Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-29 / 74. szám

2008. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ FeHoVa 9 Horgászok, vadászok, természetjárók nagy seregszemléje Az Ipoly Erdő Zrt. standján gímszarvas, vaddisznó, őz, muflon vadásza­tára találnak ajánlatot az érdeklődők Amerikai vörösvállú ölyv gazdája öklén - a vásárt solymászbemutatók színesítik Halász, vadász, madarász, üres zsebben kotorász - tartja a mondás. Akárhogyan is van, a budapesti vá­sárvárosban idén először önállóan megrendezett 15. FeHoVán a teli zseb sem ér sokat, oda legalább de­geszre tömött útitáskával kell menni, ha valaki vásárolni is akar... Idén 230 kiállító mutatkozik be, éppen egy tu­cat országot képviselve, rendkívüli választékkal. A természetjárás szerelmesei kön­nyen megtalálhatják itt a nekik tet­sző érdekességeket: a legegyszerűbb kulcstartótól a legalább nyolc méter hosszú jachtig, a kalapkitűzőtől a sok milliós vadászfegyverig gyakor­latilag bármi beszerezhető - minden csak pénz kérdése, amiről persze köztudomású, hogy épp' a legkeve­sebb... A kiállítás elsősorban a vadászo­kat és a horgászokat csábítja, de szá­mos kívülálló érdeklődő, fegyverra­jongó, természetfotós, gazdálkodó hasznát veheti az itt látottaknak. Merthogy a villanypásztor és a vad­védelmi kerítés építéséről éppúgy tá­jékozódni lehet, mint a festékpatro- nos játékfegyverek beszerzéséről. Az egész vásárban külön kasztot képeznek a késesek! Érdekes dolog, de ritka férfiember, aki nem szívesen veszi a kezébe ezeket a szúró-vágó eszközöket. Talán valamiféle geneti­kailag öröklődő ősemlékezés lehet ez a daliás időkre... Mindenesetre a vá­laszték egészen rendkívüli, az egy­szerű békanyúzótói a svájci zseb­szerszámkészletig, a japán szamurájkardtól az agancsnyelű va­dásztőrig terjed. A felhasznált anya­gok között megtalálhatók a Szibéria fagyott földjében talált mamutagyar különböző részei, a magyar szürkemarha szarutülke, a tengeri rája pikkelyes bőre, a strucc lábszár­csontja... Ja, és a műanyag is. A for­matervezés változatosságáról pedig még csak szó sem esett! A vadászfegyverek is egészen rendkívüli változatosságot mutat­nak. Kapni sörétes puskát majdnem nyolc és félmillió forintért, meg egy­szerű és megbízható orosz egylövetű golyóst alig ötvenezer felett. A lőszer­választék a dolgok természeténél fogva persze sokszorosan felülmúlja a fegyverekét. Aztán a vadászat igen fontos kiegé­szítői a különféle optikai eszközök. A keresőtávcső rendszerint a vadász nyakában lóg, hogy a messziről meg­látott vadat alaposabban is szemügy­re vehesse. Ahol a binokuláris - két szemmel használható - távcső kevés, ott jönnek a spektívek: ezek csillagá­szati távcsövekhez hasonló eszközök, több száz méterről elbírálható velük a vad. Nálunk a nyílt terepben bővel­kedő alföldi részeken veszik jó hasz­nát, de a hegyivadászat is elképzelhe­tetlen nélküle. Aztán kell optika a go­lyós fegyverre is, s mivel a vadászat eredményét a Nimródok többsége szereti megörökíteni, nem árt a fény­képezőgépre sem. A vadászruházatok, lábbelik, kü­lönféle hasznos és haszontalan ki­egészítők választéka rendkívül szé­les skálán mozog - tulajdonképpen látni kell, mert leírni úgysem lehet. A kiállítás vasárnapig tart nyitva. Különleges muflontrófea a szlovákiai vadászok standján A Safari Club International magashegyi vadfajokat bemutató stand­F. Z. részlete Vásári morzsák Mivel a horgászat és a vadá­szat ezer szálon kapcsolódik a természetvédelemhez, a szak­tárca is képviselteti magát a kiállításon. A Környezetvédel­mi és Vízügyi minisztérium standján a természetvédelmi őrszolgálatról, a külföldön el­ejtett állatok behozataláról, a farkas- és hiúzvédelem kérdé­seiről, az agresszíven terjesz­kedő, tájidegen halfajok visz- szaszorítására tett erőfeszíté­sekről hallhatnak az érdeklő­dők. Szomorú aktualitást ad­nak a tárca jelenlétének a közelmúltban történt sas­mérgezések. * * * Kiemelt szerepet kap a programok sorában a vadá­szati kultúra: az egyik stan­don láthatjuk a nemrég Sal­gótarjánban is nagy sikerrel bemutatkozó Valaczkai Er­zsébet vadászati témájú fest­ményeit. Idén először a Diana Va­dászhölgy Klub tagjainak jó­voltából gyerekmegőrző is várja a kicsiket, különféle szórakozási lehetőségekkel. A programban horgász cél­ba dobó verseny is szerepel. Folyamatosan a kiállítás ideje alatt vadászkutya-, soly- mász- és divatbemutatók szí­nesítik a kínálatot. A vadgazdálkodás-vadá­szat, valamint a horgászat számtalan helyen kapcsoló­dik a természetvédelemhez, ezért fontos a pillanatnyilag aktuális, valamint a folyama­tosan aktualitással bíró infor­mációk eljuttatása a vadá­szokhoz, horgászokhoz. Cél a nyírfajd újrahonosítása A Safari Club International (SCI) Közép-magyarországi Szervezete idén is önálló stan­don mutatkozik be a FeHoVán. A kiállított trófeák többségét ámulva szemlélik a vendégek, hiszen a legnehezebben elejthe­tő, a sportvadászat csúcsának tekinthető magashegységi kecs­ke- és juhfajoktól a trópusok több ritkaságáig sok mindent láthatunk itt. A kívülálló azt gondolná, hogy a vadászat nem szolgálja a vadvilág megőrzésé­nek céljait, pedig ez éppen for­dítva van: a ritkaságok elejtése tekintélyes bevételt jelent a bennszülött lakosságnak, éljen az a Himalája hegyei között, vagy Közép-Afrika őserdeiben. Ahol a helyi kormányzat gon­doskodik arról, hogy az őslakos­ság részesedjen a vad elejtésé­ért kifizetett összegekből, ott visszaszorul az orvvadászat, fontos szempont lesz a ritkasá­gok élőhelyének védelme. Utób­bi pedig kedvez a természet minden teremtményének a gi­lisztától a csúcsragadozóig, a mohától az ősfákig! A Safari Club International standján a különféle pödrött- szarvú vadjuhok mellett egy fe­kete tollruhás, piros fejű, lant- farkú, jérce nagyságú madár is magára vonja a figyelmet - nem azért, mert akkora ritkaság len­ne, hanem mert ő a miénk! Az SCI támogatásával ugyanis a Nyírerdő Zrt. működési terüle­tén nyírfajdprogram kezdődött. Valaha ugyanis élt a trianoni ha­tárokon belül is ez a madár, de az élőhelyek átalakítása kipusz­tította. A végső cél nem a nyírfajd új­bóli hazai vadászata, hanem az eredeti fauna helyreállítása ott, ahol lehetséges. Az SCI jelképé vált nyírfajd: folyik az újrahonosítás Kittenberger, Széchenyi, Molnár Gábor A címben említett két első vadászíró vezetékneve mellé nem is kívánkozik oda az, amit a keresztségben kapott, annyira köz­ismert alakjai ők a magyar vadászati tárgyú szépirodalomnak, de a Molnár annyira gyakori név, hogy csak meg kell említeni mellé a Gábort is. A hazai vadásztársadalom hármas évforduló­ra emlékezhet idén: Széchenyi Zsigmond 110, Molnár Gábor 100 éve született, Kittenberger Kálmán 50 éve halt meg. A három ki­emelkedő jelentőségű alkotó életművére közös standon emlé­keznek a rendezők. Láthatók itt személyes tárgyaik, trófeáik, fo­tóik, könyveik. Molnár Gábor emléktablója Széchenyi Zsigmondé volt ez az oryx trófea Kittenberger Kálmán gyűjteményének részletei Úton-útfélen Út közben Budapestre ezernyi apró érdekességet lát az ember az autó szélvédőjén keresztül is, különösen ott, ahol a messzire ellátni a szé­pen zöldülő gabonatáblákon. Nógrád nem éppen búzater­mő vidék, de a főutak éppen a szélesebb völgyekben kí­gyóznak, amelyekben észak felé nyújtózkodhatnak a me­zőgazdasági területek. Az első meglepetés Jobbá­gyi határában ér: a vetésen két hófehér nagykócsag áll - szemvillanásnyi időre sikerül megpillantani őket, mert ugye vezetés közben elsősor­ban az utat kellene figyelni. Nem sokkal odébb is van va­lami a repcén! Őzek, kilenc példányt sikerül megszámol­ni belőlük egymás közelében. Visszafelé ugyanitt óvato­san nyomom a gázpedált, hát­ha még itt vannak a kócsagok, de csak egy fehér nejlonzacs­kó téveszt meg egy pillanat­ra... Nem sokkal odébb azon­ban a szépen elboronált szán­tás szélén egy nagy, fekete ma­dár vagdal valamit a csőrével. Egy holló az, zsákmánya pe­dig egy tarkatollas fácánka­kas. Alighanem elcsapta vala­mi, s így lett a legtermetesebb énekesmadár zsákmánya. Nem sokkal később még két őzet látok, aztán Mátraverebély előtt két bíbic röpköd csapongva a néhol pocsolyákkal tarkított szán­tóföld felett. Öröm látni őket, mert felénk mintha egyre ke­vesebb lenne belőlük. Semmiség az egész, szá­guldás közben, a szélvédő mögül láttam őket - mégis mennyi érték és érdekesség van csak úgy, úton-útfélen! írta és fényképezte: Faragó Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom