Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-19 / 42. szám

2008. FEBRUÁR 19., KEDD 9 HIRDETÉS '„A múltba nézve valami táj, valakit keresünk, aki nincs már. A temető csendje ad neked nyugalmat, emléked szivünkben örökké megmarad." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TÓRÁK GÉZÁNÉ sz. Varga Piroska 78 éves korában elhunyt. Temetése 2008. február 20- án (szerdán) 14.30 órakor lesz a karancsberényi temetőben. Egyben köszönetét mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A GYÁSZOLÓ CSALÁD 3184 Mihálygerge, Nógrádi út 13. 3170 Szécsény, Dózsa György út 29/A. Éjjel-nappal ügyelet: 32/451-079, 06-20/544-9960. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy TEPLÁN GÉZA életének 91. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása és az urna elhelyezése február 21-én (csütörtökön) 14.30-kor lesz a salgótarjáni régi temetőben. Egyben köszönetét mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. GYÁSZOLÓ SZERETTEI Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FORGÓ JÓZSEF életének 81. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása és az urna elhelyezése február 24-én, vasárnap 14 órakor lesz a vizslási temetőben. Egyben köszönetét mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A GYÁSZOLÓ CSALÁD KEGYELETI SZOLGALAT HOLECZZOLTÁN VÁLLALKOZÓ kJ Salgótarján. Meredek út 1. 24 órás ügyelet: (30) 9781-621 Vizslás. Kossuth út 125. Tel.: 32/444-011. INGATLAN KERESÜNK-KÍNÁLUNK eladó lakásokat, ker­tes házakat, nyaralókat, külföldi és belföldi ügyfeleink részére. UNIVERZÁL Országos In­gatlaniroda Szolnok, Ady 1. Tel.: 06- 56/422-043 vagy 20/9928-505. -87954­.REX-HUMANUM' TEMETKEZÉS Salgótarján, Füleki út 26. ^(32) 431-544 |24 órás ügyelet:06-30/9-552-137; 06-30/9-552-138 J Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VADASISÁND0RNÉ sz. Gregus Erzsébet életének 85. évében elhunyt. Temetése 2008. február 20- án (szerdán) 15 órakor lesz a zagyvapálfalvai felső temetőben. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy KOVÁCS ISTVÁN nyugalmazott rendőr százados 79 éves korában elhunyt. Temetése 2008. február 22-én (pénteken) 11 órakor lesz a salgótarjáni régi temetőben. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A GYÁSZOLÓ CSALÁD NÉMET-OSZTRÁK ügyfeleink részére eladó ingatlanokat keresünk! 06-1-210-4904 JÁRMŰ SUZUKI Alto 1.1 GLX, garanciális, 8000 km­rel eladó. Tel.: 06-20/552-4792. -88994­ÁLLAT MANGALICA hízók és malacok eladók. Hízó: 400-450 Ft/kg, malac: 10-25 kg 5-12 E Ft/db. 06-30/927-9571, Bércéi, Fehérke­reszt. -88365­állást kínál PEKEKET felveszek, fizetés megegyezés sze­rint. Tel.: 32/405-050. -889ii­BUDAPESTI munkavégzésre kiemelten ma­gas fizetéssel keresünk CNC-marósokat, CNC-esztergályosokat, fogazó köszörűst, szerszámkészítőt fröccs gyakorlattal. +36- 20/288-5928. -89oi3­20 év körüli fiatalembereket keresek köny- nyű, vidámparki munkára, ügyességi játé­kokhoz, szállással, ellátással. Szlováknyelv­ismeret előny. Tel.: 06-20/9213-958. •89016­SZOLGÁLTATÁS TETŐCENTER Bt. palatetők felújítása bitu­menlemezes szigeteléssel, 12 év garanciá­val, ingyenes felméréssel. É.: 06-30/6066- 733. -88988­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Bemutatom Szurdokpüspökit Palóc község Nógrád megyé­ben. A Mátra hegység délnyugati lábánál, a Zagyva völgyében talál­ható, ott, ahol a hegyek közül kilé­pő folyó völgye kiszélesedik. Ez a szülőfalum. Varázsa van. Csodála­tos vidék, kedves, csupa szív em­berekkel. Igaz, régen elkerültem „otthon”-ról, -14 évesen, de sose szakadtam el tőle. Mindig „haza” mentem és megyek. Még most, 62 évesen is. Sőt egyre szorosabbá vált a kapcsolatom a faluval és la­kóival a gyűjtőmunkám során. Ki­törölhetetlenül élnek bennem a gyerekkori emlékek, a „tojjú- fosztás” hátborzongató igaz törté­netei, édesanyám szomorú balla­dái, nagyanyám meséi. Első alkalommal 1965-ben, főis­kolai szakdolgozatom témájaként kezdtem foglalkozni szülőfalum néprajzával. Majd jó néhány év­vel később folytattam a megkez­dett gyűjtőmunkát - kisebb kiha­gyásokkal, immár 40 éven keresz­tül. A Néprajzi Múzeum országos pályázatain három pályamun­kám (Babonák és népi hiedel­mek Szurdokpüspökiből, Vissza­emlékezések és a Fényképgyűjte­mény) első, második és harmadik helyezést értem el. Igyekeztem feljegyezni, meg­menteni az emlékeket, emléktöre­dékeket, értékeket, mielőtt feledés­be merülnének és végleg elmen­nének közülünk azok az emberek, akik részesei, átélői, szemtanúi voltak az 1900-as évek gazdag ese­ményeinek. Magnószalagok, feljegyzések őrzik visszaemlékezéseiket - a kastélyról, az uraságról, a sum- máséletről, az apokabányáról, az első és második világháború átélt borzalmairól, a határnevekről, de összegyűjtöttem a balladákat, da­lokat, nótákat is. 1985-ben kezdtem gyűjteni a ré­gi fényképeket, melyeken megele­venednek ünnepnapok, hétköz­napok. Elbeszéléseik alapján nyo­mon követhetjük a kialakult és változó szokásokat, a viseletét, az emberek gondolkozását, életmód­jának változásait. A falu életének részévé válunk általuk az 1900-as évek elejétől - folyamatában, vál­tozásában - szinte napjainkig. A meséket, történeteket lebilin­cselve hallgattam. A gyűjtést szí­vesen, élvezettel végeztem. Az em­berek segítőkészek, közlékenyek voltak. Nagyon szívesen beszél­nek a régi időkről, emlékeikről. Feltűnően gazdag az élményvüá- guk. Van miről mesélniük, csak legyen, aki meghallgatja őket. Ezek az emberek addig élnek, amíg van, aki emlékezik rájuk. Emlékeiket, emléküket megőriz­ni. Ezt szeretném. Hiszen tőlük kaptam a legtöbbet: kitartást, szí­vósságot az életben maradáshoz - minden körülmények között, és érzékenységet az élet szeretetére. Minden adat szó szerinti köz­lés. Minden szó, hangsúly, mindig a helyén volt. Köszönettel és hálá­val tartozom mindazoknak, akik hozzásegítettek e gyűjtemény el­készítéséhez. Sajnos, nem csak a fényképek által megörökített sze­mélyek, de az emlékezők többsé­ge sincs már közöttünk. Köszönettel és hálával tartozom édesanyámnak, aki mindenre emlékszik és csodálatos mesélő. Honnan ez a tájékozottság? ... „Mindenbe benne vótam, a na­gyok közt. Láttam, hallottam min­dent” - mondja. És az emlékezete megőrizte és őrzi még most, 83 évesen is ezeket az értékeket Én pedig szeretném könyvben megjelentetni az összegyűjtött anyagot, közkincsé tenni. Nagyon remélem, találok és kapok anyagi segítséget, támogatást ezen kiad­vány méltó megjelentetéséhez. Poschné Valus Piroska, Piliscsaba Szappan Pálné sz. Turopoli Mária visszaemlékezése Lejegyeztem 1987-ben (eredeti tájszólás szerinti leírásban)- 1933. december elsején szü­lettem Szurdokpüspökiben. Apám, Turopoli Ferenc 1905-ben született, anyám, Bógyi Borbála 1910-ben. December 29-én mind a kettő. Anyuka mindég mondta, hogy még az Isten is egybeterenítette őköt. Nevik napja is egybeesett, december 3-án Ferenc, 4-én Bor­bála. Egybekerűtek, de nagyon rossz életet éltek, mer nagyon so­kat dolgoztak. 1937-től 42-ig Németországba jártak dolgoznyi. Apu hat évig, anyuka három évig. Anyuka 36 embernek főzött, mosott, takarí­tott. A húgommal terhes vöt, nem vitték ki a répafődre, kukoricafőd­re. Mikor hazagyütt, körűültük, oszt hallgattuk. Panaszkodott, hogy mint vót, meg hogy vót Én négyéves vótam, a nővérem hat. Nagymamaék neveltek bennünköt Járkátunk áz üzletek­be. Wajsz Berci zsidó vót, üzletes. Én olyan rossz gyerek vótam, hogy nem akartam hazamennyi a csokoládék közül. Wajsz Berci mindég kérte keresztanyámon hogy adjon neki oda örökbe. Én meg fődhö vertem magam, amé nem hagyott ott. Mikor anyukaék Németor- szágbul hazagyüttek, mink még elég nagyjányok vétünk. Ezt nagymamaéknak köszönhetjük, hogy elvállaltak bennünköt 39-be gyütt anyuka haza. A húgom egy hónapra rá megszületett. Apu még maradt három évig. A Ho­mok utcába laktunk. Akkor vet­ték meg a házat, mikor Németországba hazagyüttek. Azután elmentek Kaposvárra summásnak, meg Mezőhegyesre. Itthon tizenöt évig cséplő- géphö jártak, a nagy géphö. Én olyan hat-hét éves lehettem, a nő­vérem küenc. Mán anyukaék haj­nali három órakor aszonták:- Bözsike, ne aluggyatok el, mer a reggelit hoznyi kell! Bözsink elkíszítette a reggelit, aszonta: Marink, vidd el! Én meg aszontam:- Nem viszem el, mer nem tu­dom, hol vannak anyukaék. Aszonta:- Megismered, mer a nagy gép másképp zúg. Én meg mondtam: •- Énnékem minden gép egyftirmán zúg!- Jó van, maraggyá itthon főznyi! De én még főznyi se tudtam. Mindég csak olyanokat főztünk, hogy savanyúbab, savanyú- kumpér. Mosogatnyi se szerettem a ha- barékos edínyeket Meg közbe li­bát is őriztem. Anyukaék Jobbágyin vállaltak egy hold cukorrépát, egy hold má­kot Oda is kellett vinnyi az ebédet Olyan törések vótak a lábamon, hogy lábujjhegyen mentem. Mi­kor leértem, apu aszonta:- Ne mennyé haza, jányom. Se­gítesz egyelnyi a répát Olyan 15 centis távolságra szaggassátok ki. Ami szép, azt haggyátok ott! Oszt szegíny pacsirta nagyon csiripelt felettem. Én meg mond­tam, hogy:- Ez a csúnya madár is mindég itt csiripel?! Anyuka aszonta:- Madárkám, mennyéi el, mer Marikának Berci ráült a határa! Azé mondta, hogy nem akartam dolgoznyi. No, ez szépen elment vagy három-négy évig. Iskolába jártam hat osztályt A hetegyik-nyócadikot mán asz- szonykoromba tettem le. Kisjány vótam. Elmentünk az erdőre. Sokat kellett hátalnyi, hogy tudjunk tüzelnyi. Hegedűs Bözse néne, Hegedűs Piros né- ne, Varga Bori, anyuka, Bözsink meg én. Meg vót szabva nekik, hogy hun pihennek hazafelé. Én meg mán fúdokoltam. Meg kel­lett neki ányi velem, leülnyi pihennyi. 13-14 évesek vétünk. A nővé­rem, én, meg egy harmagyik jány a falubul - hárman vétünk Püspökirül, - elszegődtünk sum­másnak hat hónapra. Oszt csak egy hónapot birtunk ki. Úgy vót, hogy minden héten csak eccer gyühettünk haza. Mikor hazagyüttünk, anyukaék úgy megpakolták a szatyrot, hogy alllg birtuk elvinnyi. De mikorra kiér­tünk, a felit majdnem megettük, olyan éhesek vótunk. Egy ötven holdas patikus vót Pásztó meg Püspöki közt egy vőgybe, Máriatanyán kivel. Szopko-tanyának is mondták, vagy Gundel-tanyának. Minden reggel egy hegre aludttejet adtak, egy karaj puszta kenyérvei. Az vót a reggelink. A kenyérbe bele vót dagasztva a svábbogár. Mikor meglátta a nővérem, egy nagyot káromkodott, oszt kérdezte a pa­tikus felesígit:- Ilonka néni, hát ez mi benne? Magok nem szitálják a lisztet?- Hát gyerekek, mink nem szi­táljuk, csak úgy szoktam dagasztanyi. Reggel korán, még napfelkelte­kor kötöttek bennünköt Égisz nap kapátunk. Mikor beesteledett, tíz óráig a repcét kellett szednyí a te­heneknek. Istállópadláson alud­tunk. Az meg televót zsindelytetyüvel, ami a cserép alatt húzógyik meg. Úgy össze­martak bennünköt, hogy mikor hazamentünk, nem ismertek ránk. Egyszer apu kigyütt velünk, oszt mondta a patikusnak:- Nézze, én a jányokat nem te­szem tönkre, a hónap letelik, vi­szem őköt haza. No, maradtunk. Mán hajnali há­rom órakor elkezdték azt, hogy:- Lányok! Lányok! Mink meg mondtuk, hogy:- Még le se feküdtünk, oszt mán kötőnek bennünköt? Adtak reggelit, ebédet, vacsorát A karfiolt nem ismertük. Eccer karfiolleves vót ebédre, meg kápusztás tészta. A nővérem aszongya:- Marink! Nézd mán, ezek virá­got főztek! Oszt avval kifordította az abla­kon. Nem ismertük. Itthon nem főztünk olyat Úgy nézett ki, mint­ha virágot ettünk véna. A hónap letelt, apuka kigyütt értünk, oszt aszonta:- A gyerekeket viszem haza! Hát lefogytunk annyira, hogy 40 kilók se vótunk. így oszt ott hagytuk a patikust Ilyen vót a gyerekkorunk. Jót nem lehet mondanyi, csak rosz- szat, amennyit szenvedtünk. Mátraszőlősi lakodalmas Mátraszőlősön a Gyöngyvirág nyugdíjas­klub a polgármesteri hivatal támogatásával harmadik alkalommal mutatta be lakodalmas műsorát február 3-án, vasárnap. A rendez­vényre való felkészülést a jókedv és a vidám­ság jellemezte. Az ideérkező vendégeket a bejáratnál Tóth Gyula polgármester úr, dr. Turza Csaba József jegyző úr, valamint a megjelent testületi tagok fogadták. A kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt, s gyönyörű napfényes időben elkezdődött az előadás. A tartalmas műsor a rendezvény fő­védnökének, Juhász Gábor államtitkár, ország- gyűlési képviselő úr köszöntőjével kezdődött. Örömmel néztük az országszerte jól ismert Pillangó majorette ifjúsági tánccsoport felvidí­tó műsorát, melyben spanyol és mulatós zené­re táncoltak. A helyi Moulin Rouge tánccsoport szambát és rmnbát mutatott be. A szécsényi nyugdíjas­klub is elfogadta meghívásunkat, akik derűs műsorukkal színesítették az előadást A tele­pülés menyecske tánccsoportja új produkciót mutatott be, kánkánt táncoltak, mellyel nagy sikert arattak. Az előadás záróműsora a hat­vanperces mátraszőlősi lakodalmas műsor volt. A feldíszített színpad megtelt szereplőkkel, akik bemutatták a település régi lakodalmas szokásait szövegben, öltözékben és énekben. A szereplőknek és a megjelent vendégeknek egyaránt ez a program örömteli élményeket nyújtott, hiszen a jókedv és a vidámság átha­totta az egész műsort Oroszi József klubvezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom