Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-26 / 48. szám
4 2008. FEBRUÁR 26., KEDD r Átjáró világaim között Szügy, az „ébrenfalu” Nógrád megyében születtem, itt élek, itt is tanulok. Kötődésem a helyhez azonban nem csak fizikai, de lelki is. Ugyanis minden, ami számomra fontos, itt történt velem, ehhez a megyéhez köthető. Alsótold egy kis település a Cserhát lábánál, ahol már 17 éve élek. Első hallomásra, látásra tipikus falunak nevezhető, hiszen itt mindenki ismer mindenkit és titkainkat nem tudjuk hosszabb távon megőrizni. Az országban mindössze 280 ember mondhatja magát alsótoldinak, de itt rálelhet az ember az igazán nyugodt élet ízére és a családias légkörre. Saját magamat egy társaságkedvelő, szórakozni szerető, az új dolgokra nyitott embernek tartom, aki szereti, ha folyamatosan zajlik körülötte az élet. Sajnos, Told nem tudja teljes mértékben kielégíteni az igényeimet, ennek ellenére számos olyan apró öröm rejlik ebben a kis faluban, amiért érdemes itt élni. A táj csodálatos, az egész falut hegyek veszik körül, a házunkkal szemközti hegy aljában patak csörgedezik, szóval a látvány tényleg festői. Az itt élők barátságos, kedves emberek, főleg az idősebbek, akik úgy kezelnek minket, fiatalokat, mintha a saját gyerekeik lennénk. Más itt élni, mint egy városban. Úgy érzem, mindkettő előnyeit ki tudom használni. Balassagyarmaton, ahová iskolába járok, kiélvezem a város adta lehetőségeket, ott vásárolok, moziba járok a barátaimmal, és amikor úgy tartja kedvünk, beülünk egy szórakozóhelyre. Miután már a nap végére elegem lesz a nyüzsgésből, a sok emberből és a zajokból, éppen akkor érkezek haza Alsótokká. Tökéletes az időzítés. Tudom, nem tűnik nagy dolognak, de a város személytelensége után olyan jó hazaérkezni ide, fogadni a falubeliek köszöntését és a kedves szavakat Sokszor úgy érzem, mintha két külön világban élnék egyszerre, amely a napjaimat szabdalja ketté. Először itt van a délelőtt, amikor az iskolában tartózkodom, mondhatni, én is városinak érzem magam, majd délután jön a falusi élet, a nap nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb része, amikor úgy érzem, semmilyen stresszhatás nem ér. Nemegyszer előfordult már, hogy azt mondtam: bárcsak városban élnék én is, sokszor szidtam már a falusi életet és az általa nem kért, de kapott hátrányokat De ez valóban annyira rossz lenne? Egyre inkább kezdek rádöbbenni, hogy nem. Mert így mindegyikből kapok egy keveset Ha Gyarmaton vagyok, az is jó, ha Tokion, az is jó. Mindkét helyből pontosan annyit kapok, ami még nem teszi unalmassá, egyhangúvá és érdektelenné az életemet s számomra így kerek a világ. Szitkei Máté, 12. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat Tolnaytól a pogósokig Szerény személyemben Mohora községben le- ledzem, innen járok be Gyarmatra tankötelességemnek eleget téve. Eme községben tengetem mindennapjaimat kiskorom óta. Tipikus kis falu, mindenki ismer mindenkit. Ha szórakozni vágysz, tárt karokkal fogad a közösségi élet színteréül szolgáló kocsma. Ez viszont nem túl ajánlatos. Egyéb szórakozási lehetőségek után pedig hiába kutatsz. Megnézheted a Tolnay Klári-emlékház fotóit esetleg a Mauks-emlékház bútorait, de ajánlom inkább a kockázatos utazást Balassagyarmatra. Kockázatos, hiszen nem tudhatod, hogy egyáltalán megáll-e az autóbusz, hogy felvegyen. Egy bő negyedóra után már igazi felüdülés, amikor meglátod a Balassagyarmat táblát ekkor eshetsz gondolkodóba, hogy mégis mit csinálj itt Számtalan lehetőség van ebben a városban a szórakozásra. A faluhoz képest nagy a nyüzsgés és hihetetlennek tűnik, hogy nem köszön az emberre egy idegen sem. Tehát vissza a városhoz: ha úgy döntenél, hogy a buszmegállóba mész, szembesülnöd kell a puszta ténnyel, hogy kint van a semmi közepétől balra pár lépéssel. Ellenben az iskola kényelmes közelségben van. Szórakozásra alkalmas minden olyan helyiség, amelyben megengedett a hangos vélemény nyilvánítás, illetve szolgál valamiféle háttérzenével, legalábbis én így vélem. Példa gyanánt a művelődési központban található büfé és környéke tökéletesen megfelel a fent említett definíciónak. Érdemes még fontolóra venni a Ma- dách-mozi által nyújtott lehetőségeket: koncertek, filmek, pizzák. Koncert esetén készülj fel az ismeretlenekre, akik vidoran köszöntenek és az esetleges heves headbangelések, illetve pogó kitűnően szemlélteti a fiatalság rejtett energiáit (rejtett, mivel elméletileg belefáradt a hétbe, hogy tud mégis a koncerten szórakozni...?). Felrónám magamnak végzetes hibaként, hogy nem járok túl gyakran ilyen helyekre, ergo nem is ismerek sokat. Számomra a szórakozás, a társasági élet kiteljesedik az iskolában és a büfében; a mozi és pizza ráadás. Ennek nagyon egyszerű oka van: nincs időm ilyen helyeken lógni, hiszen lékésném a jó öreg autóbuszt, s nem jutnék haza. Ezek alapján akár sekélyes személyiségnek tűnhetek - de nem! Ez csak akkor lenne igaz, ha nem lennének jó barátaim, akik tesznek arról, hogy ne savanyodjak meg, hogy ne unatkozzak sosem. Fridrich Ágnes, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Otthonom színei Itt, Balassagyarmaton láttam meg a napvilágot tizennyolc évvel ezelőtt, azóta is itt élek. Ezen évek alatt kiismertem a város minden zugát, ismerem a mel- lékutakat, a folyópartot, a vasút környékét, a városszéli tavakat és a rendben tartott liget minden fáját. Sokszor elmélázom rajta, hogy nem lenne-e élvezetesebb egy nagyobb városban élni, ahol sodor a tömeg, szabadságot érzek és magával ragad az éjszakai élet nyüzsgése? Néha azt mondom, így lenne jobb, de nem tudom kizárni magamból azt a környezetet, ami végtére is én vagyok, hisz én is alakítom és én magam is a részévé váltam az évek során. Sosem felejtem el a tavakat, ahol úszni tanultam, az ott megrendezett - igen színvonalas - triatlonversenyeket, a sátorozásokat a parton és a ballagást, az osztálybúcsúztatást, aminek szintén ez a hely adott otthont. Tavasszal ezen a kis erdős-ta- vacskás városszéli környezetben szinte szemmel látható az ébredés: a fák nyújtózni kezdenek, a víz fodrozódik és semmi mással össze nem téveszthető illat járja be a tavakat körülvevő fenyvest. Annak idején édesapámmal lovagoltunk ki oda, ha enyhülni kezdett az idő, s olyan élményeket adtak azok az órák, amit egy nagyvárosi betondzsungel sem lenne képes nyújtani. A nyári időszakhoz kapcsolódva elsőként természetesen a strandot említem. Szomszédságában egy négytagú teniszpálya épült, amihez tartozik egy faházas kempingterület és egy lábteniszpálya, ami a nyári hónapokban igen nagy látogatottságnak örvend. A liget főbejáratnál egy kőből faragott szökőkút üzemel reggeltől késő estig - hangulatot és az idetelepített mókusoknak ivóvizet árasztva. Az ezzel szemben épült, állandó kiállítást kínáló Palóc Múzeum vonzza leginkább az idelátogatókat, ahol többek közt megtekinthető az e területről származó Mikszáth Kálmán néhány személyes holmija és kézzel írt műveinek egy része, természetesen a saját füzeteibe írottan. Lakóhelyemen több kiállítás is a helyi idegenforgalom igen jelentős tényezője,, de országos híre van a minden második évA volt megyeháza épülete Szügy a történelem előtti időktől lakott vidék, mi a családommal 2003-ban költöztünk ide, előtte Balassagyarmaton laktunk, sőt még Nyíregyházán is. Amikor Szügybe költöztünk, nagyon megtetszett nekem ez a kis falu, hiszen az emberek kedvesek voltak és nagyon segítőkészek. A beilleszkedés nem volt egyszerű, de idővel mindenki megkedvelt és számos barátot is szereztem itt, noha nem itt jártam az iskolát A közlekedés rendkívül jó, tapasztalom, hogy a buszok sűrűn közlekednek, így reggelente nem kell sietnem, hogy lekésem az egyetlen lehetséges járművet. De ha mégis, ott van a vonat, amivel tíz perc alatt Gyarmaton vagyok. Végezetül, ha egyik jármű sem indulna, vagy lekéstem volna, nem restellnék nekiindulni gyalog is, főleg ha az idő is kedvező. Ha szép az idő, gyakran járunk a barátokkal sétálni, a művelődési házban szórakozási lehetőségeket szervezünk, legutóbb diszkó volt itt, de nyitottak az emberek bármi újra. Nem is tudtam hogy ennyi a fiatal, amikor megérkeztem. Gyakoriak a házibulik, ugyanakkor más szórakozási lehetőségek alig vannak, s nem találom jónak, hogy kocsmákban tengődnek a fiatalok, ha ki akarnak kapcsolódni valahol. Rendszeresek a hagyományőrző ünnepségek, amelyeken nemegyszer részt is vettem, ilyen az Anna-bál, az Erzsébet-bál és a különböző folklórrendezvények, amelyeken legutóbb japán nemzetiségűek is felléptek. Különböző egyesületekkel is gazdagodott a község, ilyen az íjász-, horgász-, galambászegyesület Szügy külföldi kapcsolatot tart fenn testvérfalvakkal, a Cserhát Környezetvédő Egyesület ismét működik és nagy örömmel tapasztalom, hogy sok fiatal is részt vesz a mozgalomban. Szügy nagyon békés, ugyanakkor mindig történik valami, nem lehet azt mondani, hogy unalmas „alvófalu”. Sok városi diák azt gondolná, hogy unalmas az élet itt, vidéken, de én ezt megcáfolom: soha ennyi kalandban nem volt részem még, mint mióta Szügyben élek. Immáron kertes házban lakom, festői környezetben, s mégis közel a városhoz. Sok új élménnyel gazdagodtam ezen a helyen, habár úgy gondolom, soha nem elég korai elkezdeni javítani a település forgalmán és környezetén. De ehhez kölcsönös ösz- szefogásra lenne szükség mindenki részéről. Mert ha akarunk valamit, hiszem, hogy sikerrel járhatunk. Barátok, ismerősök segítségével közösen munkálkodhatunk egy szebb jövő érdekében. Csak végig kell menni az úton, és ez nem egyszerű dolog. Hosszú az út az elképzeléstől a megvalósulásig. Talán szentimentaliz- musnak tűnhet, mégis azt mondom, Kölcsey Ferencnek valamiben igaza lehetett, s talán eltanulhatnánk tőle ezt a fontos gondolatot: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Nagyőszy Lilla, 11. d ' Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat Szellemek az ördögszekéren Bernecebaráti egy aprócska falu Pest megye északi részén, a Börzsöny hegységben. A környéket egy szellemek lakta vadnyugati városhoz hasonlítanám, ahol g,z utcán a szél egy ördögszekérrel „játszik”. Épp ez benne a jó. Szeretem a csendet, a nyugalmat. A legjobb az, amikor tavasszal kimegyek az erdőbe sétálni és magamba szívom a csodálatosan friss levegőt. A fiatalok számára nem sok lehetőség van, maximum a szomszéd faluban a diszkó (no comment...). Ha az itt élő fiatal nem akar otthon unatkozni (mert szorgalmas diák lévén megtanulta a következő hétre feladott leckéket), akkor fel kell, hogy találja magát. Az itteni 16- 21 éves fiatalok is ezt teszik, minden hétvégén kitalálnak maguknak valami programot. Aztán eljön a hétfő. A közlekedés a hétvégén átlagon aluli, s amelyik diák nem akar vasárnap kora délután visszamenni a kollégiumba, az bizony reggel negyed hétkor vár a buszra. Mire elaludna a buszon, sajnálattal tapasztalja, hogy le kell szállnia, mivel ez a buszjárat nem közlekedik Nógrád megyében. Felszállunk egy másik buszra és már robogunk is Balassagyarmat felé. Balassagyarmat kis város, de annál inkább zajosabb, néhol piszkos. Nagy a nyüzsgés, itt mindig mindenki siet valahova. Olyan, mint egy nyüzsgő hangyaboly. Itt aztán zajlik az élet. Szerencsére a buszmegállóból hamar beérünk az iskolába, így legalább nem kell átgázolnunk a tömegen. A városban a kirakatok lenyűgözők és hívogatok. Ha kedvünk tarja, beülhetünk kedvenc pizzériánkba a baráti társaságunkkal, vagy akár moziba is mehetünk, de ha egy kis nyugalomra vágyunk, sétálhatunk a ligetben is. Természetesen a hétvégén indul be igazán az élet. Koncertek és egyéb bulik, zenés rendezvények várják az érdeklődőket. Akárhogy is nézzük: a városi élet izgalmasabb, nyüzsgőbb és feldobottabb, de én jobban szeretem a csendet és a nyugalmat, amit igazán csak falun találhatok meg. Vígh Anikó, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat ben megrendezett irodalmi színjátszó napoknak is, amelyre nem csak az egész ország területéről gyűlnek össze a résztvevő társulatok, de a határokon kívül eső, magyarlakta vidékekről is érkeznek nevező csapatok. Szeptemberben még gyakoriak a kisebb hétvégi nyárbúcsúztatók a keresett szórakozóhelyeken vagy akár a folyóparton, utóbbit - különösen ősszel - Balassagyarmat egyik legszebb természetes területének tartom. Ahol lassúvá válik az Ipoly, milliónyi színes levelet visz magával, amiket a félig vízbe hajolt fűzfákról szakított le a szél. Gyakoriak a csendes horgászok erre, s nemegyszer késztetett engem is írásra ez a táj, azonban számos helyi és ide utazó fotóművésznek, vagy festőnek ad ihletet egy-egy komolyabb munkához. Jólesik viszontlátni ezt az általam kedvelt helyet képeslapokon, vagy magazinok oldalain. A tél általában hamar eljön. Az utóbbi pár évben ugyan elmaradtak a nagy havazások, de amint megjelennek az égők és díszvilágítások a városban, az embernek már nem is hiányzik annyira a hó. Az ünnepek környékén olyan meghitt hangulat üli meg az utakat, hogy akár bent, a fűtött szobában, akár kint, a kirakatok előtt sétálgatva ugyanolyan nyugalom tölt el mindenkit. Az ünnepek elteltével újra megtelnek a városszéli tavak, telis-tele korcsolyázó, szánkózó emberekkel. Balassagyarmat jégkorongcsapata is kijár ilyenkor és egy-két mérkőzést improvizálva kielégítik az odasereg- lett gyerekek kívánságát. Ahogy a téli tó partján ül az ember forró csokit szürcsölve, a szórakozó embereket figyelve, elgondolkodik: mit fog ugyanitt csinálni fél év múlva, a tikkasztó nyár közepén? Valószínűleg ugyanezt, de a kabátot bikinire cseréli, a forró csokit pedig jeges turmixra. S rá egy fél évre ismét forró csokit szorongat majd a nagy pelyhű, sűrű hóesésben, nevetgélve a bukdácsoló embereken, s az jut majd eszébe: mennyire boldog tud lenni ebben a cseppnyi városban - hiszen ez az otthona. Major Zsófi, 11. d Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat
