőknek, a többiek pedig a részvételt tanúsító emléklapot kaptak. 2008. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Jótékonysági koncert az idősek népfőiskolájának A támogatók sokan voltak. Csaknem megtöltötték Salgótarjánban a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színház- termét, ahol az Éjféli Kiáltás Gospel Kórus Árvái Dániel karnagy, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar Tóth Tibor vezetésével jótékonysági hangversenyt adott a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület javára a hét végén. A szép élményt adó zenei este létrejöttét a Hetednapi Adventista Egyház, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ, valamint a SIPI- SUPI Kft támogatta. A fővédnök Székyné dr. Sztrémi Melinda, a város polgármestere volt. Ocsai Tamás lelkész köszöntőjében bemutatta a kórust, amely harmadik alkalommal koncertezett Salgótarjánban. Jártak itt az elmúl évben is, amikor a koncert kedvezményezettje éppen a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar volt. A kórus 2006-ban alakult a mintegy 40 fiatalt a zene szerete- te, közös éneklés öröme hozta ösz- sze a2 ország különböző tájairól és énekelnek közöttük salgótarjáni fiatalok is. Zenei anyaguk tartalmát a gospel szó fejezi ki, ami evangéliumot, jó hírt jelent, a Megváltó eljövetelét. Zenéje pedig magában foglalja az elhurcolt fekete rabszolgák fájdalmas és bizakodó énekét, a spirituálékat is. Székyné dr. Sztrémi Melinda az élményekben gazdag, szép estét köszönte és a közösségek összetartó erejét méltatta, amelyek csodákra képesek szeretetből és együttérzésből. Nagy Ferencné, a népfőiskolái egyesület elnöke a hála szavait és a népfőiskola szerény ajándékát „adta" a szereplőknek és szívből jövő köszönetét mindazoknak, akik megtöltötték a színházterem széksorait A színpadon pedig szólt a dal, sírtak és daloltak a hegedűk, a trombiták, a zongora. Csak addig tartottak szünetet, amíg dr. Szabó Irén főorvos asszony elmondta Karinthy versét az emberi küzdés diadaláról. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a szereplőket JA^rco^jviCCanófény6en Apák és fiúk Letovai András negyvenkét évet dolgozott a bányában és ebből harmincnégyet föld alatti munkahelyen. Bejárta csaknem a fél országot, dolgozott Pécsett, Veszprémben is, itthon Nógrádban meg Gyulán, Tőkésben, Kányáson, Ménkesen. Mind nagy és nehéz bánya volt. Utoljára Kányáson dolgozott, s onnan is engedték nyugdíjba.- Csillésként kezdtem, tizenhat éves voltam, apám vitt magával. Akkoriban sok apa tette ezt. A biztos munkát, a megélhetést a bányában látta a fia számára is - meséli. Négyen voltak testvérek, ebből három fiú. Mind a bányánál, a bányamunkánál kötött ki. Kettőt az apjuk vitt magával. A harmadik tanult, Pestre került, Kapolyi László mellett tette a dolgát. Tanult Letovai András is, így lett belőle vájár. Dolgozott elővájáson, fronton, a munka mindenütt nehéz volt, de állta. Aztán csapatba került, majd egy ifjúsági brigádnak lett harmadvezetője. Amit tanult, tapasztalatot gyűjtött a bányáról, mind-mind megosztotta a fiatalokkal, hogy baj nélkül dolgozzanak. Ötször kapta meg a kiváló dolgozó címet. Büszkén mondja:- Először akkor, amikor elsőként adták... A csapat élen járt a munkában, de a keresetük is a legjobb volt. így aztán tisztességesnek mondja a nyugdíját is.- Jó' évem volt az 1987-es, amikor nyugdíjba mentem... Az utolsó három évemet vették számításba, amikor megállapításra került a járandóságom. Már akkor is jó pénzzel, 11 500 forinttal engedtek el. Nem panaszkodhattam... Letovai András Rákóczi-bá- nyatelepen született, ma is ott él. Egyszer próbálkozott, hogy otthagyja.- Akkor, amikor Pécsett dolgoztam. Lakást is ajánlottak, mégsem lett belőle semmi. A feleségem azt mondta, nem mozdul Rákócziról. így aztán hazajöttem én is - emlékezik. Felnevelték, taníttatták a lányukat, ma tanár. A vő kereskedelmi előadó, meg önkormányzati képviselőnek is megválasztották Kazáron. Ők már két gyermeket nevelnek, segítenek nekik, amiben csak tudnak.- Mi maradtunk a régi kolóniái lakásban. Amikor a bánya eladta, megvettük... Rendbe tettük, meg egy kicsit kényelmesebbé is. Van benne két jó szoba, konyha, kamra - sorolja. Felesége a kazári ruhagyárban dolgozott, de már neki is nyugdíjat hoz a postás. Kettőjük pénzéből tisztességesen megélnek.- Van egy autónk... igaz, ez már a harmadik. Néha-néha odaülök a volán mellé és viszem az unokákat, ha menniük kell valahová - mondja az életével elégedett ember csendes derűjével.-vg-
