Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-22 / 18. szám

4 2008. JANUÁR 22., KEDD NÓGRÁD MEGYE Dal Solotól de nem szólóban Szőke Mónika és Lorkó Dávid duettjét a Focus Rádió isjátsza Talán néhány diszkós körökben forgó olvasónak isme­rősen cseng a „Solo” művésznév. A salgótarjáni szüle­tésű fiatalember - polgári nevén Lorkó Dávid- aki a 2007-es év végén indult útnak az ismertség felé veze­tő rögös úton. Salgótarján. Az általános iskola befejezése után kezdett el ze­nét tanulni a helyi zeneiskolá­ban, ahol egy évig jazz-zongo­rát tanult, majd 3-3 évig bari­tonkürt és szintetizátor váltot­ta fel a zongorát. Végül az elekt­romos billentyűk ragadták meg a zenész, figyelmét és évek óta szórakoztatja közönségét a muzsika számos műfajával me­gyénkben és Budapest szóra­kozóhelyein egyaránt. 2006 nyarán egy budapesti intéz­ményben . hangmesteri bizo­nyítványt szerzett, majd az azt követő évben mesterkurzust végzett dalszövegírásból. A kurzus végén beadott „Elmon­dom én” című dalszöveg és a hozzá komponált zene olyan jól sikerült, hogy bár kis példány­számban, de maxiként kiadás­ra került múlt év decemberé­ben. Az alapdal mellett megta­lálható a lemezen három, egé­szen különleges remix is. Dá­vid partnereként egy elragadó hölgy hangját is megismerheti az érdeklődő, Szőke Mónika se­gédkezett a duett feléneklésé­ben, akinek hangja nagyban hozzájárul a dal átéléséhez. A helyi rádió is felkarolta az elké­szült maxit és műsoraiban időnként sugározza megyei hallgatóknak a nem mindenna­pi balladát. A szerző jelenleg is dolgozik, országosan elismert dj-k felké­résére készít remixeket, ame­lyek közül az egyik felkerült azon listára, amelyről egy orszá­gos kiadású remix album kerül összeállításra. Reményeink sze­rint a „Solo” művésznevet is ol­vashatjuk majd az előadók felso­rolásában. Startolt a községi négyes Saflary a lengyel turistaközponttól, Zakopanétól tíz ki­lométerre elterülő, hegyvidéki üdülőfalu. Csehország­ban, Brnótól északra található a 2500 lelkes Podivin, amely szép műemlékeivel, szőlőtermesztésével vonzza a turistákat. A Balassagyarmattól tizenhat kilométerre fekvő, 1070 lelket számláló szlovákiai Csáb és a Nóg- rád megyei Herencsény mintegy negyvenéves kapcso­latot ápol. A négy falu nemrégiben együtt, új, ígéretes felállásban megnyomta a startgombot... Herencsény testvérfalujában, a szlovákiai Csábon néhány nap­ja a visegrádi országok egy-egy településének képviselői tanács­koztak, s ezt együttműködési megállapodással a helyiek nyelvhasználatával megértési memorandummal, emlékeztető­vel zárták. A csábiakon kívül a csehországi Podivin, a lengyelor­szági Saflary és Herencsény kül­döttei, a nógrádi községből Demkó György, Jávor Károly és Pékár István vettek részt ezen. A felek abban állapodtak meg, hogy évente június utolsó hét vé­géjén találkoznak, s ezen alkal­makat főként a hagyományőr­zés, a népi mesterségek megis­merése, népszerűsítése érdeké­ben használják ki, de gasztronó­miai és a sporteseményeket is rendeznek. Első ízben Csábon jönnek össze a „négyek,” a to­vábbi tervek szerint a következő nagy randevúnak valószínűleg Saflary ad helyet. Herencsényre két év múlva kerül majd sor. A kezdeményezést támogatja az Európai Unió is, a felmerülő költségek ötven százalékát pá­lyázat révén biztosítja. Széf(et) vagy életet? Hajnali ébredéseim a legkü­lönbözőbb formát öltenek, szin­te minden nap más. Egy biztos pontja van, az éltető kávé elfo­gyasztása. A mai reggel azon ke­vesek közé tartozott, amikor egy országos sajtó napi számát ve­hettem kezembe, hogy elűzzem az éjjel nyugalmát és szembesül­jek a valósággal. Olvastam jó hí­reket és olvastam rossz híreket. Majd olvastam egy rövid kétha- sábos hírt, ami nem volt újdon­ság, de értetlenül álltam amikor a végére értem. Kórházi széfek beszereléséről volt szó benne meg, akik rettegve bájnak több százezer forintos értékeikkel a begipszelt lábuk, az ágytáluk, esetleg az intenzív osztály léle­geztetőgépe mögé? Saját tapasz­talataim alapján azt kell mond­jam, kissé szürreális a kép, ami­kor szerencsétlen „Marika ” néni egy combnyaktörés után azon tö­ri a fejét, hová is tehetné azt a sok aranyat, amivel a mentő beszál­lította. Biztosak abban a hozzá­értő és döntést hozó személyek, hogy egy betegségtől szenvedő, fájdalmakkal küszködő páciens vadonokkal vonul be a kórház­ezer nő hal bele évente a kórba. Van viszont egy jó hír! Kiváló tu- \ dósok, az emberiség segítésének vágyától fűtve kifejlesztettek egy olyan szert, amit 9 és 22 éves kor között alkalmazva megelőzi a \ rák kialakulását és egészséges I nők alapíthatnak családot a ké­sőbbiekben. A szérum recept el- | lenében kiváltható a patikák- I ban. A vakcina beadását három | alkalommal kell elvégezni, ami alkalmanként 30 000forintotje­lent a gyermek-, illetve fiatalkorú lányok megóvására, összesen te- j hát 90 000forintba kerül. Ezen olyan szavak társaságában, mint miniszteri utasítás és köte­lező. December közepén röppent fel a hír és én naiv azt gondol­tam, ez csak egy hirtelen gondo­lat és el is felejtik lassan. De té­vedtem! Február közepe a határ­idő és hivatalos jelentést kell ír­nia annak a kórháznak, aki nem tesz eleget a vagyonvédelmi törekvésnek. A sorok között számadatok is feltűntek. 8-9000 forintos beszerzési ár, 70 000 da­rab kórházi ágy és körülbelül 600 milliós végösszeg. Elgondol­kodtam azon, vajon tényleg ek­kora a baj a kórházak kórterme­iben? Létezik egy egészségügyi maffia, ami tetemes vagyonát olyan szerencsétlenektől szerzi ba kezelésre? Vagy esetleg a csa­lád által bekerülő mandarin, vagy rostos üdítő az, amit ekko­ra érdeklődés övez? Talán téve­dek és valóban szükséges, hogy a betegek komoly értékekkel ér­kezzenek az intézménybe! Ez esetben elnézést kérek azoktól, akikben felindultságot keltenek soraim. Ellenben hadd fűzzek hozzá még néhány adatot! Ha­zánkban második helyen áll a halálozási okok között a HPV-ví- rus okozta rákos megbetegedés, ismertebb nevén méhnyakrák. Ez a szörnyű nevű vírus a fiatal nők körében a legelterjedtebb, 15 és 44 év közötti lányokat és csa­ládanyákat foszt meg életüktől. Statisztikai adatok szerint 15 összeghez a széfeket finanszíro­zó tb egyetlen forinttal sem járul hozzá... Mindezek után, kedves vagyont féltő egészségügyi szak­politikusok, szeretném, ha elvé­geznének egy egyszerű matema­tikai műveletet, az osztást. A 600 milliós „ befektetésüket” elosztot­tam a halálos kórt megelőző or­vosság 90 000forintos árával. A végeredmény 6666, ami az éves halálozások majd felének felel meg. Hogy mindenki értse: 6666 magyar lány élete. Tudom, nem könnyű egy Egészségügyi Minisz­tériumnak rendeletet hozni és be­tartatni, de talán érdemes lenne mérlegre tenni a fentiekben felso­rolt tényeket... Hüvösi Csaba A Gárdonyi Géza Általános Iskola nagy sikere Első hely a „Gróf Batthyány Lajos és kora” nemzetközi történelmi versenyen A pásztói Gárdonyi Géza Általános Iskola négy tanu­lója - Csépe Boglárka 8. b, Németh Vivien 8. b, Hege­dűs Kitti 8. c, Tari Patrícia 8. c - a VII. béke-barátság napja keretében megvalósuló „Gróf Batthyány Lajos és kora” nemzetközi történelmi vetélkedőn vett részt, melyet, a mártírhalált halt első miniszterelnök egyko­ri birtokán és lakóhelyén, Ikerváron rendeztek meg. „Adrianus” a Falvak Kultúrájáért Alapítvány által meghirdetett versenyen Ausztria, Szlovénia, Horvátor­szág és Szerbia lelkes magyar diákjai is részt vettek. Az eseményről Baloghné Kanyó Mária történelemta­nárral beszélgettünk. esla Pásztó. A háromnapos nemzet­közi ifjúsági találkozó jelentő­ségét fokozta, hogy az a Vas me­gyei jubileumi rendezvénysoro­zat záró eseményével és a Hon­védelmi Minisztérium által szervezett XVII. „Emlékfutás a hősökért” programmal együtt került megszervezésre. A pásztói gárdonyisok már hónapok óta készültek erre a nem mindennapi eseményre. Sikeres írásbeli pályázati mun­kát készítettek „Gróf Batthyány Lajos emlékére” címmel, felke­resték a budapesti Kerepesi te­metőben a Batthyány-mauzóle umot, tanulmányozták a Had­történeti Múzeumban az önálló magyar haderő megteremtője tiszteletére rendezett kiállítást. Részt vettek a helyi TIT által rendezett „Batthyány Lajos éle­te és kora” című előadáson, me­lyet Pelyach István történész a Szegedi Tudományegyetem ta­nára tartott. A felkészülés nyá­ron is folytatódott, melyhez a pásztói Teleki László Városi Könyvtár dolgozói a forrás­anyag felkutatásával komoly se­gítséget nyújtottak. Fáradozásu­kat ezúton is köszönjük. A nemzetközi történelmi ve­télkedőre október 6-án került sor, mely szóbeli és írásbeli megmérettetésből, valamint embert próbáló akadályver­senyből állt. Ekkor kellett elő­adni a csapat által előzetes fel­adatként kiválasztott 1848-as törvénykönyv egyik határozatá­nak a parlamenti beterjesztését. Gróf Batthyány Lajos személyé­ben Németh Vivien lépett elő, aki az első független felelős magyar minisztérium felállításáról szó­ló törvényjavaslatával a zsűri minden' tagjának az elismeré­sét kivívta. Az emlékezetes napot egy magasztos koszorúzási ünnep­ség zárt Ikerváron a Batthyá- ny-szobornál, melynek dísz­vendége gróf Batthyány Ádám volt. A nemzetközi verseny ered­ményhirdetésére a helyi műve­lődési házban került sor, ahol az eseménysorozat főszervezője Nick Ferenc, a magyar kultúra lovagja értékelte a vetélkedőt. Mindannyiunk számára fe­ledhetetlen marad az a pillanat, amikor elhangzott, hogy ennek a hatalmas rendezvénynek, és nemes küzdelemnek a győzte­sei, 16 csapat közül a pásztói gárdonyisok. Iskolánk tanulói meghatódot- tan vették át a megszámlálha­tatlan értékes ajándékot, többek között egy gróf Batthyány Lajost ábrázoló réz domborművet, mely Pásztó városát és annak 110 éves iskoláját, a Gárdonyi Géza Általános Iskolát fogja gaz­dagítani. Csapatunknak a ,;Magyar történelem emlékévei” vándor­serleget Nick Ferenc adta át, a honvédelmi miniszter képvise­letében pedig Kocsi László al­ezredestől az I. helyezést elis­merő serleget vehették át diák­jaink. A verseny bár lezárult, a Kár­pát-medencei magyarok talál­kozója ezzel még nem ért véget, hiszen a helyezést elért csapa­tok meghívást kaptak a követke­ző év nyarára egy történelmi tá­borba, a felkészítő tanárok pe­dig még ez év őszén kárpátaljai magyarok találkozóján vehet­nek részt Ukrajnában, Rahó vá­rosában. A versenyen elért I. helyezés ellenére meg vagyunk győződ­ve arról, hogy nem a díjazás, hanem a részvétel volt a fon­tos, s a legértékesebb ajándék számunkra az, hogy megis­merkedhettünk Kárpát-me­dence fiataljaival, barátságot kötöttünk az egykori történel­mi Magyarország diákjaival, akik szeretettel várnak minket a környező országokban, s mi is Őket a 600 éves városunk­ban - zárta tájékoztatóját Ba­loghné Kanyó Mária.

Next

/
Oldalképek
Tartalom