Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-03 / 231. szám

2007. OKTÓBER 3., SZERDA •4 3 NOGRÁD MEGYE Fejlesztésekről a körben Salgótarjáni ingatlanfejleszté­sekről esik szó a Salgótarjáni Polgári Kör szerdai, mai esti ösz- szejövetelén, a JAMKK klubjá­ban. Ezúttal dr. Tordai Péter, a Styl építőcsoport egyik tulajdo­nosa ismerteti elképzeléseit a le­hetséges beruházásokról, ingat­lanhasznosításokról. A rendez­vény 18 órától kezdődik. Segítik a gazdákat Szécsény. Az Agro Help Kht. évek óta kapcsolatban áll a vető­magtermesztő cégekkel. A fajta­tulajdonosok javaslata alapján egy-egy növényféleségből több­fajtát termesztenek. A munkák során azonos termelési techno­lógiát alkalmaznak (talaj-előké­szítés, tápanyag-utánpótlás, nö­vényvédelem stb.). A betakarí­tás idején bemutatókat szervez­nek, amelyeken ott vannak a ve­tőmagtermesztő cégek képvise­lői és a nógrádi gazdák. A terme­lőknek ilyenkor lehetőségük adódik a különböző fajták ter­méshozamának és minőségé­nek az összehasonlítására és természetesen választ kapnak kérdéseikre a jelenlévő szakem­berektől. Mindezek megkönnyí­tik a következő gazdasági évre a vetőmag kiválasztását. Petrás László, a kht. ügyvezető igazga­tója elmondta, hogy október ele­jén a kukorica és a napraforgó betakarítása alakalmából szer­veznek bemutatót. A közös éneklés öröme Szécsényfelfalu. a községben négy éve alakult meg az asz- szonykórus, melynek vezetője Vámos Miklósáé. Céljuk a nép­zenei kultúra ápolása, terjesz­tése, vendégszereplésükkel a kistelepülésük jó hírnevének a terjesztése. Rendszeres szerep­lői a helyi rendezvényeknek, de megyénk számos községében is felléptek, többek között Nagylócon, Magyargécben, Szalmatercsen. Ott voltak Pász- tón az első Nógrád megyei na­pok rendezvényén. A közös éneklés valamennyi kórustag számára belső örömet, kelle­mes időtöltést és egyfajta ön­megvalósulást jelent. Kuris Zol­tán polgármester arról szólt, hogy az elképzeléseik között szerepel az énekkar citerazene- karral való kiegészítése, ehhez a szükséges hangszerekkel rendelkeznek. Pénzéhes drogok, függő áldozatok A kábítószerezés egész­ségromboló hatása, a ki­lábalás lehetősége foglal­koztatta leginkább a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központban tegnap délelőtt tartott fó­rum résztvevőit. A ren­dezvényt a Salgótarjáni drogmentes nap című program keretében, pá­lyázati támogatással szervezte meg a városi rendőrkapitányság. Salgótarján. Mi a különbség a j drogfüggő és a -használó kö- J zött? Van terápia az előbbire? | Az értékesítő vagy a fogyasztó [ tartson inkább a bűnüldöző ha­tóságoktól? Mi lesz a kábítósze- | rés, várandós anya gyerekével? | Ilyen és hasonló kérdéseket tet­tek fel középiskolás fiatalok a jelenlévő szakembereknek, ne­vezetesen dr. Zacher Gábornak, Demusné dr. Bakalár Anna ve­zető ügyésznek, Némedi Gábor bűnügyi osztályvezetőnek és Butkai Sándor rendőrkapitány­nak. A vezető ügyész az egyik felvetés kapcsán elmondta,- hogy a pénzszerzés mozgatja a drogkereskedést. Közölte, hogy amennyiben a használó vállalja az úgynevezett elterelést, elke­rülheti a felelősségre vonást. Sú­lyos jogkövetkezményekkel kell számolnia azonban a kábító­szert árusítóknak, tény ugyan­akkor, hogy erre valójában ke­vés alkalommal kerül sor. S az is igaz, hogy az érintettek köre, mindig szélesebb annál, mint amit az eljárások felfednek. Dr. Zacher Gábor előadásában súlyos kérdésekről esett szó Ezért a legjobb megoldás az, ha a fiatal nemet mond a drogra. Másrészt ennek a korosztály­nak fel kellene vállalnia a tár­sak figyelmeztetésének kényel­metlenségét is. Zacher főorvos, a felvetések­re válaszolva például arra fi­gyelmeztetett, hogy a függőség sajnos egy életen át tart, a gyó­gyítás csupán a tiszta idősza­kok meghosszabbítására képes. Elmondta azt is, hogy azt a ba­bát, akinek az édesanyja váran­dósán drogot fogyasztott, ko­moly egészségi probléma éri. Az ilyen kicsit magával a szer­rel lehet csak gyógyítani, s eh­hez mintegy másfél hónap kell. A program keretében a szerve­zők a távolsági buszpályaudva­ron találkoztak a veszélyeztetett korosztály tagjaival, délután kettőtől pedig pedig a KiViSZi színjátszó csoport mutatta be műsorát a Hibó Tamás Művé­szeti Iskolában. Nagy hírű előadók sorozata Sz. A. Balassagyarmat, a tavaly útjára indított Örökség Kulturális Mű­hely előadásai idén is folytatód­nak a Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központban.- Gyökereink megismerését és szellemi hagyományunk jelképi örökségének feltárását szolgál­ták az előadások. Mostani soro­zatunkban szellemi öröksé­günk továbbélését szeretnénk a különböző tudományágak, úgy mint a történelem, nyelvészet, néprajz, művészet és művelő­déstörténet jeles képviselőivel bemutattatnl - mondta a soro­zat egyik főszervezője, Jakus Ju­lianna, a központ munkatársa, Salamon Konrád történészt idézve: „Ciceró óta tudjuk, a tör­ténelem az idők tanúja és az élet tanítómestere. A jövőjét alakító ember a múlt tapasztalataira tá­maszkodva cselekszik, tehát a múlt tanulságainak és a min­denkori jelen lehetőségeinek jó megértése alapján biztosíthatja a minél kevesebb tévedés és ál­dozat árán elérhető jövőt. Ugyanakkor a múltban meg­fogalmazott örök érvényű, illet­ve korszakos jelentőségű igaz­ságok, törvények, szabályok is­merete és követése tartja meg embernek a lét- és fajfenntartás ösztöne által meghatározott em­bert. Ezek a munka és a társa­dalom, illetve a szerelem és a család. E keretek különböző vál­tozatai között zajlott és zajlik az emberi történelem. Ha egy kö­zösség nem tudja az életét ezen a szabályon keresztül élni és szervezni, biztosan vesztesége­ket szenved, sőt akár el is pusz­tulhat. így a sokat emlegetett re­álpolitika nem más, mint az adott közösség jövőjének bizto­sítása. A történelmet tehát nem azért tanuljuk, mert egyes múltbeli dolgokat illik ismerni, hanem, hogy a múlt tapasztalatai segít­sék a napjaink körülményei köz­ti eligazodást, továbbá hogy megőrizzük emberi önazonos­ságunkat családi, nemzeti és egyetemes szinten egyaránt.”- Ebben a sorozatban külön tisztelettel adózunk a nemzet­építő tudós és tanár Kodály Zoltán egyetemes tudáson ala­puló nevelési eszméinek, pél­damutató emberségének, melyben a nemzeti önkép ki­alakításának igénye érvénye­sült - tette hozzá a szervező. Az első előadásra október 2-án került sor. Bakay Kornél törté­nész taglalta a magyar törté­nelmi sorskérdéseket. Az elkö­vetkezendőkben olyan neves előadók lesznek a sorozat ven­dégei, mint például Salamon Konrád történész, Koncz Gábor kulturális szakíró, Balázs Géza nyelvész vagy Molnár V. József magyarságkutató. PÁDÁR ZSÓFIA Bennük lelhetjük fel a világot... „...nincsen szebb kom az emberiség­nek mint az első ifjúság ével Azon lán­cok, melyek akkor köttetnek, nem sza­kadnak el örökké, mert nem a világ­ban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot. ” Egy kezembe akadt meghívón erre a Kölcsey Ferenctől származó gondoláim lettem figyelmes a napokban. Elolvastam egyszer, majd még egyszer, s rádöbbentem mennyire igaz ez a mondat ránk, barátokra. Valóban, gyermekkori barátainkat - ha már nem is látjuk őket olyan gyakmn - sohasem feledjük Kedves kis emlékeinket elraktároztuk ma­gunkban, s néha-néha azokra gon­dolva elmosolyodunk, visszaemléke­zünk.. Visszaemlékezünk azokra, akik gyermekkorunkban nemcsak játszó­társak, „csínytársak”, „védőtársak” voltak, sokkal többek annál. Akkori­ban ennekmégnem tulajdonítottunk, nem is tulajdoníthattunk nagy jelentő séget, .de lassan-lassan, a felnőttkor kapujában visszatekintettünk a gyer­meki összetartozásra, a szép emléke­inkre, a tiszta, mmlottságtól mentes kapcsolatokra és megértettük mi a kü­lönbség ismerős és barát között. Valóban, akkor még nem aszerint választottunk cimborát magunknak, hogy a későbbiekben mennyit „profi­tálhatunk” majd abbóL Nem kellett szembenéznünk ármánykodással, cselszövéssel, taktikákkal, hiszen csak egy dolog volt, ami összekötött ben­nünket: szerettük egymást Szerettünk együtt játszani, önzetle­nül segíteni, barátunk védelmére kel­ni.. szerettük mindazt, ami körülvett bennünket És lám-lám még évek múl­tán is - abban a bizonyos nagybetűs életben - ebből töltekezünk Emléke­zünk, s jó érzéssel gondolunk a mögöt­tünk hagyott időre. Valóban..., ma igen szerencsésnek mondhatja magát az olyan ember, aki még érezheti az igaz barátság va­rázsát. Sokszor fakad panaszra aj­kunk, amikor nem találjuk helyünket a nagy\'ilágban, mégsem teszünk semmit sem annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Talán néha egy kicsit félre kellene tolnunk azt a sok ha­laszthatatlan dolgot, megállni egy ki­csit a mindennapi nyüzsgésben, az örökös rohanásban, a pénz utáni haj­szában... Fékezzünk hát, panasz he­lyett vegyük fel a kagylót és merjük tárcsázni a rég nem látott Igaz Barát telefonszámát! Jutalomkirándulás Olaszországba Serfőző Bernadett Balassagyarmat. Szeptember 20-23-ig iskolánk, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium jutalomkirándulá­son vett részt, amelyen a tanári kar azokkal a tanulókkal kelt út­ra, akiknek az éves munkája és szorgalma kiemelkedő volt. Ta­valy iskolánk igazgatója, Meló Ferenc a sikeres horvátországi kirándulás után már beharan­gozta, hogy a következő, idei út Olaszország lesz. Mindnyájunk örömére megvalósult ez a cél. Első napunkon, „Európa ját­szóterén” keresztül, az Alpokon át vezetett utunk Ausztria legki­emelkedőbb zarándokhelyére, Mariazellbe. Röpke 7 órás buszo­zás után érkeztünk ide. „Maria in der Zelle” megérte a fárasztó bu­szozást, hiszen ez az a hely, hol minden egy csodával kezdődött. Este befutottunk szálláshelyünk­re, Lido di lesolóba. Pakolás, a va­csora tálalva. Pasta, sajtok, ruccola, tengeri herkentyűk... Jesolo ideális város egy pompás vakációhoz. Mezítláb szaladni a bársonyos homokfövenyen, „óri­ás” kagylókban elbotlani, ülni a mólón holdfényben, álmodni a kéznyújtásnyira elterülő tenger morajlását hallgatva... Másnap Padova utcáin sétál­va, lépten-nyomon csodálatos helyszínekre érkeztünk. Villog­tak a vakuk. Innen utunk a Gar­da-tó partjához vezetett. Mered­ve néztük a sok bámészkodót, s azt, ahogy a felkavart víz a nap­nak tükröt tart és fénypermet lo­csolja a házak falát. Majd a kí­váncsiság továbbhajtott minket. Utolsó megállónk Verona volt. Harmadik napunkon elhajóz­tunk arra a helyre, hol elképzel­tük, hogyan tudtak egykor élni azok: „...kik a bölcsőből a főid helyett a vízre léptek és járás közben tanultak meg evezni.” Ez a város Velence, hol a házak lá­bát a tenger vize mossa, s tükör­labirintusából nehezen szabadu­lunk. Mesevilág az „Adria ki­rálynője”. Tündöklő látvány a Piazza S. Marco, akár ragyogó' napsütésben, akár éjjel pillant­juk meg. Egy rövid időre elfeled­tük a másik életünket az ott la­kók között, kik mindennek elle­nére zavartalan folytatták a hét­köznapi létet és nem foglalkoz­tak azzal, mit csinál a világ többi része. Vasárnap világörökségünk egyik kincsét tekinthettük meg, a szlovéniai Postojna cseppkő- barangját, föld alatti világunk egyik legszebb gyöngyszemét. Hazaérkezvén csupán egyetlen gondolattal zártam utazásunkat: Széretjük Olaszországot. Ezer arcával, sokszínű tájaival, vidám embereivel, konyhájával, jéghi­deg fagylaltjával, s tengernyi tengerével. Azt mondják: „Aki útra kel, az kalandot, élményt vár.” Felejthe­tetlen emléket kaptunk. Itália, Arrivederci! Köszönettel tarto­zunk Meló Ferencnek, aki lehe­tővé tette, hogy ez a kirándulás megvalósuljon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom