Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-19 / 66. szám

4 2008. MÁRCIUS 19., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Számomra ez az ünnep él, nem ceremónia, nem pusztán emlékezés. Egybemosódik a történeti múlt a jelennel. Megtörtént ese­ménysor az alapja mondanivalónknak. A nagyböjt nyomozás, a nagycsütörtök szembesítés, az esti oltárfosztás már az eredeti események rekonstrukciója, bizonyos értelemben színjáték, pontosabban „misztériumjáték”. Profán módon megközelítve, ahogy Zorán énekli: „Ebben a dalban van négy akkord, ebben a dalban van egy gitár ...és egy kicsit benne vagyok én ... ” nekem a liturgiáról ez a meggyőződésem, benne vagyok én is. A mi bűneinkért halt meg Jézus. Ennek felismerését így fejezzük ki. Virágvasárnaptól nagycsütörtökig - Az élet erősebb! A nagyhét mindegyik nagy liturgikus ün­nepnapjáról el lehet mondani: nem lehet meg­határozni, hogy mit ünnepiünk. Mindegyik végtelenül bonyolult és mégis isteni módon egyszerű. Ha virágvasárnap nélkül mennénk a három szent napba, félő, hogy Jézus egyéni történeté­re emlékeznénk csupán: jézus perére, szenve­désére és kivégzésre. A liturgia virágva­sárnappal kezdi. Virágvasárnapban a húsvét már benne van: „Hozsanna Dávid Fiának, áldott, ki jő az Úr nevében, hozsanna a magasságban”. Jézus bevonul a szent városba és felkínálja az üdvösséget. Húsvét hajnalának sugaraiból már virágvasárnap - idén március 16-ára esett - vi­lágosságot kapunk. Tehát a véres nagypéntek egy nagy arany ragyogásnak a közepén helyez­kedik el. A virágvasárnapi szentmise ünnepélyes be­vonulással kezdődik. Előtte a pap megszente­li a hívek kezében levő barkákat és ezzel a kéz­ben indulnak a templomba. A bevonulás je­lenti, hogy az élet sűrűjéből indulunk el és me­gyünk Jeruzsálem felé. Elhaladunk az Olajfák- hegye mellett, majd bemegyünk a szent város­ba és végül a szentélybe! És hogy mi minden történik az úton? Ezt ott belül élhetjük át szí­vünkben, lelkűnkben. Isten kihív bennünket bűneink világából, hogy hagyjuk el, mint Áb­rahámot is megszólította és hívta az ígéret föld­jére. Ábrahám útra kelt. És ml? Eljutunk-e szí­vünk szentélyébe, ahol találkozhatunk a ben­nünket váró Istennel?! Másik nagy mozzanata virágvasárnapnak a passióéneklés. Isteni módon bonyolult és iste­ni módon egyszerű. Ez a virágvasárnap szíve. Benne van nagypéntek sötétsége, húsvét de­rengő hajnalfénye, de mivel mindez eukarisztikus keretben történik, nagycsütör­tök is jelen van. Nagycsütörtöki oltárfosztás, a képen Varga András atya, cikkünk szerzője Nagycsütörtöki testvéri szeretet Ezen a napon krizmaszentelési misét tartunk. Nagycsütörtök délelőtt az egyházmegye papjai és hí­vei összegyűlnek a püspöki székhelyeken, hogy az apostolutóddal közösségben vegyenek részt az olaj- szentelési szentmisén. A jelenlévő papok ekkor újít­ják meg a szenteléskor tett ígéreteiket, hisz nagycsü­törtök a papság alapításának a napja. Ezen a szent­misén szenteli meg a püspök azon olajakat, melye­ket egész évben egyházmegyénkben használni fo­gunk. Az oltáriszentség alapításának miséjével este és az utolsó vacsora szentmiséjével megkezdődik a szent három nap, hitünk legnagyobb titkának, a megvál­tásnak ünnepe, mely az egész egyházi év tetőpont­jaként tündöklik. Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első szentmi­se, az első szentáldozás, az első papszentelés emlék­napja - a testvéri szeretet és az egység parancsának estéje. Jézus szeretetének kiáradását tapasztaljuk meg. Ezen az estén a templom különösen is az utol­só vacsora terme. A szentmisét bemutató pap Jézust képviseli, a hívek az apostolokat Jézus ezért ma kü­lönösen is nekünk mondja: két szín alatt történik az áldoztatás. Ha valaki még nem kész erre, úgy még járulhat szentgyónáshoz. A szenvedésre induló Jézus búcsúestéjén adta át ajándékait, szeretetének jelét a lábmosásban, testé­nek és vérének szentségeit, a papi átváltoztató hatal­mat, végrendeletül elmondja a búcsúbeszédet és az egyházáért főpapi imáját. Azután elénekli a hálaadó zsoltárokat, hosszú gyöt­rődésben, imádságban, magára maradva elfogadja az Atya akaratát, engedi, hogy Júdás megcsókolja, s el- fogatásával megkezdi szenvedését Mennyi minden történt néhány óra alatt ezen az estén! Az Úr szenvedésének és feltámadásának húsvéti szent három napja a nagycsütörtök esti szentmisé­vel kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befe­jezője pedig húsvét vasárnap esti dicsérete. Jézus az ószövetségi keretet használja fel megvál­tó áldozatának emlékezetét ránk hagyva. Jézus nem azért adta nekünk az örök élet kenyerét, mert meg­érdemeltük, hanem irgalmas szeretetéből. Az eukarisztia rendelésének van egy titokzatos mozzanata. Azt még megérthetjük, hogy Jézus el­rendeli valamilyen kegyelmi tettének az emlékeze­tét, s isteni hatalmával arról is biztosíthat, hogy a mi ' megemlékezésünk Is tele lesz kegyelmi tartalom­mal. Ő azonban az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt elővételezte keresztáldozatát, ami a való­ságban még nem történt meg. Ezt csak azért tehette meg, mert bensőleg már egészen átadta magát az Atya akaratának, egészen elfogadva az áldozati sor­sot. Viszont, ha tetteinek értékét ez a tökéletes önát­adás határozta meg, akkor érthető, hogy tőlünk is va­lami hasonlót követel. Az áldozati lakomát azért ren­delte, hogy testével és vérével együtt magunkévá te­gyük lelkületét: az Atya előtti hódolatot és az embe­rek iránt való jóakaratot. így lett nagycsütörtök keresztény életünk és lelkünk forrása. Nagypéntek szigorú böjti nap! Jézus halálára emlékezve kerüljünk minden hangoskodást, zenét 18 év fölött háromszor ehe­tünk, egyszer lakva jól és már 14 év fölött kerüljük a húsevést. Legyen ez csendes, elmélkedő nap a számunkra. Kerüljük a zajongást és hangos zene hallgatását. A szertartás nagypénteken a főplébánia templomában 17.30 órakor kezdődik. Az Acélgyár úti templomban 14.30-kor keresztúttal kezdődik a szertartás. Jézus közösséget alapított Nagycsütörtökön egyébről se szól a búcsúbeszéd, mint egy meg­döbbentő egymásban levésből. Jé­zus az Atyában van. Az Atya Őbenne. Jézus bennünk van, és mi Őbenne vagyunk. Nagycsütör­tökön megdöbbentő érzelmi ket­tősséget él át az imádkozó keresz­tény ember. Együtt van a negatív elem, az egyre sűrűsödő éjszaka és egy világos örömteli fénysugár. Ez már megkezdődött virágvasár­nappal, de nagycsütörtökön szin­te elviselhetetlen élességben a ket­tő. Jézus teljesen elveszti szabad­ságát, találkozik a halállal. Ez az éj­szaka: Az evangélium után kerül sor a lábmosásra. A liturgia