Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-10 / 237. szám

2 2007. OKTÓBER 10., SZERDA NÓGRÁD MEGYE ERDESZHAZI TROFEAKIALUTAS Salgóbányán, az Erdészházban az ez évi erdők hete alkalmából újabb különleges kiállítás nyílt a ke­zelő Kancsulik Ákos és a Csengődi Ottó, a Nógrád Megyei Vadászszövetség elnöke jóvoltából: az Ipoly Erdő Zrt által alapított és működtetett létesítmény egyik épületében az őszi erdőt megjelenítő kiállí­tást rendeztek be. Még a betonra is igazi, ropogós és illatos avar került, hogy az élmény hasonló legyen az igazi erdőjáráséhoz. A falakon ezúttal - mivel a fővadászidényben járunk - gímszarvas, őz, vad­disznó és muflontrófeákat helyeztek el, illetve néhány preparátum is helyet kapott. Több ezer madár a megfigyelőnapon Drégeiypalánk. A Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egye­sület és a Cserhát Természeti és Kulturális Értékeiért Alapítvány idén ismét sikeresen megren­dezte a» európai madármegfi­gyelő napok Nógrád megyei programját. Az Ipoly-völgyben megtartott túrán ennyien még sosem vettek részt: a mintegy száz érdeklődőt kitevő csúcs nagyrészt a nagyoroszi Bódis Bertalannak köszönhető, aki lel­kes és felkészült pedagógus kol­légáival 43 tanulót kalauzolt a helyszínen.- Az Ipoly-völgyi madarászki­rándulás résztvevői 23 madár­faj 3778 egyedét figyelték meg, legnagyobb példányszámban seregélyeket - tudtuk meg Frenyó Gábortól, az MME alel- nökétől. - A résztvevők láthat­ták a magyar természetvédelem címerállatát, a nagykócsagot is. Terveztünk egy bemutató ma- dárgyűrűzést is, ami azonban rajtunk kívül álló okok miatt meghiúsult, ami nagy kár, mert hazánkban jövőre ünnepeljük a madárgyűrűzés centenáriu­mát. Annyit még mindenkép­pen hozzá kell tennem, hogy jöttek érdeklődők Érdről, Tö­rökbálintról, Dunaharasztiból és Budapestről is. „Lelkesen és boldogan fogtak össze” hitélet Társadalmi munkában szépíti templomát a héhalomi közösség Épül a templom, kovácsolja a közösséget, s lassan­ként az emberek lelkében is végső otthonra lel a Te­remtő. S ebben rejlik a legnagyobb erő: Héhalom la­kossága társadalmi munkában, az új lelkipásztor ve­zetésével szépíti az Isten házát. Schveiczer Krisztián Héhalom. Bár nem minősül mű­emléknek, mégis Héhalom egyik dísze a falu központjában álló, 1807-ben épült, Kisboldog- asszony tiszteletére szentelt ró­mai katolikus templom. Az idő vasfoga azonban ezt az épít­ményt sem kímélte: a tönkre­ment tetőszerkezetet a váci egy­házmegye kilencmillió forintos támogatásával nemrégiben ugyan felújították, de bőven akad még tennivaló, ezek azon­ban már nem is annyira pénzt, inkább munkaerőt igényelnek. Ennek tudatában a cserhátal­jai községbe idén szeptember­ben érkezett lelkipásztor, Dóka Tamás irányításával széles körű társadalmi összefogás bontako- *zott ki az Isten háza felújítása, megszépítése érdekében. A he­lyi és környékbeli mérnökök, kőművesek tudásukkal, s kétke­zi munkájukkal, a vállalkozók pedig a szükséges építőanyagok felajánlásával segítették, segítik a nemes cél megvalósítását - Még csak a kezdet kezdetén járunk, de máris huszonötén dolgozunk egy-egy hét végén. S örömmel tapasztalom, hogy a templomnál megkezdődött tár­sadalmi munka láttán egyre töb­ben jelentkeznek, hogy jönné­nek segítem - hangsúlyozta Dó­ka Tamás. Mint mondta, a falak vizese­dését az épület körül kialakított, úgynevezett angolaknás szellőz­tetéssel szüntetik meg: közvet­lenül az alap mellé, a belső pad­lószinttől negyven-hatvan centi­méterrel mélyebb gödröt ásnak, amit lefednek betonnal. Hason­ló eljárást alkalmaztak például a kókai kápolnánál és a csömöri plébániánál is. Emellett kívül-belül leverik a vakolatot - a pap számításai sze­rint minderre elég lesz tíz dolgos hét vége - azután egy-másfél évig hagyják állni, száradni a téglákat, majd ha a nedvesség nyomtalanul eltűnik, újra neki­látnak a munkának, hogy az építmény ismét visszanyerje ré­gi fényét,- Az itteni római katolikus kö­zösség kis létszámú, de nagyon nagy szívvel rendelkezik. Lelke­sen és boldogan fogtak össze, hogy felépítsék a templomot. Csodálatos látni, hogy a társa­dalmi munkában azok is képe­sek együtt dolgozni, akik egyéb­ként nem igazán Kedvelik egy­mást - hangsúlyozta Dóka Ta­más. A lelkipásztor fontosnak tar­totta kiemelni, hogy elkesere­dett a magyarországi kisebbsé­gek miatt, de Héhalomnak kö­szönhetően már kedvezőbben látja a jövőt. Életében először ugyanis itt tapasztalta meg, hogy úgy látszik, felnő egy új ci­gánygeneráció, fiatalok, akik az elismerést és a megbecsülést munkával kívánják kivívni. Lelkigyakorlat, kizárólag férfiaknak Héhalom. A felújítási munkálatok nem érintik a hitéletet, misé­ket továbbra is tartanak, hiszen ahogy Dóka Tamás is vallja „sok­kal fontosabb, hogy azt a templomot építsük, amit mi, emberek alkotunk”. Sőt, az új lelkipásztor újszerű kezdeményezéssel állt elő: október 13-án, szombaton lelki napot tartanak, kizárólag férfiaknak, elsősorban középkorúaknak, „akiknek ezer gondjuk van, velük mégsem foglalkozik senki”...- Gyengébbek a nőknél, ám hatalmas felelősség van a vállu­kon. Nem találnak munkahelyet, vagy ha mégis, akkor agyon­dolgoztatják, kiszipolyozzák őket S ott vannak még az öregedő szüleik, a gyerekek, s a válóper majdnem mindegyikük nyakán. Az anyagi kiszolgáltatottság teljesen elborítja a lelkűket és a szellemüket. Őket szeretném meggyőzni arról, hogy minden kö­rülmények között lehet emberként élni, boldogan, örömmel, sze- retetben, akár még a börtönben is. Muszáj, hogy a férfiak is tud­ják: ők is jók, szerethetők, fontosak - hangsúlyozta Dóka Tamás. I _______________________________■ I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom