Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-02 / 28. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 4 20 08. FEBRUÁR 2., SZOMBAT KULTÚRA „Érintések" a grafika nemzetközi nyelvén Csehország, Szlovákia, Lengyel- és Magyarorszag egy- egy intézménye - az ostravai Chagall Művészeti Központ, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a katowi- cei Silesia Egyetem cieszyni galériája és a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum - jó együttműködésével, példamutató összefogásával valósult meg a „Grafikai érintések a visegrádi négyek között” című kiállítás. Az első állomás a csehországi Karvinában a Chagall Várgaléria volt, s a lengyelországi bemutatót követően napjainkban - március 22-ig - a harmadik helyszínen, Salgótarjánban látható a reprezentatív tárlat. Innen Losoncra „vándorolnak” majd a képek. A kiállítássorozat nem véletlenül kezdődött éppen Csehországban. Ostravában működik a Chagall Művészeti Központ, amely komplex intézmény: van galériája, boltja, fotóműhelye, nyomdája, képkerezető műhelye is. Egyik kiállítóhelye a cseh-lengyel határ menti városban, Karvinában található, ahol e grafikai tárlat először került a közönség elé. A Chagall centrum vezetője - s egyszersmind tulajdonosa - Petr Pavlinák erőteljes befolyással, érdekérvényesítő szereppel bír. Ő volt az, aki pályázott a visegrádi alaphoz a négy ország művészeit bemutató grafikai kiállítás megrendezésére és a katalógus elkészítésére is. A pályázathoz olyan külföldi partnereket keresett, amelyek számottevő képzőművészeti s ezen belül grafikai múltat, tevékenységet tudnak felmutatni. így jutott el a losonci Nógrádi Múzeumhoz és Galériához, amelyet viszont sokoldalú munka- és jó emberi kapcsolatok fűznek a salgótarjáni múzeumhoz. Az itt tartott minapi megnyitón dr. Kovács Anna intézményigazgató köszöntötte az ünnepség résztvevőit, köztük a három külföldi országból érkezett vendégeket. Soraikban megjelent és szólt a közönséghez az ötletadó Petr Pavlinák is. Elmondta: nagy örömére szolgál, hogy Salgótarjánban is bemutathatja a cseh kollekciót alkotó neves művészeket: Ladislav Cepelák- ot, Boris Jirku-t, Josef Mzyk-et, Eduard Ovcacek-et és Dana Puchnarová-t. Karolina Fojcik Pustelnik a lengyel grafikusok - Eugeniusz Delekta, Józef Knopek, Krzysztof Kula, Malgorzata Luszczak, Joanna Piech-Kalarus - munkásságát méltatta. Valamennyien másmás egyéniségek, s különböző technikával dolgoznak. Ugyancsak a sokszínűséget hangsúlyozta Lesek Zbijowski katowi- cei művész-tanár és kiemelte az ostravaiakkal kialakult kapcsolatok gyümölcsöző szerepét. A losonci múzeum igazgatója, Iveta Kaczarova elmondta, hogy a modern szlovák grafikát képviselő művészek - Eduard Antal, Jana Bialová, Péter Kovács Garp, Dusán Krnac, Frantisek Mráz - közül az utóbbi négy személyesen is megjelent Salgótarjánban. Az öt magyar kiállítót - Birkás Babett-et, Gelencsép Já- nos-1, Kótai Tamás-t, Kovács Pé- ter-t és Szurcsik József-et - Kovács Anna mutatta be. Kovács Péter, Birkás Babett és Gelencsér lános szintén jelen volt a kiállításmegnyitón. Utóbbiak esetében ez természetes, hiszen salgótarjáni művészek. Stefanovits Péter grafikusművész, a Magyar Grafikáért Alapítvány elnöke nyitotta meg a tárlatot. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltással megteremtődött annak a lehetősége, hogy a szomszédos országokban is akadálytanul mutatkozhassanak be a különböző művészeti ágak képviselői, s ezáltal is minél jobban ismerjük, értsük egymást. Utalt a „visegrádi néegy-egy művészt, néhány jellemző vonást. A magyar kultúra napján megnyílt salgótarjáni kiállítás Bagyinszki Istvánné szervezői, kurátori munkájával és K. Peák Ildikó rendezésével valósult meg. Utóbbi - mint a Nógrádi Történeti Múzeum művészet- történésze - írta a katalógus magyar fejezetét is. Ebben kitért arra is, hogy miként alakult ki e nagyszabású nemzetközi szemle magyar szereplőinek köre. „Széles spektrumú alkotói körből” válogattak, s olyan művészekre esett a választásuk, „akik valamennyien rendszeres szereplői és több ízben díjazottjai az országos rajzbiennálénak”, figyelemre méltó alkotásokat vonultatnak fel a különböző hazai és külföldi tárlatokon. A húsz A mikrofonnál Petr Pavlinák, mellette és hátul a négy visegrádi ország további képviselői gyek” együttműködésének jelentőségére, történelmi előzményeire - visszatekintve egészen a békét hozó 1335-ös visegrádi királytalálkozóig - és a kiállítás anyagából kiemelt kiállított kép jól reprezentálja a kortárs magyar egyedi rajz jelenét, legfontosabb jellemzőit. Az „ötösfo-gat” öt stílusirányzatot, művészi felfogást képvisel. Birkás Babett és Gelencsér János Az első érdeklődők a magyar művészek képei előtt Salgótarjánban él, az Angliában tanult ifjú tehetség, Birkás Petra még innen van a harmincadik életévén, de a negyven- nyolc esztendős Gelencsér János is a grafikusművészek fiatalabb nemzedékéhez sorolható. Mindketten a városban évtizedek óta markáns grafikai vonulatot erősítik. Velük külön is beszélgettünk a kiállítás megnyitóján. Birkás Babett elmondta, hogy a harminchat műből álló úgynevezett velencei sorozatának négy képével (VIII., XVI., XXVII., XXXI.) szerepel a tárlaton. Azért esett a választása ezekre a grafikákra, mert Thomas Mann „Halál Velencében” című írásának van egy lengyel szereplője is. A hatrészes sorozat négy különböző csoportjából állított ki egy-egy jellemző alkotást. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy rangos művészek társaságában szerepelhet ezen a kiállításon és képviselheti Magyarországot. Ráadásul a csehországi megnyitón - salgótarjáni pályatársával együtt - személyesen is részt vehetett. Gelencsér János ugyancsak örömét fejezte ki azért, hogy nemzetközi szinten is megméretheti magát, bemutathatja amit csinál. Képein - formailag és a színvilágot tekintve is - a látvány nyelvén rögzíthető valóságot, azt az igazságot igyekszik kifejezni, amit élményei alapján, saját környezetében, úgymond kicsiben meglát, észrevesz. A részéről kiállított négy mű (A költő, a Növényember, a Passzív dinamika és a Brutális Továris) szervesen kapcsolódik egymáshoz, az ábrázolt figurák különös testjelzései belső feszültségekre utalnak. A Pilinszky János által is felismert igazság - „kár, hogy a tényéktől nem látjuk a valóságot” - olykor ironikus, olykor karikaturisztikus kifejezés- módra ösztönzi Gelencsér Jánost. A „Grafikai érintések a visegrádi négyek között” című kiállítás nagy jelentőségű eseménye Salgótarján és Nógrád megye kulturális, művészeti életének. Méltó a közfigyelemre, a minél szélesebb körű érdeklődésre. ■ Csongrády Béla „Keressétek egymásban a békét!" „Szívetekben őrizzétek fényét, most és mindörökre!” A megújrá- zott refrént a közönség már együtt énekelte a művészekkel, mert a gyönyörű dallam, a gyorsan megtanulható ihletett szavak mögötti tartalom szinte mindenkit magával ragadott, s a magyar kultúra napi ünnepség valamennyi résztvevője érezhette úgy, hogy képes bármelyik embertársát - függetlenül bőrszíntől, vallástól, világnézettől, politikai meggyőződéstől - szeretni, tisztelni, benne nincs harag, pláne gyűlölet senki iránt. A templomokból ismerős áhítat járta át azokban a percekben a József Attila Művelődési és Konferencia- központ színháztermét, a valamilyen hitben azonos, összeforrott gyülekezetek tagjai szoktak ilyen meghitt, megbocsátó hangulatba kerülni. A hasonlóság nem véletlen, hiszen ez esetben (is) szó szerint egy mise részesei voltak az ünneplők. A Tolcsvay testvérpár Béla és László - alkotása huszonegy esztendő és nagy ívű színpadi karrier után jutott el Salgótarjánba is. A „Magyar mise” 1987-ben a Margitszigeten hangzott fel először, s az ősbemutatót követően hallható volt többek között a szegedi Dóm téren, a zeneakadémián, az Erkel Színházban, a veszprémi és budai várban, az egri bazilikában s Erdélyben, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen. A Tolcsvay Béla verseire László által írt zene rendhagyó művet teremtett. Rockoratóriumot, amelyik egyaránt építkezik klasszikus és népzenei, rock, jazz és egyházzenei motívumokból, a magyar kultúra és a közös Európa dallamkincséből, mint ahogyan alapvetően szakrális jellege is kiegészül úgymond világi mondandóval. A „Nem tudja senki, hogy mit kéne tennem, ...nem hallja senki, ha segítségért kiáltok, nem figyel rám senki... nem hiszem, hogy kétség nélkül mindent el kell hinnem, ...nem hiszem, hogy erőszakkal rendet teremtesz... "sorok - bár a nyolcvanas évek végi társadalmi atmoszférát, korszellemet is kifejezik, általános erkölcsi problémaként ugyancsak felfoghatók, minden korban érvényesen hangzanak. Manapság még a korábbiaknál is nagyobb a távolság ember és ember között, nem ritka jelenség 4 másik iránti érdektelenség. (Kár, hogy a részvét, a segíteni akarás csak a nagy bajok idején tapasztalható.) A zenemű liturgikus részei (kérés, könyörgés Istenhez) egyértelműen a vallásos megoldást kínálják a közös gondokra (is), de a szeretet erejében, örökkévalóságában való bizalom - amelyet határozott egyértelműséggel sugall a „Magyar mise” - minden jóravaló ember számára elfogadható, járható út kell, hogy legyen. A lassú és gyors tételekben egyaránt élvezhető muzsikát pontosan beállított gépzenével ugyan, de remek szólisták adták elő. A kitűnő Sasvári Sándor, Tolcsvay László és Sáfár Mónika trióból az utóbbi énekhangja külön is kiragyogott. A közreműködő Sotto Voce kórus ugyancsak szépen énekelt. Az előadást Horváth Csilla vezényelte. A Himnusz befejezésének és Madách Imre születésének napjáról, a várossá válásának évfordulójáról már évek óta a hármas ünnephez méltó műsor keretében emlékezik meg Salgótarján közönsége. Az idei is nagy élményként marad meg a köztudatban.- csébé Előtérben a „Magyar mise” szólistái: Sasvári Sándor, Sáfár Mónika és Tolcsvay László. Balról a harmadik Horváth Csilla karnagy. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Képzeld szívem ez a kedves hölgy harapott rá a csokimra." Szerencsés nyertesünk: Cseh Andrásáé Bátonyterenye, Ózdi út 43. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését február 7-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (SL, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! UJJONGÁS 1 3T A GOLFLABDA CÉLJA
