Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-13 / 288. szám
Mi leszek, ha nagy (eszek? '-es2ekm *> Pilapba, örültem és arra P, {^erűitek cikkeim a na a kezdő lökést, így a tovíbb"akban Ä k '3gkaPíam S thatom szárnyaimat Nem real- b.írabban Próbál- lenese töltött el örömmel de tár k Sajat 'rasaim megje- gondolafaiból is sok tapaszLm*?“” vé,eményébőíés bom’a ««keres újságwáSh07^ní* mente«mi. Bár tu- megmasznom, mégis űgv ,ePcsofokot kell még ™ a P^gr.mmi TovfbKtmVS°kat «***? ni, hiszen az ember minm>nk", S gok uÍsagot olvas- meiem, a jövőben is lesz ajkaim tana,bat vaiamit. Re^sfa/a Csenge, BBG 2007. DECEMBER 13., CSÜTÖRTÖK $A7TŐ &$ TANUtÁS Jó volt... ÖSSZegZéS bármilyen elcsépeltek is Mit lehet ilyenkor írni? A közhelye^ büszkeség tolü el, maximálisan igazak: az embenrp^gha a cikke nem is olyan amikor nyomtatásbanolv^aa ’,s ^ megírt, tudományé nagy jelentőségű, mint egy > ™eré\mény, mikor a tanarno v gy "Sutókraalapozott.»-Asrtóram ^„ovel.aA =iSS|sE5f| még Jobb. Na io csak mert ha valaho elakadtunk ak t elolvastuk az újságot (noSSSTSKES^^--^*-'^'’' > uv»—1s Kl“a,imk a mákhoz szükséges információk meigsze > részébe. Megtudkörünket. Betekintést nyújtott az uls Minden szombat esténket az>>* a „apünformódétól No^ej^k Mmdan s» ^ ^ ^ zal töltöttük, hogy MSN-en megbes j belekerültek diákok Irakét írjunk belőle.Szerintünk kg^annak Leírhattuk a véleményünket, sai, mert nekünk más gondofotamkvannafou: >r ^ vehettünk benbemutathattuk iskolanka , varo ’ ciíckek írása közben kiderült, ne, szórakoztunk és egyben tanuUunk^A cikk^ ^ unalmas> ----------------— I Dl Új ságírószemmel Érdekes foglalkozás, még magamnak is ajánlanám, kedvem is lenne hozzá, bár lehet, hogy nem nekem való. Egy újságírónak lehetőleg egyértelműen és közérthetően kellene fogalmaznia, ami nekem sokszor nem sikerült. De senki nem tud olyat írni, amit senki nem ért félre és amivel mindenki egyetért. Szerintem nem is kell. Mindenki más és máshogy értelmez dolgokat, mint az író. Én is kaptam hideget-meleget, letolást és gratulációt is. Szerencsére jóból többet, ezért nem foglalkozom másféle visszajelzésekkel, főleg, ha azok szerintem nagyon is alaptalanok. A lényeg, hogy én élveztem az írást, próbáltam őszinte lenni (szerintem ez az egyik legfontosabb), s a szüleim is büszkék voltak rám, legalábbis remélem. Mikor először láttam, hogy a MI írásunk van az újságban, elég furcsán éreztem magam, de jó érzés volt látni a cikkemet a lap közepén. Talán még most sem fogtam fel teljesen, hogy hányán olvassák, amit írok, de nem tudok mindenki szemszögéből jót írni. Minden cikknél próbáltam magam visszafogni, de azért szerintem sikerült őszintének és magamhoz hűnek máradnom, még ha ez sokaknak nem is tetszik. Nekem sem tetszik sok dolog... Ez így vanjjól. Szerintem bárki lehet újságíró, akinek valami is eszébe jut az adott témáról, jól meg tudja fogalmazni és nem fél a kritikáktól. Molnár Mariann 10. c., Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Egy újabb élmény! Epilógus Ilyen sem volt még: ülök a gép előtt és fogalmam sincs, hogy mit írjak, ezért azt írom le, amin éppen most gondolkodom. Valami lezárult. Azt hiszem, kicsit csalódott vagyok, hogy ez az utolsó cikk. Most már vége a vasárnap délutáni izgalmaknak, nem kell többé cikket írni a következő hétre. Nem lesz több csütörtök reggel, amikor kapkodok az újság után és azt nézem, vajon belekerült-e az írásom. Ezt az elmúlt két hónapot úgy éltem meg, mint aki kapott egy óriási lehetőséget. Ám miután bekerültem a Séta-programba, már nem lehetőségként tekintettem rá, inkább egyfajta feladatként. Ezt a feladatot ugyan nem osztályozták, mégis nagy felelősséget jelentett az elvégzése, hiszen olyan cikkeket kellett írnunk, amelyek megállják a helyüket egy napilapban is. Azért volt izgalmas sétásnak lenni, mert mindig meg kellett felelnünk egyfajta követelménynek, amelyet folyamatosan elénk állítottak. Ráadásul a legjobb az volt, hogy minden témában a saját egyéni véleményünkre voltak kíváncsiak a szerkesztők. Érdekes volt megélni ló éves fiatalként, hogy a gondolataink hétről hétre nyomtatásban jelennek meg egy napilapban. Minden cikkünk után kritikát kaptunk, ami megint csak hasznos volt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy véleményem szerint sokat változott az íráskészségem. Persze pozitív irányba. Kár, hogy ez az utolsó cikk. Csak remélni merem, hogy lesznek még hasonló alkalmak, amikor újra írhatunk a Nógrád Megyei Hírlapba. Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy én részt vehettem ebben a programban és megoszthattam véleményemet az újság olvasóival. S köszönöm a figyelmet azoknak az olvasóknak is, akik minden csütörtökön elolvasták a cikkeinket. Ha valaki a sétások közül ezek után ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy újságíró legyen, akkor nagy részben ennek a programnak is köszönheti. Pap József 10. c, Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Nem gondoltam, hogy lesz lehe- ; tőségem ezt a lapot cikkeimmel, j „hülyeségeimmel” bombáznom. DE MÉGIS! Váratlanul jött, de gyorsan el is telt ez a tíz hét. így, a vége felé egész jól belelendültünk. Furcsa lesz, hogy a vasárnap délutánjaimat nem azzal fogom tölteni, hogy kreáljak egy újabb irományt. Volt szerencsénk még a szerkesztővel is találkozni és kérdéseink tömegére választ kapni. Megtudhattunk mindent, amit csak szerettünk volna. Megtanultuk, hogy írásainkért magunk vállaljuk a felelőséget és hogy szembe kell néznünk a következményekkel is. Magyartanárunkkal miden cik- künket megbeszéltünk és véleményt nyilváníthattunk, de sosem szabta meg, hogy mit írhatunk. Jó érzéssel töltött el, amikor alkotásaimat megláttam és újra olvashattam az újságban. Sőt, még büszkébb voltam, hogy tudtam nem csak magamnak írtam és nem csak én tarthattam a kezemben. Tény, hogy megtetszett mindez. Minden csütörtöki számát izgatottabban vártuk, hogy „Na ugyan, kié is kerülhetett bele éppen?” Voltak-e féltékenykedések? Nem tudom. De mindenkinek, aki részt vett a Sétaprogramban és írt is, megjelent a cikke legalább egyszer, s ez már jó. Egy újabb élménnyel bővült az életünk. Érdekes és egyben jó volt. Remélem, nem az utolsó lehetőség volt, s hogy biztosítanak tanáraink még valami ehhez hasonló különlegességet. Zilahi Tünde 10. c, Madách Imre Gimnázium Voltam, vagyok, leszek: a laptopom én vagyok Az életünkben vannak olyan meghatározó események, amelyek egész létünket több jelentős részre osztják. Ilyen például az elmúlt pár hét. írtunk, írunk és írni fogunk. Mondhatnánk teljes önbizalommal, habár igazából ilyenkor derül ki, hogy ki élvezi igazán az újságírást. Volt itt minden: a spermabankba induló Hófehérkétől kezdve egészen Hamupipőkéig, és hát persze a „rossz útra tért” Piroskát se felejtsük ki. Olykor komolyabb, máskor könnyedebb témákat feszegettünk és próbáltunk hétről hétre egyre érdekesebb dolgokról egyre érdekesebben írni. Az ember szereti, ha valahol leírhatja azt amit gondol a világról és az egész körülötte lévő, őt nagyban befolyásoló környezetről. Legyen a fórum egy napló, egy kis PDA vagy éppen egy laptop. Utóbbi esetben viszont elmondható, hogy a laptopom én vagyok... Hiszen tartalmazza mindazt, amit az életben vallók és igaznak tartok. Mi kaptunk egy lehetőséget, hogy a véleményünket ne csupán papírra vessük, hanem azt nyíltan, regionális szinten megismertessük az olvasókkal. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan újabb lehetőséget kapunk érzelmeink és álláspontjaink kifejezésére. Ha jól gondolom, akkor remélhetőleg hamarosan újra billentyűzetet „ragadunk” és szabadon szárnyalhatnak gondolataink. Addig is egy találós kérdéssel zárom soraimat: Miért jó a tiltott szex? Mert így tervezték... Csatár Bence, BBG 1
