Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-27 / 226. szám
3 2007. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Kassák kör Nagy Pállal Cs. B. Salgótarján. A Tarjáni Kassák Kör idei őszi első programját 2007. szeptember 28-án, pénteken 17 órától tartja a József Attila Művelődési és Konferencia- központban. A kör vendége Nagy Pál, a salgótarjáni születésű, Párizsban élő író, tipográfus, a Magyar Műhely egyik alapító szerkesztője lesz. Előadásának címe „Erdély Miklós művészete”. Erdély Miklós (1928-1986) költő, képzőművész, filmrendező, teoretikus, a hazai és nemzetközi neoavantgárd mozgalom kiemelkedő képviselője volt, aki átlépve a műfaji határokat az összművészet igényével lépett fel. 1974-ben Kassák-díjjal tüntették ki.v\ rendezvényen közreműködnek a Pódium Stúdió és a Vertich Színpad tagjai. A művészeti est nyilvános, minden érdeklődőt várnak a szervezők. Kaláccsal, borral Gulyás E. Patvarc. Szüreti mulatság lesz a községben szeptember 29-én, szombaton. A rendezvény 14 órakor a népviseletes felvonulással indul a polgármesteri hivatal elől. Ezt követően az óvodások, a patvarci Platánsor hagyományőrző csoport és az ilinyi hagyományőrzők lépnek fel műsorukkal. A rendezvény keretében keltkalács-sütő és borverseny is lesz, végül bál zárja a mulatságot. Szüreti vigadalom G. E. NÓgrádsáp. A helyi szlovák kisebbségi önkormányzat szüreti felvonulást szervez szeptember 29-én. A mulatozók a polgár- mesteri hivatal elől indulnak 14.30 órakor, majd a zenekar, a lovasok és traktorok kíséretében bejárják a település utcáit. Ezt követően a szervezők megvendégelik a résztvevőket, majd 20 órától bállal folytatódik a vigadalom, amelyen hajnalig rophatják a jelenlévők. „Elmennek sorra a nagyok... (Folytatás az 1. oldalról aki a „Nagyok árnyékában” című kötetét mutatta be Csábi István előadóművész megzenésített verseivel színesítve. Az antológia a XIX. századi Nógrád mégye és Balassagyarmat „kismestereinek” verseit adj a közre a szerző váloga- tásában és előszavával. Többek között Jeszenszky Danó, Luby Sándor, Horváth Danó, Csalomjai Pajor István méltatlanul feledésbe merült műveit hallhattuk. Az idén elhunyt dr. Magyar Pál ügyvédre, az 1956-os Balassagyarmati Járási és Városi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács titká- j rára Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója emlékezett.- A várostörténet kiemelkedő alakja mérce, példa lehet a jövő számára. A „szegények ügyvédje” a forradalmi tanács titkáraként fenn tudta tartani a rendet, a védelmet, az ellátást, a vagyon- és közbiztonságot. Halálra ítélték, megkínozták, s csak 1962-ben szabadult amnesztiával. A rendszerváltás hozta meg számára az erkölcsi elégtételt: 1992-ben Balassagyarmat, 2006-ban a megye díszpolgára lett. „Az igazságba vetett hit győz. Legyőzetve győzött” - fogalmazott dr. Magyar Pálról a levéltár igazgató. Kovács Ferenc gimnáziumi tanár a szintén ez évben elhunyt Kovalcsik András díszpolgár, a honismereti kör elnökének alakját idézte fel. A battonyai bölcsőből induló életűt az egyik „legbalassa- gyarmatibb” polgár életpályájába torkollott. Húszévesen került feleségével az Ipoly-parti városba Kovalcsik András, aki az egykori Bajcsy iskolában, majd a Balassagyarmati Tanítóképzőben, aztán a Balassi Bálint Gimnáziumban tanított matematikát és fizikát Megszállottként gyűjtötte a város honismereti emlékeit, emberfeletti szervezőmunkával.- Neki köszönhetjük a balassagyarmatiak budapesti találkozóját is, amelyet az egykori balassis öregdiákok találkozójából szervezett. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után - szögezte le Kovács Ferenc. Borenszkiné Imre Éva, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatónője a szintén idén eltávozott Versényi Györgyre, a Balassi gimnázium egykori igazgatójára, a város és a megye díszpolgárára emlékezett. Szavait Nádor Tamás „Illyés Gyula szemfödelére” című versével kezdte: „elmennek sorra a nagyok”. 1950-ben, amikor a város elvesztette megyeszékhelyi rangját, egy salgótarjáni születésű csodálatos műveltségű tanár került a városba, aki latin-francia szakosként matematikát, fizikát is kiválóan oktatott, de az ő óráin szerették meg a tanulók a filozófiát és az irodalmat is.- Széles, mély európai műveltségű polihisztor pedagógus állt 1967-től kezdve majd’ húsz éven át a gimnázium élén. Tekintélyt, tartást sugárzott, soha nem volt kioktató. Rangot adott Balassagyarmat városának - emelte ki az igazgatónő. A szomorú megemlékezéseket oldotta a Szugyiczki Zsolt hegymászóval, világutazóval, természetfotóssal való beszélgetés, aki kerékpárral mászta meg a Mont Blanc- t, miután a Kaukázust is meghódította. Az országos-háromtusa-bajnokságok többszörös győztese inkább a mentális felkészülésről szólt, s arról az alázatról, amelyét hegymászó túrái kialakítottak benne a világmindenség iránt.- Semmit sem ér egyedül feljutni egy hegycsúcsra, ha másokkal aztán nem oszthatom meg az élményt. Önmagunk határaival is tisztában kell lennünk, s az élmény; a küzdelem erőt ad a mindennapi élethez. Akaratgyenge világban élünk, így a boldogságunkat legtöbbször kényelmünk illúziójához való ragaszkodásunkkal bénítjuk meg - fogalmazott a hegymászó, akinek nem csak sátrát, felszereléseit, de gyönyörű természetfotóit is megcsodálhattuk. Csach Gábor művészettörténész a város legifjabb díszpolgárával, Párkányi Raab Péter szobrászművésszel beszélgetett. A rendkívül tehetséges, a figurativitást mindig előtérbe helyező szobrász a balassagyarmati Csemniczky Zoltánt és Szederkényi Attilát vallja mestereinek, majd a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakának elvégzése után Melocco Miklós vette szárnyai alá. Mintegy száz köztéri szoborral, a Nemzeti Színháznál pedig 15 alkotással büszkélkedhet. Most éppen kétéves műtermi „elmélyülő perióüusát” éli, de Párizsban mutatkozik be legközelebb zseniális szobraival. Az est végén Barát Attila és tanítványai, Balya András, valamint VáradiLászló szaxofon-, illetve Barát Vitaiina zongorajátéka varázsolta el a vendégeket, akik még Jagyutt Péter, Horváth Zoltán és Honti István ajándéktortáját is megízlelhették. A buszok indulásáig pedig megkezdődött a csevegés, a múltidézés. Rég nem látott, ismerősök találtak egymásra, s mi más is lehetett volna a téma, mint a közös összetartó erő: Balassagyarmat. GULYÁS EDINA Eldobni a csodát Világra hozta, majd megölte gyerkekét - ilyen és ehhez hasonló híradások borzolják szinte naponta a kedélyeket. Felfoghatatlan, hogyan képes valaki a kilenc hónapon át magában hordozott életet kioltani. A kegyetlen tett semmivel sem magyarázható. Ha nem tervezte, ha nincs pénze felnevelni a csecsemőt akkor is van számos megoldás. A kórházak előtt elhelyezett inkubátorokban bárki otthagyhatja ájszülött gyermekét, semmilyen következményekkel nem jár, még a kilétét sem kell felfednie az anyának. Mégis ritkán hallunk olyan esetről, hogy igénybe vették ezt a lehetőséget, gyakrabban értesülünk arról, hogy újabb picit találtak kukában, derítőben, erdőben elásva. Pedig számtalan házaspár próbálkozik éveken át és minden vágyuk az, hogy egy kis jövevénnyel bővüljön a család. Bármit megtennének azért, hogy magukhoz ölelhessék a csöppséget, beszívhassák az illatát, csendesen figyelhessék az alvó gyermek szuszogását. Az élet legnagyobb ajándéka után vágyakoznak, és ezt a csodát van aki képes eldobni magától. Igazságtalan a sors, annak? ad, aki meg sem érdemli, másoktól pedig elveszi az első mosoly, az első lépések és szavak élményét. Hogyan tud valaki azzal a tudattal tovább élni, hogy eldobta magától a benne fogant, a megismételhetetlen és felejthetetlen gyermeket? Vajon elgondolkozik-e azon, hogy melyik szót ejtette volna ki először, hogyan tanult volna az iskolában, hogyan nézett volna ki a fia, vagy a lánya tizennyolc évesen? Már sosem tudja meg - s az ilyen nem is érdemli, hogy átélhesse a csodát, amelyet a pici érkezése, egyetlen mosolya, szava, egész lénye okoz. In memóriám Gaál István! „A Pásztón töltött évek voltak egész gyermekkorom, ha nem egész életem meghatározó esztendői. Ma sem tudom másnak nevezni a Zagyva-völgyet, amelyben feküdt, mint varázsvölgynek.” Zalán Vince „Gaál István krónikája” című életrajzi kötetében olvashatjuk ezeket a sorokat. A mai napon, 2007. szeptember 26- án, mintha a természet is megérezte volna, felhőkbe burkolózott az égbolt Pásztó fölött. Gyászolnak a „varázsvölgy” lakói, elveszítettük Gaál Istvánt. Az elmúlt hét csütörtökén az I. nógrádi megyenapon még mindannyian bíztunk a gyógyulásában. Hittünk benne, hogy újra találkozunk Pásztón a Teleki László Művelődési Házban, ott ahol a 600 éves városi évfordulón köszöntötted szeretett városodat. Nehéz elfogadni a megváltoztatha- tatlant, hogy többé nem láthatjuk egyenes, nyílt tekintetedet a mindenen és mindenkin áthatoló szemeid tiszta kékségét. A Szent László Kórházban szeptember 11-én még arról beszéltél, mennyire hihetetlen ez az egész, hiszen te Velencébe készültél dolgozni és tervezni a jövőt, s ehelyett itt fekszel a kórházi ágyon. Töretlenül bíztál a gyógyulásban hitted azt, semmi nem akadályozhat meg abban, hogy jövőre ott legyél a trieszti retrospektíveden. Büszkén újságoltad, hogy a teljes életműved - filmjeid és fényképeid - vetítésre és bemutatásra kerülnek. Arról beszéltünk, hogy a műtéted utáni hathetes kórházi lábadozást követően azonnal Pásztora és Kozárdra utazol, hogy újra magadba szívd a Mátra és a Cserhát friss levegőjét, no és megerősödjél a frissen szaggatott káposztás sztrapacskától, amelyet oly nagyon szerettél. Hazajössz, hogy újra feltekinthess a Bikarétre, ahol Rajeczky Béni bácsi tanított síelni téged. Nem így akarta az Úr! Mára a világ, az ország, a megye és a város elveszített egy kincset, ami nem pótolható. De ki is volt Ő? Gaál István 1933. augusztus 25-én született Salgótarjánban. 1953-ban felvételt nyert a Budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolára. 1957-ben elkészül első filmje a „Pályamunká- sok”. ’58-ban a film díjat nyer a bécsi Világifjúsági Találkozón. ’59-ben ösztöndíjat nyer a Centro Sperimentale Cinematograficára (római filmfőiskola). 1964-ben a magyar újhullám nyitányaként bemutatják máig örök érvényű filmjét a „Sodrásban”-t. 1965-ben a „Sodrásban” fődíjat nyer a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon. A következő években bemutatják filmjeit Európa, Afrika és Amerika nagyvárosaiban. 1968-ban a Sod- rásbant beválasztják a legjobb magyar filmek közé, a Budapesti Tizenkettőbe. 1969-ben Balázs Béla- díjjal tűntetik ki. 1970-ben a Magasiskola című filmjéért a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon a zsűri díját kapja. 1972-ben beválasztják a cannes-i nemzetközi filmfesztivál zsűrijébe. 1973-ban elkészül elsőBartókfilmje: Az éjszaka zenéje. 1976-ban megjelenik a Magyar Televízióban Maxim Gorkij írásaiból készült két játékfilmjével. 1977-78-ban megrendezi Legato című filmjét, amellyel augusztusban a taorminai nemzetközi filmfesztiválon a zsűri különdíját nyeri el. 1978-79-ben filmrendezői kurzust tart a római filmfőiskolán. Gaál-életmű-bemutatóra kerül sor La Rochelle-ben. 1980-ban a Cserepek című filmjének a bemutatója. 1981- ben Érdemes Művész díjjal tűntetik ki. 1986-ban az Isten teremtményei című játékfilmet rendezi. 1987-ben a magyar filmkritikusok díját és az Arany Prága nemzetközi televíziós fesztiválon a legjobb rendezés díját nyeri el a film. Ugyanebben az évben elkészült portréfilmje Rajeczky Benjáminról. 1990. novemberében életmű kiállítás-vetítés a budapesti Műcsarnokban. 1991-ben Kossuth-dí- jat kap. 1993-tól rendezői kurzusokat tart az indiai Púna egyetemén. 1994- ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével tűntetik ki. 1995-ben elkészíti a Római szonáta című kisfilmjét. 1999-ben az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi fokozatával tűntetik ki. A 30. magyar filmszemlén életműdíjjal tűntetik ki. 2000-ben bemutatják a Bartók-tri- lógiát. 2003-ban Pásztó város díszpolgárává avatta. 2005-ben elnyeri a Magyar Mozgókép Mestere címet. 2006- ban a „Tengermelléki filmnapok” díszvendége. Ugyanebben az évben Nógrád Megye Díszpolgára címben részesül. íme egy kiemelkedő ember életpályája néhány sorban, amelyet Zalán Vince több mint négyszáz oldalban tudott csak formába önteni. Talán az újság összes hasábja sem lenne elegendő arra, hogy ezt az alázatos, a sikereit soha nem hangoztató embert bemutassam. „...úgy éreztem, hogy a hátamat neki tudom támasztani a Mátrának, a Muzsla-tétő 700 méteres magasságának, s ezért engem nem lehet legyőzni, mert ezek a hegyek engem hátulról megtartanák." Gaál István mondja ezeket a sorokat önéletrajzi kötetében. A halál sajnos az embert legyőzte, de Gaál István lelke ott lebeg a Muzsla-bérc felett, s hamarosan megérkezik az égi hazába. Kedves Barátom, Isten veled. Sisák Imre
