Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-19 / 16. szám
2008. JANUÁR 19., SZOMBAT____________________________________ Dopping és Dr. Fancsik János „provokatív” vitaindítója - Mi lenne jobb? Érdemes-e üldözni az utolérhetetlent? Esete válogatja. Dőreség lenne ugyanis például azt állítani, hogy hagyjunk fel mindenfajta bűnüldözéssel, hiszen a bűnözés úgyis mindig meg fogja tartani lépéselőnyét. Más esetekben viszont meggondolandó, hogy érdemes-e időt, pénzt, fáradságot pazarolni akkor, ha a távolság eleve nem csökkenthető, sőt, egyéb hátrányok is származnak a nagy igyekezetből. Gomboljuk újra(!?) talán az, a cinizmus határát súroló meghatározás fedi leginkább a valóságot, mely szerint „doppingszer az, amelyet azzá nyilvánítottak”! Márpedig, ha ez így van, akkor egyéb, esetleg újonnan felfedezett anyagokkal, például a manapság csodaszernek tartott kreatinnel nyugodtan károsíthatja egészségét amanem is beszéltünk a sporterkölcsre, az egyenlő esélyekre gyakorolt hatásokról! Mindaddig, amíg az amatőr és a hivatásos sportot szigorú határok választották el egymástól, s az amatőr sportolók legmagasabb szintű világtalálkozója, az olimpia legfőbb alapelve az volt, hogy nem a győzelem, hanem a résztőr és profi sportoló, mert (valószínűleg valakik érdeke miatt) az még nincs a tiltó listán, de szigorúan büntetendő, akinek testnedveiben akár csak melléktermékként oda kerülő, ártalmatlan, de „listás” kémiai gyököt találnak! (Kivételt képeznek a „testépítők”, mert ők például a sakkozókkal szemben nem tekinthetők sportolóknak?!) Üzlet a világ... A fentiekből talán érzékelhető, hogy sok félreértésre, félremagyarázásra ad alkalmat a dopping fogalmának, a doppingszereknek - és azok egészségi állapotra gyakorolt hatásainak - meghatározása is, és akkor még vétel a fontos, és a sportolókat csak a becsvágy sarkallta minél jobb eredmények elérésére, aránylag biztonságosan működött az önkontroll, és a szúrópróbaszerű ellenőrzés. A rendszeres edzésmunkán kívüli esélynövelő rafinériák elsősorban a profi világban alakultak ki, de az amatőrizmus nyilvánvaló (máig bevallatlan!) megszűnése után, a sport minden ágában üzletet látó, nem a sportért, hanem a sportból élő lobbicsoportok működésének eredményeként rohamosan behálózták az egész sportvilágot. A sportélettani kutatások eredményeivel - nyugodtan mondhatjuk - sokszor visszaélő gyógyszergyárak, edzők, orvoscsoportok, sportveMarion Jones mondható, hiszen - az edzésekhez hasonlóan - fokozatosan és kellő ellenőrzés mellett adagol- tan felkészültebbé teszik a szerveket, szöveteket a verseny során fellépő csúcsterhelések elviselésére. Hosszú távú hatásuk megítélése céljából hitelt érdemlő összehasonlító vizsgálatokat kellene végezni doppingoló és nem doppingoló, rendszeresen csúcselvárásoknak kitett sportolók életkilátásai között, s akkor talán meglepő tapasztalatokat szerezhetnénk: nem biztos, hogy az önmagukat dopping nélkül túlerőltetők járnak jobban! Az ugyanis különösebb vizsgálódás nélküli köztapasztalat, hogy az élsportolók élettartama nemhogy meghaladná az átlagosat, de rövidebb annál, és a sportolás abbahagyása utáni életminőség is sok kívánnivalót hagy maga után. Doppingszer az, amü.. A versenysport tehát dopping nélkül, önmagában is ártalmas lehet az egészségre. Bár jelenleg már elavult nézet, de talán az sem véletlen, hogy nem is olyan nagyon régen a rendszeres testedzés után megnagyobbodott szívet (sportszív) még az orvosok is kóros állapotnak tartották. Ha pedig a sportszív - mint ahogy ma állítják - éppen a jó felkészültség jele, akkor miért ne lenne feltételezhető, hogy a kémiai izomerősítőknek is lehet hasonló védő hatásuk? A doppingszer meghatározására törekvő kísérletek közül eddig egyik sem bizonyult minden tekintetben elfogadhatónak. Ma Itt van például a nemrégiben hazánkban is ismét egyre nagyobb hullámokat kavaró „doppingügy”. Mindegy mi volt a kimenetele, azon már semmi sem segít, hogy a sportkedvelők hite ismét megrendült a verseny- sport tisztaságában. S ráadásul nem azért, mert az egészség és a sporterkölcs feddhetetlen őrangyalai ajzószer használatán kapták volna rajta Kovács Ágit, hanem „doppingvétség” miatt jelentették fel. Hogy a kettő között mi a különbség? Talán annyi, mint ha valaki sietségében tiltott helyen parkolna, illetve a közúton száguldva halálos sérüléssel járó balesetet okozna. Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben megsértették a KRESZ szabályait, a két vétség büntetési tétele mégis igen nagymértékben eltér egymástól. Normális esetben az ember tehát azt várná, hogy szabálysértésért a vétkes (eseüeg félrevezetett?) sportoló kapjon figyelmeztetést, hogy még véletlenül se jusson eszébe doppingolni. Hiszen a dopping- ellenes szervezetnek a legfőbb célja éppen a megelőzés kellene, hogy legyen. Mivel azonban az egyre kiterjedtebb körben, egyre drágábban, és egyre nagyobb szigorral működő doppingellenes világ- szervezet (WADA) szorgos tevékenysége ellenére a doppingolok száma nemhogy csökkenne, de egyre emelkedik, talán érdemes lenne az egész doppingügyben újra gombolni a mellényt. Mi a károsabb? Először is újból tisztázni kellene a dopping fogalmát. Eredetileg ugyanis Angliában a versenylovak teljesítményét növelő ajzószerek használatát nevezték doppingolásnak, s ennek alapján kezdték - elsősorban a rob- banékonyságot, fokozott koncentrációképességet igénylő sportágakban - a sportolók is kihasználni az ehhez hasonló, élénkítőszerek előnyeit. Ma már azonban se szeri, se száma a doppingszereknek, újabb és újabb, különböző hatásmechanizmusú, és különböző kémiai összetételű anyagok kerülnek a listára, melyeknek az eredeti felfogás szerinti ajzószerekhez nem sok a közük! Jó részük talán még károsnak sem zetők, sportdiplomaták, verseny- rendezők, laboratóriumi vegyszereket és műszereket gyártók, ellenőrök, jogászok, mind megtalálták a lehetőségeiket a dopping terjesztésében és üldözésében egyaránt. Élsport = doppingolás? Legkevésbé talán éppen maguk, a „bűnbe vitt” sportolók a vétkesek. Egyrészt azért, mert a sportiplomácia által teremtett, korábban elképzelhetetlen anyagi előnyök csábításának egyre nehezebb ellenállniuk, másrészt pedig aligha vitatható, hogy a különböző élettani hatású (ajzó, izomanyagcserét befolyásoló, hormonhatású, idegrendszerre ható, értágító stb.) szereket nem ők találják ki, nem ők gyártják, nem ők forgalmazzák, s rendszerint nem saját elhatározásukból, hanem háttérszakembereik tanácsára szedik. Ma már szinte nem is létezik olyan sportág, melyben a spiccen lévők, vagy az oda törekvők ne doppingolnának. A néhány évvel ezelőtt még cinikusnak tűnő megállapítás, mely szerint „csak az nem doppingol, akit nem kapnak rajta”, egyre inkább beigazolódik. Sorra buknak le példaképeink, sportolóbálványaink. Bár az is igaz, hogy például az amerikai csodafutók rendszerint csak évek múlva, az ügy elévültté válása után vallják be töredelmesen tettüket, a kisebb államok sportolóit viszont rendszerint azonnal, a tetthelyen leleplezik, vagy már a verseny előtt doppingvétség miatt perbe fogják. (Tehát itt is vannak egyenlőbbek az egyenlők között!) Mit is kéne tenni? Jelenleg a leghátrányosabb helyzetben a legbecsületesebb (legnaivabb), nem doppingoló sportolók vannak, hiszen az ő hátrányuk szinte behozhatatlan a köztük versenyző illegálisan doppingolókkal szemben. Az ő esélyegyenlőségük ismételt megteremtése érdekében legalább az olimpiai sportágakban, illetve az olimpiai mozgalomban vissza kellene állítani az amatőrizmust, úgy, ahogy azt annak idején Coubertin báró elképzelte. Igaz, hogy akkor nem születnének garmadájával a világcsúcsok, de az elért eredményeire, sőt a részvételre is, mindenki jogosan, és tiszta lelkiismerettel lehetne büszke. S egyúttal megszűnne az egyre felülmúlhatatlanabb, pazarló fényűzéssel, csak a gazdag országok által megrendezhető olimpiák iránt támasztott igény, s a kisebb országok is szóhoz juthatnának. A profi sportban pedig tudomásul kellene venni, hogy a tömegszórakoztatás igényeinek kielégítése érdekében a sportolók egy része tehetségét anyagi előnyökre váltva is szeretné kamatoztatni, és tudatában van annak, hogy ezért (legalábbis életének egy szakaszában) versenyzőtársaival együtt, fokozottabb rizikót vállal. De azt legalább nem lopva, titokban, hanem ellenőrzötten lehetne megtennie. Dr, Fancsik János SPORTTURMIX A Stécé várja a szurkolókat Sáptljk Az SBTC elnöksége január 21-én, hétfőn 17 órai kezdettel szurkolói ankétot tart a József Attila Művelődési Központ új konferenciatermében. Bevezetésként az elnökség beszámol a múlt nyári megválasztása óta eltelt munkáról, a csapat eredményeiről, a működés elveiről és gyakorlatáról, a kitűzött célokról. Értelemszerűen szó esik majd személyi, átigazolási tervekről és választ kaphatnak a szurkolók az őket érdeklő kérdésekre is. Az elnökség tagjai várják a legendás múltú csapat híveit, mindazokat, akiket érdekel a Stécé sorsa, akik akarnak és tudnak tenni Salgótarján labdarúgásának felemelkedése érdekében. Elhunyt segítőnk FfNROg. Tegnap Helsinkiben foghíjas volt a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség (IOF) idei első ülése, ugyanis hét végén egy sportbaleset következtében 60 évesen elhunyt Heikki Kauppinen, a finn tájfutószövetség elnöke (a magyar tájfutósport kiemelt segítője), a nemzetközi szövetség (IOF) elnökségi tagja. A magyar tájfutósport sokat köszönhetett északi rokonunk vezéralakjának. Presztízs-helyreállítás súlyemelés. A kínai fővárosba utazik a hét végén Ádám Róbert, a Nyíregyházi VSC 56 kg- os versenyzője Fehér Tamásnak, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökének társaságában. - Az augusztusi, pekingi olimpia szervezőbizottságától személyre szóló meghívást kaptunk az előolimpiai versenyre, amelyet a jövő hét elején rendeznek meg. A presztízsértékű meghívás Ádám Robi versenyzői értékeinek elismerése mellett a magyar súlyemelés nemzetközi tekintélyének helyreállását is jelzi - mondta az elnök A 29 éves Ádám volt a legeredményesebb szereplője a magyar válogatottnak a szeptemberi, thaiföldi világbajnokságon, ahol súlycsoportjában, összetettben a 19. helyen végzett. Minden eladó NeaetMSag. Busás áron, 4110 euróért (1,03 millió forint) kelt el az interneten árverésre bocsátott vezetőedzői poszt a német labdarúgó negyedosztályban szereplő KFC Uerdingennél. Az egyesület a mai barátságos mérkőzés erejéig kínálta fel Aleksandar Ristic helyét, a mester erre a találkozóra csak segítőként ül le a kispad- ra. A bőkezű támogató nemcsak a meccset, hanem az azt megelőző utolsó gyakorlást és a taktikai értekezletet is levezényelheti, majd a találkozó után „menesztik”. Az 1985-ben - még Bayer Uerdingen néven - Német Kupát nyert alakulat 260 ezer eurós adóssággal küzd, és csődeljárási szándékot jelentett be. Két éve a klub ugyancsak rendhagyó eszközzel jutott pluszbevételhez: egy biztosítási ügynök 2688 euróért a teljes idényre bevásárolta magát az együttesbe. Ha nyerünk, felezünk Játékunkban pénteken Kiss László palotási olvasónknak kedvezett a szerencse, az ő tippjeit játszottuk meg. íme: x2,2,2, lx, lx, 1, x2,1, lx, 1, x, 12,1,1.
