Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-18 / 218. szám
2 2007. SZEPTEMBER 18., KEDD INTERJÚ Balassagyarmat Augusztus 20-a alkalmából az igazságügyi és rendészeti miniszter a köztársasági elnök döntésének értelmében a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesítette dr. Csonkáné dr. Varga Margitot, a Nógrád Megyei Bíróság elnökhelyettesét kiemelkedő színvonalú igazságügyi tevékenysége elismeréséül. A bírónővel pályájának alakulásáról, hivatásához, szülőföldjéhez fűződő érzelmeiről beszélgettünk. Szabó Andrea- Ez a rangos elismerés egy több évtizedes, elkötelezett bírói tevékenységet koronázott meg. Milyen körülmények között vette át a kitüntetést?- Augusztus 21-én az ÓIT Hivatal aulájában adta át a kitüntetést a miniszter úr néhány elismerő mondat, egy rózsaszál és egy kézcsók kíséretében. Úgy éreztem, valóban életutam megkoronázása ez a pillanat Nagyon meg voltam hatódva. Bár elmondhatom: sok mindent tettem ezért a kitüntetésért.- Hogyan döntött a jogászi hivatás mellett?- A véletlen hozott erre a pályára. Az őrhalmi általános iskola elvégzése után a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba kerültem, s az érettségit követően elképzelésem sem volt róla, hol tanuljak tovább. Bejelentkeztem a munkaügyisekhez, s kaptam egy telefonhívást a megyei bíróság akkori elnökétől, dr. Kovács Lászlótól. Másnap léptem át az Igazságügyi Palota küszöbét. Úgy éreztem, mintha egy templomba térnék be. Adminisztrátorként kezdtem a pályafutásomat, s ámulva néztem fel a nagy tudású jogászokra. Lelkes voltam, minden érdekelt. Dr. Kovács László valószínűleg felfedezte bennem a „szunnyadó jogászt”, s olyan ügyesen irányított, hogy tisztviselői pályámon valamennyi munkaterületen dolgoztam. Jegyzőkönyvvezető lettem. Az akkor még kézzel vezetett jegyzeteket át kellett fogalmaznom, s be kellett mutatnom az eljáró bírónak. Komoly sikereket értem el, szinte „ittam az aktákat”, lecsaptam egy-egy érdekesebb ügyre. Ott voltam a végítélet meghozatalakor, sokat tanultam a szakmai érvekből. Akkortájt érlelődött meg bennem a gondolat: bíró leszek. Dr. Kovács László a megyéből hármunkat küldött el az igazságügyi minisztérium egyetemi előkészítő tanfolyamára, s hármunk közül nekem sikerült felvételt nyernem a tanfolyam elvégzése után az ELTEjogi karára.- Úgy tudom, a Balassagyarmati Városi Bíróságnál kezdte meg bírói pályáját.- Igen, a fiam születése után egy évig fogalmazó voltam, majd letettem a bírói, ügyészi szakvizsgát, s a városi bíróságnál neveztek ki polgári ügy szakos bírónak. Egész életemben ezzel Dr. Csonkáné dr. Varga Margit foglalkoztam. Kedvencem lett a családjog, ami nem csak a válópereket, de az öröklést, a gyermekek sorsát, a szülőkkel való kapcsolattartást is magába foglalja. A békítő meghallgatást - ami peren kívüli eljárás - is kellő empátiával kellett lebonyolítanom, s kisebb-nagyobb sikereket még a békítésben is elértem. Mintegy hat évig voltam elsőfokú bíró a városi bíróságon, majd megüresedett egy állás a megyei bíróságon, ahol a tanácsba kerültem előadó bíróként. Három éven belül már tanácselnök lettem, tehát szakmai irányító szerepet kaptam. A rendszerváltozáskor a polgári kollégium vezetőjeként egy komoly szakmai körben működtem, de a szervező, irányító szerep mellett mindvégig részt vettem az ítélkezésben is. Aki nem ítélkezik, az nem is bíró.- S immár második ciklusát tölti a megyei bíróság elnökhelyetteseként- Dr. Halász Zsolt, a megyei bíróság elnöke meghirdette az elnökhelyettesi állást, mert az előző helyettes nyugdíjba ment. Úgy éreztem, ez új kihívás számomra. Ma már nemcsak a polgári szakág, hanem az egész apparátus a látókörömben van, a jogi és a tisztviselői apparátus egyaránt. Nagyon jó gárda alakult ki a megyei bíróságon. Értelmes, tehetséges, több nyelven beszélő bíróink vannak. Létrejött a „törzsgárdánk” is. Egyre inkább azt látom: azok maradnak itt, akiknek itt vannak a gyökerei. Szinte anyáskodva nevelgetem a fogalmazókat, titkárokat, zökkenőmentes képzést biztosítunk a fiataloknak. Már két generáció nőtt fel a „szárnyaim alatt”, akik becsületesen, tisztességesen látják el a munkájukat.- Van-e valamifajta bírói hitvallása?- Azt vallom, hogy a bírói ítélkezői munka mint önálló hatalmi ág kell, hogy tevékenykedjen. A bíró a teljes jogi ismeret mellett csak a törvénynek és a lelkiismeretének legyen alávetve az objektív igazságra való törekvés mellett. Mind a magánéletében, mind a hivatása gyakorlásában kifogástalan magatartást kell tanúsítania, s minden befolyásolási kísérletet el kell utasítania, még a látszatra is ügyelve. Ehhez a mércéhez egész életemben tartottam magamat, a bírói tisztséget a jogászi hivatás csúcsának tekintve.- Ki és mi határozta meg leginkább eddigi pályafutását?- Ami a hivatást illeti: dr. Kovács László és a jelenlegi elnökünk, dr. Halász Zsolt, akivel nagyon korrekt a munkakapcsolatom. Ki kell emelnem azt is: a családomtól rengeteg támogatást kaptam. S mi határoz még meg? A szülőföld. Patrióta vagyok, hűséges a megyémhez, a városomhoz, a palóc földhöz. Lett volna lehetőségem elmenni innen, de még egy percre sem fordult meg a fejemben a gondolat. Szeretem ezt a vidéket, a palóc embereket, a viseletét, a népművészetet. Ismerek mindent: a fákat, virágokat, a köveket. Itt vannak a gyökereim. Ez az otthonom. embereket. Ne érveljen azzal, hogy ő a zsidóság érdekében szól. Semmi köze a parlamenti munkának Schwarcz bácsihoz vagy Weisz nénihez.- Milyennek látja a keresztény történelmi egyházak hozzáállását?- Az egyházi legfelsőbb vezetéssel semmi bájunk nincs, nem tőlük származnak a fent említett jelenségek. Egyik rádióban egy tisztességes, becsületes keresztény asszony, aki templomba jár, elmondta, hogy a XV. kerületben olyanokat mond a pap, hogy „cigány a cigánnyal, árja az árjával”. A templomban az egymásra utaltságról kellene hallania a híveknek. Nekem a KDNP-ből nagyon jó barátom volt Isépy Tamás képviselő úr, aki valóban egy becsületes, tisztességes keresztény ember. Arra törekedett, hogy az egyházak közelítsenek egymáshoz. Egy Istenben hiszünk, még akkor is, ha más a liturgiánk. Az egyházak felelőssége óriási. Sajnos, a klérus megáldotta annak idején azokat a csendőrfegyvereket, melyekkel a zsidókat terelték a vagonokba. Talán nem volt megfelelően kibeszélve az elmúlt hatvan évben a holokauszt. A mai fiatalságnak nagyon kevés ismeretanyaga van a zsidóüldözésről, hiszen másfél oldal szól erről a történelemkönyvekben.- Mit gondol, miért üti újra meg újra fel a fejét az antiszemitizmus?- Lengyelországban gyakorlatilag nem élnek zsidók, hiszen a varsói gettólázadásban megölték azokat is, akik megmaradtak. Mégis létezik az antiszemitizmus ott is. Amikor az életszínvonallal problémák vannak, akkor mindig kell bűnbakot keresni. Eddig mindig minket találtak meg, pedig nekünk is ugyanaz a problémánk, mint bármelyik honfitársunknak. Ami jó másnak, az nekünk is jó, ami rossz, az nekünk is rossz. Ami tény, az tény: a kisközségekben, a nagyközségekben, a kis- és nagyvárosokban a zsidók és a nem zsidók a legjobb viszonyban éltek egymás mellett emberöltőkön át. Most is a szeretetre, megbékélésre lenne szükség. négyévesen a gettóba, és ugyanilyen karszalagos emberek hurcolták el apámat és anyámat. Ebből kifolyólag minden idegszálammal tiltakozom az ellen, hogy Magyarországon ilyen szervezet létrejöhessen. Ennek semmi köze a demokráciához. Félreértelmezése a demokráciának az, hogy ilyen alakulat engedélyt kaphat. Különös volt az is, hogy ahogy jöttünk a kocsitól idáig, itt, Balassagyarmaton, éppen egy gárdistával találtuk szembe magunkat.- Hogyan értékeli Sólyom László parlamentben elmondott beszédét a gárdával kapcsolatban?- Nem értek egyet azzal, amit a köztársasági elnök úr kifejtett e témában. Nem a holokauszt- túlélők érzékenysége miatt, hanem a magyar demokrácia miatt nem szabad ilyen szervezet megalakulását engedélyezni. Nem csak a túlélőkre kell hivatkozni. A Magyar Gárda az egész magyar demokrácia csődje. Igaz, valamennyi párt felszólalt ellene valamilyen szinten. Ki erősen elhatárolódott, ki kevésbé. A napokban adtam interjút egy rádiónak és egy televíziós csatornának. A Semjén Zsolt-féle parlamenti felszólaláshoz kötődtek a kérdések. Én jól ismerem Semjén urat, négy évig volt egyházi államtitkár, tehát napi kapcsolatban álltam vele. Nem tartom antiszemitának, de megváltozott. Úgy látszik, hogy a hatalom megváltoztatja az Balassagyarmat Zoltai Gusztávval, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatójával, a Zsidó Világ- kongresszus Európai V. B. tagjával a „Százéves a magyar kabaré” elnevezésű emléknapon aktuálpolitikai kérdésekről beszélgettünk. Szabó Andrea- Nagy port kavart fel a közelmúltban a Magyar Gárda megalakulása. Mi a véleménye erről a szervezetről?- Mint egyházi vezető, politikai dolgokba nem igazán szoktam beleszólni, de ebben az esetben meg kell szólalnom. Jómagam is holokauszttúlélő vagyok és az ő jelvényeikkel, árpádsávos karszalagjaikkal vittek be engem
