Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)
2007-11-09 / 259. szám
4 PF. 9 6 2007. NOVEMBER 9., PENTE A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Köszönet a Szent Lázár Megyei Kórháznak (Női idegosztály, Horváth főorvos úrnak, valamennyi doktorának, nővérének, takarítószemélyzetének) A szegény beteget nem csak saját baja, szerencsétlensége miatt lehet sajnálni, hanem azért is, hogy ha kórházba kerül, és emiatt kiszolgáltatottá válik. Ez persze bizonyos szintig érthető és viselhető is, hiszen a doktorok, nővérek szaktudásában, segítőkészségében bízva bízunk saját gyógyulásunkban is. Az érem másik oldala, hogy ha a gyógyulás alapvető feltételeit nem teremtik meg, akkor ez a folyamat nemhogy lelassul, a visszájára is fordulhat. A szépnek látszó kórházunk pedig sok kívánnivalót hagy maga után, ami némi odafigyeléssel, szervezéssel kiküszöbölhető lenne. A közelmúltban a kórház betege voltam, de az egyheti tortúra nem vált az egészségem javára: a festő szakmunkások az ablakok párkányait festették, aminek velejárója volt az iszonyatos festékszag, amibe az ember feje belefájdult. Arról nem is beszélve, hogy az ablakokat més* éjszakára sem zárhattuk be a szag miatt, így viszont a némi melegről mondhattunk le. Ez a kellemetlenség még tűrhető volt, hiszen a felnőtt ember ésszel felfogja, hogy ha valamit széppé akar tenni, azért tenni kell és áldozatokat vállalni. Az már kevésbé tolerálható, hogy a modern kórházunk zuhanyzója miatt az egész kórterem vízben állt, hiszen a lefolyón a víz nem lefelé ment, hanem ki a kórtermekbe. Többszöri jelzésünk ellenére sem történt az egy hét alatt semmilyen javítás, gondolták, hogy az egy hetet így is ki kell bírni. Sajnálom, hogy a szép, modern, rengeteg pénzből felújított kórházunk iránti bizalom ilyen aprónak tűnő dolgok miatt rendül meg. ■ Oláh Józsefhé Angol nyelvi lektor a Gagarinban Nagy örömünkre új kollégával bővült a Salgótarjáni Központi Általános Iskola és Diákotthon Gagarin intézményegységének tantestülete. Lauren Ann Moreno az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, s Washingtonban megszerzett diplomája mellé külföldi tanári gyakorlatot, tapasztalatot is kíván szerezni. Októbertől ló tanulócsoportban nyolc évfolyamon segíti az angol nyelvet tanuló gagarinos diákok és tanáraik munkáját. A két tanítási nyelvű osztályokban a harmadik és negyedik évfolyamon heti két, míg a többi két tanítási nyelvű és az angol nyelvet emelt szinten tanuló diákcsoportokban heti egy angolórát tart a fiatal tanárnő. A lektor alkalmazása óriási előnyöket jelent az angolt tanuló gyermekek számára: rendszeresen autentikus angol beszédet hallanak, s szinte észrevétlenül rögzül bennük a nyelv zenéje, a helyes kiejtés, oldódnak az idegen nyelven való megszólalás gátlásai, s természetessé válik a kommunikáció. Az angol nyelvet tanító és beszélő pedagógusok is bőven profitálhatnak amerikai kollégájuk jelenlétéből, hiszen a munkakapcsolat angol nyelven működik. Azért, hogy Lauren - és az utána érkező angol nyelvi lektorok - beilleszkedését megkönnyítsük, hogy salgótarjáni otthona, melyet az iskola a Salgó Vagyon Kft-től bérel, otthonossá váljon, sokan és sokat tettek. Szeretnénk megköszönni a Salgó Vagyon Kft. gyors nyári lakásfelújító akcióját. A lakás elavult berendezését szinte teljesen ki kellett cserélni. Ehhez nyújtott segítséget Simon Tibor igazgató úr, aki képviselői alapjából áldozott a nemes célért A bútorzat lecserélésében Fülöp Nándor szülő és a Smart Alapítvány - amely a • Gagarin Iskola két tanítási nyelvű képzésének segítésére hivatott - támogatóinak adományai segítettek. Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. mikrohullámú sütő és színes televízió vásárlásával tette teljessé a kis stúdiólakás felszereltségét. Sok lelkes szülő szabad idejéből áldozva munkájával segített, hogy Lauren otthona barátságossá váljon... Úgy tűnik, a messziről jött kolléga jól érzi magát nálunk, s ehhez a fent említett segítőkön kívül az is hozzájárul, hogy mielőbbi beilleszkedését nem csupán az iskola angoltanárai, hanem az egész tantestület segíti. ■ Ormainé Balogh Andrea tagozatvezető Egy álom megvalósult Amikor kb. egy évvel ezelőtt először hallottunk Szolga László kollégánktól arról az elképesztő ötletről, hogy a Bolyainak lehetne egy partneriskolája az USA-ban - hitetlenkedve néztünk egymásra, és azt gondoltuk, hogy ez egy álmodozó agyréme. És lám csak néhány napja érkeztünk haza két másik kollégámmal - Bagyinszki Boglárkával és Karádi Tamással - az első 15 fős bolyais diákcsoporttal a tengerentúlról. Miután a chicagói Walter Payton College Prep School 3 fős tanári küldöttsége múlt év novemberében meglátogatta iskolánkat, márciusban pedig a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola iskolavezetése utazott a partneriskola megtekintésére, megállapodás született, hogy az első diákcsere 2007. szeptember 17-én indul. így történt, hogy felejthetetlen két hetet tölthettünk a Michigan-tó partján elterülő városban. Partneriskolánk egy állami finanszírozású, igen jó felvételi eredményekkel büszkélkedő modern intézmény, ahol a matematika és az idegen nyelvek oktatása nagy hangsúlyt kap. Oktatási rendszerük sokban eltér. Tapasztalhattuk, hogy mi Magyarországon sokkal több lexikális anyagot tanítunk meg a gyerekeknek, ott pedig inkább a kérdésfeltevésen, problémamegoldáson, projektmunkán van a hangsúly. Jóval kevesebb tantárgyat tanítanak, és a diákoknak több választási lehetőségük van a tudományterületek részei között. A csereprogram első lépéseként diákjaink már júniusban felvették a kapcsolatot az amerikai diákokkal e-mailben, tehát a nyár folyamán már az interneten keresztül megismerkedhettek egymással. így, a több mint 10 óráig tartó repülőút után, amely egyesek számára az első repülés volt, és felejthetetlenül szép, a családok izgatottan vártak minket a chicagói O’Hare repülőtéren. Kinttartózkodásunk ideje alatt az óra- látogatásoknak köszönhetően bepillantást nyerhettünk partneriskolánk életébe. Minden nap megnéztünk valamilyen helyi nevezetességet. így például szakavatott (építész) idegenvezető magyarázta el, Chicago építészetének sajátosságait. Itt kezdtek el felhőkarcolókat építeni, és arra a mai napig büszkék, hogy városuk különbözik a többi USA-beli várostól. Itt található Észak-Amerika legmagasabb épülete is a Sears Tower. Megnéztünk több érdekes múzeumot is, és az ócenáriumban láttunk delfinshowt, ahol megtudhattuk, hogyan idomítják ezeket az intelligens állatokat. Mivel a diákok cserepartnerüknél laktak, bepillantást nyerhettek az amerikai családok hétköznapjaiba is. Sok minden másképp van, mint nálunk. Például a gyorséttermek ételei, és a zacskóból fogyasztott nassolnivalók után már megtapasztaltuk, hogy mit is jelent valójában az, hogy a „magyar ízeknek nincs párja”. Mivel 7 óra az eltérés az időzónák miatt, eleinte nehéz volt megszokni, hogy amikor mi itt nyugovóra térünk, ott még csak délután 4 óra van. Amikor ott fel kellett kelni, itt még csak az éjszaka elején járunk. A két hét elteltével páratlan élményekkel gazdagodva tértünk haza erről a kivételes lehetőséget nyújtó utazásról. ■ Zsiveráné Fekete Borbála csoportvezető tanár Amerika Igazság szerint már nem is tudom, hogy ke; dődött az egész. Az a lényeg, hogy egyszer csa abban a csoportban találtam magam, aki részt vesznek a chicagói (szigorúan „sikágó’ nak mondani!) Walter Payton középiskola és mi Bolyai gimink között létrejövő csereproj ramban. Miután a nyár során sikerült minder kinek kapcsolatba lépnie a partnerével (kivi ve a kivételek), és még a vízumot sem tagac ták meg egyikünktől sem, végül egy szép hé főn, ami mellesleg szeptember tízenhetedil napja volt, könnyes búcsút vettünk szerettein! tői és elrepültünk Chicagóba. Már nem mim ha az olyan hipp-hopp ment volna, tíz óráné ugyanis biztos többet töltöttünk a levegőben. Az első este izgalmai után - megismerkedő a családdal, az első pillantás a városra, na me] az elveszett csomagok - másnap már az iskc Iában „húztuk az igát”, ültünk az órákon, spa nyolon, matekon - végül is matekcsereprog ram ez - irodalmon, csak hogy azokat emlíl sem, amire én kerültem. Ez a csütörtökök ki vételével minden hétköznap így ment - bent ül tünk az első két-három órán a partnereinkkel aztán elindultunk csoportosan megnézni vala mit a városban: jártunk felhőkarcolók kilenc ven-sokadik emeletén - viszont még onnai sem lehetett látni a hatalmas Michigan-tó túl partját - sétáltunk idegenvezetőinkkel a váró: szabályosan megtervezett utcáin, a felhőkarcc lókat és más látványosságokat ezúttal földkö zelből szemlélve, hogy aztán leheveredjünl egy park tökéletesen gondozott zöld gyepére megnéztük a Sue nevű T-Rex csontvázát a Fiek múzeumban, a delfinshowt a Shedd akvári umban, tanultunk a fekete lyukak természeté ről az Adler planetáriumban, vagy csodáltuk-, modern művészek alkotásait az Art Institute ban, hogy csak a hirtelen eszembe ötlő prog ramjainkat említsem. Nekem személy szerint nem a „hivatalos” szervezett programok tetszettek leginkább, ha nem azok, amikre csak akkor mentünk, h. kedvünk tartotta. Remélem, soha nem felej tem el azt a koncertet a Bill’s Blues kocsmában a színházi előadásokat a két szombaton, se < Chicago Whitesox-Detroit Tigers baseball meccset (a Sox nyert). És ha már a reményeim ről beszélek: remélem nekünk is sikerül majc a tíz napra hozzánk költöző chicagói barátaink nak legalább annyira izgalmas, érdekes és tar talmas programokat kitalálnunk, mint amilye neket ők szerveztek nekünk. ■ Erdős Bálin 12. D osztályos részt vevő tanuk Időseket köszöntöttek Mátraszőlősön A mátraSzőlősi önkormányzat okt. 28-án rendezte meg az idősek napját, melyet a helyi nyugdíjas klub is támogatott. A megjelentek, akik zsúfolásig megtöltötték a művelődési házat, szívélyes fogadtatásban részesültek. Á kultúrház ajtajában üdvözölte a vendégeket Tóth Gyula polgármester és a megjelent testületi tagok. Minden idős lakos vásárlási utalványt, valamint a megjelentek ajándékcsomagot kaptak. Az ünnepi műsor a polgármester úr köszöntőszavaival kezdődött, aki méltatta az idősek fontos szerepét, s hogy erre az ünnepre az egész világon megemlékeznek. Ezt követően Sőregi Pálné Gizi néni saját versét adta elő. A helyi óvodások kedves kis műsorral melengették az idősek szívét. Színvonalas táncot adott elő az országszerte jól ismert Pillangó ifjúsági tánccsoport, nagy sikert aratott a szülői tánccsoport, kik munkájuk mellett is vállalták a felkészülést. Új ifjúsági modern tánccsoport mutatkozott be, akiktől újfajta tánclépéseket láthattunk. Megható volt Oroszi József nyugdíj asklub-vezető előadott verse, amelyet a Gyöngyvirág énekegyüttes Kodály gyűjteményéből összeállított dalcsokra követett. A műsor után halk zone mellett beszélgethettek a jelenlévők s közben a település polgármestere, jegyzője és a jelenlévő testületi tagok finom süteménnyel és üdítővel kedveskedtek a szépkorú vendégeknek. A rendezvényen túl öröm volt számomra, hogy az egy héttel ezelőtt szervezett hagyományos szüreti felvonulás is hasonlóan nagy sikert aratott a jelenlévő! körében. Úgy érzem, hogy a szeptem béri sötét