nem pusztán emlékezés a régmúlt dolgokra, hanem a történeti eseményeket behozza a jelen­be: megjeleníti szemünk előtt, és a külső cselekmények belső ereje által a krisztusi tettek ke­gyelmi hatását lelkűnkbe sugá­rozza. Ezért az evangélium után kerül sor a lábmosásra. Ennek liturgiájában rájövünk, hogy Is­ten nem felülről néz le ránk, ha­nem alulról néz fel ránk, mint­egy alázatos szolga. Péter ezt nem tudja elfogadni. Oltárfosztás, búcsúbeszéd A pap az eukarisztiát a szentmi­se utolsó könyörgése után a mel­lékoltárban rejti el, a tabernáku- lum üresen áll, hiszen elvitték kö­zülünk a Mestert Most elkísérhet­jük az Úr Jézust a Getszemáni- kertbe. A szentmise végén oltárfosztás van. A minden díszétől megfosz­tott templom a pusztaság és vi­gasztalanság képét mutatja. A szentáldozat bemutatása szüne­tel, egészen addig, amíg az Úr fel nem támad. A búcsúbeszéd olvasása nagy­csütörtök estéjének lényeges moz­zanata. Nehezen lehet ezt az estét úgy elképzelni, hogy a búcsúbe­szédet nem olvassuk el, legalább egyénileg. Csodálatos kettőség figyelhető meg tehát ezen a szentmisén, az ünnep és a fájdalom, a mise elejé­nek jelképei, az utolsó vacsora örö­mének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában (a fe­hér mindig az örömnek, az ünnep­nek a színe), ezért szól a szentmi­se elején az orgona, ezért van vi­rág az oltáron, ezért szólalnak meg dicsőségre minden templom­ban a harangok, a csengők, az or­gona. A Dicsőség eléneklése után (egészen nagyszombatig) mindez elnémul. Döbbenetes a csend. Már érezzük ennek az éjszakának a drámáját: megkezdődik Jézus ha­láltusája, vérrel verejtékezése. A szertartás virrasztással, Jere­miás siralmaival fejeződik be kife­jezve, hogy elfogadjuk Jézus meg­hívását az Olajfák-hegyére és az el- alvó gyertyák jelzik számunkra a tanítványok alvását Egy gyertya, a legnagyobb ég legtovább, amely jelzi: Jézus értünk virraszt „Vir- rasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek kész, de a test erőtlen”. Varga András plébános Salgótarján Olyanok lesztek, mint az Isten! Mátraverebély-Szentkút. a húsvéti előkészület idejének néhány nap­ját mindig gyóntatással töltöm egy Budapest melletti plébánián. Szá­momra ennek a szellemileg-fizi- kailag is fárasztó, nyolc-küenc órás munkának fénypontja, amikor év­ről évre megkeres egy 94 éves, ki­telepítést, meghurcolást is megélt ember. Ő nemcsak a bűneit vallja meg, hanem a gyónás után hité­nek alakulásáról is szól néhány szót. Három éve azt mondta: tud­ja, én a plébánosomnak leginkább azért vagyok hálás, mert megtaní­tott bennünket nagyhetet, húsvé­tik ünnepelni. Két éve így szólt: most döbbenek rá, milyen jó az Is­ten; idén pedig: atya, én valóban tapasztalom, hogy az Isten késztet a jóra, bátorít annak megtételére! Megtanulni ünnepelni a húsvé­tik, a teljes ünnepkört: nagycsü­törtöktől vasárnapig. Miért is? Azért mert, az ember, ha valakit szeret, azzal megpróbál együtt érezni, életének jelentős pillanata­iban mellette állni. Az egyház is szereti Mesterét, így ezekben a na­pokban szinte óráról órára követi Jézus halálának és feltámadásá­nak eseményeit - ezért kezdődik például sötétedés után és nem napközben a feltámadási szertar­tás. Az azonosulással a liturgiában azt is átéli a hívő közösség, hogy nem „csak” emlékezés ez az ün­nep - miként a születésnapok, nemzeti ünnepek -, hanem része­sedés is. Részesedés, mert a feltá­madott Krisztus magához ölelte a tér és az idő korlátáit, és így saját életének eseményeivel kapcsolja össze a mi ünnepünket Mondhatja valaki, a három szent nap nem kötelező templom­ba menni, csak a húsvétvasárnap parancsolt ünnep. De vajon az anyának parancsba lehet-e adni, hogy fia mellett virrasszon, ami­kor az beteg? Az apának meg kell parancsolni, hogy játsszon a gyer­mekével? A feleségnek elő kell ír­ni, hogy fogja haldokló férje kezét? Remélhetőleg nem, mert a szere­tetnek van olyan áldozata, ami ha nem magától érthető és természe­tes, akkor megparancsolni sem le­het Mi, keresztények így vagyunk e napok ünneplésével. Ha nem érezzük meg és ismerjük fel, hogy ebben a néhány napban hol a he­lyünk - akár olyan áldozatok árán is például, hogy az egyházközsé­gek, ha nincs papjuk, megszervez­zék, hogy eljussanak oda, ahol van -, akkor azt parancsba adni nem lehet, mert ennek a készségnek belső, Jézussal együtt érző életvi­telünkből kell felfakadnia. Mert mit is ünnepiünk a nagy­hét e kicsúcsosodó eseményei­ben? Azt, hogy jó az Isten. És mi­ben nyilvánul meg jósága? Abban, hogy nagycsütörtökön a lábunkat mossa, valamint asztalához fogad, így mutatja meg, Ő nem az ember ellensége, hanem emberségünk szolgája. Nagypénteken önmagát adja a kereszten, új lelket lehel a világba, azt, amely a gonoszságot nem erőszakkal, hanem szemé­lyes áldozatvállalással győzi le. Nagyszombaton a halálban nyug­szik, hogy legyen kibe kapaszkod­nunk, amikor mi is átlépjük ezt a kaput. Feltámadásában pedig meghív. Meghív, de nem a nagy vi­lágegyetemben vagy a fényben va­ló személytelen, korlátok nélküli feloldódásra - amelynek érzetét sokak számára a kábítószer kelti fel -, hanem a személyes feltáma­dásra. Abba a világba, ahol az em­ber személyes bocsánatot nyerve és adva újból harmóniában élhet Istennel, emberrel, önmagával, és amelynek előérzetét a béketűrés, a szelídség, a jóakarat és az áldo­zatvállalás hozza közel valamen­nyiünk életéhez. „Ahol az Isten az irgalmasság cselekedeteire talál, ott saját jóságá­nak képmását ismeri fel" - tanítja Nagy Szent Leó pápa. Ez a hét an­nak az ideje, amikor az Atya jósá­gának képmását egy konkrét, tör­ténelmi személyben, a szenvedő és feltámadó Krisztusban fedez­zük fel. Vele időzünk, mert irgal­ma, példája nyomán késztetést, bátorítást kapunk arra, hogy mi is az Atya jóságának képmásaivá váljunk. így egészen más módon, de mégis csak beteljesedik a kí­sértő szava: Megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten (Teremtés könyve 3,5). A szentkúti ferences testvérek nevében: fr. Kálmán Peregrin ofm. Aki a húsvéti ünnepeken Mátraverebély-Szentkúton, nemzeti kegyhelyünkön szeretne Krisztus mellett időzni, szeretettel várjuk a szent napok liturgiájára: NAGYCSÜTÖRTÖK: 7.30 Jeremiás siralmai 18.00. Az utolsó vacsora mi­séje, 21.00-ig szentségimádás, virrasztás. NAGYPÉNTEK: 7.30 Jeremiás siralmai 17.30. keresztút, 18.00. Urunk halálának emlékezete (csonkamise), 21.00-ig szentsír-látogatás. NAGYSZOMBAT: egész nap szentsír-látogatás. 20.00. Húsvéti vigília­szertartás és körmenet. HÚSVÉTVASÁRNAP ÉS - HÉTFŐ: 9.00. és 11.00. szentmise.

Next

/
Oldalképek
Tartalom