Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)
2007-10-31 / 253. szám
16 2007. NOVEMBER 31., SZERDA SPORTTÜKÖR Születésnap a Stécé-családban Horváth László (balról a harmadik) és Jakab Gábor (jobbról az első) Gyöngyösről tették tiszteletüket a baráti összejövetelen. Balról az első Horváth Ferenc, a második Kajdy Tibor, a negyedik Básti István. lyiségekről. - Répás Béla közéjük tartozik - fejtette ki Kakuk József és egy míves, a Stécé-zászlóval és -jelvénnyel ékesített emlékvázával ajándékozta meg egykori játékostársát Ajándékkal kedveskedtek a további hozzászólók, így Kmetty József is, aki a jubilánssal éppen tíz esztendeig játszott együtt, s aki az öregfiúk nevében mondta el gondolatait és elevenített fel néhány kedves történetet a közös emlékalbumból. Ferencz Gyula - aki négy évig volt csapattárs - a Nógrád Megyei LabdarúGábor, aki az alsóbb osztályokban ért el sikereket. Az utóbbi emelkedett szólásra, s a Gyöngyösi Atlétikai Klub labdarúgó-szakosztálya nevében gratulált Répás Bélának és a vidéki emberek, a környékbeli futballisták, szurkolók nevében köszönte meg a számukra is okozott szép eredményeket, élményeket. Dr. Juhász Tibor, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere az önkormányzat vezetésének elismerését, jókívánságait tolmácsolta. A 98 éves Persík János, a csapat- Isten éltessen Béla! - han zott el újra és újra a koccintáso a baráti ölelések, a jó hangulai adomázások közepette. S - mi a fentiekben már szó esett róla a dalolás sem maradhatott el. fokozódó hangulatban egym, után került sorra a jelenlévő kedvenc nótája, de nem fele keztek meg a gyengéikéi Szőj ka Ferencéről sem. Sőt, az i hunyt Toldi Miklós emlékére i énekelték a „Fekete hajú k gimnazistá”-t is... ■ Csongrády Bt Az SBTC-induló sohasem maradhat el, ha fehérasztal | mellett találkoznak ők, a labdarúgócsapat egykori já- '? tékosai, vezetői, szurkolói. De fogadni lehet rá, hogy = előbb-utóbb elhangzik az „Acélgyári fenyveserdő...” és a „Szeressük egymást, gyerekek...” is, jelezvén, hogy a Gabora Károly és zenekara kíséretével nótá- zók mélyen kötődnek az 1920-ban alakult Stécé kollektívájához, szeretik Salgótarjánt és sok-sok év elteltével is szívesen vannak együtt korábbi társaikkal. Ilyenkor kizárják a külvilágot és szinte csak múltról, a közösen átélt élményekről esik szó közöttük. Nem volt ez másként a minap a Kulacs étteremben rendezett összejövetelen sem, amelyen Répás Béla hatvanadik születésnapját ünnepelte a mintegy háromcsapatnyi sportbarát. Répás Béla 1947. október 29- én látta meg a napvilágot Mátranovákon, de a hivatalos okmányokban október 31-e szerepel születése dátumaként. Sportos szemléletű családban cseperedett fel, alig volt ötéves, amikor édesapja már magával vitte a meccsekre. Fivérét, Gábort - aki szintén a Stécé játékosa volt - követte, amikor 1962- ben, 15 évesen az SBTC igazolt labdarúgója lett. Az első csapatban 1966. április 10-én szerepelt először a Csepel elleni itthoni 0:0-ás meccsen Virágh - Havasi, Ferencz, Vertig - Szalay, Bánkuti - Kökény, Kocsis, Básti és László társaságában. Az edző Mészáros József volt. A tíz hónapos katonai szolgálat letöltése után 1967-től lett stabil csapattag a legendás Szalay-Répás- Básti középpályás sor tengelyében. November 2-án, a Diósgyőr elleni 4-3-as hazai mérkőzésen 7000 néző előtt rúgta az első gólját, amit aztán még huszonkettő követett az élvonalban és három az NB n-ben. 1979. március 17-én az Újpest ellen ugyancsak itthoni meccsen csereként lépett a pályára és harminckét évesen 11 ezer néző előtt játszotta az utolsó mérkőzését dr. Lakat Károly edzősége mellett. Az NB I-ben (271) és az NB II-ben (29) összeA nagyszerű középpályás-trió (Szalay Miklós, Répás Béla és Básti István) ezúttal Is összhangban volt. Kísért Gabora Károly. Kakuk József, az SBTC elnöke (balról) egy szép porcelánvázát ajándékozott Répás Bélának sen éppen 300 alkalommal öltötte magára a fekete-fehér mezt. A háromszáznál többet játszottak sorában csak Kiss Gyula, Szojka tagja volt a 7. helyezett vidék legjobbja csapatnak és a Népsport 6,7-es áüagosztályzatával az év válogatottjába is bekerült. Harmincöt évvel ezelőtt részese volt a legnagyobb sikernek, 1971/72- es szezonban megszerzett bronzéremnek. Ennek révén szerepelt az UEFA-kupában is az AEK Athén elleni két mérkőzésen. A Magyar Népköztársasági Kupában 1967-ben a második lett a csapattal, egyszer játszott az ún. ligaválogatottban, többször az olimpiai és utánpótlás-válogatottban. 1971. április 4-én a nagyválogatott kispadján ült Bécsben a magyarok 2-0-ás győzelme alkalmával. Az aktív játék befejezését A legidősebb köszöntő a 98 éves Perslk János volt Ferenc, Varga Sándor, Básti István, Laczkó Sándor, Csuberda Ferenc és Oláh Géza előzi meg az SBTC örökös ranglistáján. 1970/71-ben léséből, egyengette és egyengeti az ifjú tehetségek, a jövő reménységeinek útját. 1989-ig a Nógrádi Szénbányáknál dolgozott, aztán pedig testnevelő tanárként a Gagarin Általános Iskolában. E beszédes, sokat mondó adatok is elhangzottak a születésnapi ünnepségen, a köszöntők, tósz- tok középpontjában azonban Répás Béla sportolói erényei, emberi tulajdonságai - a kiegyensúlyozottság, a végtelen szerénység, a példamutató klubhűség, a szakmai felkészültség, a jó pedagógiai érzék, a gyermekszeretet - álltak. Az ünnepeltet és az összegyűlteket a házigazda Kakuk József, az SBTC elnöke köszöntötte, majd kérésére egyperces néma felállással adóztak a már eltávozott elődök, vezetők, csapattagok - köztük Répás Gábor - emléke előtt. Kakuk József kiemelte, hogy a Stécé - legyen a csapat bármely helyzetben is - soha nem feledkezik meg a sikeres, sok embernek örömet okozott időszakok főszereplőiről, a magánéletben is kiemelkedő szemégó Szövetség elnökeként méltatta Répás Béla sportkarrierjét, személyes érdemeit. Váratlan és kelegykori vezetője - saját szavai szerint, napszámosa - szintén köszöntötte a hatvanas-hetvenes évtized kiváló labdarúgóját és reményét fejezte ki, hogy a város segítségével sikerül majd nevéhez, múltjához méltón szerepelnie örökre szívébe zárt klubjának.- A pályafutásomat, személye met illető szavak hallatán bizonv könnyes lett a szemem, de nem szégyellem. Sőt boldog vagyok, hogy ennyi barátom van - mondta meghatottan Répás Béla és külön is köszönetét fejezte ki Kakuk Józsefnek és a Stécé nagy családjának, e jó szellemű közösségnek. Kisgyermekként csak álmodott a Stécéről, amely befogadta őt, s amelynek soraiban élete elmúlt hat évtizedének mintegy háromnegyedét töltötte el. Hálával gondol szűkebb családjára, mindenkori edzőire, vezetőire, csapattársaira, akik hozzájárultak, hogy NB 1-es játékosMihallk Ferenc, az öregfiúk „szövetségi kapitányaként", Horváth Káról; (középen) és Gecse Ferenc volt Játékostársként vett részt az ünnepsé gén lemes meglepetésként az ünnepségen megjelent Gyöngyösről Horváth László, kilencvenhétsze- res volt NB I-es játékos és Jakab sá válhatott és a szurkolókra akiknek szintén sokat köszön hét, s akik mindig szeretettel vet ték körül. követően az SBTC-nél és más környékbeli csapatoknál - legtovább az Öblös-Faipar SC-nél - részt vállalt és vállal az utánpótlás neveA hatvanéves Répás Béla megllletődve köszönte meg a jókívánságokat és az ajándékokat. Középen Köpi László, a volt SBTC-Játékosok barátja, a csapat egykori szponzora, jobbra Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei La darúgó Szövetség elnöke
