Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-29 / 299. szám
2007. DECEMBER 29., SZOMBAT PF. 9 6 5 Köszönet az autósnak Ez év december 12-én a 21-es úton haladtunk Hatvan felől Salgótarján felé. Váratlanul egy jobb első defektet kaptunk, de szerencsésen lehúzódtunk az útpadkára. Vészvillogó bekapcsolva, elakadásjelző felállítva, szerszámok elővéve, nekiláttam a kerékcserének. Szerencsétlenségemre a kerékanyakulcsom eltörött. Kértem a velem utazó hölgyeket, hogy szíveskedjenek egy kocsit leinteni és segítséget kérni szerszámügyben. Húsz perc alatt számos (kb. hatvan) autó haladt el mellettünk, de megállni nem állt szándékukban. Egy kicsit bosszantó volt. Ekkor jött egy bordó Opel, a vezetője egy fiatal férfi, aki Szentendréről tartott Vizslás felé és készséggel állt rendelkezésünkre méghozzá tevőlegesen, mert a kereket már ő szerelte fel, sőt még figyelmeztetett, hogy az első üzemanyagkútnál ellenőrizzük a keréknyomást. Köszönjük a vizslási lakosú fiatalembernek, hogy épségben hazaérkeztünk. Az autóstársadalom nevében is köszönet illeti őt, hiszen emberséges cselekedetével a kétszer egysávos úton veszélyt hárított el. Vizslás, bordó Opel, rendszáma hiányosan SV - 778. Bük Jenő Salgótarján A nógrádkövesdi óvodásokhoz kétszer kopogott be a Mikulás A nyáron megújult Nógrád- kövesden az óvoda. Az épületet pályázati pénzből sikerült teljesen felújítani. Megtörtént a konyha korszerűsítése, ami megfelel az uniós elvárásoknak és a HCCP-rendszer követelményeinek is. Kicserélték a nyílászárókat és külső szigetelést is kapott az épület. így a nevelési évet egy szebb, teljesen felújított, korszerűbb épületben kezdhettük el. December 5-én délelőtt 10 órakor megérkezett az óvodásainkhoz a várva várt Mikulás. Kis műsorral kedveskedtünk neki. Versekkel, és szép énekekkel fogadtuk. A puttonya mindenféle földi jóval volt teli, amit szét is osztott a gyerekeknek. Délután három órakor a körjegyző asszony, a polgármester úr és a képviselő-testületi tagok érkeztek. A látogatás célja a teljesen felújított óvoda megtekintése volt. Ám a vendégek sem érkeztek üres kézzel. Az általuk felajánlott pénzből édességet, játékokat hoztak az ovisoknak. Ezúton is szeretnénk megköszönni Fodor Endréné körjegyző asszonynak, Gyurek László polgármester úrnak és a képviselő-testületi tagoknak: Agócs Lászlónénak, Cserpákné Szilfai Szilviának, Lisányi Lászlónak, Bagyal Csabának, Bagyal Gyulának Ondrik Pálnak és dr. Unger Gyulának, hogy önzetlen segítségükkel az óvodásainknak még szebbé tették ezt a napot. Sinkó Lásztóné óvodavezető Karancslapujtő. Az idén ünnepeltük a jelentős tudós és irodalmár. Mocsáry Antal születésének 250. évfordulóját. A program megvalósult, a megemlékezések jól sikerültek - publikációk láttak napvilágot, ünnepi beszédek, tudományos igényű előadások hangzottak el, volt koszorúzás is Mocsáry Antal sírjánál. így akár elégedettek is lehetnénk, hiszen adottak a történelmi emlékek, ismert a tudós sírja a lapujtői katolikusok temetőjében, megvan a kastély, amelyet a dédapa, Mocsáry Balázs építtetett, s ahol Mocsáry Antal legjelentősebb műveit írta. A Mocsáryak ősi kúriája ma is a régi helyen áll, a község közepén, a Karancsberénybe vezető út elején. Ablakai ma is szembenéznek a Karancs hegység impozáns csúcsaival. „A Mocsáry család tagjai alighanem forognának sírjuk ban, ha látnák mivé züllött az 1740-ben épített, a XIX. században átalakított, majd újjáépített klasszicista stílusú szépséges kúriájuk” - írta 1993-ban a Nógrád Megyei Hírlap. Ez a kemény és kritikus megállapítás ma is fedi a valóságot, ma is igaz, túlnyomórészt. Azért „túlnyomórészt”, mert azt nem lehet állítani, hogy semmi nem történt a neves (és nevezetes) építmény megmentése, állagának megóvása érdekében, hiszen a rendbehozatal reményében jelképes összegért magánkézbe adták több mint tíz évvel ezelőtt. így talán már nem kell attól tartani, hogy összedől az épület. De 14 év múltán is repedező falakat, tönkrement ablakokat, ajtókat, szemetet, gondozatlan, vadon nőtt bokrokat látni. A Mocsáry Antal tiszteletére és emlékére a kastély falára elhelyezett emléktábla félbetörve (félig megmaradva), darabjai a földön, a fű között, majd ismét a falon, hátul, a bejáratot védő tornyos rész eltűnt, emögött, egészen közel az épülethez, sűrű elszáradt növényerdő... A kastély falára kitett cédulán ez áll: „eladó”. A telefonszám, amelyen a budapesti tulajdonos elérhető, a cédulán jól látható. Úgy tűnik, nemcsak a kastély, hanem a Mocsáry Antal sírhelyének teljes rendbetétele is várat még magára, a lapujtői katolikus temetőben is van még tennivaló. Lapos a sír, a kereszten olvashatatlan a magyar nyelvű felirat. Cselekedni kellene tehát, hogy a kastély és a sírhely méltó legyen Mocsáry Antal emlékéhez, szépen fejlődő településhez, annak lakóihoz, az emberekhez. Mocsáry Antal sírján a kereszt a temetőből a kastélyra néz, s a kastély a sírhelyre és a keresztre. Szemben egymással és együtt egymással, elválaszthatatlanul. Dr. Bozó Gyula A legszebb ajándék Egyházasdengeleg karácsonyfája alá egy szépséges ajándék került, ugyanis a vállalkozó, aki a buszmegállót megépítette, úgy döntött, hogy ajándékba adja azt a falunak. Ez a nagyvonalú gesztus már jó előre fényessé tette az ünnepet a lelkemben és úgy gondoltam, hogy ennél nagyszerűbb dolog már nem sok eshet meg velünk az idén. Nézegetve az egyre tetszetősebb buszvárónkat, úgy gondoltam, hogy egy szemetesedényt még feltétlenül kell vennünk bele, hiszen az ütött-kopott, ezeréves sárga műanyag, mit sikertelen feketére festésével kifejezetten visszataszítóra varázsolt az idő, már igazán nem illett az új helyre. Néhány környező településen már vásároltak egy sülysápi cégtől, kik igaz nem olcsón, de időtálló megoldást kínálnak az ilyen dolgokra is. Többszöri telefonos egyeztetés után Bálint Tibor úrral, az ügyvezetővel, azt beszéltük meg, hogy félúton Hatvanban találkozunk, hogy a posta- költséget is megspóroljuk. A megbeszéltek szerint rendre sikerült is a találkozó, ahol pár udvarias mondat után a szemetes edény a kocsimba került és következett a kérdés: - Ugye a számlát tetszett hozni!? - Nincs számla - volt a válasz. - No de akkor, hogyan... - akadtam el egy pillanatra. - Ajándék. Karácsonyra, az új buszmegállóba - mondta és mosolyogva nyújtott kezet, amire én hebegtem valami köszönöm félét, az igazgató úr pedig beült kocsijába mosolyogva intett búcsút. Én egész nap nem tértem napirendre, hiszen sosem vásároltunk a cégnél és nem tudhatjuk, hogy fo- gunk-e, és Bálint úrral sem találkoztam azelőtt, csak párszor beszéltünk telefonon. Számomra ez egy csodálatos ajándék volt, melynek varázsa jelen pillanatban is eltölt. Elmondhatom, hogy legkedvesebb ajándékom egy szemetesedény, mely ezután számomra az .önzetlenség igazi szimbóluma. Zsiga Tamás polgármester Hazaváró karácsony Sok szeretettel és nagy tisztelettel hívtunk meg minden kedves egyházasdengelegi lakost és a településről elszármazottakat az első „Hazaváró karácsonyra”. Megkértük a helyieket, hogy távol élő rokonaikat hívják meg, így nem csak nyáron a juniálison, hanem télen is közösen tölthetünk el egy szép délutánt. A hívó szóra sokan hallgattak és december 22- én délután négykor öszszegyűltünk az ünneplésre. Karácsony közeledtével mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Vártuk az ünnepélyes szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. De mindenkinek szüksége van a szeretet ajándékára is, mert enélkül boldogságunkat sem találjuk meg. Ezt a szeretetet hoztuk el ezen a délutánon kölcsönösen egymásnak, ajándékként. Egy picit átalakítottuk a községi ünnepséget, ugyanis idén részben szabad téren tartottuk meg azt. A parkban gyülekezve, egy-egy mécsest gyújtva, forralt bort, teát kóstolgatva, sült krumplit, gesztenyét, almát vagy tököt ízlelgetve, beszélgetve kezdődött a program, majd közösen átvonulva a kultúrházba a gyerekek folytatták a betlehemezést, ökumenikus istentisztelet keretében pedig módunk volt bensőnket is ünnepi díszbe öltöztetni. Reméljük, egy új hagyományt teremtve, a következő években is meg tudjuk valósítani hazaváró karácsonyi rendezvényünket és egyéb programjainkat is. Zsiga Tamás polgármester A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
