Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)
2007-11-03 / 254. szám
FOTÓ: RIGÓ TIBOR • • • • SPORTTUKOR 2007. NOVEMBER 3., SZOMBAT Játékosként és edzőként is letette a névjegyét Hetvenöt éves Dávid Róbert szakedző, az SBTC egykori kiváló labdarúgója A Salgótarjánban élő Dávid Róbert, az SBTC labdarúgócsapatának egykori kiváló balfedezete november 2-án ünnepelte 75. születésnapját. A sportember Nógrád megye labdarúgásának legnagyobb alakjai közé tartozik. A fekete-fehér színű együttes első osztályú csapatában 1951 és 1960. között 200 mérkőzésen szerepelt és 4 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Évekig kiváló fedezetpárt alkotott Szojka Ferenccel. Pályafutása befejezése után a munkája mellett edzősködött, vezetői feladatokat látott el. Az eltelt időben több kitüntetésben részesült, így például 1982-ben OTSH-tól a Sportérdemérem bronz fokozatát, míg 1998-ban Nógrád megyében a Bérczy Ká- roly-díjat vehette át. Agócs Lajos nevét, akiknek játékuk és sportembert magatartásuk példaértékű volt. Az edzői közül Szemző Gyula, Kompóti- Kléber Gábor, Szűcs György és Turay András szakmai munkáját dicsérte. A játékos-pályafutása befejezése után az edzői pályán végigjárta a ranglétrát, serdülő gyerekektől kezdve egészen az első osztályig, s nem akármilyen eredményekkel büszkélkedhet. 1963-ban az SBTC serdülőcsapatával kezdett, majd 1964-ben került a Nagy- bátonyi Bányász felnőttegyütteséhez, melyet felvitt az NB1/B- be, ahol csak kevés választotta el őket az élvonalbeli szereplés lehetőségétől. Az igazán emlékezetes öt esztendő után két évig a Kisterenyei Bányász szakvezetőDávid Róbert- Gyerekként Salgótarjánban, Forgách-bányatelepen rúgtuk a port naphosszat - eleveníti fel a múltat Dávid Róbert. - A mezítlábas-bajnokságban kezdtem el futballozni 1945-ben, majd az SBTC-hez 1947. március 8-án kerültem, ahol az ifjúsági csapatban kezdtem. Az első NB I-es mérkőzése 1951. április elsején a Csepeli Vasas otthonában volt, ahol 4:2-re kikaptak. Bajnoki összecsapáson 1952. március 2-án a Dorogi Bányász elleni l:l-es hazai meccsen állt össze először a legendás Szojka-Dávid fedezetpár, amely a későbbiekben az ország egyik legjobbja volt. Dávidot kilenc alkalommal meghívták a B-válogatottba, s szerepelt az utánpótlás- és bányászválogatottban is. AZ első osztályban egyszer állították ki, de eltiltást nem kapott. A pályafutása vége felé a második csapatban játszott, ahol 1962-ben fejezte be. A legemlékezetesebb mérkőzéseiből kettőt ragadott ki:- Számomra az egyik legnagyobb bajnoki élmény 1957. augusztus 25-én volt, amikor a Népstadionban 40 ezer néző előtt 3:l-re nyertünk az Újpesti Dózsa ellen. Szintén 1957-ben Moszkvában, a Luzsnyiki- stadionban 100 ezer néző előtt játszottuk a Szovjetunió - Magyarország B-válogatott mérkőzést. A találkozó l:l-re végződött, s a szakvezetők véleménye szerint a dorogi Aspirány Gusztáv és én voltam a mezőny legjobbja. Ezt követően mindkettőnket meghívtak a franciák ellen készülő nagyválogatottba. Azon a meccsen csapatunk Aspirány két góljával 2:0-ra győzte le a franciákat, én viszont ezalatt 40 fokos lázzal itthon feküdtem. Akkor lehettem volna életemben egyszer válogatott... Dávid szívesen emlékszik vissza valamennyi stécés csapattársára, de közülük is kiemelte Kiss Gyula, Debreczeni István, Szojka Ferenc, Jancsik Mihály, Vasas Mihály, Csáki Béla, Oláh Dezső, Bodon Tibor, Oláh Géza és Az SBTC csapata 1956-ban (balról): Szojka Ferenc, Oláh Géza, Bodon Tibor, Dávid Róbert, Vasas Mihály, Csáki Béla, Jancsik Mihály, Agócs Lajos, Sándor Gyula, Taliga Ferenc, Bablena László. Hiányzik a képről: Chladny Nándor, Jedlicska Sándor, Jagodics László, Neuschel Béla, Oláh Dezső. Edző: Szűcs György. zártak. Gyarmat után újra a régi sikerek színhelyére Nagy- bátonyba vezetett az útja, ahol tagja lett a Nógrád megyei edzőbizottságnak, ahol előadásokat is tartott. Majd két évre visszatért évek közepén a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizott- ságának az elnöke lett, mely serdülő- és ifjúsági válogatottal, Dávid Róbert edzőként is dolgozott a Stécénél je lett. Az egyik évben ötödik, a másikban a hatodik helyen végeztek az NB E-ben. Pályafutásának következő állomásán, Ózdon 1972-től 1974-ig tevékenykedett, ahol a kohászváros gárdáját az NB I/B-be vezényelte. Ennyi siker után 1974 nyarán megkeresték az SBTC NB I-es csapatának vezetői.- Nagy örömmel mondtam igent a felkérésre, hiszen az SBTC mindig nagy szerelmem volt - hangsúlyozta ki Dávid Róbert - Három évre szóló szerződést kötöttünk, s nagy lelkesedéssel dolgoztunk a csapattal. Az első két esztendőben rendben volt minden, mindkétszer a nyolcadik helyen zártuk a bajnokságot. Sőt 1975-ben megnyertük a Téli Kupát, majd 1976 nyarán a Tisza Kupát is. Az 1976-77. bajnoki évadban viszont búcsúztunk az élvonaltól. A tarjáni időszakot követően 1977 nyarától Balassagyarmaton edzősködött, ahol remek csapatot kovácsolt össze. Az első évben az NB in Középcsoportjából feljutottak a másodosztályba, ahol az 1978-79-es bajnoki évadban, a Keleti csoportban a 11. helyen 1957. március 31-én a Népstadionban, 65 ezer néző előtt a Ferencváros 3:2-re nyert az SBTC ellen. Képünkön Borsos (középen) elől Oláh Dezső elfejeli a labdát, a jobb oldalon Dávid Róbert 1982 decemberéig dolgozott. Idő- Balassagyarmatra, mely után funkciót közel egy évtizedig tölközben az érettségi és a villamos 1990 nyarán kétéves szerződést tötte be. A szeretett klubja 2001. technikumi oklevél mellé 1981- kötött a Salgótarjáni Síküveggyár február 21-én alakult újjá Salgóben szakedzői diplomát szerzett SE NB Il-es csapatával. Ezután le- tarjáni Barátok Torna Club néa Magyar Testnevelési Egyete- vezetésként edzősködött még. ven, melynek elnöke Dávid Romén. Aztán foglalkozott a megyei Karancskesziben és Karancsla- bért lett, aki 2001 nyarától elnökpujtőn, közben a kilencvenéves edzőként tevékenykedett, egé_ szén 2002. március 30-ig, amikor a Stécé csapatával Szécsényben győzelemmel búcsúzott a kispad- tól (2-1-re nyert a Stécé - szerk.). Aztán még az év október 14-én végleg lemondott a Stécé elnöki tisztségéről. A sport mellett a Nógrádi Szénbányáknál dolgozott 1952-től, a nyugdíjaztatásáig.- Úgy gondolom, hogy sok szépet kaptam a sporttól - hangzott az összegzés a hetvenötödik születésnapon. - Soha nem hagytam cserben az SBTC- t, játékosként mindent megtettem a siker érdekében. A kis- padról negyven év alatt egyszer sem állították fel idő előtt. Sok fiatalt neveltem. Több éven át segítettem Nógrád megye fut- balljának fejlődését. Bátran elmondhatom, hogy sokat tettem az ország, Nógrád megye, s különösen Salgótarján sportjáért, úgy játékosként, mint nevelő szakedzőként. Imádtam amit csináltam, az életem a mai napig is a család és a sport. A feleségem, Ágnes csodálatos háziasszony, boldog házasságban élünk. Ő sokat tett azért, hogy labdarúgói és edzői szenvedélyemnek hódolhassak. A családot anyai szeretet szigorával rendre, fegyelemre öntudatra nevelte. A család harmóniát igazolva 2008. december 20- án, 50 éves házassági évfordulónkat ünnepeljük. Fiam, Róbert nem lépett a nyomdokaimba, valamint unokám, Róbert sem.- Hogy mi a véleményem a szeretett klubomról? - kérdez * vissza. - Ha időm engedi, akkor megnézem a hazai mérkőzéseket. Az lenne jó, ha az SBTC fiataljai a legmagasabbra tennék a mércét. Ehhez azonban tenni kell: az iskolában tanulni, becsülettel dolgozni, edzésre járni és tisztelni a vezetőket. Játszani csak becsülettel, alázattal, tiszta szívvel, komoly akarattal, áldozat hozatallal és sport iránti szeretettel lehet. Nagyon bízom abban, hogy eljön még az az idő, amikor SBTC újra a régi fényében fog ragyogni. ■ Balogh Tibor Szojka Ferenc (balról) és Dávid Róbert a klubhűség példaképei, az 1950-es években az ország egyik legjobb fedezetpárját alkották az SBTC csapatában NÉVJEGY Dávid Róbert 1932. november 2-án született Salgótarjánban. Posztja: balfedezet. Labdarúgó-pályafutása: SBTC (1947-62). Az első osztályú csapatban 1951. április 1. és 1960. április 9. között 200 mérkőzésen szerepelt és 4 gólt szerzett. A Stécében a vidék legjobbja volt 1956-ban (5. hely), de nem hivatalos, mert félbeszakadt a bajnokság, majd 1957-ben (6.) az egyidényes bajnokságban. 1957-59 között 9 alkalommal szerepelt a B-válogatottban, volt utánpótlás- és bányászválogatott is. A VIT-en 1957-ben Moszkvában az ezüstérmes csapat tagja. Edzői, szakedzői pályafutása (1963-2002): SBTC serdülő, Nagybátony (NB II, NB I/B), Kisterenye (NB II), Ózd (NB II), SBTC (NB I, 1974-77 között), Balassagyarmat (NB III, NB II), Nagybátony (NB III, NB II), Balassagyarmat (NB III), Síküveggyár (NB II), Karancskeszi (megyei, II. osztály, megyei I. osztály), Karancslapujtő (NB III), SBTC (megyei I. osztály).