Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-19 / 16. szám
4 2008. JANUÁR 19., SZOMBAT KULTÚRA Hatvanadik kötethez közelít a Madách Könyvtár új folyama Ma újra virágokkal lesz teli Balassagyarmaton Sidló Ferenc Madách-szobrának talapzata, majd a koszorúzást követően veszik át a Tragédia-költőről elnevezett díjat azok, akik erre méltónak találtatnak. A legújabb kori Madách- kultusz 1964-től datálható, az Ipoly-parti város 1990 óta ad folyamatosan helyet a januári megemlékezéseknek. Október elején Csesztve az ünnepségek határon inneni színhelye. De, hogy a születési és a halálozási dátumok közti időszakban is sok minden történik e tárgykörben, arról a Madách Irodalmi Társaság is gondoskodik. Többek között a Madách Könyvtár új folyamának megjelentetésével. Madách Imre 1862 körül: Illusztráció a Madách Könyvtár 53. kötetében Az 1994-ben alakult szellemi műhely egy esztendővel később indította útjára a Madách Könyvtárat. Az új folyam feltüntetésére azért volt - és van szükség - mert Madách Könyvtár címen az 1940- es évek elején már jelent meg nyolc kötet az Új Színház Kft. kiadásában Pünkösü Andor és Károlyi István szerkesztésében. Az Andor Csaba társasági elnök, sorozatszerkesztő által felújított sorozat első kötetei - 1995-ben és 1996-ban - az előző években tartott szimpóziumok anyagát tartalmazta. Ezt követően valameny- nyi évenkénti szimpózium doku- mentáltatott könyvformában. Értelemszerűen sok kötet foglalkozott „Az ember tragédiájáéval, számos idegen nyelvi fordításban is megjelent Madách fő műve. További írásai, illetve az élete, valamint a számára meghatározó szerepű két asszony - az édesanya, Majthényi Anna és a feleség Fráter Erzsébet - személyiségének, viszonyának, a költőre gyakorolt hatásának bemutatása és elemzése is gyakran volt a könyvek témája. Ezt igazolják a 2007 során megjelent kötetek is. Az 53-as sorszámú könyv a XIV. szimpóziumon elhangzott előadásokat örökítette meg. A szimpóziumnak két ülésszaka volt: a tavaszit Szegeden tartották a tudományegyetem tanárképző főiskoláján, az őszi ülésszak helyszíne A második kiadású életrajzi kötet borítóját is a szerző tervezte Csesztve, illetve Balassagyarmat volt. A résztvevők onnan látogattak Alsósztregovára. A szegedi főiskolai tanár, Bene Kálmán szerkesztette kötet három fejezetbe - Madách-recepció, Madách egyénisége, a Madách-líra erdejében - tagolta az előadások írásos változatait Szinte valamennyi dolgozat méltó lenne a kiemelésre, mindegyik képes valami újat - megközelítésben, módszerben, adatokban stb. - hozzátenni a másfél évszázad során hatalmasra duzzadt Madách-irodalomhoz. Két tanulmányra - éppen a mai ünnepségre való tekintettel - hívjuk fel a figyelmet Bajtai Mária a Tragédia tanításáról, illetve a Madách-emlé- kek és -emlékhelyek motiváló hatásairól értekezik. Ez utóbbiak sorában a szerző nagy jelentőséget tulajdonít azoknak az irodalmi kirándulásoknak, amelyek Balassagyarmatra, Csesztvére és Alsósztregovára vezetnek. A kultusz szempontjából sem mindegy annak a Bene Zoltán által feltett kérdésnek a megválaszolása, hogy „Olvasnak-e Madáchot manapság Magyarországon?” Közép- iskolások, felsőoktatásban részt vevők és humán értelmiségiek körében végzett szociológiai felmérések nem nyújtanak ugyan biztató képet, de miért pont az értelmet alaposan megdolgozató olvasmányok lennének népszerűek az olvasás általános visszaesése korában. A kötet nekrológgal zárul: Krizsán Lászlóra a történettudományok doktorára, Madách-kuta- tóra Andor Csaba emlékezik, hangsúlyozván kezdeményező szerepét Madách politikai pályájának levéltári dokumentumokra alapozott rekonstruálásában. Andor Csaba nemcsak mint a Madách Irodalmi Társaság elnöke, nemcsak mint a Madách Könyvtár sorozatszerkesztője tesz sokat a Madách-kultusz életben tartásáért, ő maga is aktív kutatója Madách életének, munkásságának. 1997-ben Nagyné Nemes Györgyivel együtt jelentette meg a „Madách Imre rajzai és festményei” című kötetet, 1998-ban „Ismeretlen epizódok Madách életéből” illetve a ,JMadách Imre és Veres Pálné” című önálló könyve jelent meg. 2006-ban Radó ’Györggyel együtt jegyezte „Madách Imre életrajzi krónikájá”-t, amely pontosított és kiegészített új kiadása Radó 1987- es, korszakos jelentőségű munkájának. A sorozat 54. köteteként napvilágot látott „A siker éve: 1861 - Madách élete” című Andor Csa- ba-könyv szintén második, javított kiadás. Az elsőt a Fekete Sas Kiadó jelentette meg 2000-ben. A kutató Andor Csaba nagy szorgalommal és precizitással dolgozta fel a költő életrajzát, amely Madách Imre magánéletének alakulását, közéleti tevékenységét és műveinek keletkezéstörténetét követi nyomon. Nem csökkenő lelkesedéssel, abban a meggyőződésben vizsgálja, s elemzi a Madách Imrére vonatkozó dokumentumokat, forrásokat, hogy mindig lehet új motívumokkal gazdagítani e halhatatlan életmű tényeit, adatait, összefüggéseit Tudja és reméli, hogy az újabb nemzedékek elszánt kutatói sem tesznek majd másként, ha ráéreznek e munka ízére, értékeire. Kétségtelen, hogy „Az ember tragédiájáéhoz mérhető, de még csak közelítő más drámát nem írt Madách Imre, ugyanakkor nem volt úgymond egykönyvű alkotó. Ennek XXI. századi tudatosítása érdekében fontos, hogy a Madách Könyvtár által 2004-ben, illetve 2006ban kiadott két drámakötet (a „Zsengék” illetve a „Reformkori drámák”) után 2007-ben a sorozat 55. darabjaként megjelent a harmadik is „Átdolgozott drámák” címmel. Ebben a „Csak végnapjai” 1843-as és 1861-es változatát, a „Mária királynő”-t illetve a „II. Lajos” című drámákat teszi közzé a kiadó. A kötet végén található három olyan drámavázlat („Brutusok”, „Atilla fiai vagy Más az ótörténetből”, „András és Borics”) is, „amelynek csak terve maradt fenn, s amely sorok nem köthetők sem kész drámához, sem drámatöredékhez.” A „Mária királynőét Bárdos József kecskeméti főiskolai oktató, a Madách Imre Társaság tagja rendezte sajtó alá s ugyanő állította össze a szövegváltozatok és szövegmagyarázatokat is. Ezt a munkát a többi mű esetében Bene Kálmán végezte el. * * * A fentiek alapján az kívánható, hogy a társaság ez évben - és aztán még sokáig - folytassa, folytathassa felmérhetetlenül hasznos tudományos igényű tevékenységét, s azon belül könyvkiadói gyakorlatát. Annál is inkább, mert a 2008-as esztendő újabb szép jubileumokat jelez: január 21-én (vagy 20-án, ahogy Andor Csaba véli) lesz Madách Imre születésének 185. és szeptemberben „Az ember tragédiája” bemutatásának 125 évfordulója. A méltó megemlékezés persze nemcsak a Madách Irodalmi Társaság idei teendőit képezi, de tekintélyes feladat elé állítja a legújabb kori Nógrád megyei Madách-kultusz minden szereplőjét is. Csongrády Béla Mária és Gizella zománcképeken A tűzzománc sok évszázados hagyományú műfaj hol búvópatakként, más művészeti ágak - főként az ötvösség - kísérő, kiegészítő elemeként van jelen a kultúrában, hol pedig önálló arculatot mutatva. Az utóbbi változat - a tűzben fogant táblaképek - létjogosultságát persze a művészeknek a gyakorlatban kellett kiküzdeni, igazolni. A zománcművészet magyarországi reneszánszához egy morzsányit - vagy annál valamivel többet - Salgótarján is hozzátett. A hetvenes évek elején, közepén egymás után három ízben is megrendezte az országos zománcművészeti biennálét. Az újabb nekibuzdulás a nyolcvanas évek végétől datálható. A helyi vasöntöde és tűzhelygyár jóvoltából ekkor nyitotta meg először kapuit a salgótarjáni alkotótábor, hogy helyet, teret adjon azoknak, akik a tűzzománc keretei között (is) kifejezhetőnek vélik gondolataikat, érzelmeiket. Lórántné Presits Lujza egyike azoknak az alkotóknak, akik rendszeres „táborlakóként” valósággal megújították festői vénájukat, akiknek meglódult fantáziájuk, kísérletező kedvük e műhely révén, e sajátos kifejezőeszköz birtokában. A Gagarin Általános Iskola korábbi kiváló rajztanára jó néhány éve eljegyezte már magát e látványosan beszédes, s egyszersmind drámai erejű műfajjal, de - mint a József Attila Művelődési Központ konferenciatermében, a „Tájak, Korok, Múzeumok” helyi tagcsoportjának rendezésében látható kiállítás is bizonyítja - az idő múlásával kiteljesedett szakmai felkészültsége, még könnyedebben kezeli e technikát, gazdagodott, elmélyült a világról való tudása, véleménye. A korábbi időszakokban általa is gyakran alkalmazott népi motívumkincs nagy hatást gyakorolt rá és beépült művészetébe. Ezt példázza jelen kiállításának egyik központi alkotása „Az én Hollókőm” is, amelyben L. Presits Lujza sajátos nézőpontjára esik a hangsúly. Az évszakok változása, a virágmotívum, a természeti miliő ezúttal is uralja a képeket, de új, más tematika is „leolvasható” a csillámló felületekről. Az elmúlt években érdeklődése - nem kis, de kellemes meglepetést okozva - kitágult, ki- teljesedett részint szakrális, bibliai, részint történelmi témákkal is. Ezt igazolják a már-már sorozatszerű Mária-képek, köztük a „Mária gyermekkel” és „A gyermek Mária” - amely két cím szellemes szójátékként is értelmezhető - de ezt igazolja az „Apáca is lehetne” című alkotása is. Megidézte Árpád-házi Szent Margitot, Gizellát, mondván a markánsabb férfiakhoz - mondjuk éppen az állam- alapító Szent Istvánhoz - a nőalakokon keresztül vezet az út És szívből kívánjuk, hogy vezessen is! A 2006-ban kialakított új konferenciahelyiség feltételei csak kamaratárlatok rendezését teszik lehetővé. Lórántné Presits Lujza változatos színvilágú, elgondolkodtató mondandójú képei azt sugallják, hogy egy-egy ilyen bemutató is okozhat szép élményt, jelentős mértékben gazdagíthatja a városban egyébként sem szegényes kulturális, művészeti kínálatot. Cs.B. L. Presits Lujza „Az én Hollókőm” című alkotásával fot&gőcséva JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Gyerekek, a ma esti rajzfilm helyett inkább mesét olvasok nektek. ” Szerencsés nyertesünk: Bánkuti János Borsosberény, Sailed út 42. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 24- ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
