Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-28 / 227. szám

2 BATONYTERENYEI NAPLÓ 2007. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK Aki magáénak érzi az iskolát Bátonyterenye. A Váci Mihály Gimnázium igazgatói székébe 2007. augusztus elsejétől öt évre kinevezett igazgató került, végre lezárva azt a szinte kaotikus egy évet a középiskola történetében, amikor is a szóban forgó időszak alatt (egy­mást követően) négy ember kezében volt az intézmény irá­nyítása. Az önkormányzati tulajdonú, de a megyei közgyű­lés fenntartásával működő tanintézetet megérintette az át- szervezések-összevonások szele is, végül a gazdálkodás te­rületén létrejövő integráció valósult meg. Az újonnan kine­vezett igazgató ezúttal harmadszor pályázta meg az igazga­tói állást. Nagy Attilával beszélgetek életútjáról, munkájá­ról, a jövőről.-os- Hogy is van ez az „igazgató lettem"című történet?- Mindössze arról van szó, hogy egy korábbi időszak, vala­mint az elmúlt évi (sikertelen) pá­lyázat után most a tantestület ma­ximális támogatásával sikeres­nek bizonyult a pályázatom. Rendkívül fontosnak tartom a testület támogatását, ez a jól vég­zendő munka nélkülözheteden feltétele. Nagyon szeretek taníta­ni, így bizonyára hiányozni fog a tanítás (a kevesebb óraszám mi­att), de ha arra gondolok, hogy az iskola szinte valamennyi diákját névről ismerem - hiszen 1994- ben pályakezdőként kerültem ide -, a szülőkkel is nagyon jó a kap­csolatom, semmiképp sem fog el­szürkülni, úgymond hivatalossá válni e családias légkor.- A főiskola előtti évek története?- Az általános iskola felső tago­zatát végeztem Bátonytere- nyén, szüleimmel Szécsénybó'l költöztünk Újlakra. Első generá­ciós értelmiségi vagyok, aki pon­tosan tudja, nagyon sokat köszön­het szüleinek, akik munkásem- berekként nagyon nagy figyel­met fordítottak arra, hogy minél szélesebb látókörrel rendelkez­zem. A Bolyai-gimnáziumban érettségiztem, egy évig Etesen ta­nítottam képesítés nélkül (sok mindent tanultam, jó tapasztalat- gyűjtés volt), majd az egri tanár­képző főiskola földrajz-testneve­lés szakára nyertem felvételt. Nem véletlenül, választásom az iskolai évek alatt körvonalazó­dott. Akkori tanáraim, Herbályné Németh Katalin, Németh Béla, s az akkori edzőm, Hertelendi Bé­la bácsi indítottak el, s nekik kö­szönhetem, hogy nem erdész let­tem (merthogy korábban ez volt a tervem). Tőlük tanultam meg: tanítani nem munka, ez hivatás, szolgálat.- Sikerült megvalósítania?- Amikor a főiskola elvégzése után a kisterenyei gimnáziumba kerültem, mozgalmas, színes di­ákélet volt így hát fiatal testneve­lőként, a diákönkormányzatot se­gítő tanárként nagyszerű progra­mokat, élményeket éltünk meg közösen a diákokkal. Akkor igé­nyelték is ezt a gyerekek, akik még mai napig is vissza-vissza- térnek a régi szép emlékek hely­színére. Ma sajnos, egyre kevés­bé érződik ilyen igény szervezett programokra, de meggyőződé­sem, hogy szükség van rá, példá­ul kedden a tari völgyben túráz­tunk, s töltöttünk el egy napot. Nagyon fontosnak tartom: a diák­évek legyenek élménydúsak, tud­janak visszaemlékezni majdan a középiskolás évekre. Ahhoz, hogy a másik szakom is megfele­lő felkészültséggel taníthassam, beiratkoztam levelező tagozaton a pécsi egyetem földrajz szakára, ahol 1999-ben végeztem. Az utób­bi években főleg földrajzot taní­tottam nagyobb óraszámban, a testnevelési órák mellett pedig a nagy tradíciókkal rendelkező le­ány röplabdacsapatot irányítom, úgy gondolom, sikerült folytatni a korábbi évek szép eredménye­it, a Tóth Jánosné tanárnő vezet­te röplabdaéletet szinten tartani. (Országos döntőig jutott el csapa­tunk). Alapító tagja vagyok a Bátonyterenye Város Sport Egye­sületének.- Hogyan foglalná össze a veze­tői munkáját motiváló, a tanintézet életében meghatározó területeket?- Említettem már az iskola sa­játos, családias hangulatát, ami­nek megőrzését mindenképpen fontosnak tartom. Sok a bejáró ta­nulónk, több mint húsz környék­beli kistelepülésről jönnek a gye­rekek, még Szlovákiából is. Ők a Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi Prog­ramja keretében tanulnak ná­lunk. A program három éve zaj­lik, jelenleg két csoportban. Je­lentős részük az előkészítő, 0. év­folyam elvégzése után itt marad tanulni. A hagyományosan szép és eredményes tevékenységek to­vább vitele például a nyelvi kör országos hírű szereplése hosszú évek óta, vagy a sportteljesítmé­nyek továbbra is köteleznek. Örömteli a közép- és felsőfokú nyelvvizsgát tevők egyre maga­sabb száma. Ehhez valószínű hozzájárul a külföldi partnerkap­csolatok programjai során adódó nyelvgyakorlás, illetve a progra­mok élményei is inspirálóak. Ré­gi a szicíliai kapcsolatunk. A Comenius prog­ram keretében ok­tóber második fe­lében várjuk finn, olasz és angol vendégeinket. Több olyan ren- dezvényünk van, amelyek­hez kapcsolódó pályázati lehető­ségek messzebb­re visznek. így például a Váci-na pok során főleg a 6-7­8. osztályosok körében igyekezünk a matema­tika, magyar nyelv terű létén „versenyeztetni” a gyerekeket, népszerűsí­teni a gimnáziumot, ahol most is közel háromszáz gyerek tanul. Örülünk, ha felsőoktatási intéz­ményben minél többen kerülnek, de annak is, hogy az érettségizettek megállják helyüket a kü­lönféle munkahelyeken, nem kal­lódnak el, az igazán hátrányos helyzetűek közül sem. Ami válto- zatíanul bizonytalanságot okoz, az a tulajdon-fenntartás kérdése, pontosabban mind nyilvánvalób­bá válik a felújítások elkerülhetet­lensége. Lelaktuk az iskolát! A gimnázium jellegét kívánjuk to­vábbra is megőrizni, a nyelvi kép­zés területén profilt bőviteni. Az élő és működő külföldi kapcsolatok erre jó lehetőséget kí­nálnak, illetve te-* remtenek.- A családi hát­térszerepe mindig nagyon fontos.- Feleségem is pedagógus, 1996- ban házasodtunk össze, ő a Bolyai­ban informatikát ta­nít. A gimnázium szolgá­lati lakásában kezdtük kö­zös életünket, így a gimná­zium a szó szoros értelmé­ben is házam-ötthonom volt. 1999-ben megszület­tek ikerlányaink: Anna és Judit, kétévesek voltak, amikor családi házba köl­töztünk, azóta ezt építget­jük, szépítgetjük. Olyan városlakónak tartjuk magunkat, akik tudato­san tesznek a településért, nem csak itt laknak, de dolgoznak is.- Zárszó?- Már említettem: én sokat kaptam a településtől, a régi taná­raimtól, a hivatásomra való fel­készítésben. Bár manapság sok a pályaelhagyó, én itt, Bátonyte- renyén szeretnék pedagógusként dolgozni, s élni. Munkahelyteremtés és összefogás a város megtartó ereje! Lavajné Dóka Éva, Bátonyterenye alig másfél hónapja hivatalban lévő MSZP-s polgármestere úgy tűnik, a tettek.embere: máris több olyan ésszerűsítő és egyszerűsítő intézkedést kezdeménye­zett, ami a város működésének javítását szolgálja, csökkenti a ki­adásokat, ösztönzi a takarékosságot. Beszélgetésünk elején el­mondta, hogy az önkormányzati képviselők is számíthatnak szankciókra, amennyiben nem vesznek részt a testületi és a bi­zottsági üléseken, a városi rendezvényeken, járandóságuk csők kentésére számíthatnak. Az elkövetkezendő időszak legfontosabb beruházásai között említette a munkahelyteremtés mellett a Kisterenyét és Nagybátonyt összekötő utat is, hiszen a két város­rész között jelenleg csak jókora kerülővel lehetséges a közúti köz­lekedés. Nincs persze könnyű helyzetben, hiszen ezek a kény­szerintézkedések némileg beárnyékolják a város mindennapjait - viszont elengedhetetlenek! Faragó Zoltán Bátonyterenye. - Itt, helyi szinten ugyan­azokat az intézkedéseket kell megten­nünk, mint amiket országosan is próbál megvalósítani a kormányzat - mondta a város első embere. - Ezek az intézke­dések persze népszerűtlenek, de az elő­relépés és Bátonyterenye érdekében ezeket végre kell hajtanunk! A városi cégek egy részét például végelszámolás alá vonjuk - ez az építőipari kft.-t és a foglalkoztatási kht.-t érinti. A lakásgaz­dálkodás és a Bátonyterenyei Városgaz­dálkodási Üzem összeolvad, így egy kézbe kerülhetnek a város működteté­sével kapcsolatos teendők. Olyan intézményeink is vannak per­sze, amelyek esetében nem oldható meg a költségcsökkentés. Az uszoda például önmagában nem lehet nyeresé­ges, hiszen egyetlen városban sem az - hacsak nem egészül ki élményfürdővel, vagy wellness szolgáltatásokkal. Vagy például működik az egészségügyi köz­pontunk, van helyben fizikoterápia, la­bor, ami nem lenne kötelező feladat, vi­szont a városlakók komfortérzetének javítására ezeket is fenntartjuk.- Mit tart az előttünk álló időszak fon­tosabb feladatainak?- A munkahelyteremtést! Bátony­terenye az elmúlt években, kimondhat­juk, látványos, fejlődésen ment keresz­tül. Elkészült a polgármesteri hivatal­nak is otthont adó kistérségi központ, az uszoda, több jelentős kereskedelmi egy­ség, fejlődött az infrastruktúra, megszé­pültek a közterületek. Ezek azonban nem hozzák a pénzt! Szebb és jobb, kel­lemesebb környezetet teremt a lakos­ság számára, fontos is, de önmagában nem elegendő. Reményeink szerint azonban az ipari parkban megvalósí­tandó beruházások a jövőben gyors ütemben haladnak majd. Egy elektroni­kai szétszerelő üzem települ ide és be­látható időn belül elkészül a biomasz- sza-erőmű is. Utóbbi 49,9 megawattos lesz - azért ennyi, mert a szabályozás szerint ötvennél nem lehet több. Emel­lett egy olajütő is készül, ami már a jö­vő nyáron üzemelni fog, a környékbeli mezőgazdákkal már meg is kötötték a szerződéseket a termelésre. Egyébként ennek az erőműnek az indítása, amel­lett, hogy munkahelyeket is teremt, igen nagy jelentőségű lehet a lakótelep fűtésének megoldásában is. Az már biz­tos, hogy a gáz a jövőben nem lesz olcsóbb...- Épül itt egy nádüzem is.- Készül az is, de a decemberre ter­vezett átadás, úgy tűnik, csúszni fog két hónapot, mert talajvíz-elvezetési gon­dok jelentkeztek. Egyébként a nádüzem 400-440 embernek fog munkát nyújta­ni, ami pedig külön öröm, hogy a nagy részük nő! A „mi fia­ink” ugy anis még csak eljárnak máshová dol­gozni, de a leányok, asszonyok már nem vállalhatják fel az eset­leg több órás utazga­tást, így nekik sokkal kevesebb lehetőség adódik. Aztán van kö­zös pályázatunk egy nagy céggél, de erről még korai lenne bár­mit is mondani, min­denesetre sokat jelent­het a betelepülésük.- Mikor lesz a tervek­ből munkahely?- Reményeink sze­rint 2009-re az említett vállalkozások már Bátonyterenyén fognak működni, összesen mintegy ezer munkahelyet te­remtve! Ami a befektetők letelepedését illeti, a haszon többszörös a város szem­pontjából. Egyrészt fontos a helyi adó is, de az is, hogy a segélyekre, járadékok­ra kifizetett összegeket Bátonyterenye fejlesztésére fordíthatjuk a jövőben. Az­tán vannak áttételes hasznok is, mint például az, hogy a helyben szerzett jö­vedelmet itt is költik el az emberek, te­hát a kereskedelem és a szolgáltatások is fejlődhetnek. Bátonyterenye, mint kistérségi köz­pont is igen fontos település, így a fej­lesztések tekintetében a környékbeli te­lepülésekkel is szeretnénk megtalálni a hangot - természetesen nem alá-fölé rendelt viszonyban, hanem vállvetve kell együtt dolgozni! Bátonyterenye a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik. Nehéz időszak előtt ál­lunk, a város működési hiánya is jelen­tős, de biztatóak az előjelek, hogy 2008- ban végre stabilizálódik a helyzet.- Miből fedezik a fontosabb beruhá­- Számos pályázati lehetőség kínálkozik, de ezek mellé szüksé­ges önerő is. A város­nak mindenképpen fej­lődnie kell, ésszerű gazdálkodás mellett. Például az előttünk ál­ló beruházások között a legfontosabb a Kisterenyét és Nagybátonyt összekötő út megépítése, hiszen a jelenlegi helyzet tart­hatatlan! A vasúttal párhuzamosan szeret­nénk megvalósítani az új összekötő utat.- Nem említette az idegenforgalmat, pedig a megye 131 tele­pülése közül úgy 125 kitörési pontot lát benne.- Azért nem említettem, mert jelen pillanatban nem látok benne nagy le­hetőségeket a város fejlődése szem­pontjából. csodát pedig egyáltalán nem tehet! Tudomásul kell venhi, hogy az országban vannak sokkal jobb adottságú, kedvezőbb infrastruktúrá­val rendelkező települések is, mint a nógrádiak. Bátonyterenyén a ma- conkai víztározó és a Gyürky- Solymossy-kastély képezi a kivételt. A víztározó ma már országos hírű, sőt nemzetközi versenyeket is tartanak itt. Ott van létjogosultsága a fejlesztésnek is. Másra egyelőre nem nagyon költhe­tünk, hiszen a város más részein ezer­szer fontosabb, sok ember mindennap­jait érintő kérdések várnak megoldás­ra. Most olyan dolgok megvalósítása a feladatunk amelyek nemcsak elviszik a pénzt, hanem nagyon rövid időn be­lül jelentős visszafelé áramlást is ered­ményeznek. Örömmel tapasztalom személyes beszélgetéseimen, hogy ezt az emberek is megértik. Nálunk most akár jelszó is lehetne, hogy vissza az iparba! Ha munkahely van, akkor a fi­zetőképes kereslet is növekszik - csa­ládtámogatásokból viszont nem él meg egy város... Az ipar visszahozatalát és megtelepedésre alkalmas környezete kialakítását tartom a legfontosabbnak, meggyőződésem, hogy ez a jövő útja. A mai napig sokan siránkoznak a bánya bezárásán, emlegetve az újranyitást is. Tudomásul kell venni azonban, hogy ennek semmiféle realitása nincs.- Városvezetőként hogyan tud együtt­működni az ellenzékkel?- Létjogosultsága itt csak a várospo­litikának van, az pedig nem nyugodhat a pártállás szerinti alapon! Minden kép­viselő Bátonyterenye érdekeinek kép­viseletére tette le az esküt, a lakosság­nak pedig az lenne az érdeke, hogy a Fi­desz is, az MSZP is a városét dolgoz­zon. Egyfajta érdekegyesítésre van itt szükség, ami mindannyiunk javát szol­gálja. Azt még mindenképpen el kell mondanom, hogy a jövőben az az önkor­mányzati képviselő, aki nem jelenik meg a testületi vagy a bizottsági ülése­ken, pénzügyi szankciókra számíthat. Ezekre a posztokra valamennyiünket választották! Egyébként a képviselők­nek a városi rendezvényeken is köte­lességük lesz megjelenni. Tudom, hogy ezek nem lesznek népszerű újítások, de én azt tartom, hogy a választóimnak tartozom felelősséggel, és polgármes­terként is bármikor szeretnék nyugod­tan végigmenni az utcán... zásokat? Lavajné Dóka Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom