Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-18 / 41. szám
4 2008. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Megmentő megszorítások Saigótarján. - A belső munkatársak Eötvös Mihály alpolgár- mester vezetésével 1998-ig visszamenően a város költségvetésének tervezését és teljesítését vizsgálták a közelmúltban, Az elemzésből kiderült, hogy igen komoly és kétségbeejtő lefelé ívelő spirálban van évek óta a város - mondta el a megyeszékhely költségvetésével kapcsolatban Székynédr. Sztrémi Melinda polgármester.- A helyzetet nehezíti, hogy az előző önkormányzat a fejlesztések érdekében a működési oldalról csoportosított át összegeket - hangsúlyozta a város vezetője, Hoz- Székyné dr. Sztrémi Melinda zátéve: utoljára készült egyen- súlyos költségvetés ezzel a struktúrával, mert így folytatva 2010-re csődöt jelenthet a város.- Komoly feladatok várnak az önkormányzatra, olyan döntéseket kell meghoznunk, amelyek hosszú távon kibillentik ebből a helyzetből a várost és stagnáló pályára állítják - fogalmazott a polgármester. Véleménye szerint: a teljes intézményhálózatot, Salgótarján egész struktúráját át kell vizsgálni. Székyné dr. Sztrémi Melinda kijelentette: egy hatvanezer főre tervezett intézményhálózat nem működhet tovább negyvenezer fővel.- Minden közgyűlési pártnak egyet kell érteni abban, hogy át kell alakítani a város struktúráját. A döntés biztos, hogy megszorításokkal, népszerűtlen intézkedésekkel jár, de csak így menthetjük meg Salgótarjánt a csődhelyzettől - fejtette ki a város vezetője. Majd hozzátette: az elkészült elemzést társadalmi és szakmai vitára is bocsátják. Az elfogadott sportkoncepciót illetően Székyné dr. Sztrémi Melinda szerint előrelépés, hogy felülvizsgálták az 1996-os elképzeléseket. A polgármester örül annak, hogy a tervezetet társadalmi vitára bocsátották és több javaslat is érkezett a hivatalba, amelyet beépítettek az előterjesztésbe.- A korábbi sportalapként meghatározott tízmilliós keretet 25 millió forintra emeltük - mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda. Hozzátéve: a város idén vállalja a versenysport támogatását is, sportáganként egy csapatot, illetve szervezetet segít az önkormányzat Mint kiderült, ezen kívül a város vezetése elkötelezi magát a hagyományos sportrendezvények - ugrógála, boxgála, Salgó- rali - mellett.- A Salgótarján Kártyával kapcsolatban ezúton is szeretném felhívni a vállalkozók figyelmét, hogy február 20-án 15 órakor a városházán fórumot szervezünk - mondta el a polgármester, aki ezt követően a népszavazásról tartott általános tájékoztatót, majd arra kérte a város lakóit, hogy éljenek a jogaikkal és március 9-én menjenek el szavazni. Felháborító intézkedések Salgótarján. - A megyeszékhely költségvetése a nyomor, a leépítés és a leépülés, illetve a felesleges pénzköltés költségvetése - mondta el a közgyűléssel kapcsolatban Dóra Ottó, az MSZP frakcióvezetője.- A József Attila Művelődési és Konferencia-központ, mint a városi kultúra székhelye mindösz- sze 2,5 millió forint plusztámogatást kap, annak ellenére, hogy kilencmillióért szökőkutat építenek a Salgó úti körforgalomba, valamint nyolc fővel bővítik a hivatal létszámát - hangsúlyozta. Dóra Ottó nem vitatja, hogy csökkentek a központi források, de úgy gondolja, egy önkormányzat feladata, hogy bevételeit megfelelően költse el, döntsön arról, melyek a város számára legfontosabb ügyek. A képviselő szerint a megyeszékhely vezetése a kötelező feladatokat csak minimális módon látja el, annak ellenére, hogy továbbra is három alpol-gármesterrel működik az önkormányzat, a város hivatala és cégei körül pedig munkahelyeket kreáltak a fideszes vezetők.- A város fejlesztései nagyjából abban merülnek ki, hogy felújítanak négy-öt utacskát, illetve néhány intézményben pár százezer forintért „barkácsolnak” valamit. Ha egy költségvetésben a fejlesztési arány 15 százalék alatt van, akkor a település visszafejlődik, Salgótarján idei költségvetésében ez az arány 7,5 százalék, a sport- csarnok 300 millió forintjával együtt - hangsúlyozta Dóra Ottó. A frakcióvezető úgy gondolja, valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni a központi intézkedéseket, de ezek minden önkormányzatot egyformán érintenek.- A hasonló települések közül Gyöngyössel már nem versenyezhetünk, Ózd ötletekben, fejlesztésekben, elképzelésekben is megelőzi a megyeszékhelyet - nyilatkozta Dóra Ottó. A szocialista frakció attól tart, hogy behozhatatlan lemaradásokat, hátrányt halmoz fel a város vezetése. ■- A Napsugár óvoda bezárásáról szóló előterjesztés a szülőknek, a pedagógusoknak és a lakóknak köszönhetően került le a napirendről azzal a megjegyzéssel, hogy intézménybezárás lesz - tudtuk meg a frakcióvezetőtől. Hozzátéve: semmilyen hasonló intézkedést nem támogatnak. Dóra Ottó felháborítónak tartja, hogy 33 fő elbocsátása mellett döntöttek arról, hogy a képviselők laptopot kapjanak. Több módosító indítványa volt az MSZP-nek a költségvetéssel kapcsolatban - tudtuk meg Molnár Károlytól, a pénzügyi bizottság elnökétől, aki szerint ezek a város és a városrészek problémáinak megoldását elősegítő indítványok.- Egyebek mellett érintettük a forgáchi és a baglyasi körzet kolóniái közti utak állapotát, a városban található lépcsők felújítását, fedett buszmegállók, buszfellépő kialakítását, a Beszterce tér felújításának megterveztetését, a városi bölcsőde újraindítását - fejtette ki a képviselő. A módosítások összesen tízmillió forintba kerültek volna, de a Fi- desz-frakció leszavazta az ösz- szes javaslatukat, magyarázat nélkül. Salgótarján sportfejlesztési koncepcióját a szocialista frakció nem támogatta. Huszár Máté frakcióvezető-helyettestől megtudtuk: a város sportjának jelenleg nincs gazdája, hiszen Telek András, a Létesítmény és Sport Kht. igazgatója a napokban jelentette be távozását.- A sportcsarnok esetében a város vezetése a körzet szocialista képviselőjéhez fordult és az ő közbenjárásával sikerült a támogatási összeget megtartani - mondta Huszár Máté. „Nekem a tanítás játék” - Egy Apáczakdíjas pedagógus- Aki jobban ismeri önt, tudja, hogy hadiárvaként, édesapját nem is ismerve nőtt fel Patakon...- Apám már akkor katona volt, amikor én 1941 áprilisában megszülettem. Utoljára júniusban látott, kéthónapos koromban. Sírva ment el. Azt ígérték, hogy két hét múlva hazajön aratási szabadságra. Édesanyám még nem volt húszéves, amikor jött egy jelentés, miszerint „Kovács János felderítő kötelességét hűen teljesítve az ellenség kezére került”. Ez 1941 októberében történt. Édesanyám talán még most is várja őt haza. Csak azt tudjuk, hogy valahol Ukrajnában halt meg. Anyám nem ment férjhez, húszéves korától gyönyörű szép pataki népviseletben, de már sötét színekben járt, özvegynek tekintette magát. Nem akart mostohát az egyetlen fiának. Állítólag minden mozdulatom, az egész viselkedésem olyan, mint apámé. Aki engem Jánosnak szólít a faluban, tudom, hogy az apámat ismeri fel bennem. Nagyapámat háromszor csukták le az ötvenes években, mert nem teljesítette a beadást. 1953-ig édesanyám mellett ő nevelt és a keresztapám, édesanyám nővérének a férje.- Hogyan tanulta pataki kisdiák?- Elemiben az a tanítónő tanította nekem az írást, olvasást, aki a szüleimnek. Nehezen tanultam meg olvasni, előbb tudtam könyv nélkül a szöveget, inkább fejből mondtam. Kitűnő tanáraim voltak Patakon. A matematikát Handó János tanította, a magyart a felesége, Váradi Jolán, a földrajzot pedig Major Ferenc és Pásztor Sándor. Nagyon jó alapokkal felvételiztem 14 évesen a balassagyarmati tanítóképzőbe. Egyedül az énekben voltam tehetségtelen. Réti Zoltán megszánt és felvett, azt mondta édesanyámnak: „Sok jót nézek ki ebből a gyerekből”. A tanítóképzőben a legfogékonyabb korban olyan tanáraim voltak, akik hivatásuk művészeiként tanítottak. Kollárovicsné, Gellén Zoltánná, Mantuánó Janka, Molnár Gizella, Szabó Pista bácsi. Nekik örömet jelentett, ha csillogó értelmet láttak egy gyerekben. Ez belénk oltódott a gyarmati tanítóképzőben, mely nyolc éven át bocsátotta ki a nógrádi pedagógusok derékhadát, akik szívesen mentek a falvakba tanítani. A képzőben a módszertan nagyon fontos volt. Az egyetemen is azok tudtak igazán jól tanítani ötödéven, akik tanítóképzőbe jártak. A készségtárgyakat rendkívül magas fokon oktatták: Réti Zoltán tanította az éneket, Farkas András a rajzot, akihez külön rajzolni is jártam. Hegedűs Rajmund igazgató nagyon bölcs ember volt, Kovalcsik András kitűnően oktatta a matematikát, Környei József pedig a tanítási gyakorlat, a módszertan minden csínját-bínját ismerte.- Miként került a debreceni egyetem történelem-földrajz szakára?- Szandán megvolt már a tanítói helyem, amikor Környei József elmondta: 1959-től ötszáz forint havi társadalmi ösztöndíjat köthet a megye művelődési osztálya és lehet egyetemre jelentkezni. A feltétel az volt, hogy öt évig a megyében kell maradni az egyetem elvégzése után. A földrajz nem okozott gondot, mivel Gulya Pál tanította nagyon jól, s történelemből is - hiszen úgyis érettségire készültem belőle - felkészültem. Később kiderült, hogy mindkét tárgyamból nagyon szép eredménnyel felvételiztem. Kollégista lettem Debrecenben is. Felvettem harmadik szakként a népművelést, s nem bántam meg, talán innen is ered a kultúra iránti fogékonyságom. Volt a népművelési intézetnek egy fotólaborja, amit csak én használtam, azóta fotózom. Életem legszebb korszaka volt a debreceni időszak. 1959 szeptemberében ismerkedtem meg a feleségemmel, aki csoporttársam volt. Vizsgákra együtt készültünk, hol ő jegyzetelt, hol én. Miután végeztünk, csak egy év múlva házasodtunk össze, mert nem volt pénzünk. Salgótarjánban én lettem a megye első diplomás népművelője. A feleségem egy évig Miskolcon tanított, majd Baglyasalján. Én pedig művészeti előadóként dolgoztam Tarjánban. Aztán meghirdettek Balassagyarmaton két pedagógusállást a Szántóban és a Balassiban. Én jöttem a Balassiba, feleségem a Szántóba 1966-ban. 1967-ben egy 54 négyzetméteres lakást kaptunk, azóta is ott lakunk. Ott nőtt föl a három fiunk, akiktől most már nyolc unokám van.- Milyen volt a megye legrégebbi gimnáziumába, a Balassiba kerülni?- Nagyon sok fiatal jött velem együtt a Balassiba, ahol „márkás” tanárok tanítottak, Versényi György, Szabó Károly, Németh Béla, Molnár Ferenc, Farkas András. Két évi tanítás után szak- felügyelő lettem, amit nagyon szerettem. A szakmát műveltük, de sokkal szabadabbak voltunk, jártuk a megyét, megismertük a tanártársainkat, s a legfrissebb tudományos eredményekről is első kézből értesültünk. Én a filozófiát és a földrajzot szakfelügyeltem 17 évig. Szakfelügyelői hitvallásom Szabó Ká- rolyé volt: „próbáljunk meg használni, de ha már használni nem tudunk, legalább ne ártsunk”. Minden kolléga órájában van valami jó, azt ki kell emelni, s arra fel lehet építeni egy pozitív kritikát. A szakfelügyelőt, ha igazán ember tudott maradni és volt szakmai tekintélye, szívesen fogadták. Ha az egyedüli üdvözítő módszernek a sajátját tekintette, akkor rettegtek tőle.- Mi lelkesíti mind a mai napig a tanári pályán?- Óriási öröm, hogy azt csinálhatom, amit igazán élvezek. Nekem a tanítás játék. Öröm, hogy a gyerekek között lehetek. Több mint négy évtized alatt nekem a gyerekekkel komolyabb konfliktusom nem volt. Előfordult, hogy egy- egy órán dühös lettem egy diákra, de a következő órára elfelejtettem. Nem tudok gyerekre haragudni. Ezen a pályán a legfontosabb: legyen az emberben egy nagyon nagy adag empátia és a tanár érezze jól magát a gyerekek között, szeresse, amit csinál és szeresse a gyerekeket. Az igazi csibész gyerekeket például tájfutó versenyre vittem, mindent megnyertünk, aztán Komoróczy Csaba javaslatára sportkört csináltunk a tájékozódási futásból. Szász Lajos pedagógiai végrendelete áll nagyon közel hozzám: „Ahogy a hegyi patak egyik kavicsa csiszolja a másikat, úgy csiszolja nevelt és nevelő egymást”. Én mindig nagyon sokat tanultam a gyerekektől. Sokszor frissebbek az ismereteik és tanulni kell tőlük szemléletben is. S ha az ember örökké fiatalok között marad, talán többet megőriz a fiatalos szellemiségből. Ha valamikor idétlen egy gyerek, sosem benne keresem a hibát, hanem magamban. Nem tudom lekötni, nem készültem fel rendesen, nem tudom tevékenykedtetni. Mindig az volt a törekvésem, hogy a gyereknek élményt adjak az órán. Nagyon szeretem a kirándulást. Rengeteget kirándultam a tanítványaimmal, bejártuk az egész történelmi Magyarországot. Óriási, közösséget összekovácsoló erő ez.- Képzőművészet és irodalom egyként vonzza. Honnan e szenvedély?- A képzőművészet szeretete Farkas András óráin ragadt rám, akivel még betűket is festettünk, s magam sem rajzoltam rosszul. Réti Zoltán ragasztotta rám a komolyzene szeretetét, testnevelő tanáromnak, Rátkai Istvánnak köszönhetem a mozgás iránti vonzalmat. Ami a költészetet illeti, ha tetszik egy vers, sokat olvasgatom, s egyszer csak azt veszem észre, hogy már fejből tudom. Sokszor József Attilával, Adyval vagy Baudelaire-rel „társalogva” alszom el. Érzéki gyönyört ad a szép vers. A vers nálam olyan, mint az alkoholistánál a tömény szesz: rögtön hat és hallatlan sűrítve jelentkeznek benne a gondolatok. Babits írta, mikor lefordította az Isteni színjátékot: „büszke vagyok nyelvemre.” Még negyven év után is újabb és újabb összefüggésekre jövök rá a szép magyar nyelven írt versben. Manapság sajnos, nagyon sok a rossz vers is, de a teljes nonfigurativitásba veszett képzőművészet sem tud magával mit kezdem.- Balassagyarmaton rengetegen örülnek önnel együtt az elismerésének. Úgy tűnik, nagyon sokan szeretik Kovács Ferencet...- Talán azért, mert én is szeretem az embereket, s ők ezt adják vissza. Ezt a sok szeretetet pedig az édesanyámtól kaptam, aki „duplán szeretett”. Az édesapám helyett is... Szabó Andrea Balassagyarmat Kovács Ferencről, a Balassi Bálint Gimnázium tanáráról - aki nemrégiben a magyar közoktatás legrangosabb kitüntetésében, az Apáczai-díjban részesült - nehéz elfogultság nélkül írni. Megkapó közvetlensége, nyíltszívűsége és az a belső tűz, mely- lyel az őt érdeklő dolgokról beszél, valamennyi szavát hitelessé teszi. Egy kiveszőiéiben lévő tanárfajta képviselője ő. Nem csak „leadja” óráit, de igazi értelmiségi életet él. Ott van a város minden jelentős kulturális rendezvényén, iskolagalériát vezet, kiállításokat nyit meg, versek tucatjait tudja kívülről, elkápráztatva mindenkit szavalataival. A tanár urat tartalmas életútjáról kérdeztük. Kovács Ferenc