felhőket, melyek a te lepülésünk fölött keringtek a las san erősödő őszi napsugarai el oszlatják. Bízom benne, hogy £ karácsony fénylő csillagai közöti településünkön ott lesz a „béke’ csillaga, melynek fényében ren dezhetjük meg a hagyományos karácsonyi műsorunkat a tele pülés lakói számára. ■ Oroszi Józsel Gyöngyvirág nyugdíjasklub vezetője Egészségünkért Megható pillanatok az ünnep fényében Mihálygerge. Október 23-i ünneplésünk megkapó képeit megható pillanatait szeretném megosztani a tisztelt szerkesztőkkel és olvasótársaimmal. Bennem most végérvényesen tudatosult, hogy vidéken, akár egy kis faluban is sokkal nyu- godtabb, higgadtabb az ünneplés. Az emlékezés percei szinte élményszerű pillanatokat nyújtottak, s ezáltal vált magasztossá az ünnep. A millenniumi parkban, a turulszobor lábánál emlékeztünk. A zöld pázsiton piros, fehér mécsesekkel tisztelegtünk 1956 mártírjainak. Félkörben sorakoztak fel a szereplők: iskolás fiúk, égő fáklyával a kezükben, mellettük lányok, három sorban, soronként piros, fehér, zöld papírrózsákat magasba emelve. Középütt a verseket emlékiratokat felolvasó diákok álltak, balról pedig a hagyomány- ápolók tagjai, akik segítették, hogy a Himnusz és a Szózat még tisztábban, szívből szóljon, továbbá köztes számként megajándékoztak bennünket egy szép hazaszeretet-himnusz el- éneklésével. Miközben polgármester asz- szony ünnepi megemlékezésében 1956 legfőbb tanulságát, az összefogást méltatta, ennek fontosságát hangsúlyozva a jelenben is, fenn a magasban, a friss szélben egymásba fonódott a nemzetiszínű és az uniós zászló. Azt hiszem, ez a kép jelképesen sokunk szívében még sokáig megmarad. Községünkben is bezárásra került az iskola, de mint minden ünnepen, a helybeli pedagógusoknak köszönhetően most is együtt voltak a gyerekek. Csak az egymást és falujukat tisztelő diákok tudnak ilyen színvonalas műsort nyújtani - nyugtáztuk magunkban. Szinte átélték a Gádorosi család bátorságát, segítőkészségét, s egyben örömét, amint a rádión keresztül hírt kaptak a náluk egy éjszakára menedéket talált ifjakról. Egy másik elbeszélésben pedig maguk előtt láthatták azt az édesapát, aki az elhurcolása előtti percekben leejtette a kalapját, hogy azért lehajolva még egy utolsó pillantást gyermekeire, családjára. Mindnyájunk örömére zengett a vers, a próza. A közönség a másik félkört alkotta, így ott és akkor bezárult egy kör, s éreztük, az életben is mindnyájan egy körforgás egymásra utalt szereplői vagyunk. Az esti félhomály meghittséget, békét sugallt. ■ Farkas Erzsébet Ezzel a címmel került megrendezésre október 29-én (hétfőn) Etesen a közösségi házban a karancssági „Lurkó” és az etesi „Gézengúz” gyermekcsapat tagjainak részvételével egy hangulatos, vidám, tartalmas délelőtt. A programot a salgótarjáni Gyermekekért Baráti Kör, a Vöröskereszt megyei szervezete, a helyi önkormányzat és általános iskola szervezte és támogatta. A délelőtt folyamán öt csapat vetélkedett. A feladatokat Juhászáé Kincses Helén, a megyei Vöröskereszt titkára ismertette. Megoldásuk közben a gyerekek sok új ismeretet szereztek a Vöröskereszt történetéről, munkájáról, a véradás jelentőségéről, a globális környezetvédelmi problémákról, de versfaragás, éneklés és montázskészítés is szerepelt az elvégzendő feladatok között. Pluszpontokért a gyerekek vérnyomás- és vércukormérésre jelentkezhettek. . A jól végzett munka eredményeként mindenki jutalomban részesült és az iskolák is gazdagodtak egy-egy szép könyvvel és labdával. A közös ebéd után, a nap zárásaként a karancssági diákok megtekintették a faluházat. Ezúton köszönjük a szervezőknek, támogatóknak önzetlen segítségüket és támogatásukat! ■ Balázs Nándorné „Gézen- gúz”-csapatvezető
