Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-29 / 24. szám

12 2008. JANUÁR 29., KEDD SPORTTŰKÖR Célba értek a nógrádiak és ma már indulnak haza Budapest-Bamako kalandtúra Menekülő szépségkirálynő - Kutat ástak, bozóttüzet okoztak Közel 9 000 kilométeres európai és afrikai kalandozás után az indulók zöme - közöttük az érsekvadkerti- legéndi Szabó Tamás-Hegyi Viktor alkotta „Renegát” Team - megérkezett Mali fővárosába, Bamakóba. Sőt, az előbb említett „Szökevények” - akik tavaly a „Siva­tag Hősei” címet érdemelték ki - most a műszaki mentés, valamint a hozzájuk betársult dr. Palotás Miklós miatt az egészségügyi szolgálat és orvosi ügye­let ellátása mellett a „Legjobb túrázók” lettek, és a Ko- lomposok is célba értek egyetlen alsópetényi tagjuk­kal, Zelnik Csabával. A sivatag hősei most „Legjobb túrázó versenyzők”(?!) lettek Polski-gyilkos terep Elmúlt csütörtökig követtük nyomon lapunkban a „gagyi” Dakart, a Budapest-Bamako ka­landtúrát, és akkor már a „moto­rizált horda” zöme közel járt a célhoz, Mali fővárosához. Ám a rövid, ezer km körüli távból az utolsó előtti, 500 kilo­méter a BB legkeményebb szaka­szának bizonyult. A reggeli el­igazításkor sokan meg is rémül­tek a viszontagságos tereptől és inkább az egyszerűbb megol­dást, az aszfaltutat választották. Jól tették, mert még a legjobban felszerelt versenykategóriás au­tókat is megviselte az etap. A kö­ves, sziklás útszakaszt, kiszá­radt folyómedrek és hatalmas homokdűnék követtek. Estére mindössze 5 csapat érkezett be időben a célba. Az eddig csodák csodájára kitartó kis Polski vég­képp beadta a kulcsot (az angol fiúk gyorsan eladták 150 euróért a lengyel városi autót, de más járműveket sem kímélt a táv és a terep. Csak óvatosan osztogass! Szerencsére ezzel az erőpró­bával lezárultak a sivatagi eta- pok és Maliban a szavanna várt az elcsigázott, hullafáradt me­zőnyre, melytől a mauritániai elöljárók búcsúztak, és köszöne- tüket fejezték ki a magyaroknak, hogy ezekben a nehéz időkben szolidaritásukról biztosították Mauritániát. Közben persze fel­emelő és komikusnak, de veszé­lyesnek is nevezhető dolgok is történtek a túrások útvonalán. El Geddiyaban ugyanis ünnepé­lyes, de kissé kaotikus körülmé­nyek között átadták azt a kutat, amelyet a BB résztvevőinek ado­mányából ástak ki. Balogh Sán­dor, az Afrika Magyar Egyesület elnöke köszöntötte a település elöljáróit, majd a Miss Hungary, Bóna Ildikó ünnepélyesen átad­ta a piros, fehér, zöld kutat, amit egy fordítási hiba miatt, piros, sárga, zöldre festettek. Tamtam­dobok, táncosok és a vének taná­csának jelenléte tette az ese­ményt emlékezetesebbé, de ami­kor az egyik csapat váratlanul müzliszeleteket kezdett el dobál­ni autójukból, elszabadult a po­kol. Hirtelen megjelentek a szu­venírárusok és a koldusok is, Miss Hungary pedig az életét féltve menekült vissza a váltóhi­bákkal küszködő Coimbra Racing Team mikrobuszába, hogy mielőbb lelépjenek Mali irányába. Akcióban a nógrádiak A határ előtt pár kilométerrel előkerült Béres Alexandra fitneszbajnokunk férje is, akit a bulvársajtó „elveszejtett” Mauri­tániában, és másnap reggelre a csapatok többsége is békésen el­hagyta Mauritániát mind a ma­gyarok, mind a mauritániaiak nagy örömére. Voltak viszont akik soha nem felejtik el, hogy éjszaka, amikor csak a hold és a csillagok fénye mutatott irányt, nem érdemes bepótolni a lema­radásukat... A 141-es rajtszámú Opel Frontera utasai csak a vak­szerencsének köszönhetik, hogy az éjszakában összetalálkoztak a Coimbra Racing és a nógrádi Re­negát Team autóival, akik a na­vigációs rendszerük ellenére is nehezen haladtak, az opelosok viszont csak egy iránytű segít­ségévéi próbáltak navigálni Ma­li felé. - Voltunk már hasonló helyzetben korábbi Bamakókon, de most két utasunk is akadt: a karaván egyik orvosa és a Budapest-Bamako sajtóreferen­se. így, hogy másokért is felel­nünk kell, sokkal nagyobb fe­szültség. A látótávolság nem volt több 60 méternél. Nem tudhat­tuk, mikor hajtunk bele egy árokba, vagy a visszacsapódó fa­ágak mennyire verik szét az au­tót. De a tapasztalatunk és a hi­tünk átsegített minket minden nehézségen és végül is hajnalra egyenesbe kerültünk - mesélte Hegyi Viktor, a 33-as rajtszámú autó legénységének egyik tagja. Adakozó „gyújtogatok” A célországban, Maliban vi­szont rosszul sikerült a már együtt haladó konvoj bemutat­kozása, egy (vagy több) eldobott csikkel rögtön fölégették a bozó­tot maguk körül. Viszont az első mali faluban, Chouiban - ahol már várták a magyarokat - talán jóvátették meggondolatlanságu­kat, mert már előre eltervezett szándékkal apró ajándékokkal kedveskedtek a lakóknak. A ru­hákat, cipőket, gyógyszereket nagy örömmel fogadták a vá- lyogkunyhós kis település lakói. Az első mali nap estéjén végül 68 autó és 6 motor ért célba, a többiek még úton voltak. És vég­re vasárnap elérkezett a várva várt nap, a bamakói célbaérés Már hajnalban több csapat útra kelt, hogy minél előbb beérjen Bamakóba és az elsők között él­vezhessék a meleg zuhanyt és a hideg sört. Szoros végeredmény A versenykategóriások még az utolsó napokon is ádáz küz­delmet vívtak a megszerezhető pontokért. Annyira szoros volt a verseny, hogy csak az esti díjáta­dón tudta meg mindenki, hogy is végzett. Sajnos megtörtént az idei első komolyabb baleset is az egyik motorossal, aki durrdefek­tet kapott, de nem sérült meg. Egy helybeli a segítségére sietett és felpakolta őt és motorját a pla­tós autójára, majd pár kilométer­rel később nagy sebességgel be­lehajtott az előtte szabályosan közlekedő 95-ös rajtszámú Su­zuki Vitarába. A Suzuki totálká­rosra tört, de szerencsére az uta­sai nem sérültek meg. Ez sajnos nem mondható el a platón utazó Gyulai Csongorról, akire az ütkö­zés következtében rádőlt a mo­torja. Bár a Renegátakkal utazó dr. Palotás Miklós amennyire le­hetett ellátta, de csak Bamakóban tudták a sérültet alapos kivizsgálásban és keze­lésben részesíteni. Estére aztán eldőlt, kik voltak a leggyorsabbak, a legönfeláldo­zóbbak, a legfurfangosabbak, a legjobban tájékozódók. íme: A versenykategória legjobbjai: 1. Raid Adventure Team 503, 2. TBA Racing 493. 3. Americana Team 484, 4. Pappas Team 479, 5. DLC Racing 471,6. Sysman Te­am 465, ...18. Renegát Team 117, ... 23. Kolomposok 30 pont. Különdíjak: Teréz anya jóté­konysági díj: Afrika Magyar Egyesület. A bozót hősei: 65-ös csapat. Az év médiaribanca: Mogyo- róssy Tibor (Alfa - BKV busz). Gyurcsány Ferenc „Ezt elkúrtuk”- díj: 173 és 174-es csapat (Elek Márton és Petrovics Péter). A si­vatag bátor harcosa: Voyager- Velorex team. Népek barátsága- díj: 49-es csapat (magyar, baszk, német vegyes csapat). Low budget csapat-díj: Team Malibus. Az év túrázó versenyzője-díj: Re­negát Team. Az év bozótjárata: BKV busz. A lány aki a legtöbb örömet okozta nekünkdíj: Lőrincz „Bú­tor” Attila. Legutóbbi, hétfő délutáni SMS-hírünk az érintettektől, hogy a Renegátak az autó átvizs­gálása és rendbetétele után ked­den - azaz ma reggel - négy ke­réken elindulnak hazafelé. Vár­hatóan február 10. körül érkez­nek meg. ■ (satis) Kis pihenő a nagy rohanásban Boldog helybeliek az osztogatás után Készül a Szécsény Az aranysípos játékvezető LABDARŰQÁS. A labdarúgó megyei I. osztály Nyugati csoportjában szereplő Szécsény csapata a negyedik helyen zárta az őszi idényt.- A gárda január 15-én, régi-új edzővel, Pénzes Istvánnal kezdte meg a felkészülést a tavaszi sze­zonra - kezdte Baranyi István szakosztályvezető. - Heti három edzés szerepel a programban, míg februártól a szombati foglalkozások helyett előké­születi mérkőzések lesznek, valamennyi a balas­sagyarmati műfüves pályán. Tehát teljes erővel készülünk a Magyar Kupa megyei selejtezőjére és a bajnoki rajtra. A keretből ifj. Adamek László be­jelentette távozási szándékát. Nálunk folytatja Baranyi Ákos, Kuris Péter (Magyargéc), Ordasi Ist­ván (Bánk) és Babosán Zsolt (Romhány), míg fel­épült sérüléséből Virág Zsolt. Szécsény előkészületi meccseinek programja. Ba­lassagyarmati műfüves pálya. Február 2., 14 óra: Szécsény - Ragyolc (szlovák). Február 9., 14 óra: Szécsény - Dejtár. Február 16, 14 óra: Szécsény - Babcsán Művek. Február 23, 14 óra: Szécsény - Bánk. Március 1., 14 óra: Szécsény - Balassagyar­mati SE. ■ Balogh Átadták a „Vízkockát” POtm« 2008. Pekingben hét­főn átadták a nemzeti vízi köz­pontot, ahol az augusztusi olimpia úszó, műúszó és mű­ugró versenyeire, valamint a ví­zilabdatorna döntőjére kerül majd sor. A „Vízkocka”-ként is emlegetett létesítmény 1,03 milliárd jüanból (25,1 milliárd forint) épült fel a hivatalos tájé­koztatás szerint a világ külön­böző pontjain élő kínaiak segít­ségével. A rendkívül impozáns épület a hétfői ceremónián még nem pompázott teles szépségé­ben, az építkezések okozta koszt ugyanis még nem volt idő eltakarítani. A kívülről egy óri­ási vízkockának tűnő épület be­számolók szerint sötétedés után a legszebb, amikor belül­ről és kívülről is lámpák mil­liói világítják meg a kékes szí­nű falakat. prátkeres? Nálunk biztosan • ■ sasswSNfc»*'— T — - Mm Ám ts sóról rnsssznsrEtm Az 1960-as években a szécsényi járási sportfel­ügyelőség szervezésével 14-15 csapat is részt vett a járási labdarúgó- baj­nokságban. Szécsény- ben és térségében kevés volt a játékvezető. Domszky György, az ak­kori járási sportfelügye­lő, Mészáros János játékvezető­vel az érdeklődők részére játék­vezetői tanfolyamot szervezett. Akkor tinédzseréveiben lévő Makovinyi Sándor is elvégezte a tanfolyamot. Sándor fantáziát lá­tott a játékvezetésben, azt meg­szerette, ezért elvégezte a megyei magasabb szintű játékvezetői tanfolyamot is, amelynek a vé­gén eredményes vizsgát tett. Ti­zennyolc évesen, 1964-ben a me­gyei első osztályban fújta a sípot. Négy éven át bíráskodott. Tanul­mányai miatt hároméves kiha­gyás következett, de ismét vissza­tért a zöld gyepre, hogy mérkőzé­seket vezessen. Az 1970-es évek végén Urbán Árpád és Mohácsi Lajos FIFA-játékvezetők felkarol­ták a jó szemű, tehetséges fiatal­embert, Makovinyi Sándort, aki 1978-ban az országos utánpótlás- keret tagja lett. Két éven át számtalan NB I-es és NB Il-es mérkő­zéseket vezetett. Beteg­sége miatt ismét kiha­gyás következett, majd ismét visszatért a pá­lyára, az NB ni-ban 10 évig veze­tett mérkőzéseket. Játékvezetői ténykedése alatt közel 250 NB-s mérkőzésein bíráskodott. Meg­kapta az aranysípot, s 1987-ben ő volt Nógrád megye legjobb já­tékvezetője. Makovinyi Sándor 1990-ben, korára való tekintettel letette a sípot, de nem véglege­sen, a bajnokságban már nem vezet mérkőzéseket, de számta­lan tornára, pályaavató mérkőzé­sekre felkérik bíráskodni. 1990- től játékvezetői ellenőrként vesz részt a magyar labdarúgás életé­ben. A balassagyarmati labdarú­gó- szövetségben dolgozik. 1994- től a Nógrád Sportjáért Alapít­vány kuratóriumának tagja. Ba­lassagyarmaton tudását, tapasz­talatát Juhász Lajossal Makovinyi Sándor játékvezetői tanfolyamon adja át a fiatal korosztálynak.- Mi a jó játékvezető erénye? - kérdeztük tőle elsőként- Határozottnak kell lenni, lát­ni a pályán, figyelemmel kell kö­vetni az eseményeket, ura kell hogy legyen az ember a helyzet­nek, de nem szabad a bírónak főszereplővé válni.- Melyik volt a legemlékezete­sebb mérkőzése?- Több is van, közülük a Duna­újváros-Tatabánya mérkőzést emelném ki. A meccs után oda­jött hozzám Palotai Károly, az is­mert szaktekintély, aki a mérkő­zés ellenőre volt és gratulált.- Melyik osztályban volt nehe­zebb mérkőzést vezetni?- A járási bajnokságban. Itt a játékosok nincsenek mindig tisztában a szabályokkal, a min­denáron való nyerni akarás, csak mi győzhetünk elv sokszor durva játékba megy át, s az erő­szak uralkodik a pályán. A ma­gasabb osztályokban, nagyobb kreativitást követelnek meg a já­tékvezetőktől. ■ Szenográdi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom