Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-30 / 252. szám

2 2007. OKTÓBER 30., KED SZECSENYI NAPLÓ Felismerte az idők szavát Sz. F. Szécsény. Verbói László, amikor 1966-ban Salgótarjánban, a gépi­pari technikumban megszerezte technikusi szakképesítését, egy rövid ideig az autóközlekedési vállalatnál dolgozott. A Szécsényi ÉPSZÖV elődje a TÖVÁLL 1969- ben, szakmájához értő, jó szerve­zőkézséggel rendelkező, épület- gépészeti ágazatvezetőt keresett. A feladat ellátását, Verbói László­ra bízták. Azokban az években a TÖVÁLL felfutóban volt, munká- j uk akadt bőven. Előfordult olyan idő, amikor a fiatal ágazatvezető irányításával közel százan dol­goztak. Az ő vezetésével számta­lan épület gépészeti munkája ké­szült el. Többek között, a salgótar­jáni sportcsarnok, a megyeszék­helyen a Gagarin Általános Isko­la uszodája. Verbói László szerette a nehéz feladatokat, örö­mét lelte a munkájában, úgy érezte, több van benne, nagyobb kihívásoknak is meg tudna felel­ni. Még valami, meggyőződése volt: bizonyára van az életnek olyan területe, ahol azért a mun­káért, amit ő végez, a hozzákap­csolódó felelősségért többet lehet keresni. Ott élt benne a kreatív ember belső nyugtalansága. 1981-ben úgy döntött, hogy önál­lósítsa magát, ahogy abban az időben nevezték, maszek lesz. Ebben a világban az első lépése az építőiparhoz kapcsolódott, mészoltással foglalkozott, kemé- . nyen dolgozott. Később, a hazai és nemzetközi fuvarozásban lá­tott fantáziát. Kezdetben egy ka­mionja volt, később egyre több, volt idő, amikor öt kocsija futott Európa útjain. Az autókat alkal­mazottak vezették. Ő a munka- szervezéssel volt elfoglalva, s a szervizhálózatot biztosította. 1997-ben úgy érezte, hogy már nem találja meg a számítását a fu­varozásban. Három üzlettársával, Percze Bertalannal, Bakos László­val, Mócsány Istvánnal megvet­ték az Industria Kft. tulajdonosi többségét. Tevékenységük széles skálán mozgott a nyomdaipartól, az építőiparon át egészen a bér­munkavállalásig. Később, a kft- ből ketten kiléptek. Ma Percze Bertalannal, a korábban megala­kult Várkert ’97 Kft tulajdonosai, annak társával együtt egyenran­gú vezetők. Életének másik vonulata a közéleti tevékenység. A szécsé­Verbói László nyi ipartestület titkári tisztségét töltötte be. 1986-tól a KIOSZ me­gyei szervezetének az elnöke, 1990-től az átalakulást követően az Ipartestületek Nógrád Megyei Szövetségének az elnöke. Tiszt­ségét már 5. ciklusban tölti be. Napi munkakapcsolatban áll, Ba­ranyai Kálmánnal, a megyei tit­kárral, aki egyben elnöki tanács­adója is. Több szervezetben is te­vékenykedik. 1992-ben megala­kult a TIR Biztosító Egyesület, 2005-ig volt az ügyvezető elnök­ség tagja, napjainkban a felügye­lőbizottságban dolgozik. Alapító tagja az egri székhelyű, 2000- ben létrejött észak-magyarorszá­gi vállalkozókat segítő garan­ciaszövetkezetnek, ahol 2007-ig az igazgatóság tagja volt, most a felügyelőbizottságban dolgozik. A nemzetközi fuvarozásban azok a vállalkozók vehetnek részt, akik elvégzik a kötelező tanfolya­mot és sikeres vizsgát tesznek. Ezeket a tanfolyamokat Budapes­ten szervezik. Verbói Lászlóék 1990-ben elintézték, hogy Szé- csényben is legyen kihelyezett tanfolyam, így az embereknek nem kellett a fővárosba utazni. Számára az egyik kikapcsoló­dást a vadászat jelenti. 1984-től hét éven át volt az őrhalomi va­dásztársaság elnöke. Ez alatt az idő alatt, Tóth Ferenc vadászmes­terrel több fejlesztést hajtottak végre. Munkájára, közéleti tevé­kenységére mások is felfigyeltek, több elismerésben részesült. Megkapta az IPOSZ által adomá­nyozható legmagasabb elisme­rést, az IPOSZ-díjat. A Gazdasági és Közlekedési Miniszter, dr. Káka János 2006. március 15-én, a közlekedésért érdeméremmel tüntette ki, amellyel az iparosok körében végzett elévülhetetlen te­vékenységét is elismerték. Élete szép ívű pálya, amelyet elsősorban ő maga alakított és alakít. Ebben a szép ívben van egy törés; az őt ért lelki megráz­kódtatáson a mai napig nem tud­ta magát túl tenni. Amikor ez ke­rült a szóba, a kemény kötésű élettől edzett férfi elérzékenyült, hangja elcsuklott. 2001-ben Ba­lázs fia teljes vétlenül autóbaleset áldozatta lett. Azt kérdeztem tőle, annak ide­jén, 1981-ben jól döntött-e? Az volt a válasza: igen, ma is hason­ló módon cselekedne. Verbói László felismerte az idők szavát Sikerének titka a ten­ni akarás, hinni önmagunkban és abban, amit csinálunk és a jó csapatmunka. Az IPOSZ országos elnöksége, Verbói Lászlót október 16-án, a Magyar Kézművességért díj arany fokozatában részesítette. Bronzba öntött érzelmek FEKVŐHELYEK, TÉRBURKOLAT, JATSZOHAZ Szécsény. A Benczúrfalván élő művészházaspár Szabó István és felesége, Nagy Mária szobrászművészek emblematikus alakjai Szécsénynek, tágítsuk a kört, Nógrád megyének. Sokan vannak, akik nem ismerik őket, keveset tudnak róluk. Hogy miért? Szenográdi F. Rájuk igazán érvényes József Attila gondolata: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Ők csendben, szerényen, kellő művé­szi alázattal és tisztelettel teszik a dolgukat Amit létrehoznak, ma­radandó művészi alkotás, amely kibírja az idők megmérettetését Szabó István nevét gyakrabban le­het látni folyóiratokban, napila­pokban, jómagam is több alka­lommal méltattam munkásságát, alkotásait A feleségéről nagyon kevés írás jelent meg. Lehet, hogy ebben mi, zsurnaliszták is hibá­sak vagyunk. Közelebb áll az igaz­sághoz, ha azt mondom, nagyon kevés bemutatkozási lehetőséget kapott itt Nógrád megyében. Hogy miért? Nem önmutogató, to­lakodó alkat Ő mindennél fonto­sabbnak tartja az alkotást, a mű­vészetet Volt kiállítása Miskolcon, Hatvanban, Budapesten és szá­mos más helyen, csak abban a vá­rosban nem, ahol él, ahol alkot, amely városnak kultikus alakja. Szívből örülök, hogy a művelő­dési ház lehetőséget adott a nyug­díjaséveiben járó művész számá­ra egy önálló tárlaton való bemu­tatkozásra. Amit látunk tőle, az munkásságának egy kis szelete, de ahogy a cseppben tükröződik a tenger, úgy jelen van a szécsényi galériában a többdimenziós mű­vészete. Nagy Mária az érzéseit, amelyek ott dolgoznak, munkál­kodnak benne, mintázza meg, ön­ti bronzba, vagy vési kőbe. Azokat az érzéseket, amelyek nagyon mé­lyen gyökereznek a lelkében, amelyet a gyermekkor és az ifjú­kor táplál. Alkotásai magas fokú szakmai hozzáértésről tesznek ta­núbizonyságot Művei nem csak esztétikai élményt közvetítenek, elgondolkodásra késztetnek, su­gárzik belőlük az érzés, a belső töltet,* amely szándékkal a mű­vész megalkotta őket. Az írók, köl­tők portrészobrain érezni az alko­tójuk irodalmi szeretetét, s ez a szeretet „átjön” a szemlélőben. Nagy Mária alkotásai nem abba a kategóriába tartoznak, amit az ember egyszer megnéz és kész. Mint ahogy az irodalmi alkotások olvasása közben újabb és újabb vonásokat fedezünk fel, így va­gyunk az ő művészetével is. Tárlatlátogatás közben az em­ber úgy érzi, hogy az írók, költők társaságában jár, ott van az iroda­lom szentélyében, várja, hogy megszólaljon Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula... Tóth Árpád el­mondja egy versét Az ember ma­gában mondogatja Babits Mihály Jónás könyvének sorait. Fflinsz- ky Jánosból árad a derű, a szép­iránti vágy, az érett tisztaság. Nagy Mária a gimnáziumi érettségije után a képzőművésze­ti főiskola szobrász szakán diplo­mázott, közben tanári képesítést is szerzett A főiskolai évei arra voltak jó, hogy azt a tehetséget, amivel a sors megáldotta, szép lassan „kibontsa” elsajátítsa a kü­lönböző technikákat. Tehetség nélkül nem lehet az élettelen anyagba életet „lehelni”. Nagy Mária pedig azt teszi, „élnek” a alkotásai. Ahogy Juhász Gyula és a töbt költő és író alkotása örök, a külör böző nemzedékekhez szól, ép úg örök a bronzba öntött Juhász Gyi la és a többiek portréja, Nagy M; ria munkássága. Amikor a munkájával elkészü átadja nekünk, a szemlélőknél hogy az ő érzései, gondolatai munkáján keresztül eljussanal hozzánk, ott éljenek bennünk. M folytatói vagyunk annak a gondc lati sornak, amellyel az alkotó a kotásait létrehozta. Azt mondtam, a művészete , gyermek- és ifjúkor gazdag él ményvilágából táplálkozik. A hal vani gimnáziumban volt egy esc dálatos irodalomtanára, aki töbl mint megszerettette vele az irc dalmat. A művésznő azzal adózil az irodalom nagyjainak, egykor tanárának, hogy elkészítette : portréikat. Gyermekkori ihletésű több al kotása is, a tíz tablón kiállítót bronzérmei, amelyben ott van < természet iránti rajongása, az em berek tisztelete, a zenei élmény hatások. Legyen az portré, kis plasztika, dombormű, vagy érem mindegyiken érződik a harmónia Megdöbbentő a Félelem című mű ve, vagy a Magány alkotása amelynek nézése közben az em bér átérzi az idősek kiszolgálta tottságát, a magány súlyos ke resztjét. Minden kiállított munká ját hosszasan lehetne méltatni, hi szén mindegyik egy remekmű. Végezetül még egy dologról kel szólni, a kiállítás rendezőjéről, Ba kos Ferencről. A többdimenziós művész széles skálán mozgó alko tásai, kisplasztikák, portrék, fá ból készült alkotások, kőszobor köztéri szobrok fotói, szép egysé ges kiállításban mutatja be. Amerikában jártak a diákok Sz. F. Szécsény. A városban hagyomány, hogy az oktatási intézmények különböző célok megvalósítására jóté­konysági bált szerveznek. Az önkormányzat a bevételnek megfelelő összeggel járul hozzá a nemes cél megvalósításához. Idén az óvodában ezt az összeget új fekvőhelyek vásárlására fordították. A gimnázi­umban elkészült az udvar térburkolata. Az általános iskolában játszóudvar kialakítására került sor. Szécsény. A három szécsényi fia­tal, Végh Veronika, Bárány Kinga és Kolosi Bálint a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium tanulói, igazán csak most eszmélnek rá, hogy az elmúlt hetekben hol jár­tak. A sok-sok élményhatás ott él és munkálkodik bennük, ahogy elmondták, életük végéig elkíséri őket. A három fiatal tag­ja volt annak a 15 fős küldöttség­nek, amely az iskolájukból az Amerikai Egyesült Államokba, a Michigan-tó partján lévő metro­poliszba, Chicagóba, testvérisko­lájukba utazott. A két tannyelvű iskolában a di­ákok három-négy tárgyat ango­lul tanulnak. Az iskolásévek so­rán tanulmány után vesznek részt Angliában. Az iskola az idén felvette a kapcsolatot a chi­cagói iskolával, így került oda a 15 fős küldöttség.- A kint töltött két hét, jó volt a nyelvtanulás szempontjából, s nagyon sok szép élményben volt részünk, megismertük egy má­sik kontinensen élő nép életét - mesélte Bálint.- Mi volt a programotok?- Délelőtt, azzal a fiatallal, aki­nél laktunk, iskolában voltunk, délutánra, hét végére különböző programokat szerveztek a ré­szünkre - mondta Veronika.- Milyen programokban vette­tek részt?- Voltunk hajókázni, felvittek minket a legmagasabb épület te­tejére, színházi előadást láttunk, múzeumokat néztünk meg, vá­rosnézésen vettünk részt, engem például meglepett, hogy a könyv­tár egyik polcán ott volt Petőfi Sándor kötete - válaszolta Bálint.- Milyen az amerikai iskola- rendszer?- Más, mint a miénk. Az épü­letbe csak mágneses beléptető­kártyával lehet belépni. A tanítás menete eltér a mienktőL Nincse­nek osztályok. A felszerelésük, ha azt mondom szuper, gyenge jelzőt használtam - vélekedett Kinga.- Hetente négy nap van taní­tás. Az ötödik nap az érdeklődés­nek megfelelően különböző fog­lalkozáson vesznek részt a gyere­kek - tette hozzá Veronika.- Azt azért el kell mondani, hogy nagyon zsúfolt a diákok éle­te, a tanítás mellett mindenki négy-öt egyéb foglalkozáson vesz részt. A sport komoly szerepet játszik, minden diák életében - fűzte tovább a gondolatot Bálint.- Mit tudnak rólunk? A kérdésre megoszlott a há­rom fiatal véleménye. Volt, aki azt mondta, nagyon keveset, egészen meglepő kérdéseket tettek fel, például hogy van-e nálunk tévé? Míg Veronikának a vendéglátói jól ismerik hazán­kat, Budapestet. A magyar diá­kok márciusban vendégül lát­ják az amerikai társaikat és módjukban lesz megismerni a magyarok életét, szokásait. Ahogy a diákok elmondták, a vendéglátóik nagyon barátságo­san fogadták őket, kedvesek voltak hozzájuk. Egyedül azt je­gyezték meg, hogy az ottani ét­rendet, ételeket nehezen szok­ták meg, de Kinga mindjárt hozzátette, hogy ő plusz egy ki­lóval tért haza. A három diák életébe beépül­nek az amerikai élmények, fel­erősítette bennük, amit úgy is tudnak a nyelvtanulás fontos­ságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom