Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-17 / 64. szám

4 2008. MÁRCIUS 17, HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Növekszik a szolgáltatások aránya A Magyar Államkincstár Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága február végén tar­totta regionális szintű munkaér­tekezletét, melyen részt vett dr. Katona Tamás, a Magyar Állam- kincstár elnöke is. A konferencia célja elsősorban az elmúlt évben végzett munka tapasztalatainak áttekintése volt. Az igazgatóság 2007. évi tevé­kenységét Illésné Sándor Katalin igazgató értékelte. Összefoglaló­jában hangsúlyozta a kincstár növekvő szerepvállalását a la­kosság irányába teljesítendő szolgáltatások terén, így különö­sen a családtámogatási kifizető- helyek megszüntetése kapcsán a családtámogatási ellátások fo­lyósítását, az energiaár-támoga­tással kapcsolatos igények fel­dolgozását és az igények jogos­ságának ellenőrzését, a lakás cé­lú állami támogatással kapcsola­tos kincstári feladatokat, a közpénzek szabályszerű felhasz­nálásának ellenőrzését. Dr. Katona Tamás elnök ered­ményesnek minősítette a 2007. évben végzett munkát, és ki­emelte, hogy részben az állam- igazgatásban zajló változások, részben a kincstár tevékenysé­gének változásából adódóan új feladatokat is jelentkeznek a jö­vőben, melyek jelentős mérték­ben hozzájárulnak a központi források jogszerű felhasználásá­hoz. Az ügyfélszolgálat terén szem­léletváltásra van szükség, a fel­adatok jó színvonalú ellátásához hozzátartozik az ügyfelek meg­felelő tájékoztatása, a problémák gyors megoldása. Valamennyi területen törekedni kell a költ­ségtakarékosságra, korszerű in­formatikai megoldások alkalma­zására. Végezetül megköszönte a kincstár dolgozóinak az elmúlt évben végzett munkáját, mellyel valamennyien hozzájárultak a Magyar Államkincstár közigaz­gatásban betöltött meghatározó szerepéhez. AJÁNLATTÉTELI FELHÍVÁS ebösszeírás elvégzésére Salgótarján Megyei Jogú Város közigazgatási területén Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (a továbbiakban: Ajánlatkérő) ajánlatokat kér Salgótarján Megyei Jogú Város közigazgatási területén - az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 44. § (2) bekezdés b/ pontjában meghatározott - ebösszeírási feladat elvégzésére. A feladat meghatározása: A városban lévő valamennyi ingatlan felkeresése, az eb adatainak rögzítése (a vállalkozási szerző­désben meghatározott kötelező tartalommal) papír alapon. A feladat elvégzésének kezdő időpontja: szerződéskötés napja. Teljesítési határidő: legkésőbb a szerződéskötés napjától számított 90. nap. Az ajánlat benyújtásának időpontja és módja: Az ajánlat 2008. március 28. napjáig nyújtható be postai úton vagy személyesen Salgótarján Me­gyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Okmány, Igazgatási és Közterület-felügyeleti Irodáján (3100 Salgótarján Múzeum tér 1. sz. fszt. 13. sz.) Az ajánlat kötelező tartalma: - a feladat elvállalása,-vállalkozási díj,- a teljesítés vállalt határideje,- vállalkozási szerződéstervezet feltételeinek elfogadása (az Ajánlatkérőnél megtekinthető). Az Ajánlattevők a döntésről írásban értesülnek. A szerződéskötés tervezett időpontja: az ajánlattételi határidőt követő 8 napon belül. Az ajánlattételi felhívással kapcsolatosan részletes információ az Okmány, Igazgatási és Közterület-fel­ügyeleti Irodán dr. Mózer Judit irodavezetőnél kérhető. (Telefon: 32/422-397 vagy 32/417-255,296-os mellék) dr. Kádár Zsombor jegyző w UDVAR: ,00-12,00 Foglalkozások ijú madár készítése,, mézeskalács díszít« sütés, s, íjászverseny gyerekeknek tojásberaseiés, jbSrkarkötők készítése honfoglalás kori íjászki lovagoltatás , "V hagyományos palóc ételekkétótése vetíts fifvár Bebek tornyában az eíoj 12,00^17,00 Műsor Honfoglalás kori íjászbemutató (12,00-12*20 és 14,45-15,05) Szarv'asstzSlí HagyomMápoió BarátiTársaság éti ételszentelés (12,2« 2 JO) . Fűld^Kiai Katolikus Prabáaia Biztosítókőrals ereszkedés a vár falairól (12,30- 13,dSj6$ 15,05-15,50) 47. aKobáry István Cserkészcsapat a». áL Kiszebajtág és villózés bemutatás^ f^viáéki magyar Ancok (13,15-13,40 és 15,50-16,15) Kis Rakonca GYNTE, RakoncggNTE, Palóc TtocmuMp csigafonás és tojásrácskészítés szalmái gyékény s/,akajt«>-kíilts,gYÖngyfűzi tés, fonalas díszítésű tojás, a kézzel hajtott korhűé •0-14,25 és;16,15-17, i Motolla Kézműves BsrÄti KBr, Csemaiiok ASZ Loesolóversmodnó-verseny (14,25-14,45) Belépő: felnőtt 50,- Sk. gyeaáek 20,- Sk földi tépi Iparművészek pcalacs* kemdése OSI HONISMERETI MÚZEUM: 9,00-17,00 Motolla Kézműves Baráti Kör és a ga Egyesülete közős húsvéti kiállítása Belépő: felnőtt 20,- Sk. gyermek 10,-Sk Főszervező: Rülcki V ármúzeum UMJ .w^^^'Motolla Kézműve#íi)aráti Kör, Cscnwdok ASZ, Szarvasűzők ományápoló Baráti Társaság, 47. sz. Koháfy -titán ..Cserkészcsapat, Kis onca GYNTE, Rakonca MIÉ, fajóc TáncSStihely, Füleki Római Katolikus Plébánia, Városi Művelődési központ - Fülek, Közterület-fenntartó Vállalat Fülek, Banya Klub, Iuvenes Ss^pdidőközpont, Oppidum Flleck PTÍ Kohárv PT Információk: 004^1-47^4382619, hradnemuzeum@filakovo.sk „Élménybeszámolók" a recski lágerból A Palócföld könyvek sorozat egyik új darabjaként je­lent meg Sulyok László Recski rabszolgák című kötete 2007-ben, az első, 1990-es kiadás bővített és átdolgo­zott változata. Sulyok László a nógrádi Nagybátony szü­lötte, a szegedi egyetemen szerzett magyar-történelem szakos diplomát, majd évtizedeken át újságíróként dol­gozott, több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. A ’90-es évek végétől középiskolában tanított, a Palóc­föld folyóiratban 1971 óta jelennek meg írásai. Mindig is vonzódott az úgyneve­zett egyszerű emberek hétközna­pinak tűnő élettörténeteihez, hi­szen bárkinek a sorsa tartogathat valami különlegeset és egyedit, a „nagybetűs” történelem beavatko­zik minden egyes állampolgár ma­gánszférájába. Ebben a riport­könyvben az 1950-53 között, az Ál­lamvédelmi Hatóság által titokban működtetett recski internálótábor hat fogva tartottja, valamint egy ávós sorkatona (aki valószínűleg szintén büntetésből került a tábor külső őrszolgálatába) emlékeznek vissza a kiszolgáltatottság és szen­vedés éveire. Sokféle származású, képzettségű és politikai meggyő­ződésű személyt ítéltek Recsken letöltendő kényszermunkára: bal­oldali szociáldemokratát, konzer­vatív, liberális és radikális polgári gondolkodót, az ideológiák iránt közömbös falusi embert egyaránt. Sokan módos családok gyermekei voltak: rangjuktól és vagyonuktól megfosztott arisztokraták, főhiva­talnokok vagy kulákcsemeték. A Recski mbszolgák második ki­adása 1990 utánkészült történelmi riportokat is tartalmaz, melyek mind megjelentek a Palócföld ha: sábjain. A könyv értékét az is növe­li, hogy mára valamennyi megszó­laló távozott a földi létből - a sorka­tona kivételével. Az oral history (el­beszélt történelem) típusú történek mi adatgyűjtés részét képezi, a XX. századi magyar történelem szem­tanúit szólaltatja meg. Az egyik leg­autentikusabb történelmi forrás a korszakot átélt, megszenvedett em­berek emlékezete. Az interjúk nem csupán a történelmi vagy a történe­lemhez kapcsolódó eseményeket, illetve ezek reflexióit rögzítik, ha­nem emberi sorsok, élettörténetek is megismerhetők belőlük, képe- > sek rávilágítani az egyén cseleke­deteinek, döntéseinek mozgatóru­góira egy adott történelmi szituáci­óban. Természetesen kizárólag az interjúk alapján nem lehetséges egy-egy korszak gazdaság-, társa­dalom- és politikatörténetének megírása. Ám ez a típusú kutatás tovább gazdagítja a történelmi vizs­gálódásokat A beszélgetésekben visszatérő motívum Michnay Gyuláék szöké­se: mindenki kicsit másként em­lékszik az előkészületekre, a részt­vevőkre, s arra, kivel mi lett végül. Mindenki hallott Kiss Dániel ese­téről, aki a fogdában nyolcadma- gával volt gúzsba kötve. A dobkály­ha mellé került, eldőlt, s megégett a keze, a rabkórházban két ujját amputálták. Szabadulásuk után többen megpróbálták igazságtalan internálásukat semmissé tenni, mindhiába - a Belügyminisztéri­um mmdannyiuk kérelmét vissza­utasította. Ők és családjuk, házas­társuk és gyermekeik megbélyeg­zetté váltak. Elfogásukkor legtöbb­jük járt az Andrássy út 60-ban, a nyilasok, később az ávósok főhadi­szállásán, agybaTőbe verésekről és kínvallatásokról számolnak be. Volt, aki aláírta a hamis jegyző­könyvet, némelyüt széttépte, akadt, aki a bántalmazások miatt nem bírta megfogni a tollat - ám végül mindenkiből kinyerték aláírását. Az első visszaemlékező Oláh Mihály mátraballai kocsmáros. 1950 májusában tartóztatta le az ÁVO. A recski kényszermunkatá­borban ő irányította a fakiterme­lést, mert más szakembert nem találtak. Recsk után Kistarcsára szállították, áliamellenes bűncse­lekményért öt év börtönre ítélték. Végül 1954 húsvétja előtt szaba­dult. A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeménél helyez­kedett el, innen ment nyugdíjba. Hajas Árpádnak, a második elítélt­nek kocsmája működött Mátramindszenten, amit 1949- ben bezárt, vegyesboltját pedig 1950-ben államosították. Ugyan­azon az éjszakán vitte el az ÁVO, mint Oláh Mihályt, a vizsgálati fogságban felismerték egymást. Azzal vádolták, hogy angol-ameri­kai megszállást várt, e célból fegy­veres szervezkedésben vett részt Recsken mindenféle munkára je­lentkezett, dolgozott a kőfejtőben, vagy vagonokat rakott a vasútállo­máson. 1953 szeptemberében sza­badult az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt újra letar­tóztatták, 1958-ban térhetett haza. Főként kereskedőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Trombitás Lajos érsekvadkerti parasztgazda a harmadik megkér­dezett. Templomjáró, istenhívő emberként került az ÁVO által le- fogottak közé, 1948. december 13- án, Luca napján. Azzal vádolták, rémhíreket terjesztett a faluban, és megbélyegezték mint kulákot Recsken igen könnyen lehetett fog­dába kerülni, Trombitás Lajost pél­dául gombasütésért zárták ide, so­vány kosztját így egészítette ki. Majdnem öt év múltán, 1953 szep­tember elején szabadult A negye­dik visszaemlékező Gortva Gyu­la, egy hat elemit végzett mátraverebélyi kőműves. A n. vi­lágháború idején belépett a Ma­gyar Kommunista Pártba. 1950 jú­niusában kéthetes pártiskolán vett részt Egerben, innen vitte el az Ál­lamvédelmi Hatóság: az volt vele a baj, hogy az időközben „láncos ku­tya” megnevezést kapó Tito vezet­te Jugoszláviából nem tért haza, hanem befejezte a szerződésben vállalt építkezést. Kistarcsa után került Recskre. Legelőször a szoci­áldemokratákat vitték oda, ő már utánuk érkezett, a drótkerítések és az első barakkok már álltak. A szakmájában dolgozott, kőműves- munkákat végzett. Recskről 1953 szeptember közepén szabadult. 1956-ban részleges kártérítést ka­pott, de nem rehabilitálták. Az ötödik beszélgetőtárs nem vállalta teljes nevét, N. Istvánként nyilatkozik. Még 1939-ben lépett be a kőfaragók szakszervezetébe, a II. világháború után szakszerve­zeti titkár lett, végül az egyik kő­bánya igazgatójává nevezték ki. Jugoszláviába küldték diplomáci­ai szolgálatra, ahonnan hazahív­ták, s 1949-ben letartóztatták. A recski tábor megnyitásának má­sodik évében, 1951-ben került Kistarcsáról a kőbányába. Részt vett a kőfejtés irányításában, mű­szaki osztályvezető lett. Ő is 1953 szeptemberében szabadult, s új­fent Kistarcsára internálták, majd Várpalotán raboskodott. 1956. ja­nuár 1-jéh térhetett haza. A salgó­tarjáni acélárugyárban helyezke­dett el, kommunista világnézetét mindvégig megtartotta. Az utolsó, hatodikként megszó­laltatott rab a balassagyarmati Sándory Nagy Jenő - ő volt az egyetlen, aki visszaemlékezése so­rán nem érzékenyült el. Egy ősi grófi család sarja, 1943-ban talán Európa legfiatalabb katonatisztjé­vé avatták, tizennyolc esztendő­sen. 1945-ben belépett a kommu­nista pártba, Rákosi személyi testőrségének lett a tagja. Vissza­emlékezése szerint az ÁVO veze­tőjével, Péter Gáborral nézetkü­lönbségei voltak, így került a ható­ság karmai közé 1948-ban. Letar­tóztatása után kizárták a pártból, majd szabadulása után visszahív­ták, ám ekkor már nem lépett be újra - viszont továbbra is kommu­nistának érezte magát. 1950 köze­pén hozták Recskre. 1953-ban sza­badult, évekkel később cipészmű­helyt nyitott Balassagyarmaton. A hetedik visszaemlékező a Karancsalján élő Pál József, 1951 novemberében vonult be. Szeged­re a belső karhatalomhoz. 1953- ban sorkatonaként került Recskre, őrszemes volt a külső körön: egy toronyban keüett állni és éjszakán­ként reflektorokkal pásztázni. Lát­ta a rabok mindennapjait, tapasz­talatai alátámasztják az őrök ke­gyetlen bánásmódját velük. Csak néhány hónapot töltött Recsken, mivel a tábort szeptemberben fel­számolták. S. Czene Bernadett A kényszermunkatábor helyén, Csákánykőpusztán azóta létrejött egy nemzeti emlékpark. A sztálinizmus magyar emblémája (2002) című, a témát összegző történelmi riport a rendszerváltoztatás után készített emlékművek, mementók keletkezési körülményeit ismer­teti. Bemutatja, hogyan élnek Magyarországon egymás mellett a fa­lubeliek, az internáltak, a jelenlegi politikai elit, s a máig felelősség­re nem vont egykori rabtartók: hányféle gondolkodásmód feszültsé­ge maradt kibeszéletlen s feloldatlan. Ez a kötet hiánypótló abból a szempontból, hogy hétköznapi emberek egyéni szenvedéseit és tra­gédiáit hozza napvilágra a Rákosi-diktatúra egyik legsúlyosabb tra­umájának, a titkos megsemmisítő tábor működésének idejéből. Ér­demes elolvasni idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt ezeket a lassan 60 éves történeteket, hiszen az eddigiektől eltérően az egy­szerű nép fiait mint a kommunizmus üldözöttjeit szólaltatja meg, nem pedig híres értelmiségieket vagy jómódú polgárokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom