Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-29 / 74. szám

2008. MÁRCIUS 29., SZOMBAT 5 KULTÚRA PLUSZ A zene és festészet szolgálatában Balassagyarmat. Március 15-én dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter kiemelkedő zenetudományi, zenekritikai és zenei ismeretterjesztő tevékenysége el­ismeréseként a Szabolcsi Bence-díjat nyújtotta át Réti Zoltán nyugalmazott zeneiskolai igazgatónak. A díjat évente csak két személy kaphatja meg az országban. Idén Bereczky János, az MTA Zenetudományi Intézet népzenekutatója részesült még a kitüntetésben. Szabó Andrea Réti Zoltánról 1979-ben azt írta Martyn Ferenc Kossuth-díjas fes­tőművész a Dunántúli Naplóban: „Az olasz reneszánszban termé­szetesnek vették: az ember jól el­látta feladatát mint festő, szob­rász, építész, muzsikus, író. Ugyanazt mondotta egyik vagy másik anyaggal, egyféleképp, azo­nosképp szólt az emberhez.” Réti Zoltánt ezúttal nem képzőművé­szeti, hanem zenei pályafutásá­ról, s egyben életútjáról kérdez­tük.- Hol és hogyan kezdődött el az egész pályáját végigkísérő vonza­lom a muzsika iránt?- Érsekvadkerten az elemiben autodidakta módon már hegedül­tem. Aztán a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnáziumba kerül­ve - ahol végig nagyon gátlásos gyerek voltam - énekkaros let­tem, s folytattam a hegedülést is. De a zenei képességeim kamatoz­tatása valójában a miskolci tanító­képzőben indult meg. Ott már zongoráztam, orgonáltam, hege­dültem, klarinétoztam. Komoly zenekarunk volt Miskolcon, ját­szottunk a miskolci színházban, s kamarazenéltünk is.- Mégis a képzőművészeti főis­kolám jelentkezett...- Igen, a rajz, a festészet már gimnazista korom óta végigkísér­te az életemet. A Képzőművésze­ti Főiskola végzése közben az 1923-as születésűeket behívták katonának. Közben állást szerez­tem a Nyíregyháza melletti Halmosbokoron, ahol összebarát­koztam a költő Váci Mihállyal. Majd bevonultam katonának Lo­soncra, onnan irányítottak Érsek­újvárra. Érsekújvárról 1200 kar- paszományos között kivittek vo­nattal Lengyelországba, majd Né­metországba. A vonaton éltük át a karácsonyt 1944-ben. Megáll­tunk Lingenben a holland határ mellett. Ez a volt a front legnyuga­tibb pontja. Ott törték át a frontot 1945 tavaszán, s onnan megin­dultunk gyalog az Északi- tenger felé. Elmentünk a dán határig, s ott estünk fogságba. Onnan kerül­tünk Vesztfáliába. Úgy szabadul­tam meg, hogy Magyarországról összegyűjtötték a leventéket, s egy nagy gyárépületben ezer le­ventéből kiválogattak mintegy negyven tanítót. Ott tanítottunk egy nyugati iskolában. 1946 hús- vétján a húsvéti harangok zúgása közepette, nagyszombaton kerül­tem haza Érsekvadkertre. Egy szomszédasszony borult a nya­kamba először: „Zoli, te élsz?”- Ha jól tudom, Patvarcon a fia­tal kántortanító már kórust szervezett... Réti Zoltán a Szabolcsi Bence-díjjal FOTÓ: RIGÓ TIBOR- Patvarcon hatvantagú felnőtt­kórusom és diákkórusom is volt. Levita kántortamtóként prédikál­tam is. 1949-ben a patvarci kórus országos sikerei után a balassa-, gyarmati kaszinó termében kel­lett megjelennem. Nem tudtam, miért hívtak oda, de ott találtam a balassagyarmati énekkart Er­délyi József, a nagy hírű karnagy kívánsága volt, hogy én vegyem át a dalárdát, amelyet harminc évig vezettem a magyarországi kóru­sok legsötétebb időszakában. Ak­kor a mozgalmi dalok voltak di­vatban, s mi nagy harcok árán klasszikusokat énekeltünk. KüL fólcfre nem utazhattunk, csak az 1970-es évek vége felé Szlovákiá­ba. Számos országos minősítést kaptunk, nagyon nagy sikereket értünk el.- Emellett húsz évigvezette a ba­lassagyarmati zeneiskolát..- 1948-ban megtörtént az álla­mosítás, utána engem hivatalból behelyeztek Balassagyarmatra. 1950-ben a Bajcsy általános isko­lába kerültem egy esztendőre, s ott is nagyon jó kórust alakítot­tunk. Straub Alajos tanította előt­tem az éneket kitűnően. Tudtam a munkájára építeni. A gyerekek ott már kottát olvastak. Aztán egy év után megalakult a gyarmati ta­nítóképző, ott tanítottam ének-ze­nét és rajzot 1959-60 táján meg­szűnt a kiváló iskola, amely sok értékes tanítót és tanárt adott en­nek az országnak. Megalakult az úgynevezett állami zeneiskola. Addig magántanárok tanították a hangszereket, s nekem kellett megszervezni, hogy a magánta­nítás államivá váljon, állami tan­tervvel. 1963-ban kaptuk meg a minisztériumtól az engedélyt az állami zeneiskola megalapítására képzett tanárokkal, nagyobb fe­gyelemmel. Vadonatúj hangsze­rekhez jutottunk. Az anyaisko­lánk Salgótarjánban volt, de 1963- ban önállóak lettünk. Olyan jónak ítélték meg a munkánkat, hogy Szécsényben, Érsekvadkerten, Rétságon, Cserhátsurányban fiók zeneiskolákat hozhattunk létre. Könnyen szereztem kiváló muzsi­kusokat, mert közel voltunk Bu­dapesthez. Kirándulás volt a fő­városi zenekari, operaházi tagok­nak Gyarmatra járni tamtam. Tü­csökzenekar, nagyzenekar, kama­razenekar működött az iskolában.- Hogyan fordult kutatói mun­kássága a csárdás, a magyar ver­bunkos zene atyja felé?- Rózsavölgyiről nem is hallot­tam addigi tanulmányaim során, így hát hozzáfogtam életrajza ku­tatásához a budapesti levéltárak­ban, ahol örültek, hogy végre va­laki foglalkozik a balassagyarma­ti származású művésszel. 1975- ben a Rózsavölgyiről írt első köte­temet ezer példányban adta ki a Zeneműkiadó, 2001-ben pedig a nagy sikerre való tekintettel az Athenaeum Kiadó jelentette meg a bővített kiadást Szintén akkor jelent meg a „Rózsavölgyi Márk: Magyar táncok vonós négyesre”, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményéből válogattam a régi kottákból. Nagy segítségemre volt a kottázásban - mint mindenben - a feleségem.- Mi a meghatározóbb az életé­ben: a zene vagya képzőművészet?- A zene és a képzőművészet összefonódott számomra. Nyolc­vanöt éves vagyok. Most már ze­nekart nem vezetek, nem orgo­nátok. Madách-, Mikszáth-, Komjáthy-, Balassi-sorozatomat már elkészítettem, ahogy a mu­zsikában elmélyültem Rózsavöl­gyiben, s most Madách Mózesé­hez festem az akvarelleket. Az utóbbi pár évtizedben már csak az foglalkoztat: mit adott az or­szágnak Nógrád megye és Ba­lassagyarmat. Úgy érzem, kime­ríthetetlenül sokat... Fiesta: Lehet, hogy álom A Fiesta - rajongóik legnagyobb örö­mére - idén új stúdióalbummal jelent­kezik. Ahogy az utóbbi három lemezt, így a mostanit is jórészt Puerto Ricoban készítették, a műfaj legnevesebb képvi­selőivel dolgoztak együtt. Az album a latin hip-hop, közismertebb nevén reggaeton jegyében készült- Nagyon régóta készül ez a lemez, mert a legjobbat akartuk kihozni belő­le és nem szerettünk volna csak azért megjelenni albummal, hogy megfelel­jünk a piac elvárásainak. Ebbe az al­bumba most tényleg a szívünket-lelkün- ket beletettük, éveken át csiszolgattuk, tökéletesítettük a dalokat. Azt hiszem, hogy az eddigi legszínesebb, ugyanak­kor talán legfiatalosabb és leglendülete­sebb lemezünk készült most el - mond­ta el Csordás Tibor. A korongon spanyolul rappel a kubai származású Hugo Sandiest, de a világ­hírű Romano Drom énekese, Kovács Antal is megmutatja kiváló hangját a Gyűlölve szeretni című dalban, amely az idei eurovíziós dalfesztivál nemzeti döntőjében is elhangzott. Öt dalban kí­séri a fiúkat szimfonikus zenekar is, s felkerült az albumra az a Postakocsi cí­mű felvétel, amelyet a legendás sláger szerzője, Nagy Tibor ajánlott feldolgo­zásra a Fiestának. Vérbeli latin dal lett belőle... A hosszú évek munkájának meglett a gyümölcse, a Fiesta egy kivá­ló lemezt készített, amelyre valóban ér- I demes volt várni. Ez a mi produkciónk! Igazi helyi produkció lesz a május 28-án, a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia- köz|)ontban színpadra kerülő Jaj apu, sze­gény apu, a szekrénybe beakasztott tége­det az anyu, s az én pici szívem olyan szo­morú című abszurd dráma. Az immár negyedik színházi évadjában járó Vertich Színpad tagjai valamennyien nógrádiak, akárcsak a társulat vezetői és rendezői. Ugyancsak helyiek segédkeznek ab­ban, hogy a megvalósítandó mű a színé­szek munkája mellett megjelenésében és hangzásában is minél színvonalasabb produkcióvá váljék. Az Arthur Lee Kopit által megírt darab eredetileg nem tartal­maz betétdalokat, a Vertichnél azonban úgy gondolták, néhány zenei betét igazán fel tudná dobni az amúgy cseppet sem unalmas történetet. S persze mennyivel jobb érzés, ha néhány nappal a bemuta­tó után is tudunk egy-két kedves taktust fütyörészni... A zenét az a dr. Ferkó Atti­la szerezte, aki hol barátait, hol a nagykö­zönséget jutalmazza meg kiváló játéká­val, utóbbira volt példa önálló jazzestje a dixielandfesztiválon. A jelmezek tervezője Bartus Mónika, aki hosszú ideje tölti szabadidejét divat- tervezéssel, s hogy mennyire eredménye­sen, azt jól bizonyítja, hogy évekkel ez­előtt megnyerte a nagynevű Burda hazai tervezőversenyét is. A díszlet szintén az előadás egyik kulcspontja. Ezek tervezésében, kivitele­zésében Csánk Péter nyújt segítséget, aki amellett, hogy jó kezű ezermester, koráb­ban maga is állt a világot jelentő deszká­kon színészként, még a KiViSzI-ben. S ne feledjük el: néhány helyi cég már lát fantáziát, hogy egy „helyi érték” mö­gé álljon... „Lakodalom van a mi utcánkban..." Nem véletlenül ez a nótasor lett a címadó szlogenje a XIII. nógrádi nemzetközi folklórfesztiválnak, a régió legnagyobb kulturális rendezvénysorozatának. A kö­zös téma ugyanis, amelyre a programokat felfűzik, éppen a házasság, az esküvő. Különösen a magyar csoportok készülhetnek úgy, hogy színpadra viszik, bemutatják - és ezáltal tovább éltetik - tájegységük, településük lakodalmas szokásait, táncait, viseletéit. Cs. B. A 2008-as fesztiválról dr. Egyedné Baránek Ruzsenka mű­vészeti vezető tartott előzetes tá­jékoztatót azon a megbeszélésen, amelyet a minap a főszervező, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet hívott össze. A fesztiváligazgató tisztét Kriston Péter, a megyei közgyűlés alelnöke tölti be. A műsorok tar­talmi és formai részletei mellett értelemszerűen a marketing és a finanszírozás kérdései is napi­rendre kerültek a koordinatív ér­tekezleten, amelyen a vendéglátó önkormányzatok, a rendező szer­vek, szakmai szervezetek képvi­selői vettek részt és kifejezték együttműködési szándékukat. A 13. fesztivált július 30-ától - a somoskői vár tövében tartandó europikniktől - augusztus 3-áig, a bánki nemzetségi találkozóig, illetve a zárógáláig tartják. A má­sik hagyományos £ála ezúttal is Losoncon lesz, de - az ejtőernyős világbajnokság miatt - nem a szokásos pénteki napon, hanem július 31-én, csütörtökön. A me­gyeszékhelyen ez évben is meg­rendezik a tarjáni folknapokat a Beszterce téren. A „Szomszédo­lás” helyszíne a határon túl Divény, Fülek és Ragyolc, a hatá­ron innen Balassagyarmat, Luciáivá, Mihálygerge, Szécsény és Szügy lesz. A tizenegy telepü­lésen minden bizonnyal sok ezer ember tekinti majd meg a besz­tercebányai Urpin együttes, to­vábbá a cseh, lengyel, baszk, gö­rög, olasz, örmény és a nógrádi csoportok műsorát Ezúttal is vár­ható egy úgynevezett exkluzív vendégegyüttes fellépése is. Szá­mos kiegészítő - gasztronómiai, kézműves stb. - rendezvény, ki1 állítás is színesíti a kínálatot, nö­veli a fesztivál vonzerejét. Ezüstös pásztói színjátszók Cs. B. Nagy fába vágta a fejszét a pásztói MI színjátszó csoport, amikor Federico García Lorca foj­tott légkörű klasszikus drámájá­val, a „Bernarda Álba házá”-val nevezett a közelmúltban Miskol­con, a diósgyőri művelődési ház­ban az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) által rendezett felmenő rendszerű fesztivál észak-magyarországi régiós szin­tű bemutatójára. A merész vállal­kozás sikerrel járt: a csoport ezüst minősítésben részesült, két színjátszó - Babcsány Zsófia és Scheili Adél - pedig különdíj at ka­pott. Az a későbbiekben dől el, hogy meghívást kapnak-e az or­szágos döntőbe. Mint dr. Szabó Irén művészeti vezető elmondta, ő maga Szolno­kon a Verseghy Ferenc Gimnázi­umban ismerkedett meg komo­lyabban a versmondással, az or­vosegyetem medikus színpadán pedig a színjátszással kötött mély barátságot. Pásztón 2001-ben a Gárdonyi Géza Általános Iskola ta­nulóiból alapított gyermekszínját­szó csoportot, amely azóta már diákegyüttesként a Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postaforgal­mi Szakközépiskola illetve a Tele­ki László Városi Művelődési Köz­pont támogatásával működik. A Lorca-művet kényszerűségből, il­letve kíváncsiságból választották. Színjátszóik zöme ugyanis leány, tehát olyan darabra volt szüksé­gük, amelyben sok női szerep van. Másrészt próbára tették magukat, hogy miként képesek a különös családi, szerelmi viszonyokat megjeleníteni. Az előadás hatását eredeti módon magyar népzené­vel és tánccal erősítették. A cso­port jó kapcsolatot ápol a salgótar­jáni Vertich Színpad vezetőivel: T. Pataki László rendező és Patakiné KemerEdit előadóművész segítsé­gére, szakmai tanácsaira mindig számíthatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom