Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-20 / 67. szám
4 PF 96 2008. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Síkraszálltak érdekeikért Szécsény. Velenczei Norbert klubvezető, mesteredző, Nógrád Megye Önkormányzatának ifjúsági és civil kapcsolatok tanácsnoka reagálni kívánt a Nógrád Megyei Hírlap 2008. március 18-ai számában megjelentekre:- Az Erőemelő és Ifjúsági Egyesület Szécsény legeredményesebb sportegyesülete. Több országos és nemzetközi bajnoki cím, három országos diákolimpia egymást követő években és rengeteg egyéni dobogós eredmény az egyesület mérlege - nyüatkozta lapunknak a mesteredző, aki azt is elmondta: az egyesület a tagdíját és a befolyt adományokat versenyzésre és sporteszközeinek karbantartására, fejlesztésére illetve a Szécsény által biztosított helyiség (a könyvtár pincéjének fele) állagmegóvására és felújítására fordította.- A rendkívüli testületi ülésen, mely a könyvtár épületének helyi védettség alá való helyezéséről szavazott, időkeret hiányában nem volt lehetőségem mélységében reagálni az elhangzottakra. Tudni kell azt, hogy az egyesület feloszlatta önmagát és a cégbíróság törölte a működő civü szervezetek nyilvántartásából még 2006. október 10-én. Jelenleg sportklubként működik, ugyanazokkal a lehetőségekkel. Mivel a pincehelyiségben a sportszakmai munka nem szűnt meg, nyitott a sportolni vágyók számára - ezért képviseltük érdekeinket mintegy húszán a városházi ülésen. Meggyőződésem, hogy a sportolás lehetősége és annak feltételei nem lehetnek egyesületfüggők egy kisvárosban! A jövőt illetően bizakodó vagyok és remélem, a legjobb belátása és a saját lelkiismerete alapján lesz képes dönteni minden önkormányzati képviselő, a sport nem lehet politikai csatározás színtere! Az újraalakult egyesület már megtartotta első közgyűlését , de jelzem, hogy a bírósági bejegyzés még nem történt meg. Sz. A. Tisztelt Kopka Miklós Úr! Az MSZP Nógrád Megyei Területi Szövetsége és Salgótarján Városi Szervezete nevében a magyar sajtó napja alkalmából fogadja jókívánságainkat. Ön és kollégái további munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk! Dóra Ottó Boldvai László Mackóvári pillanatok Ujhelyiné Csincsik Orsolya alkotásaiból nyílt kiállítás a napokban a Mackóvár Központi Óvoda galériájában. fotó: gőcs éva A tanulók és az igazgató úr Állandó olvasója vagyok a lapjuknak, a Nógrád Megyei Hírlapnak. Örömmel olvastam azokat a cikkeket, amelyeket a Szent- Györgyi Albert Gimnázium tanulói írtak. Boldog örömmel nyugtáztam azt a légkört, amelyik sugárzott a tanulók írásaiból, szeretik az iskolát és felteszik azt a kérdést, hogy hogyan alakulhatott ki az alapítástól napjainkig. A tanulók kérdéseire szeretnék válaszolni, hogy lássák azt a folyamatot, ami az 50 év alatt végbement. Szeretnék bekapcsolódni a tanulók levelezésébe, mert az iskola alapító tanára, majd alapító igazgatója voltam. Az első tíz évben irányítottam az iskola életét. Nem volt köny- nyű feladat, mert ebben a kis városban nem volt reális alapja, hogy két gimnázium jellegű középiskola működjön. A tradicionális Balassi Bálint Gimnázium - 1900-ban alapították - igen magas szintet ért el. Ha nem akartuk, hogy a II. számú, majd a Szántó Kovács János Gimnázium életképtelen legyen, és így megszűnjön, legalább olyan eredményt kellett elérni, mint a tradicionális Balassinak. A város lakossága a Balassiban érettségizett és azt akarták, hogy a gyermekeik is ott tanuljanak. A veszélyt, illetve a feladatot az új gimnázium tanárai és tanulói felismerték és olyan szinten tanultak, hogy fennmaradjon iskola. Olyan alapokat raktunk le, amelyre egyre inkább számítottak az egyetemek és a főiskolák. Nagy fenntartó erő volt az iskola légköre - a tanár-diák viszony. A közvetlen légkört a tanítóképzőtől kaptuk; hiszen ott pedagógusokat tanítottunk és neveltünk. Én magam elmentem addig, hogy a tanulók mertek Lajos bácsinak vagy igazgató bácsinak szólítani. Még az idősebb kartársaim is Lajos bácsiztak (így nem alakult ki az elmaradhatatlan gúnynév). A tantestületet is örököltem a tanítóképzőtől. Hegedűs Raymund zseniális koponya volt és ő maga verbuválta a tantestületet. Velem a minisztériumban találkozott, és amikor megtudta, hogy történelem-földrajz szakos nevelő vagyok, aki elsősorban földrajzos, elérte, hogy Balassagyarmatra kerüljek. Tízéves igazgatóságom alatt sok fiatal tanárnőt és tanárt „szerveztem”. A légkörre jellemző volt az az esemény, amikor is az egyik városi gyerek nem akart menni máshová, csak hozzánk, holott mindkét szülője a Balassiban érettségizett. A szülő kénytelen volt felkeresni, hogy tájékozódjon iskolánk jellegéről. Az első kérdése a mamának, hogy ez az iskola is olyan, mint a Balassi?- Ugyanolyan gimnázium, mint a Balassi, ugyanolyan képzettségű tanárok tanítanak, míg a mi iskolánk tanárai is középiskolai tanárok, csak fiatalok és nagy ambícióval tanítanak.- Igaz az, hogy az igazgató úrnak nincs egyetemi végzettsége, csak a párt által került az igazgatói székbe? Bosszantott, de türelmesen válaszoltam. Ebből csak annyi igaz, hogy a párt központi bizottsága megakadályozta, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem földrajz tanszékén maradjak, mint tanársegéd. Ugyanis osztályidegen voltam, mert amerikai rokonaim vannak - anyácskám öt testvére a '20- as években kitántorgott Amerikába a jobb megélhetés reményében. Tulajdonképpen engem száműztek Balassagyarmatra, ahol jól éreztem magam. A légkör jellegére utal egy másik esemény. Az egyik balassis fiú felkeresett, elkísérte a nagymamája, aki könyörögve kért, hogy vegyem át a tanulót, mert ott a német és latin nyelvszakos tanárnő minden évben megbuktatta, valamivel megsértette a tanárnőt és az nem tudja elfelejteni. Rámutattam, hogy ha átveszem, ez kétélű fegyver; ugyanis, ha itt nem bukik, azt mondják: milyen liberálisan osztályoznak itt. Ennek ellenére átvettem a fiút, aki meghálálta ezt: az országos fizika tanulmányi versenyen a balassis tanulót ütötte el a továbbjutástól. Salgótarjánból hazajövet az első útja az igazgatói irodába vezetett, ahol ezt mondta:- Igazgató bácsi, megtettem, amit a haza megkívánt, én jutottam tovább! Azt feleltem belső örömtől felvillanyozva:- Bebizonyítottad, hogy nem gyengébb iskola a miénk! A leírtakat elégségesnek tartom egy cikknek. A folytatást a Balassagyarmatra kerülésem jelentené. Ez a legvadabb Rákosi-kor- szakot jelenti. Közben úgy gondoltam, hogy utalok arra a tényre, hogy megírtam az iskolánk 50 éves történetét, ami már legalább három éve a fiókomban várja a nyomdába kerülését, de senki sem előlegez annyi pénzt, ami a nyomás költségeit biztosítaná. (Amikor a könyv elkel, az előlegezett összeget visszakapná.) írtam néhány anyagilag jól álló volt tanítványomnak, akik lelkesedéssel támogattak, de azóta sem történt semmi a szponzorálás terén. Néhány szakember elolvasta és nagyon jónak tartotta az iskola történetét. A könyv körülbelül 400 oldalt tesz ki. Az iskolatörténetet én írtam öt fejezetben, az első fejezet az 1951-1959 között a tanítóképző története. Ä második fejezet a II. számú és a Szántó Kovács János Gimnázium 1957-1970 között. (Ez tiszta gimnázium.) A harmadik fejezet a szakközépiskola, gimnáziumi tagozat nélkül, több igazgatóval: 1968 - 1983. A negyedik fejezet: A Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola 1984-1993. Az ötödik fejezet 1994-2002 között. A második részben az 50 év alatt végzett tanulók névsora található, a harmadik részben a Függelék sok értékes táblázattal. A negyedik részben Balázs Pali szerkesztette a nagyon értékes fényképalbumot. Minden fejezet a rá jellemző fényképanyagot kapja. Azért vázoltam az iskolatörténetet, hogy kérjem a tantestületet és a tanulóifjúságot, segítsen a nyomdai pénz megszerzésében. A tanulók vegyék igénybe a család szántós tagjainak segítségét. Az iskolánk történetének megírása azért lényeges, mert a városban csak a mi iskolánknak nincs írott története. Nyolcvanéves fejjel azért írtam meg az iskolatörténetet, mert nem szeretnék úgy távozni tőletek, hogy nem jelent megy könyv alakban az iskolánk története. A korom miatt ez már sok évet nem várhat. Szeretném a könyvet még én is elolvasni. Tiszteletteljes üdvözlettel: Dr. Ethei Lajos Balassagyarmat Salgótarjáni diákok az egészségiskolában Az „eiskola” első vidéki megjelenését kiváló helyi szintű szervezés, alapos tájékozódás és mindenre kiterjedő tájékoztatás előzte meg. A promóciós kampányt és az iskolák szervezését Dávid Anikó népművelő koordinálta felhasználva a hatékony közösségi tájékoztatás szinte minden eszközét. A helyi rádió bevonása és az eiskolát bemutató, azt népszerűsítő, DVD-tokot formázó kiadvány igazán különleges és ötletes módja volt az információk terjesztésének. Az előzetes terveknek megfelelően négy különböző középiskola tanulói vehettek részt a programban. Az eddigi eiskola-rendezvények alkalmával a négy kisebb csoportot egy adott fővárosi intézmény tanulói közül választottuk ki, ezt Salgótarjánban nem így tettük. A változtatást az indokolta, hogy szerettünk volna minél teljesebb képet kapni a fővárosi és a vidéki diákok eiskolára adott válaszainak különbségeiről, élményeiről, szerettük volna megtudni, hogy mennyire „fővárosi” a program. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ több szempontból is remek választásnak bizonyult A modern városépítészet egyik mintapéldájának is tekinthető épületegyüttes belső térkialakítása és technikai felszereltsége különösen alkalmassá tette a helyszínt az eiskola számára. Az iskolák szívesen vették a megkeresést, örömmel tettek eleget a meghívásnak. A motivációt jól mutatja, hogy mindegyik iskola kísérő tanárai igényt tartottak az egészséges-tanári (etanári) szolgáltatásunkat, ahol az eiskola- program bemutatásán túl a program alapvető étékeinek bemutatása szolgál egy közös beszélgetés alapjául. Az őszintén érdeklődő tanári tekintetek és a pedagógusok felelősségének őszinte igenlése jelezte számunkra, hogy az itt tanító tanárok komolyan veszik a jövő nemzedékének ügyesbajos dolgait. Az etanári kiegészítő program igénybevétele mindig fontos indikátor a számunkra. A beszélgetés során felmerült az is, hogy szükség lenne egy tanárok számára szervezett eiskola- programra is, ami további megerősítésül szolgált eiskola pro (haladóknak szóló) programunk kialakításának gondolatához. A négy különböző középiskola együttes jelenléte szült némi jóleső feszültséget az évnyitón, de a kezdeti óvatos pillantások a nap során fokozatosan szelídültek mosollyá és pár szavas dialógusokká. A diákok hamar megértették az eiskola cél- és eszközrendszerét, ügyesen vették birtokukba az évnyitó helyszínét, hamar feltalálták magukat az új környezetben. A videokamerás spontán tesztet az első alkalommal még kikerülték, senki sem vállalta az ünnepség rögzítésének feladatát önként, ugyanakkora megbízást személynek célzottan felkínálva már könnyen fogadta el egy fiatal lány. A karszalagok színei szerint bontott csoportok mozgatása a különböző helyszínek között könnyen megvalósítható volt, a diákok mindvégig otthonosan és biztonságosan mozogtak. Már a tanévnyitón feltűnő volt az, hogy a diákok nagyon nyitottak és szívesen beszélnek, de csak akkor, ha kérdezik őket. Ez a hozzáállás csak nehezen volt változtatható. Az iskolák közötti különbségek meghatározása mindig kockázatos feladat, mivel nehéz megítélni, hogy a téma, az előadó, a helyszín, vagy az aktuális hangulati állapot közül melyik volt az, amelyik legjobban befolyásolta az óra menetét. A szubjektív vélemények helyett fordított értékelést végzünk, tehát a következtetéseinket nem személyes benyomásainkra alapozzuk, hanem a diákok által az eiskolára adott értékelő pontjaikat használjuk forrásként. Azt vizsgáljuk meg, hogy müyen módon tér el a diákok személyes véleménye a modulokkal kapcsolatban, és ez hogyan értelmezhető a különböző iskolatípusok mentén. Ezeknek az adatoknak a feldolgozása folyamatban van. A diákok a modulok témaválasztását összességében jónak találták, a feldolgozás módszerét (kör alakú térkialakítás, videoanyagok használata) sokan megdicsérték. A közös beszélgetések során viszonylag hamar megnyíltak, ugyanakkor szívesen alkalmazták a szócső módszert, azaz egy, az osztályban hangadó diák kérdései és hozzászólásai mentén csatlakoztak be a beszélgetésbe. A tanárok egyöntetű véleménye volt, hogy a salgótarjáni diákok érzelmi fejlettsége igen magas, könnyen lehet bevonni őket komolyabb témákba, stabilan és kitartóan védik a véleményüket, ügyesen lavíroznak a különböző megközelítések között. Visszatérő elem volt az elvágyódás, a város elhagyásának terve. Okaik között az érvényesülési lehetőségek hiánya, az aktív városi lét nem léte, a kiüresedett közösségi formák sivársága kapott nagyobb hangsúlyt. Nem ismerik városuk történelmét, építészeti és kulturális értékeit, természeti erőforrásait, így a kötődés, a városi polgár identitása csak kévésüknél alakul ki. Persze pár helyi történet, néhány sikeres életút vagy közösségi cselekvés minden csoportban előkerült, különösen ott, ahol a pedagógusok nagy gondot fordítanak a tanmeneten kívüli tanulás alternatíváira. A csoportokban felbukkanó kortárs segítők, a különböző diák és civil szervezetek tagjai érezhetően hatnak az osztály közösségükre is, munkájuk által új lehetőségek és távlatok nyílnak meg. A vidék és főváros viszonyában eltérést annak mentén találtunk, hogy a vidéki diákok picit talán nehezebben mozdíthatók meg a nagy, mindent átmozgató társadalmi változások érdekében, ugyanakkor, ha sikerül meggyőzni őket egy ügy helyességéről és a közös cselekvés gondolatáról, akkor ez a kiállás valahogy biztosabbnak és maradandóbbnak hat, még akkor is, ha keveset beszélnek róla. Az évzárón már könnyen találtuk meg azt a diákot, aki önként vállalja a videokamerás dokumentálást, jelezve, hogy csökkentek a kezdeti távolságok. Az értékelő lapok kitöltését komolyan vették, és mindenre kiterjedően osztályozták a munkánkat és az eszközeinket. Az első körben történt feldolgozások során kiderült, hogy a diákok igen szigorúan, ugyanakkor következetesen osztályoztak, ahol picit erőtlennek érezték az eszközt, vagy a tanár szerepét találták túlzónak, vagy ellenkezőleg, visszafogottnak, ott ügyesen fejezték ezt ki az osztályzatok segítségével. Összességében igazán különleges és maradandó élményt jelentett az eiskola számára a salgótarjáni megjelenés, kellemes élményekkel és sok értékes tanulsággal gyarapodott az eiskola tanári kara. köszönjük. Az „ Egészségiskola•"
