Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-15 / 290. szám

4 2007. DECEMBER 15., SZOMBAT KULTÚRA „...embernek maradni mindenáron!” Bácsik Katalin „Útmutatás” című versének utolsó sorát emeltük ki írásunk címeként, mert e gondolat messze túlmutat új kötetén, a „Tá­volodó léptekben, egész lírai mun­kásságán és olyan átfogó mentali­tást, magatartást szorgalmaz, amelynek manapság - más tapasz­talatok, ellenható tendenciák köze­pette - hangsúlyos aktualitása van. Érdemes persze együtt is idézni a vers négy sorát - „Nyitottnak lenni minden irányba, / rácsodálkozni a termő' fákra, / tudni, mi a valóság, s mi az álom, / és embernek ma­radni mindenáron!” - mert így bontakozik ki teljes egészében a költő mondandója. Az alföldi születésű, orvosi végzettségű Bácsik Katalin I960 óta él Balassagyar­maton, az irodalmi hagyományokban oly gazdag városban. Évtizedeken át elismert pszichiáterként dolgozott a helyi kórház­ban. Az utóbbi években verseivel is a nyil­vánosság elé lépett a Balassagyarmati Honismereti Híradóban, a Röpke ívek cí­mű antológiában, a Palócföldben és önál­ló - a Madách Imre Városi Könyvtár ki­adásában megjelentett - kötetek formá­jában is. Legfrissebb - a 2004-2006 kö­zött írott verseket tartalmazó - könyvét, a „Távolodó léptek”-et is a könyvtár adta ki és mutatta be a közelmúltban az érdeklő­dő olvasóknak. A könyv címe kifejező és többértelmű is. (Bácsik Katalin egyébként előző köteteinek - Táncoló fények, Lélek- rács, Esőcseppek, Vasvirág, Körforgás­ban, Életrezdülés - is figyelemre méltó címet adott.) Arra, hogy honnan hová tar­tanak azok a bizonyos léptek magában a versben találni magyarázatot: „...s’rájöt- tél, hogy minden lépés/egyre távolabb visz attól, / amit régen úgy hívtál - Remény­ség...” Akár leszerelő is lehetne e követ­keztetés, de a „Nem adom fel” másfajta BÁCSIK KATALIN TÁVOLODÓ LÉPTEK BALASSAGYARMAT 2007 A balassagyarmati költő új verseskötetének címlapja életérzésről tanúskodik: „Nem adom oda könnyedén, / ami bennünk parázslóit, égett, / a sodró évek varázsát/nem falhat­ja fel rút enyészet. ” A „Könnyek”-ben pél­dául egy versen belül is kifejeződik ez az ellentmondás: „Még a fájdalom is lehet szép, / szemedben a csillogó könnyek, / sóhajts mélyeket, ha már nem bírod, / de akárhogy fáj, ne töröld te!...” Sokaknak, sokunknak kellene megfogadnunk a pszi­chiáter-költő vagy inkább költő-pszichiá­ter empatikus tanácsát. Bácsik Katalin - mint a „Színek” című verse is példázza - hajlamos az intellek­tuális, filozofikus gondolkodásmódra is, de nem függetleníti magát úgymond a mindennapok valóságától sem. Nála azon­ban az aktualitások csak finoman, áttéte­lesen jelennek meg. Eredeti módon jellem­zi például az értékes művészethez való vi­szonyt „A kultúra napján" című versében. De nem lenne ízig-vérig humanista, ha a természet nem érdekelné. Érdekli úgy­is, mint téma és úgy is, hogy szép termé­szeti képeket alkalmaz. Sokat ír az évsza­kokról, leginkább az őszről. A természet azonban nemcsak szép, néha kegyetlen is, megmutatja legyőzhetetlen erejét. Ez történt az ázsiai katasztrófák idején, ame­lyekről a „Látomás” című vers emlékezik meg: „Ó, az ember megfakult arccal, / csak gyártani tud, ő csak termel, / s ha vihar rázza a fákat, / a szakadék szélén áll - ver­ten.” Előszeretettel idézi meg minden köteté­ben - itt is - honnanvalóságát, falusi (lakiteleki) származását: „A göröngyös föld az én igazi hazám, / mert akár gyom vagy érdes dudva borítja / barna testén ak­kor is megnő a kalász” - írja „A föld lel­ke” című versében. \z ő korában már so­kasodnak az elveszítettek. Előttük tiszte­leg, rájuk emlékezik a „Mindenen túl” cí­mű versével. Most, advent idején azon­ban értelemszerűen a „Karácsonyi áhítat”-ot esik jól olvasgatni, még akkor is, ha a sóhaj nemcsak a fák pusztulását siratja: „Ó milyen jó lenne, ha örökké tar­tana ez az ünnepi láz! /Ha megértenénk egymás gondjait, / és meghallanánk a ki­vágott fenyőfák sóhaját” A versek humánus szellemisége az évek során nem változott, de igenis mélyültek a költő gondolatai, még karakterisztiku­sabbak érzelmei s még igényesebb a tar­talom nyelvi megformáltsága. A „Derűs bölcselkedés”-ben a fiatalról ezt írja: „Vá­rosban villamos után rohan /derűs arccal, vizes-toprongyosan, / hogy a találkán biz­tosan ott legyen, / ahol esőben is tüzes csók terem”... az idős kort pedig emígyen jel­lemzi: „Akkor kezd rozsdásodni az idő, ... s az unalom is folyton rád ásít. ” E sorok is egyértelműsítik, hogy Bácsik Katalinnak - az orvoslással párhuzamosan - érdemes volt belefogni a művészi alkotómunkába. ■ Csongrády Béla Zsűritag Miskolcról A vetélkedőkön, ilyen-olyan versenyeken legkevésbé a zsűritagok személye fontos. A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában a minap megrendezett Ravasz István-versmondóverseny azonban kivételt jelez e sor­ban. A zsűri egyik tagja ugyanis igencsak messziről, a borsodi megyeszékhelyről érkezett, de ennél fontosabb, hogy Vatamány Bella az elő­ző években a Földes Ferenc Gimnázium diákjaként rendre győztese, díjazottja volt ennek az emlékverseny­nek. Mivel már egyetemis­ta, szavalóként nem kap­hatott meghívást, a zsűri munkájában vett részt és ver­senyen kívül el­mondott egy Ra­vasz-verset, „A kártyás bú­csújáét.- Örü­lök, hogy újra itt le­lt e t e k, számom­ra sokat je­lentett Ra­vasz Ist­ván költé- s z e t é v e 1 megismerked­ni. Akinek csak tudom, elmesé­lem, hogy ki volt ő, hogyan halt mártírha­lált tizenkilen­Vatamány Bella egy Ravasz- cedik életévé- verssel kedveskedett vén­ben 1956. de déglátóinak cember 8-án a salgótarjáni sor- tűzben - mondta az ismerős ar­cokat, tanárokat, volt és leendő diáktársait köszöntve. A nagy tehetségű ifjú költő tiszteletére a gimnázium és a Madách-hagyomány'Ápoló Egye­sület immár hetedik alkalommal rendezett versmondóversenyt középiskolai tanulók számára. A résztvevőket Varga Judit intéz­ményigazgató köszöntötte. Az el­ső fordulóban Ravasz István „Le­vél” című kötetéből kellett egy verset elmondani, a döntőben pe­dig szabadon választhattak a di­ákok a magyar líra gazdag tárhá­zából. A győzelmet Pap József (Madách) szerezte meg. Számá­ra a városi önkormányzat díját Fenyvesi Gábor alpolgármester adta át. A második helyen holtversenyben végzett Demus Péter (Táncsics kéri) és Horváth Lili (Bo­lyai). Ők a Madách gim­názium díjait Szluka Pálné igazgatóhelyettes­től vehették át A harma­dik helyen végzett Lingurár Balázs (Váci, Bátonyte- renye), aki a Madách-hagyo- mány Ápoló Együttes díját Csongrády Bé­la elnöktől kapta meg. A Hadtörténeti Intézet és Múze­um különdíját Ra­vasz István alezre­des, történész adta át Somoskői Somá­nak (Bolyai). A Ra­vasz család különdí- jában Simkó Zsuzsan­na (Stromfeld) ré­szesült. Kollégánk a „végeken” Minden relatív - szokás mondani és teljesen jogosan. Hiszen a nyugat-nógrádi térség, Rétság, Diósjenő, Nagyoroszi környéke Salgótarjánból tényleg viszonylag messzinek tűnik, „végeknek” tetszik, pedig például Váchoz, a Dunakanyarhoz és fővároshoz egészen közel esik. Ez a körzet a szűkebb hazája Végh Józsefnek, a Rétsági Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazga­tójának, aki a közelmúltban a Magyar Népművelők Egyesületének emlékplakettje kitüntetésben részesült. Az ötvennégy esztendős szak­ember - aki a „Magyar Kultúra Lovagja” címet is magáénak tud­hatja - éppen harminc esztende­je van a pályán. Dolgozott falusi művelődési házban, volt járási közművelődési felügyelő, helyőr- ségiklub-igazgató, PR-mene- dzser. Jelenlegi állását 2001 óta tölti be. Nevéhez fűződik - töb­bek között - a civil szervezetek házának megszervezése, a rétsá­gi fotókör és a Spangár András Irodalmi Kör létrehozása, vala­mint számos hagyományteremtő rendezvény megalapozása is. Munkássága igen széles skálán mozog. Népművelői, intézmény­vezetői tevékenysége mellett új­ságírói, szerkesztői, kiadói mun­kát is végez. Rendszeres szerző­je a Nógrád Megyei Hírlapnak is, mindig készséggel és legjobb tu­dása szerint tett és tesz eleget la­punk felkéréseinek. Tudósításai­ban, cikkeiben korrekten, magas színvonalon számol be a térség aktuális történéseiről, fejlődésé­ről, az elért eredményekről, a megoldandó gondokról. írásaiból azonban kiérződik az ott élő em­berek iránti elkötelezettsége, a környékhez fűződő mély érzelmi kötődése is. De Végh József nem­csak a jelenkor krónikása, ugyan­csak szívügyének tartja az emlé­kekben- rendkívül gazdag múlt kutatását, a honismereti, helytör­téneti munkát, a környezetében fellelhető kulturális értékek fel­színre hozatalát, megismerteté­sét, őrzését. Ritkán tapasztalt sok­oldalúsága összefügg szerteágazó érdeklődési körével és széles kö­rű ismereteivel. Ugyanis népmű­velői diplomája mellett üzemgaz­dász-üzemmérnöki végzettség­gel, néptánc-pedagógusi képesí­téssel, országjárás-vezetői okle­véllel, felsőfokú vállalkozás- szervező és tanácsadó képesítés­sel is rendelkezik, de nem idegen tőle az internetoktatás területe sem. Afféle modern kori polihisz­torként meghatározó módon van jelen Nyugat-Nógrád mindennap­jaiban és figyelemre méltó szemé- - lyisége az egész megye kulturális életének. Az irodalmi kör idei köl­tészet napjára - immár negyed­szer - kiadott antológiája az „Üze­netek, vallomások, strófák” elő­szavában írta Végh József István király fiához, Imre herceghez címzett intelmeire utalva: „...Spangár Andrással együtt vall­juk Szent István igazságát, s hi­szünk abban, hogy - ha nem is be­csüljük túl való értékénél - valami aprócska jót, s talán maradandót, mégis tettünk e sorozattal. ”. Ezzel is - tegyük hozzá e sze­rény hangvételű megfogalmazás­hoz - miközben őszinte szívvel gratulálunk mi is - az újságírás­ban és a közművelődésben egy­aránt - kedves kollégánknak, ba­rátunknak a Magyar Népművelők Egyesülete által adományozott újabb elismeréséhez! ■Cs. B. Részlet a „Vén bakancsos és fia, a huszár” című filmből - Illusztráció Végh József Szentgyörgyi István diósjenői születésű színművészről írott tanulmányához Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Eljöttem maga után, hogy tisztázzunk néhány dolgot az adóbe­vallásában. ” Szerencsés nyertesünk: Komár Marietta Bátonyterenye, Bem út 24. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 20-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlá­si utalvány szintén itt vehető át! * BEHAJ­LÍTOTT TENYÉR A" FEKVŐ- BÚTOR SZÍNÉSZ V. (GYULA) T ■ ÁRKUS. HAJLAT ENGE­DÉLY. RÖV. r ATTÓL FOGVA REFORMÁ­TUS PAP C MÉLYBE HAJÍT . KASSÁK LAPJA V. A VISZONT ! ÁLLAT­KERT * * 1 t i/ Ő A e t N\ e % _iT JELLE­MES rí A 1/ ......t ' 1 Ci SZ ENDE SZÍNÉSZ­NŐ ...-KETTŐ *V A l V A ... RIDGE; VÁROS KÖRÚT. RÖV. A savaíTyú LÉ VIBRÁL e % i c SZINTÉN NE HABZÓ ITAL. TRÉFÁSAN e PIACI ÁRUS KERTBEN DOLGOZIK A ' G P 0 FILM­CSILLAG RÓMAI ÖTÖS ZÄf \ A r A A AZ ERBIUM VEGYJELE FÉRFI BECENÉV A KAMPÓ |-K. S : G N V G T KENDŐ 1 ~S "A O L A 2 A n 1 rÁ V ÉTLENÜL VÉT I TISZAI VEGYI KOMBINÁT EGYE ! "T V A. A vörÓs, ANGOLUL FILMET BEMUTAT-i o ii í A! ü A 1 r e / A ÉSZAKI FÉRFINÉV L l \ A BALRA. ANGOLUL l KÖTŐSZÓ MARX SZÜLŐ­HELYE w ÍA X at NÖVÉNY RÉSZE ^y-r—-----7iv~ rPt A KÖZE­LEBBI TÁRGYAT-e ti ÉLETÉV. ANGOLUL TUNÉZIAI AUTÓ JEL € e 4 J>ßP*Z 1 MEGBÁNT FÖLDRE HUL­LAJTJA a MA A ' (t t A AZ. OZMIUM VEGYJELE SZTRÁDA- FELÜGYELÖ * é­■1 K A PAR TI VÁRO S LAKÓJA NAIV Á HÁLÓT KÉSZÍT PUSZTA RÉSZE ! T SZÖG- FÜGG­VÉNY FÉL ÁR ! A \ a A T KIFEJE­ZÉSMÓD HIR­TELEN, VÁRAT­LANUL t? V ff A t ♦v A A A TITÁN ÉS A KÉN JELE OROSZ TE- HŰRAUTÓ \ $ BÍRTA TELJE­SÍTENI K-O VÉDELEM ALATT ÁLLÓ ...ANNAK "o T o A A um \ k­Zs A A SZIGNÁL VÍZ­LÁGYÍTÓ­SZER l L ÁLNÉV JELZŐJE TÉLI CSAPADÉK A Á O \ GYŐZEL­MET ARATÓ LANKA r Aj l' NÉMA OTTANI ! MEG­RETTEN A A I t HEKTO­LITER SZÉKELY PARASZT ► t, L * LÁSD. RÖV. KÁZUS ZENE­DARAB !-T e TÜSKÉS GYOM SZAPPAN­MÁRKA < \ % ö ROBBANÓ­ANYAG EURÓPAI, RÖV. SZAMÁR. FRANCIÁUL-é \A rT °L A JX V ... IPSO; ÉPPEN AZÉRT BALZSAM *G ti BÁCS- KISKUN M. KÖZSÉG TÁVOLRA A V 9 j_ ... ASZÚ; A BOROK KIRÁLYA t S LA oJj t V\ V N N ü SZEMÉ­LYES NÉVMÁS NAGY ERŐVEL IDE-ODA LÖKDÖSVE MAGÁVAL VISZ ►s O , c A VALAKIT ÜNNEPLŐ N. ni L _n *A / kVt o

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom