Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)

2007-11-03 / 254. szám

FOTÓ: RIGÓ TIBOR • • • • SPORTTUKOR 2007. NOVEMBER 3., SZOMBAT Játékosként és edzőként is letette a névjegyét Hetvenöt éves Dávid Róbert szakedző, az SBTC egykori kiváló labdarúgója A Salgótarjánban élő Dávid Róbert, az SBTC labdarú­gócsapatának egykori kiváló balfedezete november 2-án ünnepelte 75. születésnapját. A sportember Nógrád megye labdarúgásának legnagyobb alakjai közé tartozik. A fekete-fehér színű együttes első osz­tályú csapatában 1951 és 1960. között 200 mérkőzé­sen szerepelt és 4 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Évekig kiváló fedezetpárt alkotott Szojka Fe­renccel. Pályafutása befejezése után a munkája mel­lett edzősködött, vezetői feladatokat látott el. Az el­telt időben több kitüntetésben részesült, így például 1982-ben OTSH-tól a Sportérdemérem bronz fokoza­tát, míg 1998-ban Nógrád megyében a Bérczy Ká- roly-díjat vehette át. Agócs Lajos nevét, akiknek játé­kuk és sportembert magatartá­suk példaértékű volt. Az edzői közül Szemző Gyula, Kompóti- Kléber Gábor, Szűcs György és Turay András szakmai munká­ját dicsérte. A játékos-pályafutá­sa befejezése után az edzői pá­lyán végigjárta a ranglétrát, ser­dülő gyerekektől kezdve egé­szen az első osztályig, s nem akármilyen eredményekkel büszkélkedhet. 1963-ban az SBTC serdülőcsapatával kezdett, majd 1964-ben került a Nagy- bátonyi Bányász felnőttegyüt­teséhez, melyet felvitt az NB1/B- be, ahol csak kevés választotta el őket az élvonalbeli szereplés le­hetőségétől. Az igazán emléke­zetes öt esztendő után két évig a Kisterenyei Bányász szakvezető­Dávid Róbert- Gyerekként Salgótarjánban, Forgách-bányatelepen rúgtuk a port naphosszat - eleveníti fel a múltat Dávid Róbert. - A mezít­lábas-bajnokságban kezdtem el futballozni 1945-ben, majd az SBTC-hez 1947. március 8-án ke­rültem, ahol az ifjúsági csapat­ban kezdtem. Az első NB I-es mérkőzése 1951. április elsején a Csepeli Va­sas otthonában volt, ahol 4:2-re kikaptak. Bajnoki összecsapá­son 1952. március 2-án a Doro­gi Bányász elleni l:l-es hazai meccsen állt össze először a le­gendás Szojka-Dávid fedezet­pár, amely a későbbiekben az or­szág egyik legjobbja volt. Dávi­dot kilenc alkalommal meghív­ták a B-válogatottba, s szerepelt az utánpótlás- és bányászváloga­tottban is. AZ első osztályban egyszer állították ki, de eltiltást nem kapott. A pályafutása vége felé a második csapatban ját­szott, ahol 1962-ben fejezte be. A legemlékezetesebb mérkő­zéseiből kettőt ragadott ki:- Számomra az egyik legna­gyobb bajnoki élmény 1957. au­gusztus 25-én volt, amikor a Népstadionban 40 ezer néző előtt 3:l-re nyertünk az Újpesti Dózsa ellen. Szintén 1957-ben Moszkvában, a Luzsnyiki- stadionban 100 ezer néző előtt játszottuk a Szovjetunió - Ma­gyarország B-válogatott mérkő­zést. A találkozó l:l-re végző­dött, s a szakvezetők véleménye szerint a dorogi Aspirány Gusz­táv és én voltam a mezőny leg­jobbja. Ezt követően mindkettőn­ket meghívtak a franciák ellen készülő nagyválogatottba. Azon a meccsen csapatunk Aspirány két góljával 2:0-ra győzte le a franciákat, én viszont ezalatt 40 fokos lázzal itthon feküdtem. Ak­kor lehettem volna életemben egyszer válogatott... Dávid szívesen emlékszik vissza valamennyi stécés csapat­társára, de közülük is kiemelte Kiss Gyula, Debreczeni István, Szojka Ferenc, Jancsik Mihály, Vasas Mihály, Csáki Béla, Oláh Dezső, Bodon Tibor, Oláh Géza és Az SBTC csapata 1956-ban (balról): Szojka Ferenc, Oláh Géza, Bodon Tibor, Dávid Róbert, Vasas Mihály, Csáki Béla, Jancsik Mihály, Agócs Lajos, Sándor Gyula, Taliga Ferenc, Bablena László. Hiányzik a képről: Chladny Nándor, Jedlicska Sándor, Jagodics László, Neuschel Béla, Oláh Dezső. Edző: Szűcs György. zártak. Gyarmat után újra a régi sikerek színhelyére Nagy- bátonyba vezetett az útja, ahol tagja lett a Nógrád megyei edző­bizottságnak, ahol előadásokat is tartott. Majd két évre visszatért évek közepén a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizott- ságának az elnöke lett, mely serdülő- és ifjúsági válogatottal, Dávid Róbert edzőként is dolgozott a Stécénél je lett. Az egyik évben ötödik, a másikban a hatodik helyen vé­geztek az NB E-ben. Pályafutásá­nak következő állomásán, Ózdon 1972-től 1974-ig tevékenykedett, ahol a kohászváros gárdáját az NB I/B-be vezényelte. Ennyi si­ker után 1974 nyarán megkeres­ték az SBTC NB I-es csapatának vezetői.- Nagy örömmel mondtam igent a felkérésre, hiszen az SBTC mindig nagy szerelmem volt - hangsúlyozta ki Dávid Ró­bert - Három évre szóló szerző­dést kötöttünk, s nagy lelkese­déssel dolgoztunk a csapattal. Az első két esztendőben rend­ben volt minden, mindkétszer a nyolcadik helyen zártuk a baj­nokságot. Sőt 1975-ben meg­nyertük a Téli Kupát, majd 1976 nyarán a Tisza Kupát is. Az 1976-77. bajnoki évadban vi­szont búcsúztunk az élvonaltól. A tarjáni időszakot követően 1977 nyarától Balassagyarmaton edzősködött, ahol remek csapatot kovácsolt össze. Az első évben az NB in Középcsoportjából feljutot­tak a másodosztályba, ahol az 1978-79-es bajnoki évadban, a Keleti csoportban a 11. helyen 1957. március 31-én a Népstadionban, 65 ezer néző előtt a Ferencváros 3:2-re nyert az SBTC ellen. Képünkön Borsos (középen) elől Oláh Dezső elfejeli a labdát, a jobb oldalon Dávid Róbert 1982 decemberéig dolgozott. Idő- Balassagyarmatra, mely után funkciót közel egy évtizedig töl­közben az érettségi és a villamos 1990 nyarán kétéves szerződést tötte be. A szeretett klubja 2001. technikumi oklevél mellé 1981- kötött a Salgótarjáni Síküveggyár február 21-én alakult újjá Salgó­ben szakedzői diplomát szerzett SE NB Il-es csapatával. Ezután le- tarjáni Barátok Torna Club né­a Magyar Testnevelési Egyete- vezetésként edzősködött még. ven, melynek elnöke Dávid Ro­mén. Aztán foglalkozott a megyei Karancskesziben és Karancsla- bért lett, aki 2001 nyarától elnök­pujtőn, közben a kilencvenéves edzőként tevékenykedett, egé­_ szén 2002. március 30-ig, amikor a Stécé csapatával Szécsényben győzelemmel búcsúzott a kispad- tól (2-1-re nyert a Stécé - szerk.). Aztán még az év október 14-én végleg lemondott a Stécé elnöki tisztségéről. A sport mellett a Nógrádi Szénbányáknál dolgo­zott 1952-től, a nyugdíjaztatásáig.- Úgy gondolom, hogy sok szépet kaptam a sporttól - hangzott az összegzés a hetven­ötödik születésnapon. - Soha nem hagytam cserben az SBTC- t, játékosként mindent megtet­tem a siker érdekében. A kis- padról negyven év alatt egyszer sem állították fel idő előtt. Sok fiatalt neveltem. Több éven át segítettem Nógrád megye fut- balljának fejlődését. Bátran el­mondhatom, hogy sokat tettem az ország, Nógrád megye, s kü­lönösen Salgótarján sportjáért, úgy játékosként, mint nevelő szakedzőként. Imádtam amit csináltam, az életem a mai na­pig is a család és a sport. A fe­leségem, Ágnes csodálatos há­ziasszony, boldog házasságban élünk. Ő sokat tett azért, hogy labdarúgói és edzői szenvedé­lyemnek hódolhassak. A csalá­dot anyai szeretet szigorával rendre, fegyelemre öntudatra nevelte. A család harmóniát igazolva 2008. december 20- án, 50 éves házassági évfordu­lónkat ünnepeljük. Fiam, Ró­bert nem lépett a nyomdokaim­ba, valamint unokám, Róbert sem.- Hogy mi a véleményem a szeretett klubomról? - kérdez * vissza. - Ha időm engedi, akkor megnézem a hazai mérkőzése­ket. Az lenne jó, ha az SBTC fia­taljai a legmagasabbra tennék a mércét. Ehhez azonban tenni kell: az iskolában tanulni, becsü­lettel dolgozni, edzésre járni és tisztelni a vezetőket. Játszani csak becsülettel, alázattal, tiszta szívvel, komoly akarattal, áldo­zat hozatallal és sport iránti sze­retettel lehet. Nagyon bízom ab­ban, hogy eljön még az az idő, amikor SBTC újra a régi fényé­ben fog ragyogni. ■ Balogh Tibor Szojka Ferenc (balról) és Dávid Róbert a klubhűség példaképei, az 1950-es években az ország egyik legjobb fedezetpárját alkották az SBTC csapatában NÉVJEGY Dávid Róbert 1932. november 2-án született Salgótarjánban. Posztja: balfedezet. Labdarúgó-pályafutása: SBTC (1947-62). Az első osztályú csa­patban 1951. április 1. és 1960. április 9. között 200 mérkőzésen szerepelt és 4 gólt szerzett. A Stécében a vidék legjobbja volt 1956-ban (5. hely), de nem hiva­talos, mert félbeszakadt a baj­nokság, majd 1957-ben (6.) az egyidényes bajnokságban. 1957-59 között 9 alkalommal szerepelt a B-válogatottban, volt utánpótlás- és bányászválogatott is. A VIT-en 1957-ben Moszkvá­ban az ezüstérmes csapat tagja. Edzői, szakedzői pályafutása (1963-2002): SBTC serdülő, Nagybátony (NB II, NB I/B), Kisterenye (NB II), Ózd (NB II), SBTC (NB I, 1974-77 között), Balassagyarmat (NB III, NB II), Nagybátony (NB III, NB II), Balassagyarmat (NB III), Síküveggyár (NB II), Karancskeszi (megyei, II. osztály, megyei I. osztály), Karancslapujtő (NB III), SBTC (megyei I. osztály).

Next

/
Oldalképek
Tartalom