Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-13 / 214. szám

Az alap kész, épülhet a fal látkép Salgótarján polgármestere a nyugdíjasok helyzetéről Salgótarján. A megyeszékhely lakosságának mintegy ne­gyede a nyugdíjas korosztályhoz tartozik. Hogyan él­nek, milyen körülmények között laknak az idős embe­rek, milyen az anyagi, szociális biztonságuk? Hogyan gondoskodnak azokról, akik öregen, betegen magukra maradtak, nincs körülöttük család? Hogyan lehet jobb, biztonságosabb körülményeket teremteni szá­mukra? Ezekről a kérdésekről mondta el tapasztalata­it, véleményét Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótar­ján polgármestere. V. G.- Mennyire sikerült megismer­kednie a városi lakosság különbö­ző csoportjaival\ igya nyugdíjasok­kal?- Amikor elindultunk, azt mondtam, egy évre biztosan szük­ség van ahhoz, hogy az elmúlt évek, a város történéseit megis­merje az ember. Most közel az év­hez, elégedett vagyok. Sikerült fel­térképezni helyzetüket és olyan elemzés birtokába jutni, amire a következő évben már építkezni le-. hét. Hasonlattal élve: a városfej­lesztés alapjait leraktuk, következ­het az építkezés. A helyzetelemzés része az is, hogy minden egyes lakossági cso­portot, réteget sikerült megtalál­nunk, helyzetét megvizsgálni. A civil szervezeteknél nagy figyel­met szenteltünk a szervezetten működő csoportokra, mint a nyug­díjasok egy része. Én nagyon örü­lök annak, ha olyan összefogást látok, mint amilyen az emléktáb­la avatása volt a bányásznapon, amikor egy civil szervezet és a vá­rosvezetés kezdeményezése talál­kozik. Igyekszünk az üyen mellé állni, támogatni. Szeretnénk a vá­rosközpontban egy civil házat lét­rehozni, ahol helyük lenne a civil szervezeteknek, az idősklubok­nak. Remélhetőleg 2008 első felé­ben ez megvalósul. A város ezzel tud hozzájárulni a civil közössé­gek támogatásához. A közgyűlés elfogadta a civil koncepciót. En­nek részeként 500 ezer forinttal megemeltük a civil alapot. De a mindennapi működés segítése mellett arra törekszünk, hogy fej­lesztési lehetőségük is legyen a szervezeteknek. Ami a nyugdíjasokat illeti, a vá­rosban nagyon színes a paletta. Hiszen vannak olyan idős embe­rek, akik nagyon jó anyagi, egzisz­tenciális körülmények között él­nek és van, ahol óriási gondok vannak. Országos probléma, hogy a nyugdíjasok élete nagyon nehéz. A nyugdíjak reálértéke fokozato­san csökken. Azt tapasztalom, hogy Salgótarjánban élő nyugdíja­sok nagy része a nagyon nehezen élők közé tartozik.- Mit tesz, mit tehet a város veze­tése, hogy ez változzon?- Egy olyan programot dolgo­zunk ki, amely magvalósítása ja­vítaná a városlakók komfortérze­tét, és amelyek egyes elemei, ked­vezményei már 2008-tól megje­lenhetnek. Gondolkodunk olyan Salgótarján-kártyában, amellyel a városi lakosok kedvezménnyel jut­hatnának bizonyos szolgáltatások­hoz. Ennek lehet olyan változata is, hogy a diákok és a nyugdíjasok még további kedvezményeket kap­janak. Azt gondolom, ez az a két korosztály - a múlt és a jövő -, amelyre nagyon nagy figyelmet kell fordítani. A nyugdíjasokra azért, mert munkájukkal ők ala­pozták meg a város fejlődését A di­ákokra pedig azért, mert azzal szá­molunk, hogy a városépítő mun­kát ők viszik tovább. Ezért egy új ösztönzési rendszer kidolgozása van folyamatban, arra motiváljuk őket, hogy tanulmányaik befejezé­se után visszajöjjenek Salgótar­jánba.- Egy korábbi felmérés szerint az idősek között sok a magára ma­radt, beteg ember, akik már nem tudják ellátni magukat. Ők mire számíthatnak?- Róluk szociális ellátórendszer­ben gondoskodunk. Idősklubokat működtetünk, amelyek nappali el­látást nyújtanak. Igaz, egy esetben arra kényszerültünk, hogy a vá­rosközpontban, a Május l.pton az épület leromlott állapota miatt át­menetileg bezárjuk a klubot.- Egy nyilatkozatában azt mond­ta, hogy átalakítják a szociális ellá­tórendszert Milyen természetűek a változások?- A szociális ellátás sokrétű, összetett feladat, jóllehet sokan csak segélyezésben gondolkod­nak. Ennél lényegesen többet je­lent, különböző támogató progra­mokat, közmunkát, családsegí­tést, az idősek napközi és idősott­honi ellátását, házi gondozást, a hajléktalanok ellátását. Ez tehát komplex program és a megyei jo­gú városok esetén önkormányza­ti feladat. Mi azonban úgy láttuk, hogy jobb és hatékonyabb lesz az ellátás, a gondozás, ha a feladato­kat megosztjuk a kistérséggel. A • környező településeken is működ­nek idősklubok, másrészt ez ma­gasabb normatív ellátást is jelent. Most lesz a féléves szakmai érté­kelés, hogy a változás milyen ered­ményt hozott Az már most látszik, vannak még zökkenők az átállás­ban, de a települések összefogásá­val szakmailag eredményesebben működik a rendszer, mint koráb­ban. A kistelepülések önállóan nem tudták volna ezt a feladatot így megoldani.- Baglyasalján új idősotthon épül, de mi lesz a zagyvarónai isko­lával?- A baglyasaljai idősotthont a megyei önkormányzat építteti és működteti, de városi szolgáltatá­sokat is ellát majd. Ezért a megye és a város szoros együttműködésé­re van szükség. Az látszik, hogy a városban és környékén erőteljes az elöregedési folyamat, a baglyasi idősotthon nem tudja kielégíteni a növekvő ellátási igényeket. Min­denképpen szükség van a zagy­varónai iskola idősotthonná alakí­tására. Az épület egyik szárnyába szociális alapon kerülnének a la­kók. A másikban olyan részt sze­retnénk kialakítani, ahová olyan idős emberek kerülhetnének, akik meg tudják fizetni ellátásu­kat, gondozásukat. Ehhez azon­ban vissza kell szerezni az épüle­tet városi tulajdonba, amelyért már tettünk bizonyos lépéseket.- Mi van azokkal az idős embe­rekkel, akik még mindig a külső vá­rosrészekben, rogyadozó kolóniák­ban élnek?- A kolóniák jelentik Salgótar­ján egyik égető, ha nem a legége­tőbb problémáját. Megoldásuk­hoz több városban is tapasztalato­kat gyűjtöttünk és most az év vé­géig szeretnénk bemutatni meg­oldási stratégiánkat. A legégetőbb a helyzet a Zagyva-rakodón. Ott olyan állapotok vannak, hogy to­vább nem lehet várni, felszámolá­sukat az idei évben tervezzük. A rakodón 8-10 bejelentett személy él. Azt mondhatnánk, könnyen el­helyezhetjük őket szociális bérla­kásokba. De pontosan tudjuk, hogy nyolcvan körüli azok száma, akik ott laknak önkényes lakás- foglalóként, bejelentés nélkül, és. ez így már nem egyszerű dolog. Ugyanakkor az egész acélgyári körzet egy frekventált része a vá­rosnak, amelyet pályázati pénz­ből szeretnénk felújítani és a vá­rosközponthoz csatolni. Életve­szélyesek a Zsemlinszky úti koló- niaépületek is, ahol a megoldással ugyancsak nem várhatunk to­vább. A kolóniák legnagyobb ré­sze elöregedett, de vannak más példák is. láthattam, hogy Forgách Antal úton egy részüket szépen rendben tartják idős lakó­ik. Felmerült az a lehetőség is, hogy megvásárolják a lakásokat, ahol leélték egész életüket. A váj ros pedig természetes részeként megőrzi ezeket a területeket. 2007. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Az év női hangja: Grényi Lászlóné dalosverseny Nógrádi országos sikerek Véget ért a Nyugdíjasok Or­szágos Szövetsége által Kodály Zoltán emlékére meghirdetett dalosverseny. Májusban volt Miskolcon az észak-magyaror­szági régiós válogatás, ahol a le­hetséges 8 továbbjutó közül öten Nógrád megyeiek lettek; Grényi Lászlóné és Tótpál Lászlóné Szandáról, Sándor Gyuláné Ka­zárról, Teplán Sándor Karancslapujtőről és a 82 éves Zsidai Imréné Salgótarjánból. Az országos döntő Győrött volt augusztusban, itt 14 megyéből 39 településről 54 dalos jelent meg. A megjelenteket Jankovics György, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke köszön­tötte. Mint mondotta: titka van annak, hogy ragaszkodunk a most hatodik éve megrendezett találkozáshoz, melyet sajátos, bensőséges légkör leng körül. Kell a magyar népzene és ma­gyar nóta ma is, és ez a hűség, ragaszkodás a dalokhoz mutat­ja, hogy ez a mozgalom ellenáll minden időnek. Közösséggé ko­vácsoló ereje van. Nótakirályok és nótakirálynők születnek itt minden évben. Egymás után léptek fel a régi­ós válogatáson továbbjutottak, il­letve a még jelentkezettek. Grényi Lászlóné énekhangját és műsorát kísérte először szinte végig a közönség vastapsa. De kijutott az ünneplésből Zsidai Imrénének is, mert magával ra­gadta a közönséget az első perc­ben és vele énekelt közel 200 ember. Teplán Sándor szépen szóló és tiszta hangja is csodála­tos volt. Nagy izgalommal várta mindenki a zsűri véleményét: 15 fő juthatott be a másnapi gála­műsorra. A kijelölés egyben ér­tékelés is volt. A nógrádi csapat­ból hárman kaptak meghívást a gálára: Grényi Lászlóné, Tótpál Lászlóné és Sándor Gyuláné. A gálaműsor a győri városhá­za dísztermében tartották. A me­gyénket képviselő három sze­mély óriási sikert aratott. Külön­díjas lett Sándor Gyuláné és Tótpál Lászlóné. Az év női hang­ja címet viselheti Grényi Lászlóné. A résztvevők okleve­let, emléklapot és szép könyvju­talmat kaptak. A rendezvény tá­mogatói közül kiemelték Megyasszai László országgyűlé­si képviselőt, a megye és a város vezetőit, a megyei MSZP vezető­it, a Pannon Nyugdíjas Szövet­ség vezetőit és minden további támogatónak megköszönték, hogy ilyen gyönyörű környezet­ben csendülhettek fel a csodála­tos dallamok. A két nap közös énekléssel zárult. Nagyon jól kiegészítette éne­keseinket a Lantos Sándor által megszólaltatott harmonika-kísé­ret. Úgy gondolom, Kodály Zol­tán szívét is melengette volna, ha hallja a sok tisztán csengő népdalt, nótát s egyetértene az­zal, hogy „akinek lelkében szé­pen szól az ének, az hallja a má­sok énekét is szépnek.” Nagy Ferencné Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület KÁRTYACSATA A TERASZON „Békebeli” öreguras szokás a nyárutó napsütésében ultizással el­ütni az időt. FOTÓ:HÜVÖSICSABA Gálaműsor, kiállítások V. G. A Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képvisele­te és a József Attila Megyei Művelődési és Konferencia-központ rendezésében október 1-jén Salgótarjánban emlékeznek meg az idősek világnapjáról. A gálaműsort most is a „Nemzedékek kézfogása” jegyében szerve­zik. A színes ünnepi műsorban nagymamák és unokák lépnek színpadra. Bemutatkozik a Dobroda-völgyi kórus, amely a Karancs menti települések hagyományőrzőit fogja össze Fodor Sándor vezetésével, továbbá Mátramindszentről a Roma Csillag gyer- mektánccsoport. Tótok Csilla saját versét mondja el. Ott lesznek Rimócról Vincze Bé­la nótaénekes és felesége, Palotásról az Őszi­rózsa nótakör és Szécsényből az Őszi alkony nyugdíjasklub dalosai, táncosai. A salgótar­jáni Csömör Dávid IV. osztályos tanuló ver­ses mesét mond. A Nyugdíjas Országos Szö­vetsége által meghirdetett versmondóverseny országos döntőjén is fel­lépő Sirpon Lajosné Karancskesziből „hoz” verset a nyugdíjas ünnepre. Színpadra lép a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola Nyo- szolya énekegyüttese, a Főnix tánccsoport Hagara Judit vezetésével és a szintén salgó­tarjáni Bácskái Balázs harmonikájával. A művelődési és konferenciarközpont ajándékműsorral kedveskedik az idős em­bereknek. A Fővárosi Operettszínház művé­szei Egy kis Orfeum-Örökzöldek mindenki­nek címmel 1 órás műsort adnak. A világ­napi rendezvényt több érdekes kiállítás is kíséri. Szeptember 26-án 16 órakor nyílik ki­állítás Tótok Csilla festményeiből, rajzaiból a művelődési központ klubjában. Szeptem­ber 27-én délelőtt 10 órakor nyitják meg Sal­gótarján óvodásainak rajzkiállítását a műve­lődési központ előcsarnokában. Október 1- jén pedig idős alkotók kiállítása nyílik a ház­ban 14 óra 30-kor. A megnyitó résztvevőit azok a nótaénekesek köszöntik, akik sike­resen szerepeltek a nyugdíjasok országos szövetsége által hirdetett dalverseny győri döntőjén. Nívódíj az asszonykórusnak bányásznap Megyei megemlékezés Nádújfaluban Nádújfaluban tartotta bányászna­pi megemlékezését a bányászszak­szervezet mátraterenyei nyugdíjas alapszervezete. Nádasdi József elnök a résztvevők között köszöntötte Há­mori István Pétert, a Bánya és Ener­giaipari Dolgozók Szakszervezete al- elnökét, Rákos Józsefet, a bányász­szakszervezet Nógrád megyei nyug­díjas bizottságának elnökét, az ön­kormányzat és a civil szervezetek képviselőit. A közép-szlovákiai Privigyébői bányász nyugdíjasok küldöttsége érkezett Nádújfaluba Jan Chmelár, a nyugdíjasklub elnö­ke vezetésével, akikkel a nógrádiak baráti kapcsolatot ápolnak. Ünnepi köszöntőt Rákos József mondott. Felidézte a nógrádi bányászkodás több mint 150 éves történetét, a szén iparfejlesztő és vá­rosépítő erejét, a sikeres széncsatá­kat, a bányák bezárását is. Szólt a megmaradt bányászkedvezmények­ről, így a szénpénzről, a bányász- nyugdíj intézményéről, a sikondai szanatóriumról, ahol évről évre je­lentős számú nógrádi nyugdíjas bá­nyász gyógyul, pihen. Kegyelettel emlékezett arra az 1200 nógrádi bá­nyászra, akik bányabalesetben ve­szítették életüket. Hámori István Péter arról beszélt, hogy a BDSZ nagy hangsúlyt helyez a hagyományok ápolására ott, ahol már megszűnt a bányászkodás. Tá­mogatják a szakszervezeti közössé­gek törekvéseit, hogy minél több he­lyen legyenek emlékhelyek, működ­jenek nyugdíjasklubok, hagyomány- őrző együttesek, zenekarok, kóru­sok. Gyűjtsék össze, őrizzék a bányászat tárgyi emlékeit, szellemi értékeit, hogy az utánunk jövők tud­ják, hogyan éltek az elődök. Elisme­réssel szólt arról a tevékenységről, amelyet e tekintetben a bányász­szakszervezet nógrádi alapszerve­zetei végeznek, s közülük nem egy országosan is figyelmet érdemel. Ilyennek mondta a mátraterenyei bányászkórust, amely a bányászha­gyományok gyűjtésében, ápolásá­ban végzett kiváló munkájával el­nyerte a BDSZ művészeti Nívó-díját. A kórus helyben gyűjtött bányászda­lokkal, a haza és tágabb otthonunk Európa szeretetéről szóló dalokkal köszönte meg az országos elisme­rést. A hagyományos bányászünnepen 12 idős ember kapott elismerést 50 és 60 éves szakszervezeti tagságá­ért. Zám Sándor főbizalmi pedig a BDSZ elnökének elismerését vehet­te át lelkiismeretes, jó munkájáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom